Déli Hírlap, 1971. augusztus (3. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-10 / 187. szám

A DH és a MÉKV Lsotores Jól visssgáxó mosóberendezés nyári rejt vény pályázata ti. hét: Védjegy as árun (2.) A Déli Hírlap és a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat mai rejtvénye egy olyan vállalat védjegye. amelynek készítményei a MÉKV boltjaiban megvásá­rolhatók. A védjegy több áru­cikken is megtalálható, de a rejtvénypályázat résztvevői­nek a közölt védjeggyel ellá­tott árucikkekből csak egy­nek a nevét kell megírniuk. A mostani héten minden nap más-más védjegyet köz­lünk, s az e heti megfejté­sek legkésőbb augusztus 19- ig a pályázati szelvényeken együtt küldendők be szer­kesztőségünkbe (Miskolc I., Bajcsy-Zsilinszky u. 15.), vagy dotbandók be a sajtóház portáján erre a célra elhe­lyezett ládába. Minden he­lyes megfejtés 8 pontot ér. Pályázati szelvény II. HÉT: VÉDJEGY AZ ÁRUN (2) Megfejtés: .......................................................................... A beküldő neve: Lakcíme: a belvárosban Csőtörés történt vasárnap este a Széchenyi u. 30. szám előtti útszakaszon. A Mis­kolci Vízművek szerelői teg­nap egész nap a hiba elhá­rításán dolgoztak. A javítás ideje alatt mindössze 20 per­ces vízkorlátozás volt a vil­lanyrendőr és a színház kö­zötti részen. A csőrepedést még tegnap este sikerült ki­javítani a vízművek szere­lőinek. La fariguletto Dél-Franciaországban sze­repelt tavaly a sátoraljaúj­helyi Hegyalja népitánc­együttes. Cserébe az idén ők látják vendégül a francia táncosakat, akik augusztus 13-án este fél 8-kor a mis­kolci Rónai Sándor Megyei Művelődési Központban is fellépnek. Az észak-magyar­országi vendégszereplés után pedig a debreceni virágkar­neválon mutatják be La fa­riguletto című műsorukat. Az első hét után Végletek a vásáron „Megfürdetett” csapágyak A tágas, világos üzem­csarnok egyik szegletében tegnap vizsgázott egy új mo­sóberendezés, amelyből — ilyen kivitelben — ez az egy van az országban. A MÁV Járműjavítóban büszkék is rá, nemcsak azért, mert el­sőként vették át a debre­cenieknek ezt az újítását, hanem azért is, mert apróbb kiigazítások után elmond­hatják: jó helyre költötték azt a félmillió forintot, amibe ez a gép került. Nagy különbség A régi időket már csak mint rossz emléket emlegetik az emberek. — A különbség? Ég és föld! — mondják. Nemcsak megszokásból vagy illendőségből nyilat­koznak így. Ha valaki, ők néhányan — Szopkó Géza, Csorna István, Tömöri Zol­tán, Soltész István, Bartha József és a részlegvezető: Radnóti Sándor — tudják: mi a nehéz fizikai munka. A vasúti kocsik csapágyai­nak a mosása — amiben most ezé az új berendezésé a főszerep — régebben nagy erőkifejtést, fáradtságot és sok időt igényelt. — Ha letelt a műszak — mesélik — nyakig olajosan- zsírosan indultunk a fürdő­tőhöz. Ott egy kézidaru nyúl le érte, s egymás után há­rom darabot emel a tartály­ba, ahol egy forgó korongra fektetik. Lezárják a fedelet, s abban a pillanatban 80 fokos lúgos víz mossa ki a legkisebb résből is a zsírt és a szennyeződést. Pillanatok alatt történik mindez. A félautomata be­rendezés máris újabb fázis­ban veszi kezelésbe a csap­ágyat. Mire a vasúti teher­kocsik e fontos kelléke le­kerül a gépről, patyolat- tisztán és az előírt 70 deka zsírral megtöltve, már újra felszerelhető a tengelyvé­gekre. Az új „divat” A régi, a kézzel és nehéz fizikai munkával végzett mosáshoz képest most min­den csapágynál 30 percet ta­karítanak meg, ami érthető­en azt is eredményezi, hogy a teljesítmények is nagyob­bak. Egy műszakban kere­ken 30 vasúti kerékpár csap­ágyait tudják minden külö­nösebb nehézség nélkül tisz­tára mosni és újra felhasz­nálhatóvá tenni. — Az új berendezésnek nagy jövője van — mondja Gedeon Béla, az üzem fő­mérnöke —, hiszen a jármű­iparban a görgős csapágy hódít, a régi, az úgyneve­zett sikló csapágy kimegy a divatból. Erre az „új divatra” — nagyon helyesen — pénzt és fáradtságot sem kímélnek a járműjavítóban, ahol az em­berekről való gondoskodás, a munka feltételeinek a javí­tása : elsőrendű szabály. (tóth) Szerződés egy szlovák céggel Sárosi sör a Bükk étteremben Egy hete tart a nyári ki­árusítás a ruházati boltok­ban és áruházakban, fogyó­ban van a készlet, s érez­hetően csokikén a forgalom is. Az elmúlt hét vásári ta­pasztalatairól, a keresletről és a kínálatról tájékozód­tunk tegnap délelőtt a bol­tokban és a Centrum Áru­ház, valamint a Borsodi Ru­házati Kiskereskedelmi Vál­lalat központjában. Több cipő — kevesebb ruha A Centrum Aruház a ta­valyihoz képest 25 százalék­kal növelte a szezon végi vá­sárba bevont áruk mennyi­ségét. Ha azonban az új áru­ház forgalmát a régihez ha­sonlítjuk, végső soron az elő­ző évihez hasonló arányban kaphatók most az engedmé­nyes nyári cikkek. Az elmúlt héten 2,5 millió forint érté­kű vásári áru kelt el, e hé­ten már jóval kisebb forga­lomra számítanak. A legna­gyobb kereslet a cipők iránt volt, ötven százalékkal töb­bet adtak el belőle, mint ta­valy. A női konfekciónál csak tízszázalékos a vásári forgalomnövekedés, ez már magában is jelzi a válasz­ték, a készlet viszonylagos csökkenését. A Borsodi Ruházati Kis­kereskedelmi Vállalat üzle­teiben 13 millió forint érté­kű árut vontak be a kiáru­sításba, az első két nap alatt három és fél millió értékű cipő és ruha kelt el, 20—40 százalékkal csökkentett áron. A vásár második hetében az alaposan megcsappant kész­letet valamelyest növelték. „Régi ismerősök” a kiárusításon A nyári ruhákkal az egész szezonban baj volt, termé­szetes, hogy a kiárusításra — különösen a jobb dara­bokból — nem sok maradt. A női konfekcióüzletekben egész nyáron hiányzott a 200—300 forintos, korszerű alapanyagból készült, tömeg­igényeket szolgáló, és persze elfogadható fazonú ruha. A végletek uralkodtak. Talál­koztunk megfizethetetlenül drága, kis szériás modellek­kel és ezres sorozatban ké­szült, divatjamúlt anyagú és fazonú ruhákkal. A vásáron is ez a helyzet, annyi kü­lönbséggel, hogy újra előke­rülték a raktárakból a ta­valyról, meg még régebbről megmaradt ruhák, azaz, az elfekvő készlet. Ezen a nyáron végre volt elegendő a „felkapott” frot­tírruhákból, de épp a vásár bizonyítja, hogy igen magas árat szabtok készítőik. Egy- egy strandxuha vagy nad­rágkosztüm 300—400 forint­ba került, és a jelek szerint még a kiárusítás végén is nagy tételek maradtak be­lőle raktáron. Változatlanul kevés a nyá­ri férfiing — egyik-másik üzletben egy darab sincs be­lőle —, s a ballon- és vá­szonnadrág. iVertt csak as iparon múlik Lényegesen jobb készlet található még most is a bol­tokban nyári cipőkből, szan­dálokból. Akinek volt türel­me végig tolongani a múlt heti vásári rohamot, az ol­csón jutott hozzá a kényel­mes férfi víkendoipőkhöz, jó fazonú nyári szandálokhoz. E hét végéig olcsóbban adják a fürdőruhákat — sajnos többnyire csak a már „lefutott” kartont és pikét. A szintetikus anyagból ké­szült, drága fürdőruhák ára mitsem változott. Egészen kis mennyiségű kötöttáru és fehérnemű is vásárra került, de sem a minőség, sem a választék nem volt említésre méltó. A konfekcióipar lemaradá­sát, természetesen nem lehet kereskedelmi intézkedésekkel ellensúlyozni, ami nincs azt nem lehet olcsóbban adni. Dehogy az idei nyári vásár némi csalódást okozott, az már a kereskedelmen is múlt! PUSZTAI ÉVA be. A kenőcs szaga még ha­za is elkísért bennünket. Igaz, a kezünket soha nem fújta ki a szél, s ha nem lett volna fekete az olajtól, a bőrbe fészkelődött szeny- nyeződéstől, egy kisasszony is meg irigyelhet be volna tő­lünk a bőr finomságát. De hát ki bán ja azt... Szigorú rend Nem is csoda, ha rázár­ják a kaput az emlékekre. — Ez az igazi, az új gép! Mi emberek, csak arra ügye­lünk, hogy mindig a megfe­lelő gombot vagy inditófeart nyomjuk le, nehogy felbo­ruljon a technológiai rend. Ez a rend pedig szigorú. A berendezés mellett glédá- ban sorakozó vasúti kerék­párokról egy mozdulattal emelik le a csapágyait és egy alig 20—30 centiméteres nyomtávon mozgó kézikocsi segítségével viszik a fürösz­A miskolci sörkirendeltség a múlt hónapban rekordot állított fel: több mint két­millió üveg sört palackozott. De még ez a hatalmasnak tűnő mennyiség sem tudta kielégíteni az igényeket, és a sö «kedvelők gyakran hop­pén maradtak. Az állandó sörhiány sok gondot okozott a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat üzemegységeiben. Nem cso­da hét, hogy megörültek a vállalat; vezetői, amikor né­hány hónappal ezelőtt a Bor­sod megyei Élelmiszer és Ve­gyiáru Nagykereskedelmi Vállalat vezetőitől meghal­lották, hogy a vállalat egyik szlovák partnere keres egy olyan miskolci éttermet, ahol kizárólagosan az ő sörüket árulnák. A vendéglátó vál­lalat kapott a kínálkozó le­hetőségen. Rövid időn belül kapcsolatba léptek a szlová­kiai sárosi sörgyárral. A Belkereskedelmi Minisztéri­Mit szól hozzá, hogy... — ... micsoda pletykák keringenek a Kovácsék villája körül? Azt beszélik, hogy... — Stop! Ne is mondja tovább, csak ha meggyőződött arról, hogy igaz a mendemonda. Nehogy úgy járjon, mint legutóbb az egyik bírósági tárgyaláson a tanúk, akik a szomszédasszonyukra összehordtak tücsköt-bogarat. Olyano­kat mondtak róla, hogy a gyengeelméjű kislányát bezárta a tornácon álló szek­rénybe, aztán behajította a Bodrogba, hogy elpusztuljon a gyerek. „Látták?” — kérdezte tőlük a bíró. „Nem, csak hallottuk” — mondták a szomszédok, s még ők csodálkoztak a legjobban, amikor kiderült, hogy a vádlottnak nincs és nem is volt szekrénye soha. — Na és mi történt a tanúkkal ez­után? — Tulajdonképpen semmi. Hiszen csak azt mondták el, amit hallottak. — Na látja! Nem kell mindjárt be­gyulladni. Én is csak azt mondom el, amit hallottam a Kovácsék villájáról... — Várjon, várjon. Tulajdonképpen miért forszírozza maga azt a villa- sztorit? Közérdeket sértenek vele a Kováosék? — Persze, hogy közérdeket! Hisz’ mindenki tudja a környéken, hogy mi­ből sikerítették ezt a tízszobás „víkend- házat”. — Maga szerint miből? — Háát... némelyik részét a válla­lati raktárból, némelyiket meg a jó kapcsolatból. — Nézze, én nem ülök fel az ilyen pletykáknak. Nap nap után tapaszta­lom, hogy sokkal többet fecsegnek az emberek, mint amennyit a legcseké­lyebb felelősséggel is el mernének mondani olyan helyen ... — Milyen helyen? Maga most megint a bíróságra gondol biztosan. Higgye el, ott is sok mindent állítanak mindaddig, míg az ellenkező tényekről meg nem győzik őket. Hanem engem a Kovácsék villája felől hiába győzködnének. Tu­dom, amit tudok! — Tudja mit? Akkor jelenítse fel őket. Hiszen közérdekről van szó! Már­pedig a közérdek... — Engem akar maga a közérdekről kioktatni? Ne tartson nekem szeminá­riumot, jó? Különben is: miért pont én jelentsem? Tudnak erről sokan. Beszé­lik. Mondja el hát más! Honnan tud­jam én azt, mennyire igaz ez az egész? Nem voltam ott, amikor csinálták. Meg aztán, nézze, magának elárulom: Ko­vács megígérte, hogy nekem is szerez egy kis „selejt” anyagot az épülő há­zamhoz. — Szóval maga is? — Mit én is? Építkezem és pont. Ez a divat. És ha Kovács meg tudta ol­dani, majd csak összejön az én házam is. Mindenesetre: a fundámentum meg­van hozzá. — Nem fél, hogy összedül, ha ilyen „alapokra” épít? — Már miért félnék? Látott maga mostanában csak egyetlen, romos vi- kendtelepet? RADVANYI ÉVA um illetékesei is jóváhagy­ták az üzleti kapcsolatot, amely a kis ha tármenti cse­reforgalom keretében bonyo­lódik majd le. A vasgyári Bükk étterem­re esett a vállalatok veze-, tőinek választása, melynek már korábban is sok törzs­vendége volt. Az éttermet felújították. Ma délelőtt 11 órakor a Miskolci Ven- déglá tóipari Vállalat, az Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat és a sárosi sörgyár képvise­lői adták át a vendégeknek. Mától kezdve tehát a Bükk étteremben — a városi el­látástól függetlenül — kor­látlan mennyiségben kapha­tó a kiváló minőségű — a mi Kinizsinfchez hasonló —. szlovák sör. A Bükkben egyébként a szlovák sört szlovák kriglikből fogyaszt­hatják majd a vendégék. Az ára sem lesz magasabb, mint a hazai söröké: egy krigli sárosi sör ára 3,50 forint. A két miskolci vállalat és a szlovák sörgyártó cég összefo­gása jól mutatja, hogy a kis- határmenti csereforgalomban még sok kiaknázatlan lehe­tőségünk van. Helyi erők összefogásával talán nem­csak a sörhiányon lehetne enyhíteni, hanem sok más hiánycikket is a pultra le­hetne varázsolni. E. A. A metán szivárgását jelzi A szaratovi gázipari kuta­tóintézet munkatársainak egy csoportja eredeti elektroni­kus berendezést hozott létre a metánszivárgás jelzésére. A készülék elülső falán két szem helyezkedik el: egy zöld és egy vörös. A zöld szem akkor gyullad ki, mikor a műszert bekapcsolják az elektromos hálózatba, a vö­rös pedig akkor, mihelyt a gázkoncentráció a helyiség légterében eléri a 0,7 száza­lékot. Ha a gázkoncentrácid ezt a normát meghaladja, ri­asztó hangjelzés hallatszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom