Déli Hírlap, 1971. augusztus (3. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-28 / 202. szám

Ármozgás, árszínvonal 1L Az iparcikkiizletekben A megyei tanács kereskedelmi osztálya rendszeresen vizs­gálja a hatáskörébe tartozó vállalatok árpolitikáját. A Bor­sodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál készült legfrissebb elemzés az év első negyedének adatait dolgozza fel. A több tízezer-féle cikk alapján készült részletes jelentést a vállalat egyik üzletében, a 105-ös számú Edény- és Háztartási Bolt­ban szerzett személyes tapasztalatainkkal egészítjük ki. A kereskedelmi osztály je­lentése szerint 1971 első ne­gyedévében összesen 8173 cikk ára változott a BIKV- nél, míg tavaly, az év végéig 19 836 ármódosítást hajtot­tak végre. Az idei áremelé­sek száma 6109, ennek több mint kétharmada a bútoro­kat érinti. Nagyszámú ár­emelkedés volt ezenkívül a vas-műszaki, üveg-, papír- és sport-, játék-, hangszer­szakmában. A csökkenések zöme — 1282 — szintén a bútorokra vonatkozik. Az árváltozások elemzé­sekor megállapították, hogy ezek nagy része — több mint 90 százalék — a beszerzési árak módosítása, tehát nem a kiskereskedelmi vállalat intézkedése alapján történt. Másképpen fogalmazva; leg­többször csak a tények — az ár növekedése vagy csök­kenése — tudomásul vétele marad a kiskereskedelmi vállalatnak. A termelő-, il­letve nagykereskedelmi vál­lalatok ármódosítást közlő levelei azonban igen sok kí­vánnivalót hagynak maguk után. A boltos is tanácstalan A szállítók árközléseit nemegyszer kifogásolja a vál­lalat, gyakran nem sok ered­ménnyel. A Nyomtatványel­látó, a PIÉRT, a Csepel és a TRIAL például nem is vála­szolt az árváltozás indokolá­sát kérő levelükre. Visszaté­rő probléma, hogy legtöbb­ször nem tüntetik fel a szál­lítók az eladott termékek ár­formáját. Példa rá a FÉM- VILL és az Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat. Az árváltozások zömére jellemző, hogy a BIKV part­nereitől egyáltalán nem, vagy csak nagy ritkán kap indo­kolást a módosításokra, így az eladóknak, boltvezetőknek fogalmuk sincs, mit válaszol­janak, ha a vevő rákérdez az árra. Az ármódosítások vég­rehajtása nagy munkát je­lent a boltok dolgozóinak, mivel ilyenkor az érintett cikkek egész készletét fel kell leltározni. Csak nehezí­ti munkájukat, hogy az ár­közlő körlevelek nemegyszer késessel érkeznek. Az is elő­fordult már — a TRIAL-lal —, hogy a változást közlő levél előtt már a magasabb áron számlázta a termékeit. Indokolt vagy indokolatlan A vállalat Széchenyi ut­cai 105-ös számú boltjában kilóra mérhető aktacsomót vett elő a boltvezető, ami­kor az idei árváltozások fe­lől érdeklődtünk. Január elsejétől 30 (!) cikkcsoport árait módosították, van köz­tük 10 filléres és 200 forin­tos változás is. Találomra választottunk ki néhány olyan cikket, amelynek drágulása min­denképpen magyarázatra szorulna. Az olcsó termékek közé tartozó gránitáruk, tá­nyérok, bögrék, tálak ára 20—50 százalékkal nőtt. öt forint 20-ról 6 forintra ment fel egy mindennapos cikk, a kukta-edények gumigyű­rűje. A luxuscikknek ugyan­csak nem mondható hor­ganyzott edények is jelentő­sen drágultak. S arra aztán igazán nem találunk magya­rázatot, miért kellett újra felemelni az esőcsatorna árát, amikor pár hete szállították le. Mechanizmusunk egyik alappillére, hogy az árak mozgását szabadabbá tettük, nagyobb lehetőséget adva a vállalati érdekeltség, a ke­reslet-kínálat piacszabályozó szerepének kibontakozásá­hoz. Természetes, hogy a termelő vállalatok beruhá­zásai, gépvásárlásai is je­lentkeznek valahol az árak­ban. A szabadabb árpoliti­ka azonban nem azonos a realitásokat nélkülöző ár­megállapítással. S hogy hol a határ az indokolt és indo­kolatlan árváltozások között, azt minaddig nehéz megálla­pítani, amíg a kereskedelmi vállalatok szerepe alárendelt, őket sem, de főleg a vevőket nem tájékoztatják az ármoz­gások indokairól. PUSZTAI ÉVA Kilencet fizet — tízszer mos A XVÍ. számú Autójavító Vállalat négy karbantartó állomásán, Miskolcon, Eger­ben, Gyöngyösön, Salgótar­jánban szeptember elsejétől új szolgáltatást vezet be. A vállalati központban és a szervizállomásokon tíznapos szelvényfüzet kapható, amely tíz vizes vagy samponos mo­sásra jogosítja tulajdonosát. A szelvényfüzet birtokosa kettős kedvezményt élvez. Kocsiját soron kívül lemos­sák tíz alkalommal, de eb­ből csak kilencet fizet ki. Ezzel az akcióval az ügyin­tézést is meggyorsítják. Játszótér nagy gyerekeknek Homo ludens: játékos ember. Vajon csak gyerekkori kedv­teléseink miatt ragadt nevünk elé a „játékos” jelző? Nem. Az egészséges szellemű ember élete fogytáig szívesen játszik — ha módja van rá. A játék iránti igény legfeljebb csökken a felnőttkorban, de mindvégig lényegesen több, mint ameny- nyit kielégíthetünk. Leginkább idővel nem győzzük szép szenvedélyünket, mi, nagy gyerekek, s éppen ezért fogadunk hálásan minden se­gítséget ahhoz, hogy kedvünkre tölthessük el a rohanó nap­jainkból megtakarított perceket, negyedórákat. Remélem, értjük egymást, kedves nagy gyerekek? Nem az olyan szórakozásra gondolok most, mint a tévé, rádió, mozi, színház, baráti eszmecsere és egyebek, hanem az igazi, hami­sítatlan játékra. A kártya és a sakk barátainak még viszony­lag kevés okuk van panaszra, hiszen ők szinte mindenütt hódolhatnak kedves mulatságuknak, a strandtól kezdve a parkok padjáig. Vannak azonban szép számmal olyanok — jómagam is ezek közé tartozom —, akiknek a tudatában a játéik egyben mozgást is jelent. Egy helyben ülve el sem tud­juk képzelni a könnyed, játékos kikapcsolódást, pedig de régen volt már, amikor versenyt tudtunk futni a fürge lábú Bodri kutyával, utolértük a mezőn a lepkét. Mit csinál­junk mi? Mielőtt valami tréfás ajánlatot tennének, gyermeki fürge­séggel rátérek javaslatomra. Tulajdonképpen nem is először teszem, mert néhány héttel ezelőtt, amikor olvastam, hogy Pécsett felnőtt játszóteret létesítettek, már megpendítettem e lap hasábjain a gondolatot: de jó lenne egy hasonló itt, Miskolcon is! Most megismétlem a javaslatom, egyrészt azért, mert még nem teljesült — persze, nem is teljesülhetett —, másrészt, mert láttam a tévében, hogy Budapesten, a Margit­szigeten is kialakítottak felnőtt játszóteret. Hogy még na­gyobb gusztust csináljanak hozzá, egy erősen őszülő „fiúcska” ki is próbálta a szemünk láttára a kuglit. Nem volt a kezemben kugligolyó vagy ... szóval nagyon régen — sóhajtottam fel, s most már nemcsak az igényt ve­tettem papírra, hanem konkrét javaslattal is élek. A Népkert sportpálya melletti részét felújítják majd, s ezzel elnyeri végső képét a majdani intézmény-központot körülölelő pihenőpark. Drága terület ez, valóságos oázis az örökké nyüzsgő belvárosban. Alaposan meg kell fontolni tehát, mire használnak fel minden talpalatnyi területet. A legfontosabb, hogy a kicsinyek kapjanak szép, gondozott játszóteret. Talán jut azonban egy kis hely nekünk, felnőt­teknek is. Néhány sakk- és kártyaasztal az árnyas fák alatt, ingyen kölcsönözhető kugli, az izmokat felfrissítő egyszerű tornaszer, s végül, de nem utolsósorban: kényelmes székek, a játék utáni pihenéshez. így elmondva kevésnek tűnik, de jól tudom, hogy sok pénzbe kerülne az ötlet megvalósítása. Én magam szívesen cserélném fel a tollat néhány órára egy lapáttal, ha szükség lenne társadalmi munkára. S abban is biztos vagyok, hogy nem lennék egyedül. BÉKÉS DEZSŐ Űj miskolci virágbolt A főnyeremény: Zsiguli „Dicsérő lap99 mozgalom a Volánnál ■ Érdekes és figyelemre méltó mozgalom kezdődött augusztus 1-én a VOLÁN Trösztnél. Lényege: a tröszt­nél és vállalatainál dolgozó gépjárművezetők közül a biztonságos közlekedést elő- segítők, a nehéz helyzetek­ben emberi módon visélke- dők, példamutató magatartást tanúsítók jutalmat kapnak. A legjobb gépjárművezetők kiválasztása úgynevezett „Di­csérő lapok” alapján törté­nik. Ezeket a tröszt és szak- szervezeti tanácsa a közleke­dés gondjaival közvetve, vagy közvetlenül foglalkozó szakemberekhez juttatja el, akik azokat a közúti forga­lomban előzékeny, segítő­kész magatartást tanúsító VOLÁN-gépjárművezetők­nek adhatják. A „Dicsérő lap”-pal rendelkező gépjár­művezetők között 1972 má­jusában (a mozgalom 1972. április 30-ig tart) értékes j utalom tárgyakat sorsolnak ki. A főnyeremény: Zsiguli! Ezen kívül 15 darab egyhe­tes, kétszemélyes társasuta­zásra jogosító utalványt (a nyertesek a VOLÁNTOU- RIST-tal a Szovjetunióba utazhatnak), tv-készülékeket, hűtőszekrényeket, karórákat, villanyborotvákát, s egyéb jutalomtárgyakat is kisorsol­nak. A „Dicsérő lap”-pal ren­delkező gépjárművezetők közül azok vehetnek részt a sorsoláson, akik még aznap is a VOLÁN alkalmazottai, s a „Dicsérő lap” megszer­zése után saját hibájukból 15 ezer forinton felüli anyagi kárral és sérüléssel járó közúti balesetet nem okoz­tak. A sorsolásra jogosító „Di­csérő lap”-ok vagy a hely­színen adhatók át ar arra érdemes VOLÁN-gépjármű- vezetőknek, vagy — a gép­jármű rendszámának fel­tüntetésével — a VOLÁN Tröszthöz kell eljuttatni azo­kat. A tröszt és mi magunk is bízunk abban, hogy a mozgalom beváltja a hozzá fűzött reményeket, s hozzá­járul a közúti közlekedés biztonságának javításához. Már nem sokáig kell bosszankodniuk a gépkocsivezetők­nek a Gömöri pályaudvar előtti sorompó miatt, amelyik a tábla tanúsága szerint is 10 percnél tovább zárva tartható. Jövőre megkezdik a felüljáró építését, hogy a vasúti és a közúti forgalom zavartalan legyen a Zsolcai kapuban, a vá­ros egyik fontos útvonalán. (Herényi felv.) Tétován nézelődő asszony áll meg az új virágbolt előtt. A kirakat szanzavéráin, pál­máin, fdlodendronain, ciklá­menem, gladióluszain nyug­tatja szemét. /\chéz péntek a Búza téren Az irányító torony ajtaját reggel öt órakor nyitották ki, s azóta percenként indul egy- egy autóbusz a város vala­melyik távoli pontja felé. Mögötte a MÁVAUT pálya­udvarra sorra érkeznek a környező és a távoli falvak­ból indított zsúfolt kocsik. Az utasok alaposan felpakol. Va kosarakkal, batyukkal. Péntek az egyik legforgal­masabb piaci nap, és csütör­tökön fizetésnap volt. Az Ady Endre utca felől ezré­vel tülekednek a járdákon, s ez így megy percnyi szünet nélkül a délutáni órákig. A sokirányú forgalom szin­te elszédíti az embert. A torony ore Madaras Károlyné, a torony pénteki őre négykor már főz­te az ebédet a férjének és három gyermekének, hogy ők ne legyenek a hajnali mű­szak kárvallottjai. A keze az irányító tábla kapcsolóin, s óramű pontossággal sorra jel­zi a vezetőknek a továbbha­ladás sorrendjét. Ha kell, lent is intézkedik, mert ha valami miatt akár csak két percet is késik az egyik kocsi, az utasok máris türelmetlen­kednek. — Ilyenkor nézik az abla­kot, s van, aki nem állhatja meg otromba megjegyzések nélkül, amiért néhány percet várnia kell. Vannak néha olyan „fekete napok” a to­ronyban, hogy fejgörccsel ju­tok haza. A múltkor lemen­tem, hogy megnyugtassam az utasokat, megkapják az el­ső beérkező kocsit, s valaki minden szóváltás nélkül le­köpött. A fiam alig tudott aludni, amikor megtudta, hogy minden ok nélkül ennyire megalázott az illető. Madarasné 15 esztendeje mindennap szolgálatban áll, idegei teljes „bevetésével” igyekszik eleget fenni a fel­adatának. Elfagyott a lába Amikor a repülőtéri irá­nyítóban egy kivénhedt vil­lamos volt a szolgálati helye, elfagyott a lába; olyan na­gyon fázott, hogy egészségi állapota súlyosra fordult. A család sokszor felvetette már otthon, hogy ha keve­sebb fizetésért is, de másutt könnyebben dolgozhatna. A kellemetlenségek, a keserű­ség azonban csak másnap reggelig tartanak. Reggel, ahogy kinyitja a torony aj­taját, megint a régi kedvvel lát hozzá a munkájához. A forgalom a délelőtti órákban egyre nő. Az Ady utcai járdán, ha lehet, most még többen sietnek úticéljuk felé. Az üzletsor előtt már sok a kapatos, részeg ember. Csattog a zápor, fényes-fe­ketére mossa a tér aszfaltját. Madarasné egy húsz év kö­rüli fiatalemberre mutat, aki égnek emelt kezekkel az ar­cát mosatja a meg-megújuló záporral, majd artikulátlan hangon kiáltozza szét örömét, s végül elterül egy pocso­lyában. S jönnek a buszok, az utasok ernyővel, vagy anélkül igyekeznek megköze­líteni a megállókat. A sze­rencsés véletleneknek se sze­ri, se száma, amita „torony­őr” így nyugtáz: — Megint megúsztunk egy balesetet. A forgalom nem csökken egy percre sem. Akinek sür­gős a dolga, a zuhogó esőben sem áll be a váróba. Csak a szomszédos piac standjai előtt állnak talán valamivel ke­vesebben. A kocsik változatlan rit­musban, percenként indul­nak a tér aszfaltjáról. Nehéz ezt a pénteki napot végig­vezényelni, amikor kétszer, háromszor annyian sietnek hazafelé, mint más napokon. Az utasok tömött táskákkal, teli kosarakkal csinálnak utat maguknak az autóbuszo­kon. Káromkodás, lökdöső­dés, míg néhány perc múlva állóhely sem marad a ko­csiban. Aztán minden szem a to­rony ablakára néz, hogy mi­kor villan a lámpa. NAGY JÓZSEF — Parancsoljon, fáradjon beljebb asszonyom! — invi­tálja kedvesen az első vevőt Barna Ferenc, a Miskolci Kertészeti Vállalat igazgató­ja, s szép nagy csokor szeg­fűt nyújt át — ajándékba. Ez a kedves kis aktus je­lezte tegnap délelőtt a Mis­kolci Kertészeti Vállalat 18. számú boltjának megnyitá­sát. Az új virágbolt a Szent- péteri kapui lakótelep ízlé­ses, modern üzlethálózatának része, szemben a megyei kór­házzal, az ABC-áruház alatt, a zöldségesbolt s a trafik mellett. Kondicionáló torna A múlt évben — kísérlet­képpen — bevezetett „Házi­asszonyok egészségügyi tor­nája” sikeresnek bizonyult, s a tanfolyam résztvevőinek teljes megelégedésével zá­rult. A nyári szünet után, szeptember 2-től újra indul a kondicionáló torna, s he­tenként két alkalommal — kedden és csütörtökön 19— 20 óráig — ismét birtokuk­ba vehetik az azon résztven- ni kívánók a 4. sz. Szabó Lajos utcai általános iskola tornatermét. Jelentkezni le­het a helyszínen, a tanfo­lyam vezetőjénél, dr. Zsíros Éva testnevelő tanárnőnél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom