Déli Hírlap, 1971. augusztus (3. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-14 / 191. szám

Som, szeder Az Erdei Termékeket Fel­dolgozó és Értékesítő Válla­lat miskolci kirendeltségére néhány napja már folyama­tosan érkezik Borsod és He­ves megyéből a som, a sze­der és a csipke. Nagy munka van a szörp-üzemrészben, hiszen hosszas technológiai eljárásokon megy keresztül a som és a szeder, amíg za­matos levük az üvegekbe kerül. A különböző kezelé­sek után januárban már a boltokban lesz a friss som- és szederszörp. A gyógynövény szezonja már a vége felé közeledik, idáig több mint húsz vagon hagyta el e hasznos cikkből a miskolci üzemet. Közlemény A Borsod megyei Rendőr- főkapitányság értesíti Mis­kolc város és Borsod megye lakosságát, hogy a Borsod megyei Rendőr-főkapitány­ság Panaszfelvevő Irodája új helyre költözött. Űj cime: Miskolc, Ady Endre u. 16., I. emelet. Bejelentéseikkel, panaszaikkal, kérelmeikkel minden hétfőn, szerdán és pénteken 8.30 h-tól 12.00 h-ig fordulhatnak a panasz­irodához. Evente 12000 autóbusz Az auitóbusz-aikatrészek korszerű gyártásának meg­teremtésével lezárult a köz­úti járműprogram első szakasza. Eddig 12 milliárd forintot költött népgazdasá­gunk az autóbuszgyártás fejlesztésére, s az újaibb sza­kaszban — a jelenlegi öt­éves tervidőszakban — to­vábbi 3,6 milliárdot fordít bővítésre, korszerűsítésre. Ezzel 1975-től évente 11— 12 000 autóbuszt gyárthatnak hazánkban. A KGM-ben felmérték a szocialista országokkal a kooperációs tapasztalatokat és az együttműködés továb­bi menetét. Magyarország 10-féle alkarészt exportált a vele kooperáló országok­nak, s körülbelül ugyaneny- nyit kap cserébe. A járművezetők bosszankodó veszik tudomásul, hogy a Széchenyi utcán villamos pályajavítók dolgoznak és gyak­ran lelassítják a forgalmat, mivel munkájukat csak így tud­ják elvégezni. Amerre megbontják a sínek ágyát, magasra rakott kockakőhegyek jelzik a jelenlétüket. A benyíló ut­cákban bitumen fortyog a kerekeken gördíthető miniüstök­ben. — Nehéz úgy dolgozni, hogy egyik-másik jármű ve­zetője nem akar tudomást szerezni rólunk, hogy gyakran átrobognak a munkahelyünkön — mondja Gibárszki Imre előmunkás, aki 26 éve dolgozik a szakmában. — Nem köny- nyű átcserélni a sínek ágyát, de estére inkább az idegeim­ben érzem a fáradtságot. A forgalom egyre nagyobb és még csak egy percig sem szünetel, miközben kifogástalan mun­kát kell végeznünk. Az elmúlt hetekben pedig külön meg­terhelést jelentett a kánikulai meleg. — Sulykolok, csáká­nyok, fogók és emelők csattognak és feszülnek a sínek mentén, folyós bitumen érkezik talicskán két robogó kocsi között. A munka csak ebédidőben szünetel, hogy aztán újra megkezdje a brigád a küzdelmet a sínekkel, a gerendákkal és a tuskókkal, a forgalommal és a meleggel. (nagy—kerényi) Mennyi víz lehet a tüzelőfában? A minap született új szab­vány-rendelet előírja, hogy a TÜZÉP-telepen a tűzifát a fa kivágásától számított három hónapon belül nem hozhatják forgalomba. A tű­zifa átlagos bruttó nedves­ség-tartalma nem lehet 28 százaléknál több, ezenkívül a szabvány azt is meghatároz­za, hogy milyen lehet a kü­lönböző fafélék aránya. Pél­dául keményfában nem le­het 10 százaléknál több a A DH és a MÉKV nyári rejt vény pályázata II. hét: Védjegy as árun (6.) A Déli Hírlap és a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat mai rejtvénye egy olyan vállalat védjegye, amelynek készítményei a MÉKV boltjaiban megvásá­rolhatók. A védjegy több áru­cikken is megtalálható, de^ a rejtvény pályázat résztvevői­nek a közölt védjeggyel ellá­tott árucikkekből csak egy­nek a nevét kell megírniuk. A mostani héten minden nap más-más védjegyet köz­lünk, s az e heti megfejté­sek legkésőbb augusztus 19- ig a pályázati szelvényeken együtt küldendők be szer­kesztőségünkbe (Miskolc I., Bajcsy-Zsilinszky u. 15.), vagy dobandók be a sajtóház portáján erre a célra elhe­lyezett ládába. Minden he­lyes megfejtés 8 pontot ér. Pályázati szelvény II. HÉT: VÉDJEGY AZ ÁRUN (6) Megfejtés: ........................................................................... A beküldő neve: .............................................................. Lakcíme: ............................................................................. korhadt vagy a puha fa, s ha ezek mégis nagyobb arányban fordulnak elő, a tétel csak olcsóbb áron érté­kesíthető. A szeptember 1-én életbe lépő új szabvány eredmé­nyeként a vásárlók maga­sabb kalória-tartalmú fát kapnak, tulajdonképpen ol­csóbban, mivel a fa szárazon könnyebb, mint nedvesen. Kérdés azonban, hogy a mis­kolci TÜZÉP-telepeken ho­gyan sikerül érvényt szerez­ni majd az új szabványnak. Ugyanis a szakemberek sze­rint a fa nedvesség-tartal­mának precíz megállapítása laboratóriumi vizsgálatot igé­nyel. S idáig a miskolci TÜZÉP-telepek nem rendel­keznek ilyen minőségellenőr­ző felszerelésekkel. EGY SZÉK MINDIG ÜRES Kettőn áll a vásár a Gön^yölegellátónál is Miskolcon, a Göngyölegel­látó Vállalat kirendeltsége százhúsz dolgozójának mint­egy 40 százaléka fiatal, akik közül huszonnégyen tagjai a KISZ-nek. Többségük vidék­ről jár be, ami megnehezíti a szervezeti életet. Ritkán ta­lálkoznak, nem is tudják, mikor volt utoljára KISZ- gyűlés vagy más egyéb jel­legű ifjúsági rendezvény. S mert a kollektív eszmecseré­re szinte nem is adódik al­kalom, Bordás Lajos titkár és a vezetőség többi tagja kissé elszigetelten dolgozik. Ez nemcsak az ifjúsági mun­kában, de a kirendeltség egészét tekintve is érzékel­hető. Üzemi háromszög?! A tapasztalatok tanúsítják: nehezen enged a merevség, ami az üzem gazdasági ve­zetői és a fiatalok közötti kapcsolatot jellemzi. Az előbbiek figyelnek ugyan rá­juk, beszélnek is a KISZ munkájáról, de az együtt­működés igencsak hézagos. Egy kicsit lemondóan, kis­sé kedvetlenül beszél mind­erről a titkár, ami szokat­lan hangvétel egy tettrekész fiatalembertől. Bizonyos fo­kig érthető a keserűsége, mert — bár a kirendeltség helyettes vezetője,' Majláth Miklósáé a legjobb véle­ménnyel van a fiatalokról — a KISZ-szervezet súlya, sze­repe nem az igazi. Az egyik legnagyobb fáj­dalmuk: a főnökség általá­ban nem igényli a vélemé­nyüket Pedig vannak ese­tek, amikor egyáltalán nem lenne szabad mellőzni a KISZ-szervezetet. De — mint a titkár mondja — „az üzemi négyszög nálunk csak háromszög”. Ezeken a meg­beszéléseken egy szék min­dig üres, mert a KISZ-tit- kár — miután nem kap meghívást — hiányzik on­nan. Ezt elismeri a kiren­deltség vezetőjének a he­lyettese is, azzal, hogy eze­ken az eszmecseréken mini­mális a KISZ részvétele. Egy fegyelmi és tanulságai Jól illusztrálja ezt a hely­zetet egy fegyelmi ügy. Még az év elején — a KISZ sze­rint is jogosan — felelősség­re kellett vonni egy fiatalt. Az egész ügyről és a hatá­rozatról azonban Bordás Lajos, a titkár is csak egy hónap múltán szerzett tudo­mást. Pedig a véleménye bizonyára mérvadó lett vol­na. Mérvadó kell, hogy le­gyen a KISZ álláspontja, bármilyen ügy kapcsán is. Annak érdekében, hogy a KISZ-munka tartalmilag is gazdar 'ék, hogy kimoz­duljon a jelenlegi holtpont­ról, a mostoha körülmények ellenére is lehet és kell ten­ni valamit. Jó jel, hogy a kirendeltség vezetői a tár­sadalmi munkában össze­gyűjtött hulladék árát átad­ták a KISZ-nek. De a fia­talok szeretnének egy klub- helyiséget, ahol van rádió, tv, újság, folyóirat, könyv­tár és minden olyan lehető­ség, ami a szabad idő he­lyes kihasználásához megfe­lelő „kellék”. Minderről — egyelőre — csak feltételes módban lehet beszélni, mert ha mindez és még sok egyéb a rendelkezésre állna, a KISZ-élet is fellendülne, Jog és kötelesség Az is igaz azonban, hogy a KISZ-alapszervezetnek is jobban a sarkára kell állnia, ha úgy adódik, „verjen az asztalra”, foglalja el azt a bizonyos üres széket, köve­telje és érvényesítse az iga­zát Ez nemcsak kötelessége, joga is. S e joghoz a munka az aranyfedezet. Mert abban, hogy az év végéig tervezett három és fél milliós nyere­ségből eddig egymillió 850 ezer forint már a kasszában van, hogy az exportterv teljesíté­sében sincs lemaradás, hogy általában jól halad a ki- rendeltség „szekere”, részük van a fiataloknak is. Mindez olyan érv, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. S még valairr'- min- dig kettőn áll a v' TÓTH Ft ,^NC Tábortűz a ház tövében Mai honfoglalók Alaposan felpakolt szekér döcög a tízemeletes torony­ház kapuja elé. A bakról le- kecmergő kocsis, s a segédje akkurátusán a tenyerébe köp, így ad jelt a rakodás megkezdésére. Csak az asszony meg ne lássa... B. Istvánék a Búza térről költöznek a Győri kapuba. Kétségtelen, hogy öt megál­lóval messzebb kerülnek a belvárostól, de a szoba- konyhás lakásuk helyett ka­pott összkomfortos másfél szobás otthonukat nem cse­rélnék el semmivel. A gyerekek kisszékekkel rohangálnak fel az emeletre, a rokonoknak már csak a virágcserepek maradnak, mindenki visz valamit. A lakásban mozdulni sem le­het. A ház asszonya min­denre csak bólint: ide te­gyék, jó lesz, majd elren­dezzük később. A kanyarban a bútorszál­lítók leverik a kombinált szekrény ajtaját, s a fehér­nemű a földre hull. — Csak az asszony meg Komp a Sajón — Emeld meg jobban! — kiált a leg­öregebb, legtapasztaltabb ács, miközben maga is feszíti a pántot. A deszka nehezen engedelmeskedik. A fiatalabb ács hatalmas lendülettel csap a végére, szisszenve csusz- szantja a többi közé. Már csak a korlát hiányzik és délre kész a komp. Három­évenként kerül sor javításra. Éppen most volt esedékes. Szakaszonként dolgoztak, hogy közben a forgalom se álljon le. Há­rom hét alatt újították fel a négy pontonon álló otromba vízijárművet. Egyszerre két traktort pótkocsikkal vagy négy lovas ko­csit szállít át egyik oldalról a másikra. Té- len-nyáron ingázik a komp, mindig akad szállítani való, nemhiába tartja fenn a Nagy-miskolci Állami Gazdaság. Itt, a re­pülőtéri telepén különösen ősszel nagy a forgalom. Kukoricá -aí rakott traktorok, te­herautók kelnek át a vizen. — Hátha még sár van! — lép hozzám a kompkezelő, Rétéi Sándor. — Akkor nem győzöm tekerni a csörlőt reggel öttől este nyolcig. A földúton nem lehet olyankor se Zsolca felé, se Szirma felé a hidakhoz ki­térni. De télen se állunk le. Látja, milyen koszos a Sajó, nem fagyott be vagy húsz éve — mutat az olajos, szennyes lére. — Januárban ugyancsak nagy hófúvás volt. Alig tudtam átevickélni. Persze akkor még nem volt csörlő, mert így gyerekjáték. Vas- rudakkal kellett arrébb-arrébb bökdöspi. Beakasztottam az emelő végét a két part között feszülő tartókötélbe és nekitámasz­tottam az egyik gerendának ... Integetnek a másik partról. Két asszony akar átkelni. Rétéi a csónakba lép és a vezetőkötélen áthúzza. A komp mellett ez a személyszállító. Már jön is vissza. A fo­lyó közepén jár, amikor a part menti bo­zótból vadkacsák röppennek fel. — Ott lakunk a feleségemmel és két kis­fiámmal — mutat a nagy fehér ház irá­nyába —, a szemétgyűjtő mellett... Elmúlt dél. A komp is elkészült. Kis te­herautó érkezik Zsolca felől. A másik ol­dalon is áll már egy lovas kocsi. — Dinnyét vegyenek! — kiált a bakról a kocsis. — Friss, édes dinnyét! Nyikordul a csörlő, elindul a komp a kis teherautóval a hátán a dinnyés felé. Csakúgy szántja a Sajó lomha, koszos vizét. (simányi) ne lássa!... — sopánkodik a házigazda. A csikósparherd sorsa K. Jánosék a Munkácsy utcai közben volt lakásukat cserélik fel a bérházzial. Minden olyan szokatlan itt — mondják, nem panaszkép­pen. A nagymama nem mer beszállni a liftbe, s még ar­ról is alig tudják lebeszélni, hogy ne hozza magával a nászajándékba kapott csikó­sparherdjét. A költözködés végén derül ki, hogy a ládáknak, az új­ságoknak és a tv-doboznak nem jut hely a lakásban. Nem marad más hátra, mint tábortüzet gyújtani a ház tövében. Elégetik a felesle­ges kacatokat, á rossz bő­röndöket. Az új kilátás Elcsendesedik a ház. A la­kók egyenként lopakodnak le a lépcsőházban. Még egy­szer végigolvassák a lakó­névsort, hátha ismerős nevet találnak. Mielőtt nyugovóra térnének, századszor is gyönyörködnek az új kilátás­ban. Most még azzal sem törődnek, hogy a szél egy kicsit befütyül az ablakke­ret eresztékein. A parketta süppedése sem izgatja külö­nösebben az új honfoglaló­kat. Elég a régi ház képét felidézni, s ez elriasztja az elégedetlenkedést. Mire kivilágosodik, el­nyomja az álom az új lakó­kat, akik álmukban még a régi földszintes ház udva­rán vagy tornácán járnak és reggel percekig tűnődnek ágyukban: hol is vannak most tulajdonképpen. Sz. I. Sertésváros Moldvában megkezdték egy teljesen automatizált állatte­nyésztési telep épitését, amely több kolhoz közös beruházá ­sa. A sertéseket itt hígított tápanyagokkal takarmányoz- zák, amely az előkészítőből csővezetéken érkezik az ete­tőkbe,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom