Déli Hírlap, 1971. augusztus (3. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-10 / 187. szám
A DH és a MÉKV Lsotores Jól visssgáxó mosóberendezés nyári rejt vény pályázata ti. hét: Védjegy as árun (2.) A Déli Hírlap és a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat mai rejtvénye egy olyan vállalat védjegye. amelynek készítményei a MÉKV boltjaiban megvásárolhatók. A védjegy több árucikken is megtalálható, de a rejtvénypályázat résztvevőinek a közölt védjeggyel ellátott árucikkekből csak egynek a nevét kell megírniuk. A mostani héten minden nap más-más védjegyet közlünk, s az e heti megfejtések legkésőbb augusztus 19- ig a pályázati szelvényeken együtt küldendők be szerkesztőségünkbe (Miskolc I., Bajcsy-Zsilinszky u. 15.), vagy dotbandók be a sajtóház portáján erre a célra elhelyezett ládába. Minden helyes megfejtés 8 pontot ér. Pályázati szelvény II. HÉT: VÉDJEGY AZ ÁRUN (2) Megfejtés: .......................................................................... A beküldő neve: Lakcíme: a belvárosban Csőtörés történt vasárnap este a Széchenyi u. 30. szám előtti útszakaszon. A Miskolci Vízművek szerelői tegnap egész nap a hiba elhárításán dolgoztak. A javítás ideje alatt mindössze 20 perces vízkorlátozás volt a villanyrendőr és a színház közötti részen. A csőrepedést még tegnap este sikerült kijavítani a vízművek szerelőinek. La fariguletto Dél-Franciaországban szerepelt tavaly a sátoraljaújhelyi Hegyalja népitáncegyüttes. Cserébe az idén ők látják vendégül a francia táncosakat, akik augusztus 13-án este fél 8-kor a miskolci Rónai Sándor Megyei Művelődési Központban is fellépnek. Az észak-magyarországi vendégszereplés után pedig a debreceni virágkarneválon mutatják be La fariguletto című műsorukat. Az első hét után Végletek a vásáron „Megfürdetett” csapágyak A tágas, világos üzemcsarnok egyik szegletében tegnap vizsgázott egy új mosóberendezés, amelyből — ilyen kivitelben — ez az egy van az országban. A MÁV Járműjavítóban büszkék is rá, nemcsak azért, mert elsőként vették át a debrecenieknek ezt az újítását, hanem azért is, mert apróbb kiigazítások után elmondhatják: jó helyre költötték azt a félmillió forintot, amibe ez a gép került. Nagy különbség A régi időket már csak mint rossz emléket emlegetik az emberek. — A különbség? Ég és föld! — mondják. Nemcsak megszokásból vagy illendőségből nyilatkoznak így. Ha valaki, ők néhányan — Szopkó Géza, Csorna István, Tömöri Zoltán, Soltész István, Bartha József és a részlegvezető: Radnóti Sándor — tudják: mi a nehéz fizikai munka. A vasúti kocsik csapágyainak a mosása — amiben most ezé az új berendezésé a főszerep — régebben nagy erőkifejtést, fáradtságot és sok időt igényelt. — Ha letelt a műszak — mesélik — nyakig olajosan- zsírosan indultunk a fürdőtőhöz. Ott egy kézidaru nyúl le érte, s egymás után három darabot emel a tartályba, ahol egy forgó korongra fektetik. Lezárják a fedelet, s abban a pillanatban 80 fokos lúgos víz mossa ki a legkisebb résből is a zsírt és a szennyeződést. Pillanatok alatt történik mindez. A félautomata berendezés máris újabb fázisban veszi kezelésbe a csapágyat. Mire a vasúti teherkocsik e fontos kelléke lekerül a gépről, patyolat- tisztán és az előírt 70 deka zsírral megtöltve, már újra felszerelhető a tengelyvégekre. Az új „divat” A régi, a kézzel és nehéz fizikai munkával végzett mosáshoz képest most minden csapágynál 30 percet takarítanak meg, ami érthetően azt is eredményezi, hogy a teljesítmények is nagyobbak. Egy műszakban kereken 30 vasúti kerékpár csapágyait tudják minden különösebb nehézség nélkül tisztára mosni és újra felhasználhatóvá tenni. — Az új berendezésnek nagy jövője van — mondja Gedeon Béla, az üzem főmérnöke —, hiszen a járműiparban a görgős csapágy hódít, a régi, az úgynevezett sikló csapágy kimegy a divatból. Erre az „új divatra” — nagyon helyesen — pénzt és fáradtságot sem kímélnek a járműjavítóban, ahol az emberekről való gondoskodás, a munka feltételeinek a javítása : elsőrendű szabály. (tóth) Szerződés egy szlovák céggel Sárosi sör a Bükk étteremben Egy hete tart a nyári kiárusítás a ruházati boltokban és áruházakban, fogyóban van a készlet, s érezhetően csokikén a forgalom is. Az elmúlt hét vásári tapasztalatairól, a keresletről és a kínálatról tájékozódtunk tegnap délelőtt a boltokban és a Centrum Áruház, valamint a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat központjában. Több cipő — kevesebb ruha A Centrum Aruház a tavalyihoz képest 25 százalékkal növelte a szezon végi vásárba bevont áruk mennyiségét. Ha azonban az új áruház forgalmát a régihez hasonlítjuk, végső soron az előző évihez hasonló arányban kaphatók most az engedményes nyári cikkek. Az elmúlt héten 2,5 millió forint értékű vásári áru kelt el, e héten már jóval kisebb forgalomra számítanak. A legnagyobb kereslet a cipők iránt volt, ötven százalékkal többet adtak el belőle, mint tavaly. A női konfekciónál csak tízszázalékos a vásári forgalomnövekedés, ez már magában is jelzi a választék, a készlet viszonylagos csökkenését. A Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat üzleteiben 13 millió forint értékű árut vontak be a kiárusításba, az első két nap alatt három és fél millió értékű cipő és ruha kelt el, 20—40 százalékkal csökkentett áron. A vásár második hetében az alaposan megcsappant készletet valamelyest növelték. „Régi ismerősök” a kiárusításon A nyári ruhákkal az egész szezonban baj volt, természetes, hogy a kiárusításra — különösen a jobb darabokból — nem sok maradt. A női konfekcióüzletekben egész nyáron hiányzott a 200—300 forintos, korszerű alapanyagból készült, tömegigényeket szolgáló, és persze elfogadható fazonú ruha. A végletek uralkodtak. Találkoztunk megfizethetetlenül drága, kis szériás modellekkel és ezres sorozatban készült, divatjamúlt anyagú és fazonú ruhákkal. A vásáron is ez a helyzet, annyi különbséggel, hogy újra előkerülték a raktárakból a tavalyról, meg még régebbről megmaradt ruhák, azaz, az elfekvő készlet. Ezen a nyáron végre volt elegendő a „felkapott” frottírruhákból, de épp a vásár bizonyítja, hogy igen magas árat szabtok készítőik. Egy- egy strandxuha vagy nadrágkosztüm 300—400 forintba került, és a jelek szerint még a kiárusítás végén is nagy tételek maradtak belőle raktáron. Változatlanul kevés a nyári férfiing — egyik-másik üzletben egy darab sincs belőle —, s a ballon- és vászonnadrág. iVertt csak as iparon múlik Lényegesen jobb készlet található még most is a boltokban nyári cipőkből, szandálokból. Akinek volt türelme végig tolongani a múlt heti vásári rohamot, az olcsón jutott hozzá a kényelmes férfi víkendoipőkhöz, jó fazonú nyári szandálokhoz. E hét végéig olcsóbban adják a fürdőruhákat — sajnos többnyire csak a már „lefutott” kartont és pikét. A szintetikus anyagból készült, drága fürdőruhák ára mitsem változott. Egészen kis mennyiségű kötöttáru és fehérnemű is vásárra került, de sem a minőség, sem a választék nem volt említésre méltó. A konfekcióipar lemaradását, természetesen nem lehet kereskedelmi intézkedésekkel ellensúlyozni, ami nincs azt nem lehet olcsóbban adni. Dehogy az idei nyári vásár némi csalódást okozott, az már a kereskedelmen is múlt! PUSZTAI ÉVA be. A kenőcs szaga még haza is elkísért bennünket. Igaz, a kezünket soha nem fújta ki a szél, s ha nem lett volna fekete az olajtól, a bőrbe fészkelődött szeny- nyeződéstől, egy kisasszony is meg irigyelhet be volna tőlünk a bőr finomságát. De hát ki bán ja azt... Szigorú rend Nem is csoda, ha rázárják a kaput az emlékekre. — Ez az igazi, az új gép! Mi emberek, csak arra ügyelünk, hogy mindig a megfelelő gombot vagy inditófeart nyomjuk le, nehogy felboruljon a technológiai rend. Ez a rend pedig szigorú. A berendezés mellett glédá- ban sorakozó vasúti kerékpárokról egy mozdulattal emelik le a csapágyait és egy alig 20—30 centiméteres nyomtávon mozgó kézikocsi segítségével viszik a füröszA miskolci sörkirendeltség a múlt hónapban rekordot állított fel: több mint kétmillió üveg sört palackozott. De még ez a hatalmasnak tűnő mennyiség sem tudta kielégíteni az igényeket, és a sö «kedvelők gyakran hoppén maradtak. Az állandó sörhiány sok gondot okozott a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat üzemegységeiben. Nem csoda hét, hogy megörültek a vállalat; vezetői, amikor néhány hónappal ezelőtt a Borsod megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat vezetőitől meghallották, hogy a vállalat egyik szlovák partnere keres egy olyan miskolci éttermet, ahol kizárólagosan az ő sörüket árulnák. A vendéglátó vállalat kapott a kínálkozó lehetőségen. Rövid időn belül kapcsolatba léptek a szlovákiai sárosi sörgyárral. A Belkereskedelmi MinisztériMit szól hozzá, hogy... — ... micsoda pletykák keringenek a Kovácsék villája körül? Azt beszélik, hogy... — Stop! Ne is mondja tovább, csak ha meggyőződött arról, hogy igaz a mendemonda. Nehogy úgy járjon, mint legutóbb az egyik bírósági tárgyaláson a tanúk, akik a szomszédasszonyukra összehordtak tücsköt-bogarat. Olyanokat mondtak róla, hogy a gyengeelméjű kislányát bezárta a tornácon álló szekrénybe, aztán behajította a Bodrogba, hogy elpusztuljon a gyerek. „Látták?” — kérdezte tőlük a bíró. „Nem, csak hallottuk” — mondták a szomszédok, s még ők csodálkoztak a legjobban, amikor kiderült, hogy a vádlottnak nincs és nem is volt szekrénye soha. — Na és mi történt a tanúkkal ezután? — Tulajdonképpen semmi. Hiszen csak azt mondták el, amit hallottak. — Na látja! Nem kell mindjárt begyulladni. Én is csak azt mondom el, amit hallottam a Kovácsék villájáról... — Várjon, várjon. Tulajdonképpen miért forszírozza maga azt a villa- sztorit? Közérdeket sértenek vele a Kováosék? — Persze, hogy közérdeket! Hisz’ mindenki tudja a környéken, hogy miből sikerítették ezt a tízszobás „víkend- házat”. — Maga szerint miből? — Háát... némelyik részét a vállalati raktárból, némelyiket meg a jó kapcsolatból. — Nézze, én nem ülök fel az ilyen pletykáknak. Nap nap után tapasztalom, hogy sokkal többet fecsegnek az emberek, mint amennyit a legcsekélyebb felelősséggel is el mernének mondani olyan helyen ... — Milyen helyen? Maga most megint a bíróságra gondol biztosan. Higgye el, ott is sok mindent állítanak mindaddig, míg az ellenkező tényekről meg nem győzik őket. Hanem engem a Kovácsék villája felől hiába győzködnének. Tudom, amit tudok! — Tudja mit? Akkor jelenítse fel őket. Hiszen közérdekről van szó! Márpedig a közérdek... — Engem akar maga a közérdekről kioktatni? Ne tartson nekem szemináriumot, jó? Különben is: miért pont én jelentsem? Tudnak erről sokan. Beszélik. Mondja el hát más! Honnan tudjam én azt, mennyire igaz ez az egész? Nem voltam ott, amikor csinálták. Meg aztán, nézze, magának elárulom: Kovács megígérte, hogy nekem is szerez egy kis „selejt” anyagot az épülő házamhoz. — Szóval maga is? — Mit én is? Építkezem és pont. Ez a divat. És ha Kovács meg tudta oldani, majd csak összejön az én házam is. Mindenesetre: a fundámentum megvan hozzá. — Nem fél, hogy összedül, ha ilyen „alapokra” épít? — Már miért félnék? Látott maga mostanában csak egyetlen, romos vi- kendtelepet? RADVANYI ÉVA um illetékesei is jóváhagyták az üzleti kapcsolatot, amely a kis ha tármenti csereforgalom keretében bonyolódik majd le. A vasgyári Bükk étteremre esett a vállalatok veze-, tőinek választása, melynek már korábban is sok törzsvendége volt. Az éttermet felújították. Ma délelőtt 11 órakor a Miskolci Ven- déglá tóipari Vállalat, az Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat és a sárosi sörgyár képviselői adták át a vendégeknek. Mától kezdve tehát a Bükk étteremben — a városi ellátástól függetlenül — korlátlan mennyiségben kapható a kiváló minőségű — a mi Kinizsinfchez hasonló —. szlovák sör. A Bükkben egyébként a szlovák sört szlovák kriglikből fogyaszthatják majd a vendégék. Az ára sem lesz magasabb, mint a hazai söröké: egy krigli sárosi sör ára 3,50 forint. A két miskolci vállalat és a szlovák sörgyártó cég összefogása jól mutatja, hogy a kis- határmenti csereforgalomban még sok kiaknázatlan lehetőségünk van. Helyi erők összefogásával talán nemcsak a sörhiányon lehetne enyhíteni, hanem sok más hiánycikket is a pultra lehetne varázsolni. E. A. A metán szivárgását jelzi A szaratovi gázipari kutatóintézet munkatársainak egy csoportja eredeti elektronikus berendezést hozott létre a metánszivárgás jelzésére. A készülék elülső falán két szem helyezkedik el: egy zöld és egy vörös. A zöld szem akkor gyullad ki, mikor a műszert bekapcsolják az elektromos hálózatba, a vörös pedig akkor, mihelyt a gázkoncentráció a helyiség légterében eléri a 0,7 százalékot. Ha a gázkoncentrácid ezt a normát meghaladja, riasztó hangjelzés hallatszik.
