Déli Hírlap, 1971. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-04 / 130. szám

Tegnap délelőtt a miskolci színházi fesztivál egybegyült szakem­bereinek Molnár Gál Péter kritikus tartott előadást a fenti cím­mel. A következőkben részleteket közlünk az előadásból. A vígjátékot nálunk víg játéknak játsszák. Vidáman, viccesen, tréfálkozva, komolytalanul. Nem az élet, vagy az emberi jellem komikus ellentmondásait tárják föl, hanem viccelődnek a közönséggel. Tréfás hangsúlyok, szó- tekerések, szó torzítások, hangsúlyvétések, szótag- és hangzó­cserék lepik el a szöveget. Nem is szólván la tréfás grima­szokról, vicces gesztusokról. Azután itt van a beszédhibák kimeríthetetlen tárháza: dadogás, hebegés, pöszögés, selypí­tés, raccsolás, fejhang, nyávogás, s az ál tájszólások bősége. Lusta színész sokat hasznosíthat a fizilógiás humor bősé­ges eszköztárából: részegség, dús keblek igazgatása, orrpisz- kálás stb. S itt van az evés, ez az elmaradhatatlan komikai kellék, amikor a színész minél többet fal, annál mulatságo­sabbá válik. Ugyanígy vagyunk az ivással is. Mindezek olyan ikonográfiái vígjátéki sablonok, mint hu­moreszkekben a nemdebár, a rögvest, a bámexbumfért, vagy ételben — jellegzetes operettszöveg — barátfüle, mákos nudli, bejgli, angyalbögyörő. Utána fuldokló röhögés a nézőtéren, mintha a legcsavarosabb eszű elmésség hangzott volna el odafönn. Arra hasonlít az ilyenfajta, eszköztárból dolgozó színészi játék, mint amikor szellemtelen és gondolattalan tár­saságban értelmes beszélgetés helyett vicceket kezdenek me­sélni. Vígjátékot komolyan kell játszani. Méltósággal, hittel. Hin­ni kell a jellemben és a helyzetben. Ha nem hisz a színész, akkor jönnek a torz grimaszok és a habostorta-dobálások. Ha pedig hisz a színész az általa ábrázolt alak költészetében és komikus bölcseletében, akkor hite átcsillan a fenékre- csücsüléseken és grimaszokon Is. Mindaz, amit eddig elijesztő hibaként fölsoroltam, számba vehető erényként és értékként is. Ezek a sablonok nem köz­helyek, hanem nagyszerű és csillogó költői eszközök a való­ság legyőzésére, lelkünk békéjének megteremtésére. Alpári az, ha a színpadon ülepen rúgják egymást a színészek? Az. És mégis: lehet a szabadságvágy kifejezése, népi igazságtétel. Tömegek elfojtott vágyának formát adó, nemes és forradal­mi gesztus. Valamennyi vígjáték-sablont sorra vehetnénk így, az eddig fölsoroltakat is, és bebizonyíthatnánk szükségességüket, ne­mes tartalommal rendelkező használhatóságukat. De amikor nem a helyzet és a jellem, nem az egész szerep művészi koncepciója, rendezői felfogása, az előadás világlátása feje­ződik ki egy rúgáson át, hanem csak a hatás elérésének szándéka: akkor unott sablonként kezelhetjük. Csak egy haj­szál választja el egymástól az értékest az értéktelentől. Ezt a hajszálat hívják művészetnek. A vígjáték komoly dolog. Színházművészetünk sikerrel örö­költe el a magyar irodalom és közízlés azon arisztokratizmu­sát, nyársatnyelt sótalan kenetességét, hogy a vidám műfa­jokkal nem kell foglalkozni, kívülesnek műveltségünk érdek­lődésén. komolytalanságok csupán, nem alkalmasak művészi kifejezésre sem a társadalmi harc eszközeként nem használ­hatóak. Ez természetesen nem igaz. Senki le sem írta. A gya­korlatban a szemlélet mégis így működik. Hiába írnak a leg­jelesebb írók vígjátékot: Illyés, Darvas, Déry, Örkény, Hubay stb., és hiába mutatja azt a magyar dráma nyelvterületen áttörő sikere is, hogy a vígjáték a legkivihetőbb, legexpor- tálhatóbb műfaj (Örkény Tóték, Szakonyi: Adáshiba), hiába kínálja ugyanezt tanulságul a Szovjetunióban megtartott be­mutatósorozat. Gyakorta dekraláltatik, hogy kevés a vígjáték és jobb vol­na, ha több volna. Mégis kevés figyelmet fordítunk keletke­zésükre és pályafutásukra. Nálunk igenis létezik egy vígjátéki eszkaláció: a műfaj nem tartozik az egyenjogú műfaji állampolgárok sorába. Al­sóbbrendű, szórakoztató vigság, semmiség, színházi mellék- termék, szükséges rossz. Pedig nincs jó és jobb műfaj. Csak íó és jobb művek vannak. / * Ha egy kegyetlen zsarnok betiltaná a nevetést, azt hiszem, meg kellene halnunk. A nevetés a mindennapok vértelen for­radalma. Segítségével meghosszabbíthatjuk életünket, mivel nem kell megfulladnunk a méltánytalanságokba, a hivatalok packázásaiba, hanem túlemelkedhetünk rajtuk és visszaszo­ríthatjuk a jelenségeket méltó helyükre. A szentendrei festője Az 1944 novemberében Bu. dapesten elhunyt Pajzs-Go- ebel Jenő festő- és grafikus- művész hetvenöt évvel ez­előtt, 1896. június 4-én szüle­tett. Középiskolai tanulmá­nyainak elvégzése után az Iparrajziskola üvegfestő sza­kára járt, majd a Képzőmű­vészeti Főiskolán Réti István tanítványa volt. Párizsban és Barbizonban járt 1924—25- ben tanulmányúton. Egyéb­ként 1920-tól szerepelt rend­szeresen kiállításokon a bu­dapesti Műcsarnokban, 1925- ben pedig Párizsban mutat­ták be műveit. Rövid ideig Nagybányán is dolgozott. A barcelonai világkiállítá­son 1929-ben ezüstérmet nyert. Részt vett az Ernst Múzeum csoportkiállításain, s 1941-ben a Szocialista Mű­vészcsoport kiállításán. Gyűj­teményes kiállítása volt Bu­dapesten 1943-ban; emlékére a Fővárosi Képtárban 1943- ban, a Magyar Nemzeti Ga­jjt Schratt Katalin (Tolnai Klári) és I. Ferenc József császár és király (Balász Samu) A Madách Színház vendégjátéka Áíomiejtés néző érzése, hogy e bieder­meier császári környezetbe és a stílusosan eredeti k. u. k. szövegben maga az író is túlontúl beleéli magát, s ahelyett, hogy e világtól ben­nünket is elidegenítene, ha­mis illúziókba ringat. Most joggal illethet az a vád, hogy előadás-elemzésem irodalom-centrikus. De mit is írhatnék ezúttal a szín­házról? Talán azt, hogy a színház vezetését a darab­választásnál elsősorban az írói szándék, a lehetőség és nem a megvalósult tett ér­téke befolyásolta, hogy kitű­nő szerep-lehetőségnek érez­ték I. Ferenc József császár és magyar király figuráját, egy nagy művész — Balázs Samu — számára, aki való­ban tökéletes Ferenc Jó­zsef lehetne, egy jól megírt színdarabban. Vagy talán azt írjam, mennyire csodálom Tolnay Klári elbájoló ked­vességét és eléggé nem be­csülhető színpadi fegyelmét, amellyel Schratt Katalint játszotta, miközben nekem, a nézőnek szüntelenül az motoszkált a fejemben, hogy mennyi jó szerepben láttam már nagyszerűnek ezt a nagy művésznőt. Vagy milyen kár, hogy az egyik legsajátosabb, legeredetibb komikusi kész­séggel rendelkező színészünk, Garas Dezső ezúttal nem ka­pott lehetőséget, hogy e kész­ségét bizonyíthassa, hogy a filodendronok és a kellék­zöldek mögé bújtatott narrá­tor-figurában Káldi Nóra Kliója csupán arra szorítko­zott, hogy minél előbb túl legyen a középiskolai tan­anyagként ható történelmi ismeretterjesztésen. Hogy a fiatal Schütz lla máris mi­lyen színes, csillogó komikai erényekről ad tanúbizonysá­got, vagy hogy Garics János Horthy Miklós leendő ma­gyar kormányzó figurájában milyen sikerrel formálta meg (szöveg nélkül is) a darab egyetlen ellenszenves alak­ját. Vagy arról írjak, hogy Szirtes Tamás rendezése bee- thoveni gyászzenével, ma­gyar katonaindulókkal, Stra- uss-keringővel milyen hami­sítatlan bécsi hangulatot te­remtett a Burg-stilbe oltott biedermeier környezetben (Köpeczi Bócz István munká­ja), hogy mindig a szöveg­nek megfelelően ültek, áll­tak, viselkedtek a színpadon a színészek, zsakettben, drindliben, császári unifor­misban (a jelmezeket Mial- kovszky Erzsébet tervezte). Hogy az egész társulat mi­lyen hősi küzdelmet folyta­tott a meg-megújuló nézőté­ri érdektelenség ellen. Erről írjak? RIDEG GÁBOR táj lériában pedig 1966-ban ren­deztek kiállítást. Jellegzetes egyéni művésze, te, különös álomvilágának fantasztikus képeit megjele­nítő stílusa a harmincas évek­ben alakult ki. Állandó témá­ja volt a szentendrei táj, amelyet bensőséges hangulatú képekben festett meg. Ha a szándék határozná meg, s nem az eredmény az írói tett értékét, úgy Hubay Miklós darabja kitűnő víg­játék vagy szatíra lehetne, így azonban csupán nagyon stílusosan, kulturáltan meg­írt színpadi dialóg-sor, amelynek láttán az lehet a A Solen hadihajó roncsai ' A gdanski kikötő közelében nemrég ráakadtak egy régi hadihajó maradványaira. Ä helyi múzeum igazgatója sze­rint a Solen hajó roncsait ta­lálták meg, amelyet 1627-ben süllyesztettek el a lengyel és a svéd hajóhad közötti ten­Hubay Miklós Álomíejtés című darabját annak ellené­re, hogy műfaji megnevezé­seként a színlapon ez szere­pel; s hogy a miskolci víg­játék fesztiválon mutatták be; nem tartom vígjátéknak, még csak vidáman előadott színpadi játéknak sem. Az anekdota ugyanis vélemé­nyem szerint nem drámai műfaj. Márpedig, ha ezt a darabot mindenáron megkell határoznom műfajilag, csak anekdotának nevezhetem, mosolygó történelmi játék­nak, amely legjobb esetben informálhatja a nézőt, de állásfoglalásra vagy gondol­kodásra nem készteti, s még mulattatni sem mulattatja igazán. Hubay — sajnos —elsétált az önmaga által felállított csiklandóan érdekes képlet (Ferenc József és Freud Zsigmond lehetséges találko­zása) kínálta lehetőségek mellett. Nála osupán talál­koznak a két világ képvise­lői, de ez a két világ nem konfrontálódik drámai mó­don színpadán. Pedig micso­da lehetőség! A tudományos világkép, a megértő humani­tás képviselője, a mélylélek­tani analízisek mestere, Fre­ud milyen kíméletlenül tud­ná leleplezni álomfejtésével, s milyen gyilkosán nevetsé­gessé tudná tenni az idillikus nagy béke mélyén rejtőző agresszív indulatokat, a bé­csi nyárspolgár eszményké­pévé öregedő császár rémál­maiban milyen kitűnő és pontos analízisét tudná adni a hajdani vérszomjas zsar­noknak, s a szenilitásában is pusztító, sőt önpusztító „háború-csinálónak”. Így azonban jelenléte és az új vérontás ellen tiltakozó hu­manista lelkiismerete alig- alig zavarja meg az örege­dő — öregedő? —öreg, ám irigylésre méltó rendszeres­séggel szerelmi sziesztát tar­tó császár és a császári ked­ves, Schratt Katalin könnye­sen derűs, idillikus román­cát. geri ütközetben. A felszínre hozott hajóroncsokon megta­lálható Gusztáv Adolf svéd király felségjele. A hajó va­lószínűleg a lőporkamrában történt robbanás következté­ben süllyedt el. PÉNTEK Kossuth rádió: 12.30: Tánczenei koktél. — 13.15: „De szeretnék csillag lenni!” II. rész. ' — 13.40: Pirx pilóta kalandjaiból. Az Al­batrosz. — 14.00: Róka Móka Bábszínháza. (Ism.) — 14.25: Is­kolarádió. — 14.45: Az oktatási gyakorlat és a társadalmi igény. 3. rész. — 15.10: Kóruspódium. — 15.29: Népi zene. — 16.05: Ma­gyarországról jelentem. Nógrád megye. -- 17.20: Schumann: Karnevál. — 17.44: Mikrofórum. Találkozás a jövővel. — 18.00: Az Ifjúsági Rádió Vidám Színpada: Atyai szövegek avagy atya. fiú és az összes többiek. — 19.40: Aranyhangok. Jussi Björling. — Közben 20.10: Dallamok. Darázs Endre versciklusa. — 20.20: Az Aranyhangok című műsor foly­tatása. — 21.13: Tervezz, dolgozz, kormányozz! — 21.23: Stúdiónk vendége: Gyulai Gaál János. — 22.20: Meditáció. — 22.30: A dzsessz világa. — 23.30: Bécsi klasszikus zene. — n.iO: Nép­dalok. Petőfi rádió: 12.00: Buzsáki KISZ-lakodalmas. — 12.21: Ün­nepi könyvhét 1971. — 12.36: One- rp^elvételek a század első felé­ből. — 13.03: Villany és petró­leum. Riportműsor. — 13.23: Da­vid Ojsztrah hegedül. — 14.00: Mindenki kedvére kettőtől ha­tig. — 18.10: Holnap közvetít­jük ... — 18.40: Kersics Anka énekei. — 19.00: Hangverseny a stúdióban. — 19.40: A könnyű zene "ongora-virtuózai. —- 20.25: Üj könyvek. (Ism.) — 20.28: Rá­diószínház: Lépcsők. — 20.57: Nóták. — 21.31: „És mit tesztek ti Vietnamban?” Gellért Endre írása. — 21.46: A Baden-Baden-i Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversenye. — 23.15: Operett­részletek. Miskolci rádió: Borsodi tükör. — Vidéki hírek. — Exporttermé­kek a Háziipari Szövetkezetnél. — Legújabb lemezünk. — Kul­turális életünkből. — Megyénk nyári művelődési terveiről. — A dzsessz kedvelőinek. — Hirdető­műsor. Televízió: 17.13: Hírek. —17.20: Taosifüles. — 18.05: Rólad van szó! Fiatalok műsora. — 18.30: Baráti segítés. Vietnami film. — 18.50: Sámánok és Afroditék. Képzőművészeti ismeretterjesztő film. — 19.15: Esti mese. — 19.3Ö: Tv-híradó. — 20.00: Telitalálat. — 21.10; Malka. Szlovák film. — 21.55: Tv-híradó. — 22.05: Integ­rál. Az életkor határa. Bratislavai televízió: 17.25: Hí­rek. — 17.30: Yao: Ketten a sza­vannában. Francia ifjúsági tv­sorozat. 6. rész. — 18.00: „Zöld évek.” Katonák műsora. — 18.40: Esti mese. — 19.00: Tv-híradó. — 19.30: ötven Etap. — 20.50: A mű­vészet segítsége az útkeresés­ben. — 21.15: Kis félreértés. Tv- komédia. — 22.10: Tv-híradó. — 22.30: Lengyel hanglemezparádé. Miskolci Nemzeti Színház (3) : Segítség, nyertem! (bérletszü­net) . — (7): Dinasztia (bérlet­szünet). A Miskolci Nemzeti Színház előadásai, a vígjáték­fesztivál keretében. Filmszínházak: Béke (f4, hn6, 8): A szicíliaiak klánja (színes, magyarul beszélő francia, 16 éven felülieknek. Felemelt hely- árral!). — Kossuth (£3, f5, f7) : Hárman (szovjet). — Filmklub (6): Amerika, Amerika! I—n. rész, (amerikai film. dupla hely­árral!). — Fáklya (5, 7): Marie szeszélyei (magyarul beszélő szí- i nes francia). Petőfi (f7): Tíz ki- I esi indián (magyarul beszélő an­gol). — Táncsics (f5, f7) : Egy férfi, aki tetszik nekem (színes francia). — Ságvári (f5, hn7): Dél csillaga (színes angol—fran­cia). — Szikra (5, 7): Szeptember és május között (színes lengyel). — Ady kertmozi (f9): Valcerki- rály (színes amerikai—osztrák). Kiállítások: Miskolci Galéria (11—19 óra között): Építészeti ki­állítás. — Miskolci Képtár (10— 18 óra között) : Miskolc város képzőművészeti gyűj teményeiből. — Libresszó (13—20 óra között): Feledy Gyula grafikái. — Bar­tók Béla Művelődési Központ (10 —18 óra között) : Az NME és a Vasas Képzőművészeti Kör közös kiállítása az egyetemen. SZOMBAT Kossuth rádió: 8.20: Lányok, asszonyok. — 8.41: A Győri Fil­harmonikus Zenekar hangverse­nye. — 10.05: Rádiószínház: Bal­eset az M—7-es műúton. (Ism.) — 11.12: Farkas Ferenc: Lavotta szvit. — 11.29: Operacsillagok, operaslágerek. (Ism.) Petőfi rádió: 8.05: Legénybúcsú. Részletek Oscar Strauss operett­jéből. — 8.48: Külpolitikai figye­lő. (Ism.) — 9.03: Nóta- és nép­dalműsor. (Ism.) — 10.00: Zenés műsor üdülőknek. Televízió: 9.30: Radar. (Ism.) — 10.30: Minden kilométerkőnél. 9. rész: Az árulás. (Ism.) —11.30: Műsorkalauz. (Ism.) alias Fiatalok! Lósport Vállalat ke­res 14 életévet betöltött és 8 általános iskolát elvégzett olyan fiatalokat versenylóápolói mun­kára, akik szeretik ezt a szép sportot. Hároméves szakmunkás- képző iskola elvégzése esetén lótenyésztő szakmunkás bizo­nyítványt biztosítunk. Jelentke­zés: Lósport Vállalat munkaügyi csoportjánál, Budapest, VIII., Kerepesi út. 9. Orvosházaspár keres gyermek mellé mindenest. Érdeklődni: Szentpéteri kapu 72/VIII. 1/3. dr. Horváth, este 5—7 óráig. Felvételre keresünk kivitelezői gyakorlattal rendelkező építőipa­ri technikust. Jelentkezni lehet: Városgazdálkodási Vállalat Ka­zincbarcika, Rákóczi tér 4. Tele­fon: 274-es. Gyakorlott, gépírni tudó szám­lalikvidátort keres felvételre a Pamutfonó kereskedelmi osztá­lya. Minden szombat szabad. Te­lefon: 34-243. Tagfelvételt hirdet a Gárdonyi Géza Színpad. Jelentkezés június 6-án, vasárnap délelőtt 10 órakor a Gárdonyi Művelődési Házban. 1971. JÚNIUS 5-ÉN barkácsszombat A MISKOLCI Ezermester és Úttörő Kisáruházban EGYES BARKÁCSÁRUKBÓL KEDVEZŐ FIZETÉSI FELTÉTELEKKEL 20°/o-kal olcsóbban vásárolhat A FÜLES című lapban megjelent barkács-keresztrejtvény helyes megfejtői között barkácsszombaton 11 órakor a Miskolc, Széchenyi u. 11—13. sz. alatti KISÁRUHÁZBAN jutalomsorsolást rendeznek I. díj 300 forintos, II. díj 200 forintos, III. díj 100 forintos vásárlási utalvány, továbbá sorsolásra kerül 16 db kisebb értékű ''ACÁRIÁS! UTALVÁN*

Next

/
Oldalképek
Tartalom