Déli Hírlap, 1971. augusztus (3. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-04 / 182. szám
Ebben a négyszögben — szerencsére némileg árnyékol az SZMT székház épülettömbje — nem olvad az aszfalt. Az utca kis ..művészei” azonban így is alaposan megizzadnak, amíg elkészül egy-egy kép. Közben elfogy néhány kiló színes kréta, kicsit maszatosak lesznek a gyermekarcok, s bizony a térdeket is meg kell majd dörzsölni a nedves szivaccsal, ha ,.szalonképesen” aicarják elhagyni a helyszínt. Tegnap délelőtt (mikor még nem járt magasan a Nap!) csaknem harminc gyerek hasalt neki az aszfaltra rajzolt négyzetméternyi „képkereteknek”, hogy a témát szabadon választva, rajzban is valljon élményeiről. A nagy hőség ellenére is bőven akad nézője a készülő tárlatnak, hiszen ki ne gyönyörködne szívesen a gyerekek friss, derűs hangvételű, — sokszor meghökkentő látásmódról és kompo. zíciós készségről tanúskodó — munkáiban. Természetesen itt a zsűri is Mazsaroff Miklós festőművész elnökletével. A szakemberek csokoládéval, gyerekjátékokkal honorálják majd az „alkotói munkát.” Az egymás mellett sorakozó rajzoknak azt az összefoglaló címet lehetne adni, hogy nyár, vagy inkább; a mi nyarunk. A sablon ez esetben korántsem sablonos gondolatokat, élményeket takar. Mert az igaz, hogy minden képen (mint ahogy a valóságban is) szikrázik a napsugár, kéken hullámzik a Balcsi, csakhogy ez a két. alapvető élmény, a víz és a Nap, mindegyik gyerek képkeretéiben másként jelenik meg. A Hl. osztályos Kocsis Zsuzsi, a IV-es Bartha Jancsi és a többiek még nem hódolnak különböző irányzatoknak nem ismerik a képzőművészetek uralkodó divatját, ők csak rajzolnak, mert néhány hét után jólesik felidézni a nagy víz vitorlásait, vagy a mindennap látott Avas-alját, a futó villamosokat. vagy éppen a nagymama falusi udvarát... A szemüveges komoly kislány — Szelöczey Andrea VI. osztályos — aki ezt a gazdag udvart elénk varázsolta megelégedetten írja alá a képet. A zsűri nem fukarkodik az elismeréssel. Andrea csak annyit mond, hogy a nagymama háza „igaziból nem pontosan ilyen”, de azért, szóval... A kislány még nem tudja, hogy tulajdonképpen azt tette, amit az igazi művészek; az igazság szintjére emelte (persze a maga gyermeki módján) a valóságot. S ebben az igazságban ott érezzük a falusi nagymama sok munkáját, simogató kezét, főleg az esti meséket, egyszóval valami nagyon őszinte emberi tartalmat. És ezen még az sem változtat semmit, hogy az udvaron túzok nagyságúak a tyúkok, hogy a gazda a nyári asztalnál egyszerre eszik és pipál, hogy a járóka, amelyben egy csöppség bukdácsol vizeshordóra emlékeztet. Persze nem is szabad itt a tárgyakat, embereket, állatokat külön-külön szemlélni. Együtt pedig minden csodálatos. A falusi udvar azonban mégiscsak a második díjat nyeri. A legjobbnak Láng Beatrix (Ságvári általános iskola) rajzát ítélik. Bea azt rajzolta, amit mindennap lát, hiszen ott laknak az Avas alján. Hogy jobban tud-e rajzolni, mint a többiek? Talán csak a hegyek, meg a házak színei élnek jobban benne; annyira mélyen, hogy nem is tartja érdemesnek más témát keresni... Végül huszonkét rajz marad az aszfalton. Tihany tornyai, Badacsony, napsugár, cola, hajó, játék, öröm. A bánatnak, az erőszaknak, a keserűségnek, vagy a félelemnek nincs nyoma. A gyerekek közül talán egy sem lesz művész, mégis nagyon örülök a rajzoknak ... GYARMATI BÉLA Zene és irodalom A Gárdonyi Géza Művelődési Házban működő irodalmi Disc Joskey Club ebben a hónapban kilenc alkalommal várja a klubtagokat és a vendégeket. Válogatott ösz- szeállítások és szórakoztató zenei felvételek, zenei érdé-- kességek szerepelnek programjaikban. Az augusztus 5-i, csütörtöki összeállítás Kamarás Jenő londoni útiemlékeit mutatja be. A Londonban bolyongtam című műsor zenéjét Varsányi Zsuzsa állította össze. Kiállítás a Libresszóban A miskolci képzőművészek munkáinak otthont adó Libresszóban augusztus hónap folyamán Zsignár István festőművész kiállítása várja a közönséget. A kiállítás vasárnap kivételével mindennap délután 1-től este 8 óráig tekinthető meg. (Varga Csaba) — négy írás, két kolumna terjedelemben. A pályakezdők problémáiról szólnak. Halálának 50. évfordulóján Alekszandr Biokra Bán Ervin emlékezik. Elbeszélést Bálint Tibor, Beke György, Pusztai János, verset Gyüre Lajos, Kalász László, Kiss Benedek, Kancz József, Nógrádi Gábor, Novotny Vilmos, Oláh János és Rózsa Endre tollából közöl az augusztusi lapszám, melyben a jól ismert miskolci grafikusművészvek rajzaival is ismételten találkoznak az olvasók. M. M. Tavalyi bor és új kenyér az asztalon — nyár van, augusztus. A Napjaink címoldalán Feledy Gyula szép rajza a kalászérlelő nyarat és jövő évi kenyerünket ünnepli. Az írásoknak csak úgy, mint a rajznak, ha nem is a nyár, de a mindennapok adnak aktualitást. A vizek valahol találkoznak nemcsak címe, Békés Dezső írásának. A folyóvizek valóban találkoznak (ha valamelyik szennyezett, piszkos, mint Miskolcon és környékén, akkor szennyezetté válik a többi is) és épp úgy egymásra találnak, mint az egészségével, környezetével törődő nagyvárosi embernek a pisz- kosz levegő és szürke környezet szülte, aggódó gondolatai. A munka ege alatt címmel Kiss Gyula az újat teremtő emberi erőfeszítésről és annak méltó (?) anyagi elismeréséről ir. Az építőipar új arca (N. Tóth Árpád írása) a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalatnál készített üzemszociológiai vizsgálatot ismerteti és kommentálja Méltatásokat közöl a lap a közelmúlt kulturális és történelmi időket idéző eseményeiről is. Borbély László Pető János fiatal grafikusművész kiállításáról kritikát ír. Gulyás Mihály „Megkésett riport”-jánák ihlető je az 1919-es páncélvonat nemrég Miskolcon járt mása volt. Arcok és otthonok tükrében mutatja be Miklós Róbert Balla Demeternek, a közelmúltban a Petőfi Irodalmi Múzeumban kiállított irodalmi fotográfiáit. Csokonai Vitéz Mihály hajdani lépéseit Borsodban és a Hegyalján Szilágyi Ferenc követi nyomon, a Vecsem- expedíció fáradságos útját pedig Oravec János. Aggódásaim a fiatal próza ürügyén (Ördögh Szilveszter), A fiatal költők fogadtatása (Szent- mihályi Szabó Péter), Anikó, Gyula, István, Miklós és a többiek (Borbély Sándor), Mit akar egy fiatal író? jjc Boldog, szerelmi házasságban él együtt a fiatal házaspár: Delphine és Antoine. A legritkább, hogy ilyen esetben az egyik fél mégis azon gondolkodjék: hogyan lehet a másikat „eltenni láb alól?” Delphine elhunyt gazdag nagybácsijának a végrendelete az oka, hogy a fiatalasszony mégis az özvegységén mesterkedik. A különc végrendelkező furcsa kitörése folytán ugyanis csak akkor juthat örökségéhez, ha férje meghal. A kezdeti egyszerű gyilkossági kísérletek után végül hivatásos „szakemberekhez” fordul, de Antoine az utolsó pillanatban valami komikus véletlen folytán mindig megmenekül. Végül is minden rendbe jön a színes francia—olasz —nyugatnémet bűnügyi filmvígjáték, az özvegy aranyban, mulattató másfél órája alatt. A könnyű és kellemes szórakozásban jelentős része van a két főszereplő, Michele Merrier és Claude Rich játékának. A filmet holnaptól a Béke mozi vetíti. A ZSENI NEM MÁS... A Levelek Írisz koszorújából és a Herceg, hátha megjön a tél is sorainak zenéje, az Anyám nagybátyja régi pap klasszikus veretű ritmusára pattogó modern szöveg hívta fel a figyelmet annak idején Babits Mi- hályra. Kisdiák voltam és — mint minden későbbi újságíró (a közgazdasági rovat vezetője is — ahogy egyszer Márai írta) — jómagam is versírással próbálkoztam. Az iskola (az akkori majd negyven évvel ezelőtti iskola) klasszikusainak ritmusára kerestem a modern mondanivalót és a Nyugat-számokat forgatta döbbentem rá a Ba- bits-versek ízére. Azután jött. Az európai irodalom története és először éreztem, milyen az, ha valaki szinte minden pórusában érzi át az irodalmat és ezt az érzését maradéktalanul át tudja ömleszteni az olvasóba. Mégpedig csodálatosan egyszerű fogással: a teremtő fecsegéssel. „Aurore Dupin, férjezett Dude- vant bárónő falun élt, már több gyermeke volt, amikor elhatározta, hogy Párizsba megy és felszabadítja a női nemet. Vagy talán nem így volt?" — kezdi George Sáridról szóló fejezetét. „Én Goethének ezt a regényét nem olvastam, de egy kedves barátnőm szerint a jellemzései rosszak” — olvashatjuk másutt. Ez a közvetlenség adta „kezembe a vándorbotot”, hogy személyesen is megismerjem azt, aki ilyen csodálatos művészettel tud teremtően csevegni a világirodalomról. A könyvet, a csodálatos irodalomtörténetet akartam dedikáltatni, így csengettem be a budait Attila «lesbe» levő bérház emeleti lakásába. Itt lakott, nem messze az ugyancsak Attila utcában lakó Schöpflin Aladártól, a Tábor utcában zöld tintával író Kosztolányi Dezsőtől és a Mikó utcában splee- neskedő Márai Sándortól. Babits ekkor már beteg volt. Gégéjét megtámadta a gyilkos kór, asztmatikus kapkodással, hangosan lélegzett, a csendes szoba csak úgy visszhangzott tőle. Emlékszem: látogatásom a szokásos fogadónapján tettem, ilyenkor fogadta a költőket, akik a Nyugat hasábjain szerettek volna megjelenni és a könyveiket dedikálni óhajtókat. Én az utóbbiakhoz tartoztam. Azt, hogy magam is próbálkozom versírással, meg se mertem említeni. Beszélgetésünk rövid volt, a szaggatott, hangos lélegzés megijesztett, a költő verseiből életvidámabb hangot éreztem kicsendülni, mert csak ez a találkozás döbbentett rá igazán, hogy ebben az emberben minden hangulat, minden érzés az irodalom szűrőjén átömöl- ve él. Poeta doctus volt elsősorban, akinek fáj-virág lelkét egyszerű köztisztviselői külső takarta, amolyan irodalomtanár-iskola- igazgatóé, amilyen nem lett, mert háborút támadó verséért már 1916-ban eltanácsolták a katedráról. Rövidlejáratú diákköri élmény volt a találkozó, de azóta is emlékemben él, kiegészíti azt a képet, amit műveiből kaptam és igazolja Alexis Carell tételét: a zseni nem más, mint egy bizonyos tulajdonság ember- feletti megnövekedése a különben mindennapi külsővel rendelkező emberben. MÁTÉ IVAN Babits Mihály emlékére Könnyű az irodalomtörténésznek. Könnyű a tudósnak, aki hideg fényű bonckése alatt tudományos szempont mesterséges fényénél vizsgálhatja a halhatatlanok titkait. Számára adathalmaz az, amit rendszerbe kell szednie, s a halhatatlanság a diagnózis. Nehéz annak, akinek személyes ügye az ilyen élet. Ügy találtam rá, mint az örök szerelemre. * Babits Mihály harminc éve halott. Mikor meghalt, reszketve szeretett Európája már lángban állt. Felvágott gégével, hangtalanul is végsőkig si- koltotta a tiltakozást. Ha akkor le nem hunyja riadtan őrző, lángoló szemét, belehalt volna abba, amikor a Dunáig ér a pusztulás. 1941. augusztusában írónemzedéke úgv siratta, mint a mestert a sötétben maradt tanítványok. Radnóti így zokog: „Tudtuk már rég.... hoev oly időtlen V3gy, mint a csillagok. Tudtuk, hogy meghalsz. tudtuk s mégis oly árván maradtunk a Művel itt. Ki nézi most tollat fogó kezünket. ha betegen, fáradtan is, de mégis . ..” Babits harminc éve halott, de öröksége eleven valóság. S nem a művére gondolok, melv függetlenedik az alkotótól. (Homérosz úgy él már, mint az Olimposz oszlopai) Élő szelleméről beszélek, mely ma is tanít. Az önmagával mindig elégedetlen, magát emésztő, magát adó belső életéről. Szabó Lőrinc írja róla: „Tudós és aszkéta volt. Költői zsenije tette azzá. A belső élet, az állandó idegrezgés. A lelkiismeret.” Babits ma is tanít. Tanít értékelni, tarnt kitartani. „Hiszek az észben... Nem rombolni akarok, inkább építeni. A világot nem szé- gyeníteni kell, hanem gazdagítani” — vallja. Mindig csak épített. Magába fogadott sok eszmét és eszményt. S megőrzött minden értéket hűséggel. „Nehéz élete volt, mert a könnyű siker. helyett a világítótorony hősiességét választotta” — így Tamási Áron. Kutatott, összegezett, de mert keresztüllépni a dolgokon és önmagán is. Ezért fényesedhetett soha meg nem elégedése elefántcsonttornya világítótoronnyá. Babitstól meg lehet tanulni, hogy mennyi erő kell a szenvedések és szenvedélyek mederbe tereléséhez, — s meg lehet tanulni tőle a legnagyobb szenvedélyt: az igazságra való törekvést és a kérlelhetetlen felelősségérzetet. Illyés Gyula így emlékezik rá: „Mennyi vádat vágtak feléje!... Köszönjük neki a példaadást a magatartásra, az élet, a félreértések elviselésére. Világát csak együttesen tarthatjuk fenn. Ügy, hogy őrzésére ki-ki egy részt vállal. Ezzel már nem is őt szolgáljuk, hanem azt, amit ő szolgált. E világrenddel áll hazánk és az emberiség ügye, minden, amiért férfinak érdemes élni.” MENNER MAGDOLNA SZERDA Kossuth rádió: 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Tánczenei koktél. — 13.15: Színes népi muzsika. — 13.45: Válaszolunk hallgatóinknak! — 14.00: Lóránd István dalaiból. — 14.12: Zenekari muzsika. — 15.10: Az élő népdal. — 15.20: Rakétások ,.élesben”. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.(75: Tenoráriák. — 16.23: „Minden élet utazás”. Elmélkedések prózában és versben. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: Chopin: B-moll szonáta. — i7.40: Tervek, vízum nélkül. — 17.55: Kiváló Bartók-felvételek. — 19.25: Ablak. Egy óra Tolriay Klárival. — 20.25: Kovács Apollónia és Solti Károly nótákat énekel. — 21.03: Gondolat. — 21.43: Köny- nyűzene Patachich Iván szerzeményeiből. — 22.20: Operettfinálék. — 22.40: A biblia világa. — 23.00: Schubert: Pisztrángötös. — 23.37: Tánczene éjfél előtt, éjfél után. Petőfi rádió: 12.00: Ifj. Magyari Imre népi zenekara játszik. — 12.30: Ránki György Pomádé király új ruhája. I. szvit. — 13.03: Operarészletek. — 14.00: Kettőtől hatig. — Közben 17.00: ötórai tea. — 18.10: Kis magyar néprajz. — 18.15: Falusi esték. — 19.00: Monteverdi kórusműveiből. — 19.15: Hangversenynaptár. — 19.30: A két dúvad. — 19.54: Jó estét, gyerekek! — 20.25: Üj könyvek. — 20.30: A Cseh Filharmonikusok hanversenye. — Kb. 21.20: Tóth Árpád verseiből. — Kb. 22.30: Nóták. —• 23.15: A könnyűzene trombita-virtuózai. — 23.35: Me- fistofele. Részetek Bői to operájából. Miskolci rádió: A riportereké a szó. — Az Északmagyaronszági Vegyiművek egy új növényvédő szerének jövőjéről. — Mit tud a kollektív szerződésről? — Előadó: a szerző. — „Nagyobb figyelemmel..A nők Borsod megye társadalmában. — Asz- szonyok zsákolnak a tsz-ben. — Helyesen és mindent meg tettünk-e? — Kerlngők. — A megye sportéletéből. Televízió: 17.30: Hírek. 17.35. ;zt láttam Lengyelországban, -engyel kisfilm. - 18.00: Tsz-ek : fővárosban. Riportfilm. —18.20: Dscar Peterson Budapesten, készletek a hangversenyből. — 8.45: ,,£szaki-sark IS'1. Látogatás 1 sodródó jégtáblákon. — 19.Oo: leklám. — 19.15: Esti mese — 9.30: Tv-híradó. — 20.00: Blood íratislavai televízió: 17.30: Hí- it, 17.35: Telesport. — 18.15: ipjaink szemszögéből. — 18.40: ti mese. — 19.00: Tv-hiradó. — 25: Időszerű kérdések. — 19.40: ilök. — 19.50: Ml történik a gyvilágban? — 20.00: Pongyo- ; nő. Tévéjáték. — 21.10: Törtérilms/.mhazak: Béke (£4, hn6, 8:) Aki dalol, az rossz ember nem lehet (színes jugoszláv). — Kossuth <f3, 15, f7): Az utolsó Leó (színes angol, 16 éven felülieknek!). — Filmklub (6): Zorba, a görög (magyarul beszélő görög film). — Ady (8): Fekete Szakáll szelleme (magyarul beszélő színes amerikai). Kiállítások: Miskolci - Képtár (10—18 óra között): Városi képzőművészeti gyűjtemény. — Lib- resszó (13—20 óra között): Zsignár István festőművész kiállitáCSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 8.20: Prücsök. Mesejáték. — 8.56: Három nemzedék Ázsia szívében. (Ism.) — 9.21: Dallal-tánccal a világ körül. — 10.(15: Házasság éhségből. Jókai Mór elbeszélése rádióra. (Hangfelv.) — 10.45: Zenekari muzsika. Petőfi rádió: 8.05: Undine. Részletek Lortzlng operájából. — 8.45: Külpolitikai figyelő. (Ism.) — 9.00: Bécsi klasszikus zene. — 9.50: Magánvélemény közügyekben. — 10.00: Zenés műsor üdülőknek. — 11,45: Útikalauz üdülőknek. Napsugár, cola, hajó Rajzok az aszfalton Az augusztusi Napjaink
