Déli Hírlap, 1971. augusztus (3. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-10 / 187. szám

„Isten óvja a OFTK-í/” Az ózdiak nem úgy tudják... (Várfi Ferenc, a Budapesti Va­sas elnöke a múlt héten nyilat­kozott lapunknak, a vitás át­igazolási ügyekről, az álló játé­kosokkal kapcsolatos állásfogla­lásokról. Akkor fölajánlottuk az érintett két egyesület, a DVTK és az Ózdi Kohász elnökeinek, hogy ők is mondják el vélemé­nyüket lapunk hasábjain. Fü- geczky Róbert, a DVTK elnöke — tekintettel a még folyó tár­gyalásokra, későbbre halasztotta a választ — pedig közben állí­tólag lezárták a Gass-ügyet —, az ózdi elnök válasza helyett pedig egy cikk érkezett ottani tudósítónk tollából, mondván: addig is, amíg az elnök vála­szol. Az alábbiakban ezt a cik­ket közöljük.) A legnagyobb meglepetést a Bp. Vasas okozta az át­igazolások alkalmával. Mint olvasóink előtt is ismertté vált az említett klub négy vidéki tehetséges labdarúgó­val szándékozott feltölteni együttesét Hogy ez nem si­került — ez ideig — az nem rajtuk múlott. A játékos­szervező Nagyvári János rengeteg munkája így kárba Döntetlen — DVTK­továbbjutás Az eimott héten közöttük, hogy a sorsolás értelmében a DVTK NB I-es labdarúgó­csapata Síiegeden a SZEOL» eöen játssza köwetfcesső MlíK-rnérkóaését Az MTI eraol szótő közieménye — mint írtuk — a szegedi csa­patot NB X. B-snek minősí­tette. Ennek alapján felhív­tuk a figyelmet arra, hogy ha ez a minősítés helytálló, akikor döntetlen esetén (az alacsonyabb osztályú) SZE- OL jut tovább. Tekintettel arra, hogy a szegediek NB I-es együttes­ként kapcsolódtak be az MNK küzdelmeibe, nem tar­tottuk helyénvalónak a mi­nősítést, s a közleménnyel egyidőben kérdéssel fordul­tunk az MTI sportosztályá­hoz, az ide vonatkozó sza­bály ügyében. Feltételezé­sünk helyes volt, mert a Sze­ged — kiesése ellenére — az MNK-ban még I. osztályú csapatnak számít. Amennyi­ben tehát a SZEOL—DVTK találkozó döntetlenre végző­dik, altkor a vendég jogán a diósgyőriek jutnak tovább — közölte kérdésünkre az MTI veszett. Pedig ugyancsak „hajtotta” magát a siker ér­dekében. Ilyen meggondolás­ból több esetben utazott Ózdra is, sem magát, sem egyesülete tárcáját nem kí­mélve. Amikor már bizo­nyossá vált, hogy a DVTK Gasst nem adja ki, Özdon hivatalos helyiségben, veze­tő állású egyén előtt, de a többiek füle hallatára emí- gyen fakadt ki: „Isten óvja meg a DVTK-t, mert ha a Vasason múlik, biztos lesz a kiesésük!” E nagy jóindulathoz hadd tegyük hozzá: eddig a Bu­dapesti Vasas nem törődött azzal, hogy melyik vidéki vasascsapat jut nehéz hely­zetbe, sőt, leendő játékosait — enyhén szólva — rábe­szélte a Vasasba való átiga­zolásra. Hogy tovább ne is menjünk, évekkel ezelőtt Berendit kéthetes ózdi tar­tózkodása után éjjel szállí­totta a fővárosba. Puskás és Jakab Debrecenből már megegyezett az ózdiakkal, amikor megjelent az említett klub és — helyettük kétalá­írt üres átigazoló lapot ha­gyott a Kohásznak Most az ügyes és tehetséges Váradi van a soron. önkéntelenül vetődik fel a kérdés: vajon hány játékost nevelt ez a klub, hiszen a jelenlegi csapatában nem kevesebb, mint 7—7 játékost más egyesület készített fel a magyar sport számára. Hegy mi lesz a jelenlegi átigazo­lási utóba re eredménye, azt még nem ismerjük. Ám az bizonyos, hogy a fővárosi egyesületek ellen nem egy vidéki szakosztályvezető, képviselő szólalt fel az NB I. B első 1 igaértekezieté r.. Többek között a szolnoki Rákóczi László, aki azt mondta el, hogy az utolsó pillanatban Szolnokon is megjelentek a Vasas vezetői és kérték középhátvédjük kiadatását. Machos Ferenc edző ugyanvakkor bevallotta, hogy nem ismeri a fiú ké­pességeit, de sok jót hal­lott már róla! VINCZE ZOLTÁN (Utóiratként ide írjuk a meg­erősítésre oly nagyon „rászoru­ló” csapat első bajnoki ered­ményét: Pécs—Bp. Vasas 0:3!) jjc Már egyszer szögre akasztotta cipőjét, de nem tudott szabadulni a tenisz varázsától, Monori Judit, a DVTK NB Il-es női csapatának egyik, legjobb játékosa. Hosszú szünet •után először augusztus 2-án a Békéscsaba étiéin mérkőzésen mutatkozott be a miskolci nézdkneik, majd az elmúlt héten a Berettyóújfalu étien is bizonyította kxoátő ^képességeit. fSatrfxkjelv.) Miskolc—Aggtelek ­Kiírták a II. A Magyar Autós Klub miskolci szervezete elkészí­tette a II. Bükk Kupa túra­verseny kiírását. A versenyt ebben az esztendőben szep­tember 5-én rendezik meg a Miskolc — Hollóstető — Dé- destapolcsány — Rudabánva — Aggtelek — Edelény — Miskolc útvonalon. A teljes útvonal 207 ki­lométer hosszú, s ezt a ver­- Miskolc A szorító mellől Bükk Kupát sanyzőtonek 198 perc alatt kell megtenni. A Szentpéte- ri kapui lakótelepről indul­va, átmenve a Bükk kanyar­gós útjain, s visszaérve a kiindulási helyre, összesen liét helyen ellenőrzik a ver­senyzők időre történő érke­zését. Jellemző a verseny nehézségi fokára, hogy a Miskolc—Dédestapolcsány közötti 82 kilométeres sza­kaszt 78 perc alatt kell meg­tenni. A II. Bükk Kupát a túra- kategóriában öt géposztály­ban rendezik meg. A Bükk Kupát az a versenyző nyeri el, aki az abszolút sorrend­ben az első helyen végez. A 100. és 75. Századik NB I-es mérkő­zését játszotta vasárnap Hor­váth András a DVTK szí­neiben. A Diósgyőr „gól­zsákja” bizonnyal szerette volna góllal vagy gólokkal ünnepelni a jubileumot, azonban nem sikerült a há­lóba találnia Szombathelyen. Igaz, csak önmagát okolhat­ja, hiszen helyzetei akad­tak. A századszor játszó Hor­váth egyébként 44 gólt rú­gott eddig az első osztály­ban, s ezzel a DVTK mosta­ni keretéből ő érte el a leg­több gólt. (A góllövőlistán Vass Laci áll mögötte 28 NB I-es góllal.) A Szombat­hely—Diósgyőr találkozónak még egy jubileuma volt. a csereként beállt Fekete Fe­renc hetvenötöd szőr szere­pelt az NB I-ben. Már a párosításokat készít­hette az Avas Kupa versenybí­rósága, amikor Demeter Zoli bá­csit megkereste egy jókötésű le­gényke. — Katona László vagyok Sop­ronból, s raitengedélyt kérek. A késői érkezést illető kérdé­sekre adott válaszokból aztán kiderült, hogy a fiú saját költ­ségén (!) utazott Miskolcra, mert a sportköri kassza kimerült. A költségek aztán bőven meg­térültek — erkölcsileg. A kitűnő öklöző nemcsak összes ellenfe­leit legyőzve nyert Avas Kupa bajnokságot, hanem teljesítmé­nye alapján a válogatott keret­be is bekerült! Veni, vidi, vici. .. Egy ízben kissé elsiették az eredményhirdetést. A vezclöbíró már a magasba emelte Lakatos (MÉIVITE) kezét, amikor az el­lenfél — a válogatott Szabó (Bp. Építők) még a kesztyűjével baj­lódott a szorító sarkában. Az eredményt hallva sértődötten kijelentette: —• Nem megyek középre, mert nem kaptam ki. A szavak elhangzása után nagy pofon csattant a fiú ar­cán, melyet azonnal követett az edzői „szózat” is. — Most megkaptad tőlem, ami szerinted hiányzott. S a közép felé lódított ifjú öklözőt még egy ígéret is kí­sérte. — Otthon majd még külön számolunk! Hja, amikor az edző egyben apa is!... A csepeli Torma — az egy­kori legendás hírű Torma II. közeli rokona — azt hitte, elég a név is a szorítóban. Csak ját­szadozott a ,,kis vidéki” fiúval szemben, amíg egy óriási ..fü­lest” nem kapott a pécsi Kiss- től. Aztán már csak szédelgett, s rövidesen le is léptették. A másik hajdani nagy ököl­vívó, Torma I. — aki most a lelátón szurkolt fiánaik (!) — bizony ezt másként csinálta. Hja, az alma néha messze esik a fájától! A kitűnően szervezett és min­taszerűen lebonyolított országos seregszemlének egyetlen szép­séghibája volt: a pontozás. A szorító mellé ültetett bírák kö­zül — enyhén szólva is — töb­ben nem álltak feladatuk ma­gaslatán. Számos tévedésük közül a leg­szembetűnőbb a szekszárdi Kiss József lepontozása volt az ifjú­sági válogatott csepeli Metzger- rel szemben. Igaz, a versenybí­róság „helyesbített”, mert a leg­technikásabb ökölvívónak járó tiszteletdíjat a Dózsás fiúnak ítélte oda. Az igazi „díjat” mégis a győz­tes ellenféltől kapta Kiss. — Gratulálok pajtás — nyúj­totta kezét elsőként a csepeli fiú a dobogó legfelső fokáról — mert nem én, te győztél! S ez nem „fájdalomdíj” volt... Példamutató sportszerűség. (monostori) Körkép 9 A Miskolci Bányász labdarúgó-együttese a pere- oesi sporttelepen holnap fél 5-tkor barátságos labdarúgó- mérkőzést játszik az MVSC csapatával. • A hét végén az alsóbb osztályokban is megkezdőd­nek a labdarúgó-bajnokságok küzdelmei. Már az első for­dulóban is több helyi rang­adóra kerül sor. A miskolci csapatok mérkőzései: NB III: Papp József SE—Rudabá- nyai Ércbányász, Miskolci Bányász—Trencsényi SE, me­gyei I. oszt.: Taktáharkány —-Borsodi Volán, Hejőcsabai Cementgyár—MEAFC, II. osztály: Sajókazai Bányász— Miskolci Üveggyár, Miskolci Kinizsi—Sajókazai MEDOSZ, Tokaj-hegy aljai MEDOSZ— MÉMTE, Bocs—Miskolci Közlekedés. Hol terem a legtöbb datolya? Irak a datolyatermelés te­rén első helyen áll a vilá­gon. Az országban levő mint­egy 32 millió datolyapálma évente 3„0—350 ezer tonna gyümölcsöt terem. Egy kilogramm datolya 27,00 kalóriát tartalmaz — többet, mint egy kilogramm hús, kétszer annyit, mintegy kilogramm hal. A datolyá­ban többféle szervetlen sav. A, Bl, B2, D vitamin, mag­nézium, vas, réz, foszfor, cu­kor. zsiradékok és az em­beri élettevékenység!. :z Viking-hajó A toruni diákok már há­rom éve eveznek a Mazuri- tavak vizein a vikingek ha­jóinak mintájára épített csó­nakon. Most minden eddigi­nél nagyobb méretű vízi jár­mű építéséhez kezdtek, pon­tosan az ősi hajóminták alapján. A csónak hosszúsá­Gáláns komputer Az egyesült államokbeli Ohió állam Franklin városá­ban a „szép nem” iránti elfo­gultság gyanújába keveredett egy... számítógép. A prog­ram szerint a 100 legalkalma­sabb személyt kellett kiválo­gatnia esküdtnek. Kizárólag nőket -szemeit ki. szükséges egyéb anyagok vannak. Körülbelül másfel millió iraki paraszt foglalkozik da­tolyapálma termesztéssel. A világ datolyakereskedel­mének minte"” 80 százaléka jut Irakra. Az iraki datolya az olyan ..datolyatermelő” országokban is hires, mint Szaúd-Arábia, India és Egyiptom. A 420 iraki dato­lyafajta között olyan egye­dülálló fajták is akadnak, amelyek más országokban nem teremnek. a Visztulán ga 11 méter, szélessége 2.6 méter; hét pár evezővel és 24 négyzetméter nagyságú vitorlával látják el. A nyári szünetben a viking-hajó 17 főnyi diáklegénysége Krak­kótól Varsóig manőverez a Visztulán. Vulkánt veszek Ezt a hirdetést tette közzé az amerikai lapokban F Hirstein, egy szobanövény- kereskedelemmel foglalkozó cég igazgatója. A leleményes üzletember a vulkáni hamut trágyaként használta fel a vi­rágokhoz, ezért óriási menv- nyiségben volt rá szüksége. Hirstein már kapott néhány ajánlatot Ecuadorból és Chiléből, ahol akadnak „át­adó ^ kráterek”. Jó tett fejőben, jót várj Az autólopások Olaszor­szágban napirenden vannak és a rendőrség jórészt tehe­tetlen. Loris Fortunka úrnak azonban szerencséje volt. Kocsiját néhány órával a lopás felfedezése után az ere­deti helyén és rendben ta­lálta. Másnap postán vissza­kapta a kocsi iratait és egv lehetet is, amelyben az is­meretlen tolvajok ékesszóló­an mentegetőztek, és mély tiszteletüket és csodálatukat fejezték ki iránta. Fortunka ugyanis parlamenti képvise­lő és annak idején ő nyúj­totta be a válásról szóló tör­vényjavaslatot elfogadásra. „Klímát—A7” Ez a márkája annak a szellőzoberendezésnek, ame­lyet a „Szojuzszelhoztyeh- nyika” össz-szövebségi egye­sülés kvaszilevói gyára ké­szít. Egy villanymotor által hajtott tíz ventillátorból, ön­működő transzformátorból és egy vezérlőközpontból áll, amely a berendezés auto­matikus (vagy pedig kézi) irányítását végzi, ha a he­A jószívű lyiségben megváltozott a le­vegő hőmérséklete. A ..Klí­mát—47” az állattenyésztő gazdaságoknak készült. Ha a hőmérséklet a megengedett­nél alacsonyabbra süllyed, a vezérlőközpont bekapcsol —v petróleummal működő, kü­lönleges hőfejlesztő generá­tort, melynek teljesítőképes­sége óránként 250 000 kg'cal. La bou rette Lampezy városká­ban él az özvegyek és árvák nemes szí­vű gyámolítója, La- bou rette rendőr. A mindig segítőkész Labourette az embe­rek szemében való­ságos modern lo­vagnak tűnt. Köl­csön adta messzelá- tóját a rövidlátók­nak, hangosan be­szélt a süketekkel. Előfordult, hogy nyá­vogott a gesztenye- sorban, amikor a legmagasabb ágtól le akarta csalogati?i az elkóborolt macs­kát. Miközben Fran­ciaországban egyre több bírálat érte a kegyctlenkedő rend­őrséget, Labourette tovább folytatta ir­galmas cselekedeteit. Voltak, akik habo­zás nélkül kijelen­tették: „Labourette valóságos szent.” Ez­zel azonban vérig sértették Lampezy plébánosának lelki­világát. Az igazság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy a jámbor pap akkor kezdett féltékeny- kedni Labourette-re, amikor visszajutott hozzá egyik nagyot halló hívőjének meg­jegyzése. Ez ugyanis a gyóntatószékből távozva kijelentette: „A pap csak suttog a rács mögött, az ember semmit nem hall. Milyen kár. hogy Labourette nem gyóntat! Neki min­den szavát értem!” Egy napon Lam: pezy lakosai meg­döbbentő és kiáb­rándító jelenetnek voltak tanúi. A rendőrséghez vezető úton feltűnt Labou­rette. De nem úgy lépegetett, mint más­kor. Rogyadozó lá­bakkal, cikk-cakk- ban tántorgott. Hir­telen torkaszakadtá- ból énekelni kezdett: „Fütyülök a rendőr­ségre és a csendőr­ségre . . .” Nyilvánvaló volt, hogy Labourette ré­szeg. Amikor a fal­ba kapaszkodva vé­gül betántorgott a rendőrség épületébe, a kapitány már vár­ta: — Labourette! Mit jelentsen ez az ál­lapot? — Kapitány úr . . . Nem én vagyok az oka .... hanem . . . egy angol hölgy ... Ezután akadozó nyelvvel igyekezett előadni a követke­zőket : Az egyik kocsmá­ból kitántorgott az útra egy angol nő cs eszméletlenül te­rült el a járdán. La­bourette azonnal hozzáfogott az élesz­tőséhez, szájból száj­ba légzés módszeré­vel. A nő azonban annyi whiskyt ivott, hogy a szerencsétlen rendőr fél órai élesz- tési kísérlet során teljesen teleszívta magát alkohollal. — Mire észbekap­tam . . . kapitány úr, teljesen beszívtam! A rendőrség becsü­letének sértetlensé­gét szem előtt tartva a kapitány elfogadta a magyarázatot. Labourette még mindig szolgálatban van Lampezyben, de többé nem alkal­mazza a szájból száj­ba légzést. Jelleme megkeseredett. Szán­dékosan veszni hagy­ja a kóbor macská­kat a gesztenyesor­ban, nem adja köl­csön távcsövét a rö­vidlátóknak és sut­togva beszél a süke­tekkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom