Déli Hírlap, 1971. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

★ Dolgozik a brigád. Nagy szakértelemmel nolőgiára. így igazodik egymáshoz a beton- és hozzáértéssel, gondosan ügyelnek a tech- acél, amelynek szerelése igényes feladat. Albrigádok a talpgerendán Mesterfokú szerelők Mától 12 Ft a narancs A Déligyümölcs és Élelmi­szer Kereskedelmi Vállalat bejelentette, hogy július 1-től országszerte egységesen 12 forintért árusítják a naran­csot. I * A narancs árának csökkentése lényegében szezonvégi kiárusítás. A közönség évekig kifogásolta, hogy a déligyümölcsök idénye hamar befejeződik, nem éri el a hazai gyümölcsök nagy tömegű megjelenését. A DÄLKER válla­lat az idén több narancsot vásá­rolt, az idényt sikerült a koráb­bihoz képest jóval meghosszab­bítani. A narancs nehezen bírta a ver­senyt a friss gyümölcsökkel, ezért egy hónapja -25 forintról 17 forintra mérsékelték is az árát. Az árcsökkenés után megélén­kült a forgalom, júniusban 1000 tonna narancsot értékesítettek. Most sor kerül újabb árleszál­lításra. amely a készlet végéig tart. Ügyintézés NEB-segédlettel A megyei Népi Ellenőrzési Bizottsághoz fordult pana­szával K. János leninvárosi lakos, akinek 13 ezer forintos Jáwa motorkerékpárjának töltődinamója a vásárlás utáni első próbán felmondta a szolgálatot. A NEB megál­lapította, hogy a hibát a helytelen raktározás okozta és ezért a Szöváru Értéke­sítő Vállalat a felelős. A vizs­gálat eredményeként — mi­vel nem tudtak cserealkatrészt biztosítani — K. János vado­natúj és immár hibátlan mo­torkerékpárt kapott a hasz­nálhatatlan helyébe. Ha ilyen egyértelmű és egyszerű eset­ről van szó, miért nem ment vajon ez a NEB nélkül? A szél sepreget Tegnap reggel szokatlanul kék volt az ég a város fölött — ahol felszakadtak a felhők. A bennszülött miskolciak jól tudják, hogy ilyenkor, amikor fénylőén tiszta a levegő, „jó szél jár”, az söpri ki a hegyek közé ékelődött medencéből a gyárak füstjét, kormát. Sajnos, a szél nem mindig vállal­kozik a tisztogató munkára, gyakoribb, hogy éppen ráteregeti a tüdőt szorító smogot a Iákótelepekre. A tiszta szép reggelnek örvendezve eszembe jutott az a beszélgetés, amit a minap folytattam H. Szabó Bélával, a megye természetvédelmi felügyelőjével lakásának teraszán. A Bulgárföldön lakik, s hat emelet magasságból^ jól belát­hattuk a város egyik legszennyezettebb levegőjű részét: a kohászat tövében elterülő Győri kapui lakótelepet. Akkor alacsonyan jártak a felhők, s a kémények füstje, korma szinte ráült az épületek lapos tetejére. Ez a nem éppen lélekvidító látvány adta beszélgetésünk apropóját. „Legalább a cementgyár rekonstrukciójánál gondoltak egészségünk védelmére, és nem sajnáltak néhány százezer — vagy néhány millió? — forintot tervezni porszűrő beren­dezések vásárlására, felépítésére’ — kapaszkodtunk bele az egyetlen olyan hírbe, ami valóban lén veges javulást ígér. H. Szabó Béla azonban mindjárt ellenpéldával is szolgált: „Innen is látni, milyen alaposan letarolták néhány évvel ezelőtt az erdőt a hegyek felénk eső oldalán. Pedig ezeknek az erdőknek, itt a város szomszédságában rendkívül fontos szerepük van, oxigént sóhajtanak felénk s legalább javítják az ezernyi módon piszkított levegőnket ” Egyetértettünk abban, hegy a gazdasági érdeken túl ma már ilyen szempontok szerint is mérlegelni kell az erdőirtásnak és minden olyan munkának az esetleges következményeit, mely természetes környezetünk megbontásával jár. Világméretű mozgalomnak nevezhetjük ma már az ember természetes környezetének védelmét. Hazánkban is meg­kezdik a legértékesebb természeti kincsek leltározását. A munka évekig tart majd, de már menet közben is. ahogy gyűlnek az adatok, úgy döbbenhetnek rá a felelős szel vek, mennyi kárt tettünk máris. De vajon ki tartja számon és ki védi a természetnek azt a részét, melyhez nem tartoznak ugyan ritkaságszámba menő növények, állatok, vizek és geodéziai alakzatok, életünkben mégis pótolhatatlan szerepet játszanak. Gondolunk itt a vá­rost övező erdőkre, a házak közti fákra, ligetekre, s a ter­mészetes vizekre. , Azt mondhatjuk tehát, hogy egyik szemünk sir, a másik meg nevet, amikor az országban folyó természetvédelmi munkáról hallunk. Jó, hogy éberen őrködünk a vad rezer­vátumok, növényritkaságok és sok más fölött. De emellett különösen szembetűnő már ma is az a karos nagyvonalusa-g, amivel napirendre térünk például egy oxigént lehelő szép park megcsonkítása fölött. BÉKÉS pf7<ö Dömperek, billenős teherautók kanyarodnak be az építke­zés agyonterhelt útjaira, kavics- és cementhegyek fogynak és nőnek, amióta megkezdték a Lenin Kohászati Művekben a finomhengermü alapozását. Az erdő sűrűségű oszlopsor itt-ott nagy térközökkel tagolt rengetegében egyelőre csak az építők találják ki magukat, főként a tervrajzok segít­ségével. A nyugati bővítésen több ezer köbméteres gödör ásít. Lent a talpgerendán vassze­relők szövik a leendő csar­nok acélgerincét. A több mint 280 méter hosszú épület váza, alapja 25 ezer mázsa beton­acélt nyel el. Az egyes épü­letrészek statikai és egyéb műszaki funkcióiktól függő­en más és más alakzatú acél­kúpokat igényelnek. Mint a takács A déli ebédszünet után két albrigád kezdi meg a mun­kát a talpgerendákon. Ügy készül a „vasalás”, hogy köz­ben senki sem szorul eligazí­tásra, pedig a nagy acélszö­vevényen sokan toldozzák a félbehagyott sorokat, mint ahogy a takácsok csinálták valamikor a fonalak rende­zését. A 45 tagú ÉÁÉV-bri- gád öt albrigádja közül kettő most napokig itt talál mun­kát magának. Nem mintha a tempó egy kicsit is ráérős lehetne, hiszen nyomukban vannak állandóan a betono­zok és az idő jó kihasználása mindenkinek érdeke az épít­kezésen. Meg aztán minde­gyik szerelő jó iskolának tartja a nagyberuházás ala­pozó munkáit, hiszen szem­ben egy sima épülettel itt a szerelési technológiák szinte minden fajtájának ismereté­re szükség van. Ennélfogva még csak egy percre sem unalmas amit csinálnak. Akár a mesében — Jó érzés egy kicsit visz- szatekinteni is időnként — mondja a brigádvezető, Her­nádi Péter — hiszen amit magunk mögött hagytunk már szemmel láthatóan ér­zékelteti a monumentális munka végeredményét. A gyáriak, az LKM dolgozói is így nyilatkoznak. Az első szint fölé magasodó óriás vastraverzeket szemlélve gyakran mondják, hogy olyan ez mint a mesében a varázs­lat. Mi persze jól tudjuk, mindez mit jelent. A szak­mában az 1964-es év kiemel­kedő eredményeket hozott, de ahhoz képest most négy­szer annyit építünk be az acélhálóból, mint akkor. A nagyszámú brigád vala­mennyi kis csoportja olyan tapasztalt 18—20 éves törzs- gárdatagok vezetésével dol­gozik, akik a szakmát merő rutinból is mesterfokon vég­zik. Szabad szombat Rakamazon Nem csoda, ha valamelyik brigádtag meghívja a népes kollektívát egy kis „háztáji” Ma indul Prágába A MALÉV a növekvő sze­mélyszállítási igények kielé­gítésére a két TU—134/A tí­pusú gázturbinás, sugárhajtó­műves gépet vásárolt. A „TU-k” a napokban megér­keztek a Szovjetunióból. A 72 utast. 850—900 kilometres sebességgel szállító gépeket. < a MALÉV részben a nyári menetrend szerinti vonalain állítja forgalomba, részben a különjáratok zavartalan le­bonyolítására használja fel. A két TU—134/a ma áll munkába; az egyik 6.50-kor indult Dubrovnikba, a másik első hivatalos útja — 12.30 órás indulással Prágába ve­zet. Szegedi ifjúsági napok munkára, akkor meglepőd­nek a szomszédok is. A sza­bad szombatok közül elég sokat áldoznak fel a brigád­tagok lakásépítésének segíté­sére. Legutóbb Iiakamazon indítottak huszáros rohamot egy családi ház építkezésén, ahol ugyancsak kivívták a község lakóinak csodálatát. De ott vannak a nevezete­sebb családi eseményeken is hiánytalanul, és nem azért, hogy a vendég jogán kiegyék társukat az otthonából, ha­nem ha tehetik a maguk vá­sárolta ajándékkal kedves­kednek egymásnak. NAGY JÓZSEF Három év alatt épült A miskolci áfész a megala­kulás óta eltelt három év alatt négy új önkiszolgáló élelmiszerboltot, kisáruházat, négy vendéglátóhelyet épített városunkban. A hálózat fej­lesztése, felújítása során 13 miskolci áfész-üzletet korsze­rűsítettek, bővítettek. Az idén ötödször rendezik meg a fiatalok seregszemléjét Szegeden, a szabadtéri játé­kok idején július 31-től au­gusztus 2-ig. E napokon Mis­kolcról, Egerből, Salgótarján­ból, Debrecenből, Szolnokról, Győrből, Tatabányáról, Bu­dapestről, Szombathelyről és Kecskemétről indítanak kü­lön ifjúsági vonatokat. Autó­busszal érkeznek Veszprém, Zalaegerszeg, Kaposvár, Pécs. Székesfehérvár és Szekszárd fiataljai, hogy részt vegye­nek a KISZ Szegedi városi Bizottsága és az Express uta­zási iroda rendezvényén. A programban a városné­zésen, a fesztivál műsorának megtekintésén kívül sokféle szórakozási lehetőség kínál­kozik. Karnevál, utcabál, ze­nés műsor, Express-show, or­gona bemutató, őszibarack kiállítás, borverseny, nyári tárlat. Fellépnek a salgótar­jáni országos amatőr könnyű­zenei fesztivál díjnyertesei. Megnézik az Állami Népi Együttes vendégjátékában az Ecseri lakodalmast és Mu­szorgszkij: Borisz Godunov című operáját a Dóm téren. A szegedi ifjúsági napok vendégei különböző rendez­vényekben vesznek részt és díjtalanul utazhatnak a sze­gedi villamosokon, autóbu­szokon. Akik megőrizték ta­valyi részvételi jegyüket — mint törzsvendégek — a tel­jes részvételi díjból öt száza­lék engedményt kapnak. REFLEKTOR Ma Budapesten a metró építésének meggyorsítására 14 vállalat szocialista szerző­dést köt. Balatonfenyvesen megnyílt a nemzetközi esz­perantó úttörőtábor. Bé­késcsabán motoros repülőis­kola nyílt. Gyulán este 6 órakor megnyitják a Dürer - emlékkiállítást, Nyíregy­házán megkezdődött a közle­kedéstudományi egyesület kétnapos vándorgyűlése. Szombathelyen mintaállo­mássá nyilvánították a MÁV pályaudvart. + Tatán meg­kezdődött a Komárom me­gyei irodalmi színpadok ve­zetőinek egyhetes tanfolya­ma. Ma hajnalban már kalauz nélkül futottak ki az autó­buszok, villamosok Miskolc utcáira. A Tiszai pályaudvari villamosvégállomáson talál­koztunk azokkal az első uta­sokkal. akik a KN „premi­erjén” részt vettek. Számukra nem hozott különösebb vál­tozást ez a reggel, hiszen — mint többen elmondták — mindannyian bejáró munká­sok és bérlettel utaznak évek óta. Az első utazás után Már magasan járt a Nap, amikor az Ady-hídi megálló­ban találkoztunk a piacra igykevő Nagy Lajosáéval. Túl volt az első utazáson és ma­gabiztosan jelentette ki, hogy neki van két szelvény — tíz darab — jegye, és jól ismeri a lyukasztógép kezelését. — Hol tanulta meg? — Hol? — kérdezett visz- sza csodálkozva. — Hiszen már hetek óta ott vannak a lyukasztók a villamosokon. Kétszer megpróbáltam csak úgy, üresjáratban, és most ment minden, mint a karika- csapás. Nagy Lajosné egyéb­ként helyesli azt is, hogy megfelelő időben jelzi a ko­csivezető a szerelvény indítá­sát a Derregovei es a piros lámpával. — Remélhetőleg ezután ke­vesebb lesz a baleset. Talán a fiatalok sem ugrálnak any- nyit a lépcsőkön majd, mint eddig — mondta. Kocsikísérő az l-esen Az 1-es jelzésű autóbusz- szal utaztunk a Tiszaitól a Marx térig. Nem akartuk kérdésekkel háborgatni a ked­ves fiatal járműkísérőnőt, mert láttuk rajta, hogy bár mosolyog, ő is izgalommal, elfogódottsággal kezdte a munkát ma reggel. Eddig ka­lauzként dolgozott —. mint sok más társa — és a jár­műkísérő feladata bizony el­tér az eddigiektől. Kíváncsi­ak voltunk, vajon hányán kérnek útbaigazítást tőle. Nos, a Marx térig egyetlen utas sem fordult hozzá jó taná­csért, ő azonban — kérés, felszólítás nélkül is — útba­igazította azokat, akik kicsit bizonytalanul nézegették a jegylyukasztót. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy gyorsul-e a közlekedés, miután ma hajnaltól kezd­ve minden ajtón lehet fel- és leszállni. Azt tapasztaltuk a megállókban, hogy ezzel a lehetőséggel a nap első utasai közül még viszonylag keve­sen éltek. * De vajon milyen tapaszta­latokat szerzett a premier el­ső óráiban Hernádi László, a Miskolci Közlekedési Vál­lalat igazgatója? Rövid in­terjúnkra a Búza téri autó­busz-pályaudvaron került sor. — A szakember szerint, hogyan fogadták az utasok a KN bevezetését? — A premier tulajdonkép­pen már megkezdődött egy héttel ezelőtt. Bemutató gép­kocsink segítségével körülbe­lül 6—8 ezer miskolcival is- mertetük meg az új rend­szert. Sok ezren tájékozód­hattak a tudnivalókról az új­sághirdetésekből is. Ennek ellenére — érthetően — né­hány idősebb utas kicsit fél­ve lépett fel ma reggel a járművekre, s elfogódottan próbálgatta a jegylyukasztó készüléket. Ügy hiszem azon­ban, hogy a miskolci utasok nagyon gyorsan megtanulják mindazt, ami változás, új az előzőekhez képest. Kedves színfoltja volt a ma reggeli „premiernek”, hogy a vállalat pártszerveze­te és szakszervezete minden végállomáson virágcsokorral köszöntötte az új munkate­rületen kezdő nődolgozókat, és jó munkát kívánt nekik. L. P. A KN premierje

Next

/
Oldalképek
Tartalom