Déli Hírlap, 1971. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-08 / 133. szám

Tudományos felmérés a munkahelyet változtatókról iPTiF VfPU.H mms% Vn «i (i !■’’» ,.VW,m IvTOVV1 f 'iHi ’i* * f i f tty* VI r*Ü W* ‘ '* * * ■■ « Ji Hí r „H í r iTfi.í ST| M'i i I II I r T f I • íj < a t * I I­1 ! « i 1V,’ i t ^ t e..i ;,H pi pg»' 'S» VÄ»>g. S, ' a‘,i|-<■*■» <»» ■.. ">■> *■ I ...r...t...* ... * •......i............{ * *♦ « V * K MARAT ..................*»■ ' 11 ajc Változékony időjárás <Szatmári János rajza) A DH telexszolgálata jelenti: Mit hoz ma Medárd? Még soha nem esett negyven napig ..Ha Medárd napján, jú­nius 8-án esni kezd az eső, 40 napig nem hagyja abba...” — tartja a néphiedelem. Mi erről a véleménye Vissy Ká- rolynak, az Országos Meteo­rológiai Intézet tudományos csoportvezetőjének? — kér­deztük ma reggel telexen. — Magyarországon még se­hol sem esett az eső 40 napig egyfolytában, sőt negyven egymást követő napon meg­szakításokkal sem. A negy­ven nap csupán a „sok” ki­fejezője lehet az özönvíz, vagy más, ősi példabeszéd, népmese nyomán. — Mint minden néphiede- lcmnek, a Medárd-napnak is van azonban valami köze a realitásokhoz. Tehát az ehhez a naphoz fűződő jóslatoknak is lehet valami alapja? — Valóban van. A Me- dárdhoz fűződő néphiedelem hazánk éghajlatának egy fontos jelenségére hívja fel a figyelmet. Június nálunk az év legcsapadékosabb hó­napja, a tavasszal meginduló fokozatos hőmérséklet-emel­kedés a legtöbb évben eb­ben az időben megszakad, s hosszú ideig nem folytatódik. A hőhiány június közepén éri el a maximumot. A csa­padék és a felhőzet, valószí­nűsége is igen nagy ebben a hónapban. Ezt, a valóban meglevő szingularitást vette észre a nép jó megfigyelő­készségével és fogalmazta meg a Medárd-jóslatban. Mégis, mint minden időjárás­hoz kapcsolódó népi szabályt, a Medárd-naphoz fűződőt is csak bizonyos fenntartások­kal szabad elfogadnunk. Mint minden más hasonló esetben, naptári naphöz kötve, ezek a szabályok hamisak. Ugyanis a népi szabályok legtöbbjé­nek kialakulása az évezred első felére vezethető vissza, ekkor azonban még a Julius Caesar-féle naptár volt hasz­nálatban. Gergely pápa kí­vánságára a zsinati határo­zat csupán a XVI. század­ban született meg a naptár­reformra. Ezt követően, csá­szári és királyi rendeletekre Európa legnagyobb részén, így hazánkban is áttértek az új, Gergelyről elnevezett nap­tárra. 1582. október 4. után egyből 15-ét írtak, azaz a naptár tíz nappal eltolódott. A népi szabályok pedig ezt teljesen figyelmen kívül hagy­ták. Ez a tény, azt hiszem, önmagáért beszél. Ezt bizo­nyítja egyébként még a száz évnél hosszabb meteorológiai adatsorozat is. Sz. I. Befejeződött a rektori értekezlet Egerben tegnap befejező­dött a nemzetközi rektori és főigazgatói értekezlet, ame­lyen részt vettek az egri Ho Si Minh Tanárképző Főisko­la testvérintézményeinek ve­zetői. A tanárképzés időszerű kérdéseiről, az egymás közöt­ti kapcsolatok fejlesztéséről tanácskoztak öt napon át. Az intézmények vezetői egy évre szóló munkatervben rögzítették az együttműködés formáit. Megállapodtak ab­ban, hogy közösen dolgoznak különböző kutatási témákon. Valamennyi partnerintéz­mény kölcsönösen megküldi egymásnak a kutatási témá­kat. Megállapodtak abban is, hogy az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola és test- vérintézményeinek vezetői a jövőben kétévenként talál­koznak, legközelebb Erfurt­ban. Kik és miért vándorolnak? REFLEKTOR Ma Budapesten aláírják a magyar—svéd kulturális egyezményt. ^ Békéscsabán ülést tart a TIT országos műszaki választmánya. Debrecenbe firm tanácsi de­legáció érkezik. Győrött műszerkiállítást rendez a Méréstechnikai és Automa­tizálási Tudományos Egyesü­let. + Hódmezővásárhelyen országos juhtenyésztési ta­nácskozást tartanak. ^ Nyíregyházán ankétet rendez a Valóság című folyóirat szerkesztősége. ^ Özdon megnyitják több NDK-beli képzőművész kiállítását, afc Szegeden megkezdődik a KGST-országok gabonater­mesztési kutatóinak négy­napos tanácskozása. 3^ Szőny- ben, a Kőolajipari Vállalatnál MSZBT-tagcsoport alakul. Miskolcra szerződött Soós Edit megvált a Mik­roszkóp Színpad társulatától, és az őszi évadban két sze­repre a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. A köztudatban szinte visszhangként él a válasz a kérdésre, miszerint a mun­kaerő-vándorlás csaknem ki­zárólagos oka az a néhány száz, vagy adott esetben egy­száz forint, amivel az új munkahely többet fizet a ré­ginél. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem marxizmus —leninizmus tanszékének szociológiai kutatócsoportja a közelmúltban 15 borsodi vállalatnál végzett felmérése­ket és ezek értékelését már meg is küldték az egyes vál­lalatok címére. A hasonlítá- si munkák még hátra van­nak. de az általános kép he­lyett, máris rendelkezésünk­re áll egy-egv igen beszédes dosszié. Szereti és elégedetlen A kérdezettek válaszaiból kiderül, hogy az egyes el­lentmondások összetetten je­lentkeznek. Egyetlen tényező sohasem szerepel a munka­helyet változtatók elhatáro­zásában. A kérdésekre adott válaszokból kiderül, hogy azok közül, akik elégedettek a vállalattal, csupán 44 szá­zalékban elégedettek a fize­tésükkel is. Ezzel szemben, azok, akik a keresetükkel is egyetértenek, általában ma­gas százalékban elégedettek a munkahelyükkel is. Vizsgálták a munkaerő­vándorlást a szociológusok a kérdezettek lakhelye szerint is. Ez a felmérés is igen ér­dekes eredményre vezette a szakembereket. A Borsodi Szénbányáknál például az el­múlt öt év alatt, hasonlóan a többi vállalatokhoz, elég nagy volt a vándorlás, de... A hűséges diósgyőriek A megkérdezettek között a Diósgyőrben lakó bányászok­nak például 93,3 százaléka tartja a helyét. Ugyanakkor a miskolci, ózdi járások fal- vaiból munkába járók közül sokkal többen hagyták el a bányát és 12, illetve 8,8 szá­zalékuk már a második mun­kahelyén dolgozik. A legna­gyobb mozgás — szakmák szerint, ezen belül — a vájá­roknál volt, 10,8 százalékuk változtatta az, elmúlt öt év­ben legalább kétszer a he­lyét. A helykeresés időszaká­ban levő 20—30 év közöttiek között jóval több volt a ván­dorlók száma, mint az idő­sebbek között. Ennek ponto­san az ellenkezője áll azok­ra, akiket a Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyárában kérdeztek meg. A húsz éven aluliak közt 31,1 százalékban találtak munkahelyváltozta­tókat, míg a harminc éven felüliek közt már csak alig 10 százalékot tesz ki a mun­kaerő-mozgás Nemcsak a kereset A szakmák) a lakhely és életkor szerinti tapasztalatok után, nézzük az úgynevezett másik okot, vagy okokat is, amiért a munkások otthagy­ják a munkahelyüket. A fel­mérések szerint, a bér csak 20—30 százalékban szerepel a távozáshoz elegendő indo­kok közölt. De mi van még? A jó munkahely, és a jó vi­szony a munkatársakkal, jó« val fölénőnek a bérgondok­nak. A jó kereset igénye mel­lett, számításba jöhetnek még olyan tényezők is, hogy a munkahely közel legyen. Röviden: a megkérdezet­tek 70—75 százaléka nem ál­dozza fel jó környezeté* —iun- kakörülménvait emberi kap­csolatait egv-két száz forin­tért, hacsak kapóra nem jön ennek az ellenkezője, az ala­csonyabb bérrel való idősza­kos elégedetlenség mellé. Sokszor persze egy-egy jól időzített fizetésemelés is elég az erkölcsi és anyagi stabi­lizáláshoz. NAGY JÓZSEF Feltérképezték •• az Ordög-gát környékét Szakülést tart június 10-én az MTESZ miskolci székhá- : -ban a Magyarhoni Földta- .1 Társulat észak-magyar­országi szakosztálya. Harnos János, Hernyák Gábor és Káló János a Telekesi völgyi ördög-gát környékén végzett földtani térképezés eredmé­nyeit ismerteti. A szakülés keretében hangzik el Csordás István előadása is a karbo­nátkőzetek elektromikr-osakó- pikus vizsgálatáról. Kedvelt a hek és a sztavrida A téli halbőség után most, ha nem is hiánycikk, de ke­vesebb a hal, mint volt né­hány hónapja. A pontytila­lom, a filézett dán tengeri hal drágulása idézte elő ezt a helyzetet. A budapesti HALÉRT a szükségletek megfelelő kielégítése céljából nagy mennyiségű import­hallal pótolta a hiányzó mennyiséget. Harminc vagon VÁNSZORGÓ PEGAZUS Egyik lapunkban nem kis megrökönyödéssel olvastam a következő apróhirdetést: „Fiatal költő keresi annak a nem­csak lelkiekben gazdag, ‘ müveit nőnek ismeretségét, aki a független alkotás feltételeit számomra meg tudná teremteni." Tartalmazza a közlemény azt is, hogy az ifjú poéta az ajánl­kozó levelekhez fénykép csatolását is kéri, nyilvánvalóan azért, mert nem mindegy neki, hogy milyen az ábrázata an­nak, aki nemcsak lelkiekben gazdag. Szeretném tájékoztatni, hogy a fotográfia — amióta a re­tusálási kitalálták — nemegyszer csalni szokott, máskülön­ben az ilyen esetekben küldött fényképek csak arcképek, s nem mutatják, hogy lejjebb és hátul miben hibádzik a hölgy, aki a lelki gazdagsága mellett,... egyszóval — amit ügyes megfogalmazásban fed fel a hirdetés — anyagiakban is gaz­dag. Mert ugyebár az az árulkodó „nemcsak” szó erre tereli a figyelmét annak, akivel a független alkotás feltételeinek a megteremtése végett ismeretségbe akar keveredni a költő. Persze, mindezt a prózaírók úgy fogalmaznák meg — ha éppen nem tudnának másként „függetlenül" alkotni —, hogy keresik egy hölgy ismeretségét, aki eltartja, sőt — stílusosan — kitartja őket! (Nem az ablakon, azt elvégzik a kritikusok.) Világos tehát, hogy poétánk — akiről nem derül ki, hogy faliújságon jelent-e meg már verse, vagy újságban, folyóirat­ban, könyvben — nem áll valami jól anyagilag, s helyzeté­nek a javítása végett keresi ily módon — elnézést: az utca­sarokra kiálló, s a szándékukat kevésbé körmönfontan ki­nyilvánító prostituáltak módján — a mecénást. Aki nő le­gyen ám, a kutyafáját, mert ugye, ... khm, .. .na ... Na szó­val, aki remélhetően nemcsak pénzelné az irodalom bajno­kát, hanem ihletné is, múzsául is szegődne hozzája. Az rendjén volna, ha a fiatal költő valamilyen fiatal leány­zót keresne az utóbbi célra (vagyis az anyagiakat nem említ­ve), de ezt nem köti ki a hirdetésében, s minden bizonnyal jól tudja, hogy nem is a szebbik nem ifjabb korosztályaiba tartozók jelentkezésére számíthat — ha egyáltalán valakiére számíthat —, mert hol van az a lány, akinek a lelki mellett másfajta gazdagsága is van. Maradnak hát az éltesebb és gazdagabb nők. Egy közbe- vetö kérdést azonban a költőhöz: hogyan lenne az alkotása független, amikor függne majd az el-, illetve a kitartójától?! Akit lehet, hogy azzal a maszlaggal etetne: áldozatvállalásá­ért bekerül majd az irodalomba. (Amire a szerencsétlen ész­be kapna, hogy mégsem, már hasztalan számítgathatná: a lépre csalása mibe került neki.) Még a gondolat is bizseregtetö, hogy ha ifjú hősünk óha­jának megfelelően élhetett volna, mennyivel még nagyobb költővé fejlődik Arany János, aki már nem ifjan, de meg­lett férfikorában jegyzőként kereste meg a kenyerét, vagy Illyés Gyula, aki bár nemzetközileg is elismert költő volt már, ám mégis banktisztviselősködött, s mindezt elmondhat­nám Juhász Ferencről, aki könyvkiadói lektorátusban dolgo­zott, és Váci Mihályról, aki hosszú-hosszú éveken át tanyai iskolában tanítóskodott stb. Nekik azonban — s nem a fan­tázia-szegénységük miatt — eszükbe sem jutott, hogy magu­kat így „függetlenítve” alkossanak. Hanem úgy, hogy függ­tek a koruktól, a társadalomtól, annak ezernyi • gondjától- bajától, szándékaitól, vágyaitól, s mert ezektől nem függetle­nül alkottak — amihez persze éppen az élet sűrűjében csi­szolódott tehetségük is volt —, ezért lettek nagyok, ezért szárnyalt és szárnyal velük Pegazus, s vitte, illetve viszi fel őket a Parnasszusra. A mi költőcskénk azonban a múzsája Pegazusának szár­nyas csikó helyett olyan gebét választott, amely legfeljebb csak vánszorogni képes. Lehet, hogy mindezek ellenére akad „művelt nő”, aki — e sorok íróját a költészet ellenségének tartva — siet felajánlani nemcsak lelki gazdagságát a hirdető — lehet, hogy hírhedt ő? — poétának. Ám tegye. Tegyék meg a fentebb vázolt fazonú hölgyeim. Hogy az egész ügynek mennyire nem vagyok az ellensége, még javaslattal is élek: aki annyira öreg már, hogy kellő gyorsasággal nem tud a függetlenségre vágyó legényke karjaiba sietni, béreljen tolókocsit. TARJÁN ISTVÁN tengeri hal már meg is ér­kezett a Szovjetunióból és Bulgáriából, s még további szállításokra is sor kerül. Az import halból bőven jut a miskolciaknak és a megye más városaiban élőknek is — mondották ma reggel a Béke téri halértékesítőnél. — Már­is viszonylag nagy mennyi­séget adtunk el a szovjet sStavridából és a bolgár hekből. Mindkét halfajta rendkívül ízletes, alig lehet megkülönböztetni őket az édesvízi halaktól. A hek pél­dául szinte megszólalásig utánozza ízben a süllőt, a sztavrida pedig a keszeget. Különösen a halsütők vásá­rolták már eddig is előszere- tettel az import halféléket, a miskolciak mellett a szeren­csiek, ózdiak, kazincbarcikai­ak is tanúsíthatják: valóban ízletes, finom, s ugyanakkor olcsó halakról van szó. Annyit kap a város és a megye mindkét halféléből, amennyit a kereslet igényel. S még egy hír a halkedvelők széles táborának: fokozato­san javul a pontyfelhozatal Közlekedés a SZÜR-ra Az idén ugyanúgy, mint az elmúlt évben, a SZÜR-ra külön menetrendet készít a Miskolci Közlekedési Válla­lat. A húszezemyi néző ugyanis rövid idő alatt, mind­össze kilenc és tíz óra között szeretne eljutni a DVTK- stadionig a város minden részéből. A tervek szerint a közlekedési vállalat 10 ráse­gítő járatot indít azok szá­mára, akik autóbuszon akar­nak eljutni a SZŰR-ra. Ezek a kocsik az Ady-hídtól in­dulnak. Erre az alkalomra átszervezik a villamosközle­kedést is Miskolcon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom