Déli Hírlap, 1971. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-07 / 158. szám

Zöldség Görömbölvről A miskolci nugypiac egyik legjelentősebb zöldségszállító­ja a görömbölyi termelőszö­vetkezet. Az előző héten 500 kg uborkát, 850 kg főzőtö­köt, 800 csomó vegyes zöld­séget, 4 ezer darab karalábét, 1200 csomó hagymát, 700 kg újburgonyát és 1100 csomó retket szállítottak. A termelő- szövetkezet a jövő héten vár­hatóan még több zöldségfé­lét szállít a miskolci piacra. Kishalfogó verseny Az Észak-magyarországi Horgász Egyesület 11-én kis­halfogó ügyességi versenyt rendez a Csorba-telep 1. szá­mú taván. A verseny három óra hosszáig tart. A horgá­szok ez alatt az idő alatt 500 —600 halat is kifoghatnak. A részvevők bizonyára ezen a „viadalon” is igyekeznek majd minden eddigi rekor­dot megdönteni. Ugyanezen a napon rendezik meg az or­szágos kishalfogó versenyt is, Mohácson. ★ Strandon (Hegedűs Béla felvétele) Hatvannapos küzdelem Támad a víz és a vető A víz nemcsak nélkülözhe­tetlen „kelléke” az életnek, de könyörtelen ellenség is lehet, ha olyankor bakkan elő, amikor semmi szükség rá. A lyukóbányai pajzsos és fletscheres fronton hatvan napja már, hogy a bányászok viaskodnak vele. Állandó készenlét A talpból és a főtéből csu­rog, csöpög, idegtépő szívós­sággal, lankadatlanul. Állan­dó készenlétet diktál ember­nek és gépnek egyaránt. Ugyanakkor e különleges helyzetben a két méter negy­ven centi magas szénfalban előbukkant a vető is (agya­gos, meddő réteg beékelődve a szén közé), amely egy arasznyival sem alacsonyabb, mint a szénfal. Nem csoda, ha cifrázza a szavakat a bá­nyász, mert hát a „sok jó­ból” elég lenne kevesebb is. De nem clyan fából faragták őket, hogy megijedjenek az ilyen akadályoktól. Csökkenő sebesség A 100 méter szélességű frontokon önjáró biztositó be­rendezéséle „vigyáznak” az emberek épségére, egészségé­re. Csakhogy a víz felduz- zasztja a talajt, lazábbá teszi a „tetőt”, a főtét, ezzel csök­kenti a munka tempóját is. Kevesebb energiát fordíthat­nak a fejtésre, a jövesztésre, hiszen a hívatlan „vendé­gekre”, a vetőre és a vízre állandóan figyelni kell. Emiatt csökkent az előreha­ladási sebesség, aüg közelí­ti meg az átlagosan kiala­kult 4,40 métert. Ha majd új­ra ezt a szintet teljesítik, ak­kor ez egyben azt is jelenti: sikerült száműzni a kelle­metlenségeket a munkahely­ről. S miután az előrehala­dási sebesség sem a szokásos, csökkent e két fronton a termelés, s természetesen — a kereset is. A bányászkodásban min­dig adódnak meglepetések, olyanok, mint a lyukói is, ahol a kényszerű megtorpa­nást más, kedvezőbb helyzet­ben levő munkahelyek se­gítségével igyekeznek korri­gálni. Besegít a szomszédos front A bajban levő pajzsos, il­letve fletscheres frontok munkájába most a 4/5-ös fej­tés segít be. Ezen, a szintén 100 méter szélességű munka­helyen az Iván József vezet­te brigád dolgozik. Itt nincs annyi gép és berendezés, mint a bajba jutott szomszé­doknál, így nehezebb is a munka. Becsülettel megdol­goznak a magasabb kerese­tért, hiszen ezekben a nehéz napokban az átlagosnál töb­bet is nyújtanak. Főként raj­tuk múlik, hogy a napi 280 vagonos tervet maradéktala­nul teljesítse a bánya. A bajban levő két frontról és a Fodor-brigád által mű­velt területről egy gurítóba ömlik a szén. S mert a víz és a vető miatt fokozottabb a szennyeződés, valamicskét romlott a minőség is. A le­hetőségekhez képest — mint azt Frizdel Zoltán KISZ-tit- kár mondja, aki szintén ezen a fronton dolgozik — igye­keznék tartani a kialakult szintet a minőségben is. TÓTH FERENC Tüzes vassal melegítették a vizet FURDOHEL Y LESZ LILE AF ERED? A Pávai Vajna-féle fúrás A lillafüredi nagyszállót mindmáig gyógyüdülőként tartják számon, bár beutalt­jai között az utóbbi években betegek alig fordulnak elő. Az ország egyik legszebb fek­vésű, reprezentatív üdülőjé­be szerencsével, vagy még inkább egy kis protekcióval lehet beutalót szerezni. Hogy jól van-e ez így, azon most nem akarunk meditálni, in­kább arról szólunk, hogy Lillafüred talán nem is olyan sokára valóban a gyógyulni vágyók Mekkájává fejlődhet. E feltételezésünket arra ala­pítjuk, hogy H, Szabó Bélá­tól, Észak-Magyarország ter­mészetvédelmi felügyelőjétől érdekes hírt hallottunk a mi­nap: társadalmi összefogással fel akarják újítani a hőfor­rás utáni kutatást Lillafüre­den. „Üdítő hegyi levegővel bírván” Mielőtt azonban e tervről szólnánk, üssük fel dr. Szend- rei János 1886-ban Miskol­con kiadott munkáját, a Mis- kolcz város helyirata, termé­szeti viszonyainak leírása és őstörténelme című könyvet A Lillafüred szomszédságában elterülő Hámor természeti adottságairól szólva, a könyv szerzője idézi dr. Markó László megyei főorvos, Adler Károly mérnök és dr. Ko­vács Gyula kamarai titkár emlékiratát, melyet a Mis­kolci Ipar- és Kereskedelmi Kamara . elé terjesztettek: ^Nemcsak az Európában lé­tező összes hegyi vidéki cli- matikus gyógyhelyek éghaj­lati és légköri viszonyaiból levont elméleti következte­tés, hanem Miskolcz város összes orvosai által éveken át tett tapasztalatok folytán és bizton állíthatjuk, misze­rint Hámor község kelet­nyugati és északdéli irányok­ban fekvő völgyei... párat­lanul tiszta, üdítő hegyi le­Több tégla Az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Válla­lat mályi téglagyára túltel­jesítette félévi tervét. Nyers téglából például 250 900 da­rabbal, égetett téglából pedig 149 600 darabbal többet ké­szítettek. Nem maradtak le a cserépgyártásban sem, hi­szen a különböző cserépfaj­tákból csaknem 52 ezerrel többet gyártottak, mint amennyit a tervben előirá­nyoztak. Egv hideg hír Lassan a vége felé közele­dik a különböző gyümölcs- fajták feldolgozása a Hűtő­ipari Vállalat miskolci hűtő­házában. Jelenleg a meggy és málna feldolgozása folyik, e két gyümölcsből naponta két és fél, három vagonnal fagyasztanak. A közeljövő­ben még málnából várnak «agyobb szállítmányt — Kedves uram, megkérhetném, nyilat­kozzék, melyik borfajta ízlett a legjobban? — Közvélemény-kutatás? ... — Olyasféle. És egy kis propaganda a jó magyar boroknak. Nos? — Szívesen nyilatkozom, majd később. Még csak ennél a pohárka kékfrankosnál tartok, ezt iszogatom. Kicsit fanyar, össze­rántja az ember száját, de kellemes. És cso­dálatos a vérvörös színe... Bár ami azt il­leti, ez a hárslevelű se kutya! Nézze, mi­lyen vastag a gallérja. Mifelénk, az Alföl­dön úgy mondják: a szalonnája. S micsoda illat! És ez a zamat... Ennél már érdemes leblokkolni. Azt hiszem, maradok is mellet­te. De előbb még megkóstolom a rizlinget... Azanyja! Hogy ilyen pillanatok alatt szét­áradjon az ember minden porcikájában! Hát, ami azt illeti, ez se kvaterkázásra való... Mifelénk, a jó kis harcos borok, azok meg­teszik, de ez... hű! — Szóval, ez az? 1 — Mármint micsoda? — Ami legjobban megnyerte a tetszését. — Nana, tisztelt barátom, csak ne siessük el a dolgot. Mert ugyebár a rizling... hogy úgy mondjam... hukk!... nofene, kedvem­re való ital, de ámbár . . vagyis mindazon­által... ha megengeded: szervusz, pajtás! Akarom mondani, szürkebarát... Igyunk egy kis szürkebarátot! Hukk! Keblemre, cimbora! Te nem is vagy egy szürke barát, hanem eminenciás... Én meg király va­gyok ... Király Franci. Hadd puszilhassalak mán ... hukk ... meg! És fizetek neked egy pohár királyi bo-bort. Szamo-morodnit. Te jóságos atyaúristen! Hát ez már nem is bor!... Ez me-me-nyei nedű. Aranyos bará­tom ... Barátaim... Nécsak, most látom, hogy... hukk, ketten vagytok, itt az iker­testvéred is. Eszem a telketeket! Szakikám, ■maga ott a pu-pult mögött, adjon nekünk három po-pohár aszút. Hogy micsoda? Éde­set, vagy szá-szárazat? Na, mit gondol? Hó- hót, mind a kettőt! Te meg, aranyos ba-ba- rátom, hogy a franc a po-pofádat, nyughass már azzal a nyi-nyilatkozattal. Hát honnan a tsudából tudnám, melyik a legjobb? Ah­hoz, hogy is mondjam, hukk... kóstolni kéne az egészet ú-újra. Hejdemert: Televan a város, akácfa virággal. Emberek, sze-sze- retlek benneteket, azanyátok míndenit!... cs. I. vegővel bírván, a legkitű­nőbb módon egyesítik mind­azon légköri kellékeket, me­lyek elsősorban a légzőszer­vek hurutos bántalmainak és kiválólag a gümőkóros hajla­moknak gyökeres megszün­tetésére kívántainak.” A to­vábbiakban hangsúlyozza a könyv szerzője, hogy e szép környezetben klimatikus és hideg víz gyógyintézetet kellene létesíteni, mely „a hazai e nembeli gyógyhe­lyek felett minden tekintet­ben kiváló előnnyel bírna”. A Bethlen-kormáoy döntése Nos. abban az 'dobén még a völgy gazdag karsztforrá- sait kívánták e célra felhasz­nálni. Később, pontosabban a nagyszálló építésének ide­jén, azaz 1927-ben azonban már hőforrás után kutatott Lillafüreden Pávai Vájná Fe­renc. Nyilván abból a meg­fontolásból, hogy a rendkívül értékes természeti környezet­ben meleg, gyógyvizes fürdőt lenne igazán érdemes létesí­teni. Munkáját nem koronáz­hatta teljes siker, mert bár 1929. január 5-én 728 méter mélységben 32 fokos, ásványi anyagokban és nemes gázok­ban rendkívül gazdag meleg vizet talált, a fúrást röviddel később leállíttatták. Az ok az volt — mint ezzel koráb­ban lapunkban is foglalkoz­tunk —, hogy a Bethlen-kor- mány az ország akkori urai­nak szánta a lillafüredi Pa- lotaszállót, s félt, hogy a gyógyforrás vize ide csalja majd messzeföldről a közné­pet. Azokat, akiknek a je­lenléte nem volt kívánatos ebben a környezetben. Ki­sebb méretű belpolitikai bot­rányt kavart akkoriban ez az ügy — tanúsítják a sajtó­dokumentumok —. de Beth- lenék mégis keresztülvitték akaratukat, s a sikerrel ke­csegtető fúrásokat beszüntet­ték. Pávai Vájná Ferenc véd­te, ameddig védhette igazát, de később állásából is elmoz­dították. Petőfi a hámori völgyről A rövid visszatekintés után, most már beszéljünk az érlelődő tervről. H. Szabó Bé­la lelkes lokálpatriótákat nyert meg már az ügynek, és bizton remélheti a tanács tá­mogatását is az 1929-ben ab­bahagyott fúrás felújításához. Vakmerő dolog lenne jósla­tokba bocsátkozni, de az tény, hogy a lillafüredi barlangok mindmáig őrzik a hőforrás „munkájának” nyomait, és nem alaptalanul állítják a szakemberek, hogy Pávai Vájná Ferenc feljegyzései alapján, ismét nyomára lehet bukkanni a mélyben rejtőző értékes hévíznek. Ha pedig a terv valóra válik, és sikert hoz, akkor Lillafüred való­ban világhírű gyógyhellyé fejlődhet. Hiszen Hámor kis fürdőjében az 1800-as évek­ben még tüzes vassal melegí­tették a kádakban a vizet, mégis országos hírű volt ez a gyógyhely. Dr. Szendrei Já­nos szerint, Petőfi is meg­fordult e tájon, s így kö­szöntötte a hámori völgyet: „Hogyha az angyalokat ki­űznék a mennyországból, bi­zonyára mind ide jönnének lakni.” BÉKÉS DEZSŐ A gyorsaság fél siker Mozgó , hangos kocsival Az autók korában mind többen járnak motorkerék­páron. Nincs ebben semmi ellentmondás, hiszen a nagy forgalmú utcákban, ahol már több kocsi nem tud közle­kedni, a motoros még min­dig könnyen talál magának utat a forgatagban. Azért is vásárolnak manapság több motort, mert az áruk az utóbbi években éppen a ko­csik növekvő száma miatt, kedvezőbben alakult. De megoldott-e a sok kétkerekű jármű javítása, karbantar­tása, hiszen a tulajdonosok nagy része csak vajmi keve­set ért hozzájuk. Alkatrészt pedig csak igen nehezen, vagy egyáltalán nem tud sze­rezni. * Amióta a kedvelt Pannó­niák közül az első elhagyta a csepeli gyárat, legkevesebb őt új típus látott napvilágot. Az első kiadásúakhoz, úgy mint a Csepel 125-ösökhöz és a Danúviófchoz már igen körülményes az alkatrészek biztosítása. Ha pedig mégis hozzá lehet jutni, a javítás­sal foglalkozó miskolci Vil­lamosipari Szövetkezet sem iner nagyobb készleteket be­szerezni, hiszen ezeknek a járműveknek az élettartama eléggé bizonytalan. Sajnos, az újakkal sem sak­kal jobb a helyzet: a német MZ és a sokféle külföldi mo­ped szinte alkatrész-utánpót­lás nélkül érkezik. Pedig kedveltek ezek a motorok, mert gyorsaik, könnyűek. Mégis, néha sokáig használ- hatatlanul állnak alkatrész hiányában. Télen valamivel jobb az ellátás, rövidebb a javítási idő, amit viszont a motorosok közül kevesen használnak ki. * A lakossági szolgáltatások közül a villanyszerelés az egyik profilja a szövetkezet­nek. Hívásra házhoz mennek és legkésőbb 24 óra alatt ki­javítják a bejelentett hibát. Szolgáltatásukat tovább sze­retnék fejleszteni, mégpedig egy igen korszerű módszer­rel. Egy úgynevezett „mozgó­szerelő” hangos kocsival jár­ná a sűrűbben lakott terüle­teket — mint például az új lakótelepek — és a felhívás után várná azokat a megren­deléseket, amelyek éppen az adott telepen kéznél lenné­nek. A javításokat ott hely­ben, azonnal el is végeznék. A terv megvalósításához mindössze egy gépkocsira van szüksége a szövetkezetnek. Ezt a szolgáltatási módot javítja majd a diszpécser­ügyelet is, ahonnan a beje­lentett hibák javítására azonnal indítanák a szerelő­ket. Az új lakástörvény életbe­lépésével már nem végezheti a villanyszerelést automati­kusan a MIK, arról a bér­lőknek kell gondoskodniuk. Erre felkészült a szövetkezet, s számítanak az eddigieknél nagyobb megrendelésekre a lakosság részéről. (nagy)

Next

/
Oldalképek
Tartalom