Déli Hírlap, 1971. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-12 / 162. szám

if: Miskolci utca Seres László rajza Évadzárás a Kazinczy-klubban Mit jelent a Latabár név? A népszerű színészdinasz­tia neve, amelyet még Déry­né ifiasszony is emleget hí­res naplójában, bizonyára sokakat foglalkoztat. Érde­kes, hogy az idegen hangzá­súnak vélt családnév régi magyar helységnévből szár - mazik. A középkori Bihar megyében Nagyvárad tő- szomszédságában, mindössze 10—15 kilométernyire állt Latabár falu. A XIII. század végén, mint egykori okiratok feltüntetik, a falu lakossága 15 kepéit tartozott beszolgál­tatni a váradi püspökségnek, mint földesúrnak. Később, a török hódoltság után azon­ban a helység elnéptelene­dett, s elmerült a névtelen­ségben. Mint a családnevek kialakulásában szokásos mó­don, valószínűleg innen szár­maztak el a népszerű komi- lmscsalád utódai is, akik rit­ka kivételként, az „i” képző nélkülo vezetéknéven lettek ismertek a magyar színház- történetben. A Latabár név ősisége mel­lett szól az is, hogy a XIII. század második felében egy Csongrád megyei „Latabár-’ nevű birtokról is vannak is­mereteink. A nyelvészek meg­állapították, hogy mindkét el­nevezés azonos eredetű. A szó maga a szláv nyelvekből került át hozzánk, valaha Latibor volt, egy hajdani her- cegségi város neve. Azt is ki­derítették, hogy jelentése nem más, mint „harcolni”. A ma­gyar nyelv történetében hangrendi törvényünk követ­keztében elhasonulás megy végbe, s az ,,r” „l”-lé ala­kult; Így, noha a Latabár név származásának kikutatása egész a szláv kölcsönzésig vezet vissza bennünket, mégis magyar szóval van dolgunk, egy, azóta a térképről eltűnt magyar falu nevével; A napokban ülést tartott a TIT városi szervezetének el­nöksége, amelyen megtár­gyalták a Kazinczy Ferenc Klub elmúlt évi működését. Dr. Novak István elnök je­lentésének első részében a klub működésének elvi alap­jait vázolta fel, majd a tár­sulati tagok továbbképzésé­nek eredményeiről beszélt. A korábbi évadhoz hasonlóan ezúttal is csapán néhány szakosztály — így például a földrajzi, a jogi, a mezőgaz­dasági, az idegen nyelvi és a közgazdasági — tagsága je­lent meg az előadásokon. A szakosztályok másik része vi­szont távol tartotta magát ezektől a rendezvényektől. Sikeres volt a jogi szakosz­tálynak az a kezdeményezé­se, amely módszertani anké­tok keretében tájékoztatta tagjait az ismeretterjesztés új változatairól. tottak voltak a kisfilmestek. Sikeres kezdeményezésnek bizonyult az amatőr kisfil- mek bemutatása. Sokan vol­tak kíváncsiak az idegen tá­jakat, embereket bemutató földrajzi előadásokra is. A „Városi est” címmel Miskolc zöldövezetének prob­lémáiról rendezett vita is si­keres volt. Jó lenne, ha a kö­vetkező években a Kazinczy Klub fórumot biztosítana vá­Ismered az anyagom? A legváratlanabb találko­zás mindig az, ha önma­gunkkal találkozunk. Az em­berben persze többször is felmerül, hogy jó lenne, kel­lene már találkozni, aztán (bokros teendőink, mondva­csinált kifogásaink miatt) mindig elmarad ez a talál­kozás. Mígnem egyszer rá- kényszerít valaki vagy va­lami. Vészi Endre péntek esti tv-játékában két ilyen talál­kozást örökít meg. A kettő közül a Koraesti látogató volt a mélyenszántóbb, az emberibb. Az átlagember — aki nem rossz és nem jó, nem bölcs és nem ostoba — kényszerű lelkiismeret-vizs- gálata. Az ötvenedik szüle­tésnap langyos-meleg hangu­latát megrontja, hogy a fe­leség az elégedetten és szo­lidan ünnepelgető férjnek mintegy mellékesen meg­jegyzi: keresett valaki, aki­vel nehéz időkben voltatok együtt. Istenem, mennyi nehéz időt éltek át a mostani öt­venesek. És persze a nehéz időkben mindig nehéz pró­báját kell kiállni az ember­ségnek. A félelmeket pedig nem lehet nyugdíjba külde­ni. A férj kénytelen-kellet­len vissza kell hogy gondol­jon az elmúlt évtizedekre. A születésnapi est családi örö­mébe kesernyés ízek vegyül­nek, néhány furcsa helyzet teremtődik, feltárul egy kis­ember eléggé egyszerű, szürke, mégis annyi min­dennel tarkított élete. Csa­lódások, csalatások, a „dek- kölás” kellemetlen élmé­nye .. . De hát végül is ki kereste az ötven esztendős, és mind­ennek ellenére, mégiscsak becsületben megőszült férjet? A játék végén (dicsérjük ér­te az írói realitást és böl­csességet!) nem lehetünk ta­núi valamiféle titkolt bűn leleplezésének. A kisember­nek nincsenek nagy bűnei. Sőt ez esetben egy humánus (vagy kis túlzással talán hő­sies) tettéről szerzünk tudo­mást. Groteszk dolog. A lel­kiismeret háborgása megszű­nik; a férj nyugodtan, szo­rongás nélkül, hajthatja álomra fejét... A Vendég az esküvőn cí­mű történet (a műsorban az első) végletesebb, félelmete­sebb. Egy üresfejű (s ennél­fogva persze hatalmaskodó) senki azt hiszi valakiről, hogy VALAKI. A két ember találkozása egyszerre tragi­kus és komikus. Az imént még oly magabiztos és fel- fuvalkodott „örömapa”, aki mélységesen lenézi fia új­donsült feleségének tiszta szívű és őszinte munkáscsa­ládját, egy szemvillanás alatt szűkölő, szánalmas figurává változik, akinek nincs véle­ménye, akarata. S milyen sötét a múltja, amit pedig az önéletrajzában „mozgalmi múlt”-ként szokott leírni... A másiktól (jellemző!) nem azt kérdezi, hogy ismersz-e engem, ismered-e az életem, hanem azt: ismered az anya­gom? Mikor aztán kiderül, hogy a másik nem VALAKI, akkor a pitiáner azonnal visszanyeri bátorságát, sőt fenyegető kedvét - is. Maga után inti sofőrét, s elvihar- zik. Szolgálati gépkocsija van. Ez az ember még vala­hol parancsol... * Szomorú lennék, ha mind­két történetben nem tűntek volna fel a fiatalok, akik­nek már olyan idegen az említett szülők mentalitása, mintha azok más bolygóról kerültek volna ide a mi „be­tonkeverő” világunkba. (gyarmati) A klub jól szolgálja Mis­kolc értelmiségét. Az előadá­sok sokfélesége és magas színvonala nemcsak arra adott lehetőséget, hogy a rendezvények résztvevői szakmai műveltségüket fel- eteverrítsék, hímem arra is, hogy új ismereteket szerez­zenek. Igen eredményesek az ideo­lógiai, politikai előadások. Ezeket a rendezvényeket a fiatalok is szép számmal lá­togatják. A klubnak az a szándéka, hogy munkájába egyre inkább bevonja az if­júságot. Népszerűek és igen Iá toga­Andriaen Brouwer flamand festő, a XVII. századi népi realizmus nagy mestere 365 évvel ezelőtt, 1606. július 12- én született. Frans Hals ta­nítványaként egy ideig Amszterdamban tartózkodott, majd 1631-ben Antwerpen­ben telepedett le. Korai ant­werpeni képei élénkebb szí­neikkel még a Bruegel-iskola hatását mutatják. Vérbő paraszti realizmusa tiszta festői felfogásával, hu­morával mindenfajta akadé- mizmustól távol áll. A Hol­Lengyelország egyik leggaz­dagabb és legérdekesebb éremgyűjtemónyének tulaj­donosa a Gorzowban élő Ta- deusz Rezler. Húsz éve gyűjt, és ez alatt az idő alatt több mint 600 rendkívül érdekes és értékes érmét gyűjtött ösz- sze; ezek között több egye­dülálló példány akad. A gyűj­temény legrégibb darabja a Wroclawban . 1675-bent vert érem. A gyűjtemény időrend­ben négy szakaszra oszlik: az rostmk lakói számára, me­lyen a városfejlesztéssel kap­csolatos kérdéseket vitatnák meg Miskolc vezetőinek tár­saságában. Dr. Novak István a Ka­zinczy Klub jövő é<vi prog­ramját is felvázolta. Tovább­ra is nagy gondot fordítanak az előadók, valamint a tár­sulati tagok továbbképzésére. Az ideológiai-politikai elő­adások szervezésében a sza­badegyetem jellegű soroza­tokra támaszkodnak. Folytat­ják a kisfilmesteket, az ama­tőr művek bemutatását, és földrajzi esteket is tartanak. (béta) landiában festett mulató, ve­szekedő parasztjai, nagy or­rú darabos alakjai még át­meneti stílust képviselnek, de későbbi képein megtalálta egyéniségét. Művein a cselek­mény drámaian kiéleződött, minden festői egységbe ol­vad, s a szürkés félhomály­ból csak vörös és sárga színei virítanak ki. A 32 éves korában elhunyt művész legjobb alkotásait a világ nagy múzeumai, kép­tárai őrzik. első csoportot a lengyel ki­rályság fennállása alatt, a másodikat a felosztott Len­gyelország idejében, a har­madikat a két világháború közötti időben, az utolsó csoportot pedig a második világháború után vert érmék alkotják. Az érmék a legkü­lönbözőbb anyagokból: bronz­ból, ezüstből, ónból, ólomból, egyéb fémből, valamint ége­tett agyagból, borostyánból és hegyi kristályból készültek, A népi realizmus mestere Érmek hegyi kristályból A dráma mint olvasmány Drámát (szövegkönyvet) azt hittem eddig, hogy csak a „bennfentesék”; színészek, rendezők, kritikusok, irodalomtör­ténészeik olvasnak szívesen. A sátoraljaújhelyi járási könyv­tárban szerzett tapasztalatok ennek az ellenkezőjéről győz­tek meg. A párbeszédes forma, a szerzői instrukciókkal gaz­dagított szövegkönyv nem kevésbé népszerű, mint a regény vagy a novella. A drámák iránit főleg az utóbbi években nőtt meg ennyire az érdeklődés, s ebben a színháznak, de főleg a televíziónak van nagyon jelentős szerepe. Ismeretes, hogy a tévé által „felkarolt” szerző népszerűsége hallatlanul megnő. (Bizony nem mindegy, hogy kit, s mely művével mutat be legnagyobb tömegkommunikációs eszközünk!) A Pécsi Nemzeti Színház­ból közvetített Csehov noveliliafeldolgozások után, az újhelyi könyvtárban egyetlen Csehov-kötet sem maradt. A Szakadék sugárzásának is nyilván nagy szerepe van abban, hogy az említett járási könyvtár 29 Darvas-kötetéből mindössze há­rom található most a polcon. A Nyitott könyv legutóbbi adá­sa óta Galambos Lajos művei igen keresettek. (A Forsyte családról — mely már szeptemberig elő van jegyezve a könyvtárban — most nem is szólok.) A tévéjátékoknak, színházi közvetítéseknek, a rádiószín­ház produktumainak tehát kétszeres hasznuk van. A nézők, hallgatók jelentős százaléka írott formájában is meg akarja ismerni egyik vagy másik művet (sokszor az előzetes infor­mációk alapján már adás előtt kikölcsönzik a könyveket), s ha megkedveli az írót, annak más köteteit is elolvassa. Ami az adaptációikat illeti, az elmondottak már nem okoz­nak meglepetést. A drámák olvasása azonban (a jó szöveg­könyv színpadot, teret, megelevenített cselekményt feltéte­lez, következésképp más olvasót kíván és más élményt nyújt mint a regény) nagy örömre ad okot. Nem kevesebbről van szó, mint a színházértő közönség gyarapodásáról. Reméljük, hogy a nézők számának és színvonalának növekedése jó ha­tással lesz egész színházművészetünkre. Sőt a filmművészet­re is, mert (ezt is a könyvtári statisztika bizonyítja) a meg­jelent forgatókönyveket is elkapkodják. Éls ha már itt tartunk, vizsgáljuk meg egy-egy mű csupán egyetlen példányának (6—8—12 példány található a járási könyvtárban) forgási sebességét. A Hideg napoknak (Cseres Tibor) egyik megviselt példányát 45-en olvasták Sátoralja­újhelyen az elmúlt öt esztendőben. Németh László Társadal­mi drámák című kötetének egyik példányát ugyanennyi idő alatt 44-en kölcsönözték. Az olvasók számát nyugodtan be lehet szoroaná a már említett példányszámokkal. De nem haszontalan a drámák, forgatókönyvek olvasóinak foglalko­zás szeriinti összetételét sem megismerni. Németh László tíz olvasója közül egy könyvelő, egy adminisztrátor, egy háztar­tásbeli, a többi hét diák vagy értelmiségi. Cseres Tibor köny­vénél már más a helyzet. Öt kedvelője a következőképpen oszlik meg: szakmunkás, jogász, segédmunkás, háztartásbeli, gimnazista. Mennyire növelné Sátoraljaújhelyen az olvasók számát, ha a következő szezonban ebben a jelentős borsodi városban is eljátszana a Miskolci Nemzeti Színház a Félkegyelműt, a Macbethet, s bemutatna legalább egyet a tervezett játékszíni produkciók közül is. GYARMATI BÉLA HÉTFŐ Kossuth rádió: 12.20; Ki nyer ma? — 12.30: Tánczenei koktél. — 13.15; Népdalok. — 13.45: Vá­laszolunk hallgatóinknak! — 14.00: Édes anyanyelvűnk. (Ism.) — 14.05: Fúvóspolkák. — 14.12: A Tátrai vonósnégyes játszik. — 14.40: Miért szép? Juhász Gyula: Goethe Wéimarban című versé­ről. — 15.10: Pitypang. Rádió­játék gyermekeknek. — 16.05: Kóruspódium. — 16.20: Van ú.j a Nap alatt! — 16.35: Dohnányi': Pierre fátyla. Balettszvit. — 17.20: Hanglelvételi érdekességek. — 17.50: És ti hogyan éltek? — 18.20: Ritmusturmix. — 19.30: Párizsi zene-parádé. VI. rész. — 19.57: A tenger csendje. Vercors elbeszélése rádióra. (Ism.) — 20.40: Vivo világbajnokság. Pár­bajtőr egyéni döntő közvetítése Bécsből. — Közben: könnyű- és tánczene. — 22.20: Handel-művek. — 0.10: Virágénekek. Petőfi rádió: 12.00: Válni aka­rók kíméljenek! Agatha Christie regényének rádióváltozata. I. rész. — 12.29: Liszt: Mazeppa. Szimfonikus költemény. — 12.45: Bolt, de nemcsak üzlet. Riport. — 13.03: Porgy és Bess. Részletek Gershwin operájából. — 14.00: Kettőtől hatig. — 18.10: Opera- részletek. — 18.40: Közkívánatra! — 19.31: A korszerű történelmi műveltségről. — 20.25: Üj köny­vek. (Ism.) — 20.28: Nőuralom. Arisztophanész komédiája a Rá- diószínház előadásában. — 21.45: A hét zeneműve Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló. (Ism.) —22.16: Nóták. — 23.15: Tánczene éjfé­lig. Miskolci rádió: A hét első napján. — A KISZ-élet az On- gai Csavarárugyárban. — A sá­toraljaújhelyi „Margitszigeten”. — Kórusmuzsika. — Magatartás, Ízlés, közvélemény. Jegyzet. — A véradásról. — Megyei sport­eredmények. — Slágerkoktél. Televízió: (rendkívüli adás­nap!): 19.48: Hírek. — 19.55: Ví­vó világbajnokság Párbajtőr egjténi. Döntő. — 22.10: Hírek. Bratislavai telvizió: 17.30: Hí­rek. — 17.35: Fair play. Ifjúsági sportmagazin. — 18.20: Egészség- ügyi tanácsok. — 19.00: Tv-hír- adó. — 19.20: Dalok. — 19.30: Ifjúsági szemelvények. Publicisz­tikai film.— 20.00: Nyomok. A gyilkos köztünk van. Bűnügyi játék. — 20.55: A világ minden vonata. Szaúd-Arábián keresz­tül. — 21.20: Dzsesszpódium. — 21.50: Tv-híradó. — 22.10: A ko­operáció a döntő. Publicisztika. Filmszínházak: Béke (f4, hn6, 8): Diploma előtt (színes ameri­kai, 16 éven felülieknek!). — Kossuth (f3) : A boldogság ma­dara (színes szovjet; f5, f7); Em­beri torpedó (japán, 16 éven fe­lülieknek!). — Filmklub (6) Sze­gény gazdagok (színes magyar). — Fáklya (5, 7); A skarlátnibás nő (színes francia). — Petőfi (fS. f7): Szerelmem, segíts! (színes olasz). — Ságvári (5): Flórián kapitány I—TI. rész (színes NDK, dupla helyárral!). — Szikra (5, 7): Harc a fellegvárban (színes lengyel). — Táncsics (f5): Fel a feiíell (színes magyai-): (f7l: Vizsgálat egy minden gyanú fe­lett álló polgár ügyében (szí­nes olasz, 16 éven felülieknek!!. — Ady «91: Ismeri a Szandi Mandit? (színes magyar). Kiállítások: Libresiszó (13—20 óra közötti : Zsignár István fes­tőművész kiállítása KEDD Kossuth rádió: 8.20 Magnóval a világ körül. II. rész. — 8.37: Harsan a kürtszó! — 9.12: Nó­tacsokor. 10.05: Szimfonikus ze­ne. Petőfi rádió: 8.05: Dalol az if­júság. Kerekes—Romhány i ooe- rettjének részletei. — 8.25: Pol- beat a Gerilla-együttes műsorá­ból. — 8.36: Külpolitikai figyelő. (Ism.) — 8.51: Felejthetetlen ope­raestek. — 9.50: ötven kaszások. Modern ballada. — 10.00: Zené* műsor üdülőknek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom