Déli Hírlap, 1971. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-17 / 167. szám

Nemcsak az üzemek!... Aki csak egyszer járt városunkban, még évek múlva is fújja a Szinváról szóló tudnivalókat: a nagyüzemek ipari célokra használják vizét, ezért olyan olajos, sűrű és büdös, bezzeg a forrásvidéken milyen kristálytisztán csörgedezik... Nem sokat téved a turista ezzel a megállapítással és nem sokat téved az a miskolci, aki a várost végigkísérő Szinva elrettentő állapotáért a nagyüzemeket teszi felelőssé. Nem sokat, de egy kicsit azért mégis téved. A Szinvában ugyanis nemcsak ipari szennyeződés úszkál, hanem minden egyéb elképzelhető és elképzelhetetlen do­log. Kartondoboz, rossz esernyő, lyukas fazék, fél tornacipő, hullámpala, jobb létre szenderült cirmos és egyéb házi­állatok. Azonkívül van még egy dolog, amiről nem szíve­sen beszélünk, bár ezzel mit sem segítünk az ügyön. Neve­zetesen az, hogy a Szinva nyomvonala mentén lakók jobb híján szennycsatornának is használják a patakot. Mindezen persze nem sokat segít, ha kiszűrik a patak vizéből az ola­jat meg a vasport. Sőt! A vízügyi igazgatóság laboratóriu­mának szakemberei szerint például a jelenlegi ipari szeny- nyeződés még közömbösíti is a vízben levő és bomló szer­ves anyagokat. Ha tehát a víz gyári hordalékának kiszű­rését rövid időn belül nem követi a patak menti házak szennyvizének elvezetése, könnyen megbillenhet a jelenlegi egyensúly és fertőzésveszély hordozójává válhat a SzinvaO?) Túl ezen, a mostaninál erélyesebben kellene fellépni a Szinvát szemétgyűjtőnek használók ellen. Mert mégiscsak tarthatatlan állapot, hogy a felesleges holmikat, a szemetet egyszerűen beleborítsák a patakba. Azokon a szakaszokon, ahol a patak rendezése már befejeződött, egy-két év alatt újra a felismerhetetlenségig elpiszkolódott a meder. Nem szabad azzal áltatni magunkat, hogv pusztán az LKM-en múlik a Szinva ügye. És jó lenne, ha ez a felis­merés nem váratna magára addig, amíg a rozsdabarna vas­pernye eltűnése után, napfényre kerülnek az ipari szenny­nél semmivel sem vonzóbb „lebegő anyagok”.,.. (pusztai) Bakakorzóból Forintos A minap megjelent Miért Forintos? című cikkben meg­próbáltam megfejteni a vá­ros egyetlen korzója, a Fo­rintos nevének eredetét. Nos, ha ezt nem is sikerült, sok más ezzel kapcsolatos érde­kességre felhívták a figyel­memet. A régi miskolciak többek között elmondták, hogy a jelenlegi Forintos oldalt, a Széchenyi utcának a Tanácsház tértől a villany­rendőrig terjedő páratlan ol­dalát a felszabadulás előtt Bakakorzónak hívták. A má. sik oldalt pedig Űri sétány­nak. Ez azt jelentette, hogy akkoriban a bakáknak és a velük sétálgató cselédlányok­nak nem volt ugyan meg­megtiltva, hogy átmenjenek a másik oldalra, viszont nagy merészségnek számított. Ez volt tehát a régi Forin­tos és Filléres oldal. Megfelelő minőségű áru A városi tanács mezőgaz­dasági osztályán jelenleg öt élelmiszer-higiénikus dolgo­zik. Feladatuk ellenőrizni a kereskedelembe kerülő tej, tejtermék, sütőipari és hús. áruk minőségét, tisztaságát. A város élelmiszerüzleteibe 29 városból és községből — köztük az ország legtávolabbi tájairól. Makóról, Vésztőről és Gyuláról — érkezik hús- és töltelékáru. Ezenkívül öt helyről nunk vadhúst, míg1 a halat kilenc környékbeli halászati szövetkezet szállít­ja. A mezőgazdasági osztály élelm'szer-higiénikusai '■zu­pán tavaly 175 ezer kiló hús- készítményt vizsgáltak felül. Azt tapasztalták, hogy álta­lában megfelelő minőségű áruval jelentkeznek az úgy­nevezett új értékesítők; azaz a mezőgazdasági szövetkeze­tek és állami gazdaságok. Nyár a .,Biziben” A nyári és a strandidény jelentős mértékben megnö­veli a Bizományi Áruház for­galmát. Az áruházban főleg szezonnal kapcsolatos áruk között válogathatnak a vá­sárlók. Nagy keresletnek ör­vend például a férfi fürdő­ruha, női és bakfis nyári ruha. Véradó napok A Vöröskereszt miskolci szervezete három hónapig tartó véradást szervezett a Lenin Kohászati Művekben. Ezer dolgozó mintegy 954 li. tér vért adott. Legközelebb nyolc hónapig tartó, az elő­zőhöz hasonló vérdaó napo­kat tartanak a kohászat üze­meiben. Egy darab Miskolc Katowicében Sarokházban egy kis presszó A 300 ezer lakosú Katowi­ce, a sziléziai iparvidék „fő­városa” 1964 óta Miskolc test­vérvárosa, az azonos nevű vajdaság központja. A szén „tővárosa” A lengyelországi vajdasá­gok magyar viszonylatban körülbelül a megyéknek fe­lelnek meg; Lengyelország­ban 17 megye van. Lakosai­nak számát tekintve a kato- wicei a legnagyobb, körülbe­lül 4 millió. Az ország ipari termelésének 20—25 százaié, ka kerül ki innen, az itt elő­állított termékek közvetlen, vagy közvetett részesedése Lengyelország össz-exportjá- ban 40—45 százalék. Katowi­ce a lengyelországi szén és színesfémbányászat központ, ja, de híresek a környékbeli sóbányák, fejlett a vas- és színesfém kohászat, nagy múltra tekinthet vissza a a textilipar. A második világ­háború után lendült fel a gépipar és a vegyipar. Ismeretes, hogy a követsé­geken kívül minden szocia­lista országban működik ke­reskedelmi kirendeltségünk, mely a két országot érintő gazdasági kapcsolatok gya­korlati oldalát hivatott irá­nyítani. A kirendeltség szinte minden esetben a fővárosba települt. Néhány országban azonban létrejöttek a „kiren­deltségek kirendeltségei” is. Lengyelországban egy ilyen „alkirendeltség van, a kato- wicei A terület súlya az or­szág iparában indokolja ezt. Milyen feladatok hárulnak a katowicei magyar kereske­delmi képviselők kicsiny, mindössze négytagú csoport­jára? A kérdést a kirendelt­ség Zwirki i Wigury utcai épületében Bakonyi János kereskedelmi attasénak, a delegatúra vezetőjének tet­tem fel. Hengereltáru és bányagép — A Magyarországra irá­nyuló lengyel exportnak 40 százaléka innen származik, és amit mi Magyarországról Lengyelországba szállítunk, annak is 30 százaléka erre a vidékre kerül. Főként szenet és hengereltárut, bányagépe­ket ad Katowice Magyaror­szágnak; gépeket, élelmiszert, textilárut, műszereket kap tő­le. Három lengyel külkeres­kedelmi vállalattal van a ma­gyar külkereskedelmi képvi­selőknek szoros kapcsolatuk: a szénexporttal foglalkozó Weglokoks-szal, a bányaipari komplett berendezések és egyedi gépek kereskedelmé­vel foglalkozó Centrozappai és a vas- és acélkohászati ter­mékek export-importját lebo­nyolító Stalexport-tal. Sok magyar külkereskedelmi vál­lalat érdekelt itt. Miskolci hangulat A város centruma nagyon régi. Űj lakótelepein azonban most is folyik, vagy most len. dűl ismét neki az építkezés. (Az építészek véleménye sze­rint a meglevő épületek 70 százalékát le kellene bonta­ni, hogy valóban modern vi­lágvárossá alakíthassák át a várost, mint ahogy azt tervbe vették.) Újjá varázsolják a nagyforgalmú pályaudvart is; deszkafolyosóin ma még na­gyon könnyű eltévedni. A pályaudvaron túl egy épületen piros-fehér-zöld zászló ötlött a szemembe. A Hungária Étterem ajtaja fe­lett lengett. De nem erről, inkább a Miskolc eszpresszó­ról szeretnék beszélni, ame­lyet magyar testvérvárosa se­gítségévéi rendezett be a Ka­towicéi városi Tanács. Egy sarokházban áll ez az esz­presszó, ott, ahol a Wieczor- ka utca befut a Mieleckiego- ba. Az eszpresszó miskolci hangulatot varázsol, másutt meg az Avas táncegyüttes já­tékának felvételeit láthatják a vendégek. A magyar presz- szógépen igazi magyar kávét főznek (különben a török ká­vé terjedt el), és a pult mö­götti vitrinben felismerem a magyar borokat: a furmintot, az ezerjót, a szamorodnit, az aszút és a röviditalokat; a Mecsekit, a Bonbonmeggyet és a Hubertust. TIBOR AGNES ^ A nyár az acélöntők, olvasztárok „ellensége". Amikor az öntőüstből elindul az acél a kokillába, szinte ég az ember bőre. Nem is beszélve a kemencékről, amelyek közelében ,jgokoli” a meleg és a hangulat. Mindez együtt sem fog ki azonban Diósgyőr és Ózd meleg. üzemi munkásain, akik — olykor emberfeletti teljesítményeket produkálva — újra és újra nekilendülnek, hogy megbirkózzanak az izzó anyaggal (Strohmayer felvétele) Visszatartják, hogy szétoszthassák Sok más vállalat számára is tanulságos lehet az a mód, ahogyan a Diósgyőri Gép­gyárban a prémium elosztá­sát tervezik. Változást jelent, hogy a prémium több éve változatlan összegét a felada­tokhoz és eredményekhez ké­pest növelik. Ennél is fonto­sabb, hogy az egységek és fő­osztályok ezentúl közvetlenül érdekeltek a nyereség növe­lésében, a gazdálkodás javí­tásában. Változik a bérelosztás mód­ja is. Az alapelv, amely az alapbért biztosítja, változat­lan marad. Az újdonság: a bérfejlesztésre szolgáló ösz- szeg egy jelentős részét visz- szatartják, majd olyan arány­ban osztják szét az egységek és főosztályok között, ami­lyen mértékben hozzájárul­tak a nyereséghez. Ami eddig nem volt, az most hamarosan megvalósul: a DIGÉP gyáregységei és fő­osztályai szinte teljes önálló­ságot kapnak a gazdálkodás­hoz. Az egységek és főosztá­lyok vezetői egy sor olyan kérdésben dönthetnek, illetve dönteni lesznek kénytelenek. .... A harmadik Baku Nem is olyan régen még teljesen elképzelhetetlennek tűnt, hogy Nyugat-Szibéria áthatolhatatlan mocsarai alatt kőolaj rejtőzik. A te- tekintélyes angol gazdasági hetilap, az Economist 1964- ben így írt: „Az oroszok meg vannak győződve róla, hogy megtalálták a „harmadik Ba­kut?” A mondat után kér­dőjel állt. A londoni lap ak­kor kételkedett a tényekben. Pedig a valóság a legmeré­szebb elképzeléseket is felül­múlta. A szovjet geológusok hallatlan nehézségeket le­győzve, mind újabb olajme­zőket tártak fel a végtelen nyugat-szibériai iajgában. Őket az olajbányászok követ­ték, s ahol régen jóformán a madár sem járt, egymás után emelkedtek a magasba a fú­rótornyok. Tyumeny lett a szibériai olajközpont, amely összegyűjtötte a kutakból fel­törő fekete aranyat, s az or­szág 1965-ben már körülbelül egymillió tonna olajat kapott innen. A tyumenyiek az ötéves tervfeladatot 1970. október végére teljesítették, tíz hó­nap alatt 25 millió tonna kő­olajat hoztak felszínre. Fel­JULIUS 17-ÉN, SZOMBATON 14 ÓRÁTÓL, JULIUS 19-ÉN ÉS 20-ÁN leltározás miatt sárra tart r a Centrum truház ismerhetetlenségig megválto­zott a táj. Ahol egykor csak erdei vadak jártak, most he­likopterek viszik az embere­ket, az árut. Néhány perc alatt több száz ember eljut munkahelyére, majd a mű­szak után Nyeítyejuganszk- ba, Szurgutba, Urajba, Nyizs- nyevartovszkijba, Sztrezse- vojba. Ezek — modern váro­sokhoz illő — összkomfortos lakásokkal, művelődési há­zakkal, bölcsődékkel, óvodák­kal, klubokkal, filmszínhá­zakkal, kórházakkal várják az olajmunkásokat. A tajga felett magasba nyúlnak az elektromos táv­vezetékek tartóoszlopai, a járhatatlan mocsarakat át- meg átszelik az autóutak, az erdei tisztásokon és a mo­csarakon át húzódnak az olajvezetékek. Arra sem kell már sokáig várni, hogy Szur- gutból elinduljon Tyumenybe az első vasúti szerelvény. És mindez hallatlanul rö­vid idő alatt valósult meg! Az eredmények láttán, kinek jutna eszébe, hogy a fiatal szovjet ország lényegében egyetlen olajlelőhelyet kapott örökbe a cári birodalomtól — Azerbajdzsánt. A szocia­lista építés során tucatnyi új lelőhely vált világhírűvé Ta­tárföldön, Baskiriában és a kujbisevi területen. . Oroszország 1913-ban 10,3 millió tonna kőolajat ter­melt. A szovjet olajbányá­szok tavaly több mint 350 millió tonnát emeltek ki a föld mélyéből. Ebből 1970- ben a nyugat-szibériai alföld több mint 30 millió tonnát adott, vagyis annyit, ameny- nyit a Szovjetunió a Nagy Honvédő Háború előtti évek­ben termelt. ami eddig a vállalat köz­ponti irányító szerveinek ha­táskörébe tartozott. A gyár­egységvezető dönti majd el például, hogy milyen lét­számmal gazdálkodik, vagy miképpen gazdálkodik a ren­delkezésére álló bérkerettel. A decentralizáció kiterjesz­tésével egyidőben erősödik a centralizáció is. Az irányítás és ellenőrzés egyik új módja 1972. január 1-től kezdődően kötelező minden gyáregység­re: minden negyedévben be keli majd számolniok a ve­zető testületeknek, amelyek ennek alapján biztosítják a kisebb gazdálkodó egységek­nek a prémiumot, a bérkere­tet stb., Vagyis, -az öhállóság, ' a felelősség növekedésével jár. A vállalat pártbizottságán tartott ülésen Gác&i Miklós vezérigazgató hangsúlyozta: a belső mechanizmus tovább­fejlesztése, az irányító mun­ka korszerűsítése ugyanolyan fontos része a középtávú tervnek, mint a termelés fej­lődéséről tanúskodó számok. Az újszerű belső mecha­nizmus kialakítása azt jelen­ti, hogy a DIGÉP korszerűbb, a kor követelményeinek job­ban megfelelő vállalat lesz. Többet képes majd tenni a népgazdaság asztalára, javul­nak a jövedelmi, érdekeltségi viszonyok, több pénzhez, magasabb életszínvonalhoz jut tízezernyi munkás. NY. I. „Gyémánt” a maoyar r/üstből Kevesen tudják, hogy Ma­gyarországon a bodrogke- resztúri' üzemben alumínium­ból „pirokoritet”, a gyémánt keménységével vetekedő alu- míniumoxidot állítanak elő. A karbidokkal megmun­kálható anyag rendkivül si­ma, fényes lesz, s a kopta­tásnak mintegy ötvenszerte jobban ellenáll, mint az acél, kétszázötvenszer jobban, mint a porcelán, s ugyanolyan jól, mint a keményfém, avagy is­mertebb nevén a vídia. Fel­használhatósága annál sokré­tűbb, mivel olyan forgácso­láshoz is alkalmas, amelynél munka közben az eszterga­kés nem hűthető, így a gyé­mánton is túltesz. A 2,5 mil­liméternél kisebb átmérőjű színes fémhuzalok húzásához a pirokorit húzószerszámok a keményfémből készültek­hez képest kétszeres-három­szoros teljesítmény elérését biztosítják és ötszörös a* élettartamuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom