Déli Hírlap, 1971. augusztus (3. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-02 / 180. szám
a miskolciaké a szó Újság-lexikon Csehszlovákiában Megnyílt a Zamat ABC A csehszlovákiai újságárusoknál új folyóirat jelent meg, „Piramis” címmel. Ez a havonta megjelenő folyóirat nem hasonlít egyetlen szokásos sajtótermékhez sem. A Piramis sajátos, periodikusan megjelenő lexikon Rövid, népszerűén megírt cikkeiben megismerteti olvasóit a gazdaság, a tudomány a technika, az irodalom, a művészet legújabb eredményeivel. Az újságot számos ábra, térkép, rajz. fénykép teszi szemléletesebbé. A kiadvány szervezői arra számítanak, hogy a Piramis előfizetőinek 5—6 év múlva teljesnek tekinthető népszerű lexikon áll majd rendelkezésére a korszerű ismeretekről. Fantasztikus, hogy milyen méreteket ölt nálunk a munkaerőhiány. Olvasom egy NEB-jelentésbc-n, hogy a nyék- ládházi Törekvés Termelőszövetkezet vezetősége egészen különleges módszerrel volt kénytelen pótolni a hiányzó embereket. Egyik dolgozóját, T. Jánost, a tsz személygépkocsi-vezetőjét rávette, hogy még egy főállást vállaljon. így lett szállításvezető is az illető egyszeméi.vben — nyilván nem jószántából, hiszen minden vagon elszállított kavics után mindössze 10 forintot kapott. Ez pedig igazán bagatell — ha mindössze egy-két vagon kavics megy el a tsz-ből naponta. Ha több, akkor persze más az ábra, de nem kétséges, hogy T. Jánost csak a szövetkezetért dobogó szíve vitte rá a második állás elvállalására. Lelkes ember ő, ez abból is látszik, hogy feleségét is mozgósította a munkaerőhiány enyhítése érdekében. Igaz, hogy az asszonyka nem jelent meg a munkahelyén soha, de úgy látszik, üzletet szerezni enélkül is lehet. Ha ugyanis nem lehetne, aligha tudta volna ellátni az üzletszerzői munkakört, s a szövetkezet nem fizetett volna ki a nevére mintegy 25 ezer forintot. Szóval, fantasztikus méreteket kezd ölteni nálunk a munkaerőhiány, s csak az a szerencse, hogy pénzben nem szűkölködünk. így nyugodtan mondhatták a nyékládházi tsz vezetői is: üsse kavics azt a néhány ezer forintot — azt a néhány tízezer forintot! —, ha egyszer csak ilyen áron lehet kitölteni a létszámjelentés üres rubrikáit. (békés) Zuhan a kas Szeretettel üdvözöljük ez alkalomból a várva várt új áruházat. Bízunk benne, hogy állandóan ízletes, friss, jó minőségű árut váA tócsa veszélye súrolhatunk itt, s nem kerül sor arra, hogy „zamatos” szavakat mormolva, keserű szájízzel távozzunk. (Jármay György rajza) A kellemetlen Háromszáz méterre a föld alatt Ezekben a meleg napokban mindig számítani kell arra, hogy egyik óráról a másikra kiadós eső zúdul a városra és környékére. Az igazat megvallva, nem is ártana már egy alapos zuhé, hiszen a meleg majdhogynem kibírhatatlan. Kibírhatatlan azoknak az autósoknak a magatartása is, akik egy csöppet sem törődnek a szegény gyalogossal. Az eső után Miskolc utcáin is itt-ott tócsákban áll a víz. Ártatlan „jószág” mindegyike mindaddig, amíg egy Többedmagammal szemtanúja voltam annak a kellemetlen jelenetnek, amikor a villamoson a jegyellenőr sértő, kioktató hangnemben megszégyenített két iskoláslányt, mert a jegyüket nem találta rendben. Az összehajtogatott jegyek közül ugyanis egyiken éppen a másik kezelés tükörképe volt látható. Amikor a két jegyet a lányok lekezelték, kettétépték, hogy mindegyiküknél legyen egy. Ebből származott a veszekedés, aminek mi is tanúi voltunk, .akik láttuk, Jóleső érzéssel konstatáltam kedvező állásfoglalásukat a július 19-én megjelent „Zajtengerben élünk” című cikkük olvasásakor. Ügy éreztem: aggodalmamban nem vagyok egyedül. Tekintve, hogy a Déli Hírlap környékbeli olvasótábora már a cikken keresztül elérhető eredményekben sem bízott, teljes volt az erkölcsi siker, a megjelenést követő napon, amikor megjelentek az útkarbantartók, és nemcsak az átvágott úttestet, de a VargaZsúfolt a vonat, és nagy a meleg. Az utasokról patakzik a veríték, alig várják, hogy induljon a szerelvény. Így legalább a beszökkenő léghuzat valamit enyhít majd a forróságon. A kupéban minden hely foglalt. Közvetlenül az ajtónál egy kismama ül. Látszik rajta, hogy gyötrődik a nagy hőségtől, bizonyára jólesne egy pohár hűsítő ital vagy akár egy jó leveses gyümölcs is. Mintha varázsszóra történne: ebben a pillanatban a szomszédos ülésen csomagolfelelőtlen autós arra nem halad s minden teketória nélkül, egy cseppet sem csökkentett sebességgel a járdára fröccsenti a piszkos vizet, amitől a járókelő a legtöbbször már hiába igyekszik menekülni. Viheti a ruháját a Patyolatba. Mit szólnának hozzá az ilyen felelőtlen gépkocsivezetők, ha egyszer ők kerülnének hasonló helyzetbe? A volán mellett gondoljanak néha erre is! L. M.. Miskolc hogy a két lány percekkel előbb kilyukasztotta a jegyeket. Lehet, hogy nem mindegy melyik oldalról nézve, hol vannak azok az inkriminál t lyukak, de ebben az esetben legfeljebb az lett volna a kalauz dolga, hogy elmagyarázza, csak a megfelelő oldalát felül tartva lehet szabályosan lekezelni a jegyet. A veszekedésre, az otromba sértegetésre nem volt szükség. N. I., Miskolc hegy felé vezető utat is megjavították. Valamennyi lakótársam nevében is megköszönöm a Déli Hírlap segítségét, mivel a cikk nyomán nemcsak a régen várt nyugalom tért vissza, hanem megerősített abban, hogy városunk pártbizottságának lapja méltán képviseli ügyünket, védi érdekeinket. Nem csalódtunk benne. Őszinte köszönet érte. Tátrai Árpád Miskolc IH., Gőzön Lajos u. 28. ni kezd kifelé egy fiatalasz- szony. Oda-odanéz a kismamára, s miközben a jókora zacskóba nyúl, talán azon morfondírozik, megkínálja-e útitársnőjét? Végül is a kínálás mellett dönt. Öklömnyi barackot nyújt át kedves szóval, szívélyesen, amit a kismama meglepve ugyan, de szívesen fogad. Látszik rajta: jólesik neki e figyelmesség, e kedves gesztus. Minél több ilyet!... P. Zs., Miskolc utazás... ... dátuma talán kicsit távolinak tűnik (július 16.), de a gépkocsivezető viselkedése, akiről szólok, sajnos, „említésre” méltó. Az említett napon, 12 órakor a Volán menetrendszerű járatával Debrecenbe utaztam. Ragyogó idő volt, nagy meleg, s ezért a kocsi zárt ablakai még ful- lasztóbbá tették a benti levegőt. Szerettem volna legalább a tetőn levő egyik szellőzőt kinyitni, de ezt a kalauz és a gépkocsivezető határozottan megtiltotta. Ismételt kérésemre a kocsi megállt, s a GC 19—96 rendszámú autóbusz vezetője nyomdafestéket nem tűrő hangon ordított, trágár szavakkal illetett. Aztán viselkedését betetőzve, így folytatta: „Engem nem érdekel a rosszulléte, felőlem akár meg is dögölhet. (!!!) És ha még egyszer szólni próbál, s »lázítja« a többieket is, levágom a kocsiról!” Elég nagy önuralomra volt szükségem, hogy mindezt szó nélkül hagyjam, de elrettentő esetként most megírtam. Kovács László Miskolc, III., Kilián-lakótelep Rovatvezető: KOLTAI JÓZSEFNÉ „Bebújtam” a föld alá. Szokatlan érzés. A bányásznak nem, a vendégnek igen. A függőakna négyszögletes szájában útra készen a szállító kas. Négyen-öten férünk el a szűk helyen. Ahogy a helyére kerül a dróthálós reteszajtó, már mozdul is az indító kerék. Százszázalékos biztonság Pillanatok múltán az orrunkig sem látunk. Zuhanunk ... Hideg csap meg és léghuzat. Minden olyan ismeretlen és titokzatos. Csak a zaj ismerős, s a szívdobogás erősebb a szokottnál. Mi lenne, ha hirtelen nem engedne tovább a mélybe igyekvő akna, ha marokra szorítaná a kast velünk, emberekkel?... Vagy netán elszakadna a vonókötél, s mi zuhannánk le a mélybe, a végtelenségbe?... A most 33 éves lyukói bányában ilyesmire nem volt példa. Az már megtörtént, hogy szünetelt a személy- szállítás, mert vagy nagyjavítás volt (amire kétévenként kerül sor), vagy, mert apróbb hibákat kellett kijavítani. Az ellenőrzés szigorú: minden műszak kezdetén szakemberek vizsgálják meg a berendezéseket. A biztonság száz százalékos ... Négyöt perces út az egész a napvilágról a mélybe. Mire az óra leméri ezt az időt, 300 méterre a föld alatt vagyunk. Odalenn — mintha elvágták volna — megszűnik az ösztönös szorongás. Csak a szem káprázik még egy ideig a tompa fénytől, amely el- ömlik a vasbetonnal kifalazott vágatban. Különleges világ ez, ahol a természet erőivel birkózik az ember. „Törik” a derék A legközelebbi munkahely egy órányira van a függőakna aljától. Több kilométeres út a föld gyomrában, ahol a zegzugos vágatokban gumiszalagon folyik a szén kifelé. Akik küldik, több mint három méter magas szénmezőben dolgoznak. A bányából naponta 60 vagonnal közvetlenül a miskolci háztartások is kapnak. A többit a berentei szénosztályozó szortírozza és tisztítja. Követjük a szállítószalag útját. Egy ideig még villanyfény kísér, aztán már csak a bányászlámpák adnak pislákoló világosságot. Az út eleje még kényelmes. Nem kell ügyelni a főtéré, a vastámra, magasan van. Mint az utcán, úgy mehetünk egy darabig. Aztán „törik” a derék. MoA Német Demokratikus Köztársaság Egészségügyi Minisztériuma 1967-ben hozta létre a művese-állomásokat és a veseátültetési központokat. Bevezette az új diagnosztikai eljárásokat is. Az állomáshálózat 1970-ben tovább bővült; az év végén 25 ilyen dialízis központ (mű- vese-állomás) működött az NDK-ban. A központok egységes műszerekkel történő ellátásában jelentős tén„ ző, hogy az NDK orvosműszaki ipara minden tekintetben elsőrangú műveséket gyárt. A speciális klinikai és kórházi vesegyógyászati osztályok száma 1967 óta ''vente megkétszereződött és 1970- ben már 96-ra emelk-dett. Ezek az osztályok főként a noton, egyhangú az út. Árnyékunk a vágat falára rajzolódik, lépteink visszhangot vernek. Mi tagadás: örömmel üdvözöljük a felénk igyekvő zajt, amely a 4/5-ös frontról érkezik. Maróhenger vájja itt a szenet, amit a kaparó azonnal „gondjaiba” vesz. Nyolcvan méternyi szélességben helyezkednek el az emberek, a háromezer kalóriát adó szénmezővel szemben. Mennyi a kereset? J Ezekben a napokban izzasztóan nehéz a munka. A front egy régi, öreg vágatot keresztezett, amellett vetővel (a szén közé ékelődött meddő) küszködnek. Mindeddig a legjobb front volt ez. Naponta 160—170 forintot lehetett itt megkeresni. A pénzt teljesítménnyel mérik. Nem a bányászok tehetnek róla, hogy hihetetlenül nehezek a munkahelyi, a geológiai viszonyok. Emiatt a boríték is vékonyabb legalább 50—60 forinttal. De már kifelé tartanak ebből a hullámvölgyből. Számításaik szerint rövidesen újra a megszokott kerékvágásba billen a munka. Akkor nekikezdhetnek annak a 14—15 ezer tonnás lemaradás pótlásának is, ami júliusban halmozódott fel. Mindannyian vallják: év végére az élüzem szintet is elérik. S ez a lényeg. TÓTH FERENC terminális veseelégtelenségben szenvedő betegek- i kezelik. ismét munkaképessé teszik őket. 1967-ben -z NDK-ban 2602 veseátültetést hajtottak végre, ebből 2596-ot krér/kus veseelégtelenségben szenvedőkön. 1970-ben a kezel lsek szár 11 007-re emelkede .1, ebből 9990 kezelést terminális veseelégtelenségben szenvedőkön végeztek. Az első veseátültetést Me- bel professzor hajtotta végre az egyik híres berlini kórházi- - Mos a központi program keretében jól felszerelt veseátültető-állomás áll rendelkezésre, amely ma már a berlini Charité Klinikával együttműködve végzi a veseátültetéseket. Jóleső figyelmesség A MüM 100. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet és a Diósgyőri Gépgyár felvételre keres gimnáziumi érettségivel rendelkező tanulókat gépi forgácsoló és gépszerelő szakma tanulására. Tanulmányi idő 1,5 év. A vállalat havi 250,— Ft összegű társadalmi ösztöndijjal segíti a továbbtanulókat Az augusztusi pótfelvételi alkalmával még Vili. oszt. végzettségűek is kérhetik felvételüket gépi forgácsoló és kovács szakmára. Jelentkezés helye: MüM 100. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet Miskolc, III., Téglagyár u. 2. sz. Művese-központok az NDK-ban Tájékozatlan utasok a KN-en Köszönet a DH-nak
