Déli Hírlap, 1971. augusztus (3. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-30 / 203. szám
érdekes a mesterségem” Harminc éve taxisofőr if Angyal Zsuzsanna, a tiszakécskei úttörövasút első szolgálattevője elindítja a szerelvényt. Kék-piros boldogság Úttörővasút Tisza kécskén A társadalmi összefogás saép példáját mutatta meg as elmúlt két hónap alatt Trsaafeécske lakossága és a MÁV gyermekekért lelkesedő több száz dolgozója. A nagyközség tanácsa két hónappal ezelőtt jutott arra az elhatározásra, hogy a helyi közlekedés jobb megoldása érdekében és azért, hogy á helyi úttörőknek — a mozgalom megalakulásának 25. évfordulóján — hasznos és kellemes ajándékkal kedveskedjen-: úttörővasutat épít. Kiélésünkre szinte azonnal válaszolt a MÁV vezérigaz- ^ítéfiága és rövidesen meg is érkezett a községbe két kis Diesel-mozdony, a hozzá szükséges két személykocsival. A tiszakécskei Vegyimű- vehet Szerelő Vállalat, valamint a Bocs megyei Mezőgép vmtalat helyi üzeme szocialista brigádjai azonnal hozzáfogtak a munkához, a mozdonyok és~a kocsik „generálozásához”. Közben épült a pálya is. A másfél kilométer hosszú szakaszon a tiszakécskei Szabadság Termelőszövetkezet végezte a földmunkát, de ott voltak a község KISZ-fiataljai, a szülők, s maguk az úttörők is. A két és fél millió forintos létesítmény árából a társadalmi munka értéke kétmillió 300 ezer forintot tesz ki. A kisvasút avatására augusztus 20-án került sor. Az avatás ünnepélyes formaságait követően a piroskékre festett szerelvény teljesen szabályosan: tárcsalen- getés, sípjel, mozdonyfütty — elindult első útjára, amelyet azután naponta többször megtesz, hiszen fél óránként közlekedik a község és a Ti- sza-parti fürdőhely között. Vajon Miskolcon, ahol annyi „vasas” üzem működik, nem lehetne egy hasonló méretű összefogással úttörővasutat építeni? G. f émet olvaszt a plazma A csefjabi-nszki fémkohászati művekben (Dél-Urai) különlegesen tiszta nemesacél készítésére alkalmas plazmakemencét helyeztek» hogy az ötvözőelemek a kiindulási elegy szintjén maradnak meg benne. Győri Lajos taxisofőr 50 éves, s 30 éve vezet autót. Balesetmentesen több mint egymillió kilométer van mögötte. — 1941-ben geplakatosso- géd voltam, amikor a szüleim árverésen megvettek egy Opel Admirált. Akkor szereztem meg a jogosítványomat. Nem sokáig szállít- gathattam a környékbeli kofák áruit, mert kivittek a frontra. Miután hazakerültem, a gépgyárban dolgoztam esztergályosként. 1947- ben már a MÁVAUT-nál so- főrködtem Budapesten, két évvel később pedig az akkor megalakult TEFU nyolc sofőrjével együtt hordtam a sódert az épülő szerencsi országútihoz. Általában naponta negyven fordulót kellett megtennünk, és én két-há- rommal mindig megelőztem a többit. Így lettem műszaki ellenőr, garázsmester, majd művezető. Visszavágytam azonban a volán mögé; 1960- tól taxizom. Volt már Moszkvicsom, Volgám, War- szavám. Egy éve Polskival járok. A váltótársammal műszakonként 400—600, ösz- szesen 90 ezer kilométert tettünk bele. Egy műszak 12 óra, hol éjszaka, hol nappal. Sokan azt hiszik, amióta ön- elszámoltatósak vagyunk, megugrott nekünk. Egy fenét. Havi 2—3 ezerért? A borravaló olyan, mint a kutya vacsorája: hol van, hol nincs... S mi felelünk a kocsiért, mi tartjuk fenn, mi fizetjük az üzemanyagot, a Cascót. Mi javítjuk. Otthon van műhelyem, szerelőgödröm. Ha otthon vagyok, mindig van nálam egy-két kocsi. Hozzák a kollégák. Mondják, nézz már bele, nem kell hozzá nyúlni, csak mondd már meg, hol a hiba ... Persze, nem tudom megállni és megcsinálom. Tudja, nincs rossz márka, csak rossz sofőr, akinek nincs szeme, nincs füle, és nem tudja, hová kell nyúlni. Engem egy kocsi se hagyott cserben. Nézze meg, nem tartok a csomagtartóban vontatókötelet! Nincs olyan taxis, aki nem „evett meg” fuvart. Megállók, kivágják az ajtót és elrohannak. Vagy éjszaka bemegy valaki a húszemeletes bérházba, „mindjárt jövök” szöveggel, és sehol sem gyullad ki a villany. Várják reggelig? Egyszer vártam. Hajnalban lejött az utas, egy asszony, bocsánatot kért, hogy a férje berúgott. És fizetett. Előfordul, hogy temetésről esküvőre megyek. Van, aki kötekedik, van, aki lelki szemétládának tart. olyan is akad. aki le akar ütni. Egyszer három hosszúhajú ült be a kocsiba. Beszélgettem velük, s összemelegedtünk az úton. Amikor megérkeztünk, egyikük ezt mondta: „Ne bántsuk, rendes hapsi!” Elmentek. Amikor intenek a járdaszegélyen, én odapillantok, s már tudom, kiféle, miféle az illető. Éjszaka nem mindig állok meg. Előfordul, hogy előre elkérem a tarifát. Hogy ne „egyem meg” a fuvart. Ha valaki beül és szól, hogy nincs pénze, azt elviszem. Tudom, ha két nap múlva is, de rendezi adósságát ... Érdekes a mesterségem. Szabad vagyok. Beül a Polskiba. Ragyog a kocsi, halkan duruzsol a motor, s a járdaszegélyről máris kiált egy férfi: „Taxi! Taxi!” (simányi) Divat a hintaszék A lengyelországi Bielszko melletti Jasienicán a hajlított bútorok gyárában 80 éve, a gyár fennállása óta készítenek hintaszékeket. A világ minden részéből érkező kereskedők a poznani vásáron fedezték fel a jasienicai hintaszékeket, amelyekből azóta tömegével szállítanak Svédországba, Amerikába, az NSZK-ba, Nagy-Britanniába és számos más országba, ahol a hintaszék ismét divat lett. Egy-egy szék 28 nap alatt készül el. Bár a gyártási folyamat egyes fázisait gépesítették, a legfontosabb „előállítási mozzanatok”, a faragás, a hajlítás, a formarögzítés és a „hinta-technológia” egyéb hagyományos elemei ma is kézi munkával készülnek. RAF mikrobuszok A Rigai Kísérleti Autóbuszgyár — a RAF — Lat- vija típusú mikrobuszairól világszerte ismert. Jól vizsgázott ez a kis autóbusz Kö- zép-Ázsiában és a bolgár hegyi utakon csakúgy, mint Afrika sivatagos, hegyes tájain. A RAF-gyár válágőfi országába exporta mikrobuszokat. Egyik változatát repülőtéri utasszállításra képezték ki, amikor is több kocsit kapcsolnak össze. Nemrégiben kezdték meg a bányászokat szállító változat sorozatgyártását. A Latvija típusú mikrobuszok jól beválttik a mentőszolgálatnál is. A rigai gyár termékeit a tartósság, a kényelem, a gazdaságos üzemeltetés jellemzi. A kilencedik ötéves terv kiemelt beruházásként jelöli meg Lettországban egy új mikrobuszgyár építését. Rigától 40 km-re, Jelgavában létesül, s négyszer annyi mik- robuszt gyárt majd, mint a jelenlegi. Őszi ajánlat a szülőknek Iskolaruha-vásár a Tünde-boltokban Már csak két nap választ el bennünket az új tanév nyitásától, szeptember elsejétől. Ezen a napon sok ezer kis- és nagviskolás kezdi meg tanulmányait, és ez nem kis gondot jelent a szülőknek A tankönyvek, füzetek beszerzése mellett a legfontosabb, hogy az első tanítási napon minden diáknak megfelelő iskolaruhája, köpenye, munkaruhája legyen. A szülök tanévkezdési vásárlási gondjain kíván segíteni a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat szeptemberi ajánlataival. Jegyezze meg a címeket! A tanévkezdés, elölt minden gyermekruházati boltban megtalálhatók az iskolások „felöltöztetéséhez” szükséges áruk. A Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat miskolci szaküzleteinek címét érdemes megjegyezni, mert ezekben a boltokban egyszerre, minden szükséges holmi beszerezhető. A 70. számú Tinszíky utca 1. Bajesy-Zsi- szám alatti Hosszú évszázadokon keresztül harcoltak a kohászok az-olvasztási hőmérséklet növeléséért, amitől a fém minősége és a munkatermelékenység függ. Az újraolvasz- tásnál azonban, amelyet igen magas hőmérsékleten végeznek, a fém minden egyes tormájából 20—120 kilogramm értékes ötvözőanyag — wolfram, króm, vanádium, mangán, szilícium, titán stb. — ég ki. Az új kemence legfontosabb része az ionizált (elektromosságot vezető) gázoszlopot létrehozó plazmotron. A plazmaoszlop zajtalanul és egyenletesen ég, akár az izzólámpa wolframszála. Az oszlopot tökéletesen tiszta, szennyeződésmentes közeg veszi körül. Az ilyen körülmények között újraolvasztott fém elemzése azt mutatja, »WIW1W ílj munkásszálló A Miskolci Mélyépítő Vállalat Partizán utcai telepén augusztusban új munkásszálló építését kezdték meg. Kivitelező: a BÁÉV. Az átadási határidő: 1972. október. A 200 férőhelyes, háromemeletes munkásszálló alapjait a sajátos talajviszonyok miatt, cölöpözéssel készítik el, különlegesen megerősítve, hogy a későbbi szükségleteknek megfelelően, hétemeletesre fejleszthessék. A mester és a tanítvány A pofon elcsattant. KöriMöttAík egy időre megállt a munka. Csak távolabb, a műhely másik sarkában zümmögött egyenletesen a villanymotor. A mester és a tanítványa farkasszemet néztek. Béla bácsi, a mester, megtörölte izzadó homlokát és lassú mozdulatokkal rágyújtott. Ügy érezte, valakivel meg kell beszélnie a dolgot, ezért odafordult a műhely legöregebb emberéhez: — Hiába beszél nekik az ember. Csak azért is másképpen csinálják... Az öreg Balázs finom, egyenletes mozdulatokkal reszelt. — Makacsok. Önfejűek — folytatta Béla bácsi. — Eh! — kiáltott még egyet, aztán széles mozdulattal földhöz csapta a félig szívott cigarettát és széttiporta nagy bakancsaival. A műhely másik végében, a köszörű mellett pillantotta meg a fiút. Óvatosan megközelítette és a háta mögé került. A fiú nagy védőszemüveg mögé rejtette könnyeit, és mélyen a gép fölé hajolt. Egész testsúlyával nyomta a fürgén pergő köszörűkőhöz a kemény anyagot. Ekkor lépett elő Béla bácsi. Kivette a kezéből a kiélezett hidegvágót. Nézegette, mutatóujjával tapogatta az élét és hümmögött hozzá. Aztán szemrehányóan rápillantott a fiúra és széles, oktató mozdulattal a kőhöz nyomta a hidegvágót. A fiú lekapcsolta a védőszemüveget a homlokáról és az öreg orra alá dugta. De az megvetően legyintett és élbiggyesztette az ajkát. Mikor egy szikra a szemébe pattant, a mester megremegett, de nem hagyta abba a munkát. A fiú élvigyorodott. Később úgy hozta a munka, hogy egymás közelében kellett dolgozniuk. A fiú ügyelt arra, hogy még az ujja hegyével se érjen mesteréhez, aki apró alkatrészeket szerelt össze. Gyakran megállt, véresre dörzsölte sérült szemét. Egyre idegesebb lett. A fiú, újabb pofontól félve, kapkodva segített neki. Egy apró csavart elejtett. Béla bácsi dühösen ránézett, aztán lecsapta a fejéről a sapkát és szinte kiabálta: — A: úristenit.' Idegesen nem lehet dolgozni! — Kapkodó mozdulatokkal gyufaszálat vett elő és éles bicskájával hegyezni kezdte. Többen köréje gyűllek és kíváncsian várakoztak. A tűhegyes gyufaszálat a szájába fogta, megnyálazta és sárgás fogaival óvatosan megrágta, megpuhitotta, a végét meg ellapitotta. — Laci! — kiáltott a tanítványára. — Gyere ide. Te fogod kipiszkálni ezt a vackot a szememből. A fiú meglepődött, de engedelmeskedett. Óvatos mozdulatokkal nadrágja szárához dörzsölte a kezét és két ujja közé fogta a gyufaszálat. Az öreg a panknak dőlt és ő maga húzta szét a szemhéjait. Laci egészen közel hajolt mestere arcához és belenézett a véres szemgolyóba. — Látni? — kérdezte türelmetlenül Béla bácsi. — Igen — felelte a fiú, mikor felfedezte a szemgolyó közepén a piciny fekete pontot. — Akkor ne késlekedj! — sürgette a mester. Az első kísérlet nem sikerült. Szinte folyt a mester szemében a könny, de item zárta össze a szemhéjait. — Csináld, fiú! — suttogta az öreg. Laci visszatartotta lélegzetét és a gyufaszál-műszerrel óvatosan kiemelte a porszemnyi acéldarabot az öreg szeméből. A fájdalomtól megcsikordultak a mester fogai, de aztán felsóhajtott. Megtörölte a szemét, kifújta az orrát, aztán kezébe fogta a gyufaszálat, melynek a végére alig láthatóan odatapadt fájdalmának okozója. Nézegette, hümmögött hozzá, aztán egy vasdarabra helyezte, és olyat ütött rá a kalapáccsal, hogy ellobbant a gyufa feje. A körülöttük állók hangosan felnevettek. Később, mikor újra a kis alkatrészek fölé hajoltak, összeért a fejük. — Béla bácsi — szólalt meg váratlanul és bátortalanul Laci. — Miért pont engem tetszett választani? Az öreg megállt a munkával, ránézett a fiúra és csendesen mondta: — Mert te vagy az én tanítványom. — Nem félt, hogy megkínoznom? A mester felkapta a fejét, de nem válaszolt. — De, ugye fájt? A mester nézte tanítványa piruló arcát és a pofon jutott az eszébe. Elgondolkozva mondta: — Minden fáj, fiam, ami gyógyít. ORAVEC JANOS Tünde gyermekruházati boltot, a Széchenyi utca 91. sz. alatti 77. számú üzletet, a 85. számú, Széchenyi utca 20., a 101. számú Széchenyi utca 89. és a 102. számú, Széchenyi utca 19. szám alatti szaküzleteket ajánlja a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat kedves vevőinek figyelmébe. Ezek az üzletek nagy iskolaruha-készlettel rendelkeznek, gyermekcipőt pedig a Bajcsy-Zsilinszky utca 6. szám alatt és a Széchenyi utca 52. szám alatt lehet vásárolni. Iskolatáskák a vállalat miskolci bőrdíszműboltjában kaphatók nagy választékban. A köpeny a legfontosabb Az iskolaruházat legfontosabb darabja az iskolaköpeny. amely nemcsak védi a tanulók öltözékét, hanem jól szabott, divatos fazonú viselet is egyben. A legnagyobb előnye pedig az, hogy az utóbbi években forgalomba hozott szintetikus alapanyagból készült köpenyek igen könnyen moshatók, vasalást egyáltalán nem igényelnek, , illetve kevéssé gyúródnék. A Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat gyermekruházati szaküzleteiben nagy választékban, valamennyi méretben kaphatók ezek a szintetikus iskolaköpenyek, amelyek ára is szolid, 160 forintnál kezdődik. Az iskolaköpenyek egyaránt készülnek a lányoknak és a fiúknak, természetesen különböző szabással. Blúzok, szoknvák, öltönyök A gyakorlati foglalkozásokhoz, a szakközépiskolások szakmai gyakorlatához elengedhetetlen a jó mosó munkaruha, amely többféle megoldással — köpeny és nadrág, zakó, valamint kezeslábas — készül. Hasonlóan kedveltek és keresettek a fiúk számára készült többféle áron és minőségben kapható sötét iskolai öltönyök. A leányok ünnepi ruházata a sötét szoknya és a matrózblúz, ebből is kielégítő választék van a vállalat miskolci szaküzleteíben. A leánykaszoknyák újabban műszálas, tehát nem gyúródó anyagból készülnek, amelyek természetesen sokkal praktikusabbak a hagyományos pamut-alapanyagúaknál. A közelgő ősz és a tél figyelmeztet a meleg kötöttáru beszerzésére. Ebből sincs hiány a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat boltjaiban, bőven van gyermekpulóver, kardigán, meleg fehérnemű. — O —
