Déli Hírlap, 1971. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-28 / 150. szám

Alkotótábor Dombodban, a KISZ Tolna megyei Bizottságának a holt Duna melletti üdülőtelepén vasárnap zárult az ifjú nép­művészeik 2. országos alkotó­tábora. A táborban 50 faze­kas, szövő, hímző és faragó népművész fiatal munkálko­dott együtt tiz napon át. A táborzárást megelőzően a fia­talok kiállításon mutatták be új müveiket. Ugyancsak a dombori KISZ-telepen befejeződött a Tolna megyei iskolások orosz nyelvi szaktábora is, ahol a résztvevő 40 magyar diáknak a velük együtt táborozó 23 szovjet fiatal könnyítette az orosz nyelv helyes kiejtésé­nek tanulását. 3k Miskolci utca Seres László rajza Nem eléggé látogatottak Miskolcon a koncertek. Évek óta beszédtéma ez a szakmai cS egyéb berkekben. Az idei hangversenyévad végén elbe­szélgettünk Gál Károly hege­dűművésszel, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola mis­kolci tagozatának tanárával, koncertmesterrel, Mura Pé- '.rrei, a Miskolci Szimfonikus Zenekar igazgatójával és Barta Péterrel, az Egressy Béni Zeneiskola igazgatójá­val, bogy segítsük megtalál­ni a jwabiéma megoldásának morBáci. gÜSl KABOLY: — Az a fontos, hogy jól összeváloga­tott műveket jól játsszunk el. Közismert alkotások meg­hallgatására szívesen jönnek az emberek, de nagyobb pro­pagandára lenne szükség ah­hoz, hogy a kevésbé ismert, ám épp oly érét kés művek megszólaltatásakor is járja­nak hangversenyre. BARTA PÉTER: — Ke­vés a Filharmónia által el­adott 'bérlet. Ebben a nagy városban jóval több gazdára találhatna, ha a közönség­szervezők is kicsit jobban utánajárnának. MURA PÉTER: — A város lakóinak és turistáinak a fi­gyelmét a színháznál efhe­A televízió azzal is szol­gálja — és jól — közműve­lődésünk ügyét, hogy 'Bemu­tatja szellemi, kulturális éle­tünk egy-egy vezető szemé­lyiségét. E portréfilmek „hő­sei” úgyszólván személyes is­merőseinkké válnak, s ez bi­zonyos mértékig segíti szoro­sabbá tenni azt a kontaktust, amely a műveik révén köz­lük és közöttünk, művelődni vágyók között úgy-ahogy ki­alakult. S ez a mélyebb kap­csolat némiképp ösztönöz is bennünket munkásságuk még alaposabb megismerésére. Másrészt azért is hasznos szellemi életünk nagyságai­nak a bemutatása, mert nem­csak abból tanulhatunk amit mondanak (ezt egyébként műveik tanulmányozása árán is megtehetjük), hanem abból is, ahogy megnyilatkoznak. Közvetlenség, szerénység jel­lemzi őket, — ellentétben a fél-, vagy negyedműveltek­kel, netán műveletlenekkel, akik homlokegyenest ellen­kező magatartást tanúsíta­nak. (S akiket természetesen nem a tv-ből, hanem a min­dennapi életből ismerünk.) A fentebbieket tapasztal­hattuk az elmúlt hét csütör­tökéin este is, amikor a nem­rég elhunyt világhírű marxis­ta esztétánkról és filozófu­sunkról, a Kossuth- és Goe- the-díjas Lukács Györgyről a Kovács András által tavaly készített filmet sugározta a tv. A rendező meginterjúvolla a nagy tudóst a forradalmi- ságról általában, az ő sze­repéről a történelmet for­máló időkben, s főként arról, hogy milyennek látta Lenint, volt-e valami személyes ne- •us közöttük. interjú S a 85 esztendős kiválóság annyira belemerült a figyel­met lekötő válaszaiba — amelyek aztán folyamatos előadássá kerekedtek —, hogy észre sem vette: kialudt, a szivarja. Bonyolultnak tűnő fogalmakat olyan közvetlen egyszerűséggel — s éppen ezért nagyszerűen — fejezett ki, hogy a magyarázatait még az is megérthette, aki a leg­újabb kor történelmi esemé­nyeit, ezek marxista elemzé­sét nem ismeri. A megbecsü­lését felfokozó hatású volt Lukács Györgynek a beisme­rése, miszerint Lenin elítélte egyik tanulmányát mondani­valójának helytelensége mi­att, s a század legnagyobb lángelméjével a személyes kapcsolata mindössze abból állt, hogy Lenin egyszer ke­zet fogott vele. Mindez azért figyelemre méltó és megszív­lelendő. mert általában ta­pasztalható, hogy a Lukács Györgynél sokkal kisebb sze­mélyiségek, néha egészen je­lentéktelen. jóformán sem mii sem alkotott emberek — ami­re különben ő is célzott — hasonló szituációk felelevení­tésénél a maguk szerepét he­lyezik előtérbe, illetve olyan szerepben tüntetik fel magu­kat, amelyet el sem játszot­tak. Kitűnően formálta meg a nagy gondolkodó Lenin „portréját”, Leninét, aki — a korábbi típusokkal, az asz- kétikus forradalmárokkal el­lentétben — \igy volt forradal­már, hogy minden ízével igs- nelte az életet. Tehát teljes ei*nber volt. Olyan, amilyen­nek nekünk lennünk kellene. lyezendő óriás-plakáttal is felhívhatnánk a koncertekre. A hagyományos, egyszerre több koncertet hirdető pla­kátok inkább elvonják a fi­gyelmet, mintsem felkeltik. ÚJSÁGÍRÓ: — Csak a pro­paganda hiánya az eseten­kénti gyér látogatottság oka? GÁL KAROLY: — Meg­jegyzem, hogy az elmúlt öt­hat év alatt — különösen té­len — nőtt a közönség szá­ma. De annak összetétele, ér­tő mivolta legalább olyan fontos, mint a hangverseny hírüladása. MURA PÉTER: —Számot­tevő az a réteg is, amelyik azért nem jön, mert azt tart­ja: ha jó előadást akar hal­lani, ebben csak Pesten le­het része. Azon igyekszünk, hogy a koncertek néhány év múlva felnövő közönsége, a fiatalok már ne vegyék át ezt a szemléletet. BARTA PÉTER: — Jól sikerültek az ez évi ifjúsági koncertjeink. A diákok azon­ban sokkal többen is lenné­nek, ha az iskolák énektaná­rai teüMenék, illetve hoznák őket. GÁL KÁROLY: — Bizony­ság erre a Földes Gimnázi­um, amelynek tanulói min­den iskolaévben négy alka­lommal hallgatják meg a ze­nekari főpróbákat. A Kilián Gimnázium diáksága az Ady Endre Művelődési Házban megtartott hangversenyeken szintén együtt vesz részt. ÚJSÁGÍRÓ: — A közönség számának alakulása sokban függ a műsortól. MURA PÉTER: — Igyek­szünk olyan műsorokat ösz- szeállítani, amelyekben ismert és kevéssé ismert művek egy­aránt előfordulnak. BARTA PÉTER: — Ta­pasztalatom szerint az utób­bi években mintha „sikk” lenne Miskolcon Beethoven- koncertekre járni. Pedig Bee­thoven zenéje semmivel sem „könnyebb”, mint például Bartóké. Kedvelik Mozartot, Haydnt is, egyszóval a régi nagyokat. A XX. századi ze­nét azonban nem szeretik. Mégis be kell mutatni a leg­újabb műveket is, mert enél- kül nem beszélhetünk fejlő­désről. ÚJSÁGÍRÓ: — Ejtsünk szót a koncertek előadóiról, az együttesről. MURA PÉTER: — Felvető­dik a kérdés; csak a koncer­tek kedvéért van a zenekar, vagy azért, hegy képzett ze­nészeket kössön a városhoz? Amíg nem érzik, hogy iga­zán szükség van rájuk, amíg az erkölcsi és szociális meg­becsülést fokozottabban meg­kapják máshol, addig nagy a veszélye, hogy elvándorolnak, cserélődnek a zenészek. Így igen nehéz együttest nevelni. Körülményeink, gyakorlási lehetőségeink akadályai köz­ismertek. De még így is töb­bet tudnánk produkálni, ha a Filharmónia mellett helyi szervező iroda rendelkezne az együttessel. Több koncertet tarthatnánk, s főként több helyen, például a művelődési házakban. (makói) Kézi, Flóra, Bessy Főszerepek órák alatt Nem csoda, hogy a színhá­zakban még most is élnek bizonyos babonák. Egy rossz lépés, kisebb hűlés vagy vá­ratlan betegség bizony lepa­rancsolja a színészt a szín­padról, s ilyenkor mindenki törheti a fejét: hogyan ment­sük meg az előadást? A „beugrás” az egyetlen kézenfekvő megoldás, vagy a szerepet tudó színész „impor­tálása”. Egyik nehezebb mint a másik. Az idei szezonban mégis sok példa volt Miskol­con beugrásra. Sokszor csak órák álltak egy-egy színész rendelkezésére, hogy átve­gyen valamely szerepet. Per­sze, ha kisebb a feladat, ak- kos kisebb a kockázat is, de mi történjék, ha valamelyik főszereplő betegszik meg? Nos. akkor nincs más meg­oldás, mint lemondani az elő­adást. Ez-t a színházi gyakor­latot az idén többször is si­került megcáfolni.. Beugrásaival — bár Somló István és Máthé Eta is jeles­kedett e téren — Kopetty Lia vívta ki leginkább a színház művészeti vezetőinek és a I közönségnek érdeklődését. A szezon elején Péva Ibolya sé­rülése miatt a Péntek Rézi főszerepét kellett gyorsan át­vennie. Majd a Tanítónő cí­mű produkció került veszély, be Balogh Zsuzsa betegsége miatt. Kopetty Lia bebizo­nyította. Flóra szerepét is meg lehet néhány óra alatt tanulni. így hát nem is csodálkoz­tunk, amikor megkaptuk a hírt, hogy most a szezon vé­gén is Kopetty mentette meg a Hawai r’>. ';ának előadá­sait. Aki látta Virágh Ilonát ebben a szerepében (a mű­vésznő a Fővárosi Operett Színházban is sikerrel ját­szotta Bess.vt) tudja, hogy Ko­petty Lia nem kis feladatra vállalkozott. A pénteki beug­rás azonban olyan jól sike­rült, hogy szombaton, sőt va­sárnap két előadásban már az új Bessyt láthatta a kö­zönség. A rangos szubrett- szerep megformálásához is gratulálunk Kopetty Liának. A jövő szezonra mégsem kívánunk újabb beugrásokat; de új és jó szereoeket igen! Sokszorosan megérdemli... Mióta érettségizünk? Már a XVI. században. Ba- selben, Otculampadius (Eras­mus tanítványa) iskolareform­jában megtalálhatók az érettségi vizsga előzményei. Iskolai szabályzatában azt írja: „ha azután kellő gya­korlatra tettek szert, mind­két nyelv (a latin és a görög) grammatikájában, s kezdeti eredményeket értek el a dia­lektikában és a retorikában, s elég jártasait az auktorok­ban ahhoz, hogy immár nem németül, hanem latinul ma­gyarázzák, akkor haszonnal vizsgázhatnak és beiratkoz­hatnak az egyetemre”. Az éretlent is (elvették Ezek a vizsgák az egyete­mi felvételt előzték meg, igaz annak nem volt előfeltétele — csupán az egyetemen kap­ható kedvezmény odaítélésé­nél vették számba. S ahogy nőtt a középrétegek tanulási igénye-vágya, úgy az érett­ségi vizsga bizonyos szelek­ciót jelentett. A „selectum in­geniorum” — a tehetségeik kiválasztása — a jobbágyok és polgárok gyerekeit, leg­alábbis a rosszul vizsgázókat, távoltartotta az egyemektől. A tanulók éretlensége nem zárt el senkit az egyetemi felvételtől, csupán az ottani kedvezménytől. Akinek tehát elegendő pénze volt. tehet­ségtelen, éretlen gyerekét is taníttathatta. Németországban az érett­ségi bevezetéséről, kötelezővé tételéről II. Frigyes Vilmos iskolai főtanácsának ediktu- ma rendelkezik 1788-ban. E szerint „a nyilvános iskolából távozó minden ifjút előzete­sen meg kell vizsgálni az ál­taluk látogatott iskolában és részletes bizonyítványt kell kapniuk, ekként megállapí­tott érettségükről vagy éret­lenségükről”. Előírja, hogy a vizsgán jelen kell lennie a tartományi iskolatanács kép­viselőjének. És pénzbüntetés­sel büntetik azokat --a taná­rokat, akik „megkísérlik"va­lamely rosszul felkészített if­jú átsegítését a vizsgán”. A tudás szilárd törzsanyaga Az érettségi vizsgák egysé­gesítésére Humbolt kezdemé­nyezésére 1812-ben kerül sor. HÉTFŐ Kossuth rádió: 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Tánczenei koktél. — 13.15: Kozák Gábor József né­pi zenekara játszik. — 13.45: Vá­laszolunk hallgatóinknak! — 14.00: Édes anyanyelvűnk. (Ism.) — 14.05: Antaridák a Földön. Fantasztikus rádiójáték. III. rész. — 14.38: Aki felesküdött a lobo­góra. — 14.50: Keringők. —15.10: A teremtés nyolcadik napja. — 15.30: Mozart: A-dúr szonáta. — 15.47: Zsolnai Hédi énekel. — 16.00: Menyasszonyaim. Hang­játék a Rádiószínház előadásá­ban. — 17.20: Az MRT szimfo­nikus zenekarának új felvételei­ből. — 17.46: Van új a Nap alatt! Tudományos híradó. — 18.01: Hú­szas stúdió. — 19.30: A zene nem ismer határokat. — 20.15: A McNamara dosszié. Dokumen­tumjáték. I. rész. — 20.56: Házi­muzsika. — 22.20: Déki Lakatos Sándor népi zenekara játszik. — 23.00: Hírlapolvasó. — 23.15: Liszt: Dante szimfónia. — 0.10: Táncdalok. Petőfi rádió: 12.00: Opera­együttesek. — 13.03: Szabadidő, nyári évad. (Ism.) — 13.18: Ri­chard Strauss: Gordonka-zongo­ra szonáta. — 14.00: Kettőtől ha­tig. — 18.10: Velencei muzsiku­sok. Epizódok egy város zenei múltjából. — 19.15: Közkívánat­ra! — 20.25: Üj könyvek. (Ism.) — 20.28: Bach: d-moll csembaló­verseny. — 20.55: Verbunkosok, népdalok. — 21.40: ,,Valahol a Volga mentén ...” — 22.00: Be­mutatjuk a Melbourne-i Rádió új könnyűzenei felvételeit. — 22.30: A hét zeneműve: Haydn: Katonaszimfónia. (Ism.) — 23.15: Leányvásár. Operettrészletek. Miskolci rádió: A hét első nap­ján. — Kazincbarcikai városi Ta­nácson. — A fűtóház szerelő­műhelyében. — Kórusmuzsika. — Diplomaosztás a Sárospataki Tanítóképzőben. — Magatartás, Ízlés, közvélemény. Jegyzet. — Az wj-«r vagy a ré$i? — Azáru­Két évtizeddel később az anyagot megszigorítottak, írásbelizni kellett német és latin fogalmazásból, görög és francia fordításból, valamint matematikából. A szóbelinek tíz tantárgya volt. A francia érettségit, a bak- kalaureaiust 1808-ban Napó­leon tette kötelezővé.- Hazánkban a múlt század derekán rendelet (az Organi- satíons-entwurf) írta elő az érettségi bevezetését. Szabá­lyozta a vizsga célját, he­lyét, feltételeit, lebonyolítá­sát, tantárgyait és követelmé­nyeit. Érdemes feljegyezni, hogy a szabályzat egy része még ma is érvényes. Mint ahogy aktuális az a függelék is, amely a vizsga követelmé­nyeiről így szól: „nem a gim­náziumi ismeretek legmaga­sabb csúcsait írják elő, ha­nem a tudás szilárd törzs­anyagát, ebben azonban nem holt tudást kívánnak, hanem az ismeretek élő feldolgozá­sát”. Az erénv és az önszeretet íme, néhány érettségi fo­galmazási feladat a múlt szá­zad ötvenes éveiből. „Az erény az igazi boldogság esz­köze és alapja”, vagy „Az önszeretet káros következmé­nyei”. Egy évtizeddel később ezeket a tételeket adták az érettségizőknek: „A polgár- háború rémületes következ­ményei”, „A növény élete a négy évszakban az emberi életviszonyok képe”, majd: „Az öngyilkosságot mente­getni nem lehet”, s 1867-ben, a kiegyezés évében: „Mivolt a magyarnak Mária Terézia?” Később „irodalmiasodtak” a tételek. Petőfi lírája 1883-ban volt először tétel, azután a millenniumig többet nem is. Természettudományi tár­gyakból ilyen tételeket írtak: „A galván villamosság külön­böző hatásai”, vagy: „A hi­potézis szerepe a fizikában”, majd: „Az elektromos erő az ember szolgálatában” K. M. ellátás és a TÜZEP. — Sláger­koktél. — Megyei sporteredme­nyek. Bratislavai tclexizió: 17.00: Hí­reit _ 17.05: pályaválasztási ta­nácsadó : a bányászat. — l7.3o: Tudományos műszaki érdekessé­gek — 18.15: Egészségügyi taná­csok. — 19.00: Tv-híradó. —19.20: Dalok. — 19.30: Riport az Incheba ’71 vegyipari vásárról. —; 20.00: Manon Lescaut. Tv-iáték. — 21.45: Tv-hiradó. Filmszínházak: Béke (f4. hnfi, 8) : Mesés milUók (színes NDK). — Kossuth <13. £5, íV. Forró éj­szakában (magyarul beszélő szí­nes amerikai). — Filmklub (6): Folytassa cowboy 1 (magyarul beszélő angol). — Fáklya (5, 7): Az élethez túl sok (színes olasz —francia). — Petőfi (i'5. f7): A skarlátruhás nő (színes francia- olasz) — Szikra (5, 7): Ne várd a májust (jugoszláv). — Táncsics (f5): Hogyan robbantottam ki a második világháborút? I—II. rósz (magyarul beszélő lengyel, dupla helyárral!). — Ságvári (fő. hn7): Isadora (színes angol) . — Ady (f9): A bosszúállók újabb kalandjai (színes szovjet). Kiállítások: Libresszó (13—20 óra között): Feledy Gyula gra­fikái. KEDD Kossuth rádió: 8.20: Knock out! Részletek a zenés játékból! — 8.41: Lúdanyó mepéi. Első mese. A Csipkerózsika. (Ism.) — 9.0Ö: Harsan a kürtszó! — 9.35: Kato­nadalok, csárdások. — 10.05: Rossini: Bruschino úr. Egyfel- vonásos vígopera. — 11.26: EdeS anyanyelvűnk — 11.36: Kamara­zene. Petőfi rádió: 8.05: Mozart mü­veiből. — 3.40: A McNamara dosszié. (Ism.) — 9.20: Viextemps Magyarországon. — 9.45: Ország­úton. Elbeszélés. — 10.00: ZenáV műsor üdülőknek. *4KS!«t A zenéért s a közönségért Évad végi beszélgetés szakemberekkel

Next

/
Oldalképek
Tartalom