Déli Hírlap, 1971. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-21 / 144. szám

Vitorlázás Építők Kupa 1971 Kétórás verseny Szombaton és vasárnap ren­dezte meg a Mályi-tavon a MÉMTE az ez évi Építők Kupa versenyét. Az öt fu­tamban lebonyolított vitorlás versenyen általában közepes erősségű szél uralkodott, mégis alaposan próbára tette a versenyzők tudását, hiszen az egyes futamok közben is sokszor változtatta irányát, nemegyszer alaposan megté­pázva a versenyzőket. A három hajóosztály közül csupán a kadettek között győztes MÉMTE-kettősnek volt viszonylag sima az útja az első helyig, a másik két osztályban csak az utolsó fu­tam döntött. A verseny ta­pasztalatai közé kell sorolni a versenybíróság eddig nem­igen alkalmazott szigorú in­tézkedését, amikoris hivatal­ból kizárta az egy-egy futam­ban szabálytalankodó ver­senyzőket. Mindhárom osztályban tíz hajó indult, az első hat helyen a kö­vetkezők végeztek: Kadett: 1. Varga—Hegyeshalmi Z. (MÉMTE), 2. Endrédi—Papp (Justitia), 3. Kiss—Saván (DVTK), 4. Gócsa—Sátori (MÉMTE), 5. Hegyeshalmi N.—Kalmár (MÉM­TE), 6. Demj én—Kovács (Justi­tia). Finn: 1. Albert I. (Justitia), 2. Perger (MÉMTE), 3. Vinusz (Jus­titia), 4. Ferenczi (MÉMTE), 5. dr. Molnár (Justitia), 6. Szűcs (MÉMTE). Kalóz: 1. Tanka—Hidasi (ME- AFC). 2. Kintel F.—Kintel G. (MÉMTE), 3. Báthori—Tóth (MÉMTE), 4. dr. Kaáli—Székely (Justitia), 5. Ferenci—Boros (MÉMTE), 6. Siklósi—Górász (MÉMTE). A vitorlázók következő erő­próbája pénteken kezdődik a Mályi-tavon; három nap alatt hét futamban bonyolítják le az 1971. évi Mályi-tó bajnokságot. H. K. Földi Európa-bajnok Szófiában a 30. súlyemelő Euró- pa-bajnokság küzdelmei során vasárnap a légsúlyúak léptek dobogóra. Az 56 kg-os kategó­riában hét induló volt. Holczrei- ter után Földi folytatta a ma­gyar súlyemelők jó szereplését. Biztosan nyerte 5. Európa-baj- nokságát, miközben a nyomás­ban és lökésben is aranyérmet szerzett, míg szakításban ,.ezüs­tös” lett. (Nyomás: 125 kg, sza­kítás: 105 kg, lökés 137,5 kg.) Légsúlyban az Európa-bajnoki címet a három fogásnem Össze­sítése alapján Földi Imre nyerte 367,5 kg-mal. Ezüstérmes lett Csetyin (Szovjetunió) 355 kg-mal, a bronzérem a lengyel Soltyszek- nek jutott 350 kg-mal. A lepke- és légsúlyú verseny után a pontverseny állása: 1. Lengyelország 13 pont, 2. Ma­gyarország 12 pont, 3. Szovjet­unió 5 pont, 4. Bulgária 4 pont, 5. Románia 4 pont, 6. Svédország 3 pont, 7. Anglia 2 pont, 8. Olasz­ország 1 pont. Motorsnorl Szabó II. legyőzte a világbaj­nokot. Tegnap a népligeti pályán rendezett nemzetközi motorke­rékpáros gyorsasági versenyen 15 ezer néző előtt Szabó László a 125 kcm-es kategóriában le­győzte Dieter Braunt (nyugatné­met), az elmúlt évi világbajno­kot. Szabó a 250 kcm-es kategó­riában második, a 350 kcm-es kategóriában pedig első lett, rossz rajtja ellenére. Me» a büntető is kimaradt! Esztergom 0:0 Nem mindig a képen látható szituáció volt jellemző a DVTK—Salgótarján mérkőzésre, de kétségtelen tény, hogy a tarjáni védelem kitűnően uralta a mezőnyt, s talán Horváth mérges arckifejezése éppolyan indokolt, mint Fekete ijedelme, (Szabó István felvétele) Tarján lett a vidék legjobbja „Ma visszavágunk az esz­tergomi 0:1-ért, hiszen len­dületben van a csapat.” A jóslat azonban nem vált be. A körülményes támadójá­ték, rengeteg oldaladogatás sokáig nem tudta tűzbe hoz­ni a vasutas szurkolótábort. A túlzásba vitt egyénieske- dés mindig időt adott az esz­tergomi védőknek a beavat­kozásra. Az első jó támadást is hátvéd — István — vezet­te a 13. percben, akinek min­taszerű beadását Kiss fejezte be jó lövéssel. Aztán rövid­del ezután Molnár bombá­zott 25 méterről a kapura, de hosszú perceken keresztül is­mét „tömény unalom” volt a pályán. A 30. percben Tóth cselezte át magát a védel­men, ám a kifutó kapus az 5-ösön leszedte lábáról a lab­dát. A többí csatárok is „be­lefúltak" a cselezgetésbe. A Kubikban régen folyt ilyen alacsony színvonalon a já­ték ... A 36. percben cseles szabadrúgás után Kiss visz- szakapta a labdát az ötösön, s mikor már mindenki verve volt, csúnyán mellégurított. Fordulás után sem válto­zott a játék képe. A vendé­gek 8—9 emberrel védekez­tek, s a körömpasszokkal operáló, mindent középen erőltető vasutasok támadásai nem jelentettek igazi ve­szélyt. Az első eseményt a 71. perc hozta. Locker hibájából az esztergomi középcsatár el­futott, aztán teljesen tisztán a 16-osról elhamarkodottan fölé lőtt. A 75. percben a ki­ugró Kunfalvit a 16-oson be­lül egy védő lerántotta. A megítélt büntetőt Krompasz- ky gyengén a jobb sarok felé rúgta, s a kapus megfogta a labdát! Néhány szabadrúgás és hazaadás foglalkoztatta még a kapusokat, s végül a vendégeknek sikerült „kibek - kelniük” az egyik pontot. Az MVSC „pontvesztes” csapata: Kun — Hernádi, Locker, István, Krompaszky, Szendrei, Kunfalvi, Tóth, Molnár (Jónás), Sármány, Kiss. Edző: Szentmarjay Ti­bor. Csupán Sármány igye­kezete és István biztonságra törekvő játéka érdemel di­cséretet. (monostori) DVTK—Salgóíarján 0:0 Későn hajrázott a Kohász Várpalota—Óad 3:2 (1:0) Ózd, 2500 néző. Vezette: Mohácsi. A kiesés elkerülése szem­pontjából rendkívül fontos mérkőzésen a vendégek hal­latlan nyugalma volt a meg­lepő. Mintha nem is lett vol­na tétje a mérkőzésnek. A Kohász ennek az ellenkező­jét mutatta. A szezon leg­gyengébb játékát, egészen a 3:0-ós vendégvezetésig. Mint­ha a 0:3 megnyugtatta volna őket, két szép gólt lőttek, és legalább annyi helyzetük al­kalmával volt szerencséje a vendégeknek. A bennmara­dás tehát csak az utolsó ta­lálkozón tői el. A gólok sorrendje: 21. perc: Latics keresztlabdája üresen találta Dorogit, aki 16-osról a kifutó Csank mellett talált a hálóba, 1:0. 52. perc: lábról lábra ván­dorolt a labda az ózdiak 16-os vonalán, s az üresen maradt Dorogi a meglepett Csank mellett 10 méterről védhetetlenül gólt rúgott, 2:0. 58. perc: az ózdiak öt és felesén, az alapvonal közelé­ben Gcböly hibázott, a já­tékvezető határozottan a 11-es pontra mutatott, és a büntetőt Dorogi a bal alsó sarokba vágta, 3:0. 60. perc: Bozó szögletrúgá­sára Váradi az 5-ösön jól ug­rott fel, és a léc alá fejelt, 3:1. 73. perc: 25 méterre az el­lenfél kapujától Váradi ra­vaszul pörgetett szabadrúgá­sát a kapus ugyan érintette, de a labda a bal alsó sarok­ban kötött ki, 3:2. Ózd: Csank— Göböly, Mu­rányi, Machai, Várallyai, Vár- konyi (Abuczky szünetben), Dolezsál, Egri, Szendrei, Vá­radi, Fükő (Bozó, a szünet­ben). A védelemből senki telje­sítményét sem lehet kiemel­ni. A középpályát a vendé­gek uralták. A csatársorból Szendrei nagy munkabírása és Váradi két gólja méltó említésre. (vineze) Totó 1. Bp. Honvéd—Vasas 1:1 X 2. Tatabánya—Pécs 4:0 1 3. Diósgyőr—Salgótarján 0:0 X 4. MTK—Rába ETO 1:1 X 5. Szeged—Ferencváros 3:5 2 6. Dunaújváros—Csepel 1:1 X 7. Komló—Haladás 3:1 1 8. SZMTE—Kecskemét 2:2 /X 9. Bp. Spart—Pécsi B. 3:2 1 10. Borsodi B.—Nagybátony 0:3 2 11. KELTEX—Saig. KSE 2:1 1 12. Szarvas—KISTEXT 0:0 X 13. Kiskunf.—Pénzügyőrök 1:4 2 PÓTMÉRKÖZÉSEK: 14. DEAC—SZVSE 2:0 1 15. MGM Debr.—Sz. Dózsa 0:0 X 16. Budafok—Szóin. MÁV 4:1 1 A vidék legjobbja címért jött Diósgyőrbe az SBTC, s meg is szerezte az ahhoz szükséges egy pontot. így az ősszel még vidék legjobbja Diósgyőr csak gratulálhatott a bányászegyüttesnek. A tartalékcsapatok talál­kozóján küzdelmes 90 perc után l:0-ra nyert a hazai csapat Gállá góljával — csak Sáfrányt lehet kiemelni a má­Í sodik csapatból. A fél 6-os kezdésre mintegy 2000 néző , jelenlétében, nagy tarjáni j buzdítás mellett kezdődött a : „nagyok” összecsapása, amely egy órán keresztül szemre is szép, gördülékeny, könnyed focit hozott. Végig a DVTK támadott, néha úgy tűnt — a sok hazaadás miatt is —, hogy mindkét együttes ugyanarra a kapura játszik. A Diósgyőr kulturált, de sok húzásból kialakított tá­madásokat vezetett, azonban a csatárok adósak maradtak a befejezésekkel. Sajnos, a kevés széleken vezetett táma­dás miatt könnyen rombol­hattak a vendégek, pedig — főleg az első 30 percben — elég lyukasnak bizonyult vé­delmük. Az SBTC szemmel látha­tóan döntetlenre törekedett, igyekezett a labdát tartani, bár néha megmutatta, hogy 1 néhány húzással megkever­hetné a hazai védelmet — éppen az állandó diósgyőri támadások miatt. A DVTK meglehetősen féloldalasán szőtte támadásait, a jobb szé­len alig akadt vállalkozó, Si- kora, Vass, Hajdú, sőt a vé­gén Csuhány is a bal olda­lon próbálkozott. A mérkőzés rövid krónikája: A 11. percben Horváth és Földe ­si csak Kmettyvel állt szemben, de mindketten hibáztak, Horváth nem jól passzolt Földesi elé, aki viszont (vagy ezért?) nem lőtt, hanem visszaadta a labdát. . . Két perc múlva Kajdi óriási lö­vése csavarodott a bal felső sa­rok mellé, majd a 24. percben Kriskó lőtt, szerencsére Veréb a helyén volt. Négy perc múlva hagyta ki az első nagy helyzetet a DVTK, egy sarokrúgás után Horváth nagy gólt akart lőni, de a földbe rúgott! Három perc múlva viszont Jeck a 16-os kö­zepén lökve — lefordult Hajdú­ról, s a kifutó Veréb fölött az üres kapura emelt, azonban a berohanó Salamon kifejelte a labdát a léc alól! Utána Vass csípett el egy hazaadást, s bár a kapus előtt érte el, kisodródott, s rosszul is adott be. A 36. perc­ben Kolláth tört be a tarjáni ti­zenhatosra, Földesinek gurította a labdát, akinek nagy lövését óriási reflexszel ütötte ki Ma­gyar. Az 51. percben újabb ordító helyzetet hagyott ki a DVTK. Sikora nagy, nyesett lövést eresz­tett meg 25 méterről, a labda a kapus lábáról Horváth elé pat­tant, akinek közeli lövésébe Ma­gyar bele tudott ütni! Hét perc múlva Horváth bombázott 25 mé­terről hajszállal kapu fölé, s még ugyanebben a percben Fekete íordulásos lövését tornászta ki a jobb alsó sarokból Magyar. A 72. percben óriási helyzetet hagytak ki a vendégek, a lest reklamáló védők közül Básti ugrott ki, s a kifutó Veréb a lövés pillanatá­ban mentett merész, nagy vető­déssel. az utolsó negyedórában már egyik csapat sem rohamoz­ta a kapukat, mintha mindenki elégedett lett volna a döntetlen­nel. A hazaiak nem vágtak visz- sza a tarjáni 4:0-ás veresé­gért, s végül a gyér közön­ség keserű szájízzel távozott az egyébként sportszerű meccsről, amely semmi gon­dot sem okozott Bircsák já­tékvezetőnek. Salamon, Hajas és Sikora játékát lehet di­csérni, s az első félidőben Kolláth s Földesi is jól ját­szott. A DVTK összeállítása: Ve­réb — Kovács, Salamon, Ha­jas, Hajdú — Földesi (Csu­hány), Kolláth, Sikora — Fe­kete, Horváth, Vass. NYITRAY PÉTER OKOLV1VO EB Komputer és vasököl Újra as ÍVB I-hen Eger— BYSC 5:0 (3:0) A mérkőzést a televízió jó­voltából országhatáron túl is sokan láthatták. Volt szép akciógól, volt potyagól is ezen a mérkőzésen, és hosz- szú idő után zúgott a „haj­rá Eger” is, amelyet a játé­kosok sok mérkőzésen elvár­tak volna. Az utolsó mérkő­zéstől függetlenül már NB I-es az Eger. Nagy szüksége lesz a csapatnak a város ve­zetőinek összefogására, vala- 'dfc Kommentár hehjeti: özdi mint a szurkolók tám\*- Kohász—Várvn'^ta 2:3 sóhoz, ho'iv hmcc'T * (Jármay György rajza) i élvonalban maradjon az Egri (Boskovics Jenő, az MTI , ki­küldött munkatársa jelentette Madridból.) Az ökölvívó Európa-bajnokság váltósúlyú döntője után E. H. Russel, a Nemzetközi ökölvívó Szövetség elnöke magához kérte Papp Lászlót, s melegen gratu Iáit a magyar „csodakovács’"- nak. Ezután valóságos népván­dorlás indult Pappék felé, isme­rősök és idegenek adóztak a ma­gyar ökölvívás páratlan sikeré­nek. Az olaszok szakvezetője, Nataic Reá így lelkendezett: ,.Mintha va­lami patikamérleggel előre le­mérnék a magyarok ellenfeleiket, s aztán az adatokat komputerbe tálalva számolnák ki, mit kell csinálni a kilenc perc alatt. Van­nak versenyzőik, akik az ellen­fél ,,testére szabott” taktikát meg tudják valósítani. Komputerrel számolnak, vasököllel dolgoznak — szenzációs!” Az elismerő vélemények hem­zsegnek az olyan kitételektől. Papp, a mágus, a magyarok a szorító mérnökei. Feliks Stam, a lengyelek nagy öregje szerint a magyar sikerek­ben a gyors eredmény a legmeg­lepőbb. és nagyon e'gondolkcz- tató számukra, hogy amíg Mexi­kóban a középmez-nvben ' :^k, Bukarest, Miskolc és Madrid vég­eredménye már az élmezőnyt Je­lenti. A magyar csapat végeredmény­ben a világ legjobb amatőr öl­tözőinek tartott szovjetekkel azo­nos éremtermást produkálta: 3 arany-, 1 ezüst- és l bronzérmet szereztek. Rendkívül jó a ma­gyar versenyzők győzelmi ara­nya is, hiszen 24 mérkőzésükből 19-et* nyertek meg. A magyar érmesek. Arán v: Gedó György, Badari Tibor és Kajdi János. Ezüst: Botos And­rás. Bronz: Orbán László. Dózsa. A mérkőzés végét nagy ünneplés zárta be, és a játékosok a lelátóhoz futva köszönték meg a szurkolók bizalmát. Eger, 3000 néző. Vezette: Vadas Gy. Egri Dózsa: Bulyovszky — Kárpáti, Mészáros, Czeczeli, Rajna (Tátrai), Beván, Tóth M. (Ambrus), Bánkúti, Tóth T., Kovács F., Szűcs. Edző: * Kovács Ferenc. Góllövők: Kovács F. (4). j Tóth M. * A világcsúcsnál jobb eredménnyel Szabó Gyula vidákba jnők Az idei országos vidéki fu- túvadlövő-bajnokságot szom­baton és vasárnap rendezték meg a csanyiki lőtéren. A bajnokságon kiválóan szere­pelt Szabó Gyula, aki — im­már negyedszer — a világ­csúcsnál, s természetesen a magyar rekordnál is jobb eredménnyel nyerte meg a felnőtt férfiak bajnokságát. Eredmények. Felnőtt fér­fiak: 1. Szabó (Miskolci MHSZ) 560 köregység. 2. Ka­kukk (Eger) 529, 3. Grósz (Kossuth Katona' Főiskolai 523. Csapatban: 1.. MHSZ Soproni Egyetemi Erdész­klub, 1343, 2. Kossuth Kato­nai Főiskola 1332, 3. Borsodi, ill. Miskolci Erdész MHSZ Lövészklub 1164 köregysé#- gel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom