Déli Hírlap, 1971. június (3. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-21 / 144. szám
Csuka fogta csuka Horgászverseny az Arlói-tónál Évről évre megrendezik az Ózd melletti Arlói-tónál a horgászversenyt. Az ózdi csoport rendezésében — mint azt Kiss László alelnök elmondta — az idén június 27-én kerül sor a nevezetes eseményre. Reggel 6 óra a kezdés időpontja, a nevezéseket a helyszínen már reggel 5 órától elfogadják. Tavaly az egyik horgász, Eke Szaladó József csaliként 10 centis halat erősített a horogra. Ízes falatnak bizonyulhatott, mert hamarosan egy 35 centiméterre tehető csuka szájában tűnt el. A horog természetesen a horgászt is „fogva” tartotta, aki nagy szakértelemmel kezdte meg a vergődő, szabadulni akaró hal fárasztását. Nem sokkal később, egy tíz és fél kilós — mint ez később kiderült — példány tűnt fel, majd rövid keringés után „rárabolt” a már fáradó „öccsére”. Így már hárman kapaszkodtak a horogba, illetve hármasban igyekeztek menekülni a maguk kereste „rabságból”. E történet is igazolja: ebben a sportban is van csemege, izgalom. Csak szeretni kell. V. Z. Európa legnagyobb színesfém-kombinátja A fertőrákost kőbányában barlangszínházat rendeztek be. Itt mutatják be június utolsó szombatján Beethoven Fidelio című operáját a Soproni Ünnepi Hetek rendezvényeként. (Képünkön: építik a barlangszínház színpadát.) Megkezdték a Szófia közelében levő „Dimdter Ganev” színesfém-kombinát bővítését. Lényegében új üzemszüUét építővállalat tervezi: Gépesítéssel növeli a termelést Hét borsodi építő-, illetve épitőanyagipari vállalat idei terveit összesítették a közelmúltban az Építők Szakszervezetének megyei bizottságán. A miskolci központtal rendelkező vállalatok tervei magukban hordják Borsod, illetve a megyeszékhely jövendő arculatának kialakulását. Éppen ezért egyáltalán nem közömbös, hogy milyen mértékben tudják teljesíteni a rájuk bízott feladatokat. Az összesítések számadatai a legszigorúbb szakemberekben is optimizmust kelthetnek: ebben az évben az említett vállalatok átlagosan 20,3 százalékkal növelik termelési tervüket, de vannak egészen kiugró példák is, mint a Miskolci Mélyépítő Vállalat, ahol 40 százalékkal növelik a termelést. Létrehoztak ugyanis egy mélyépítő részleget, amely kizárólag közművesítésekkel foglalkozik. Igazi meglepetés A termelés növelését jelző számok tulajdonképpen a megye legnagyobb beruházásainak zálogai, hiszen ezek a tervek közgazdaságilag, technikailag megalapozottak. Persze még mindig marad egy tényező, a munkaerő kérdése, hiszen az ember irányítja a legfejlettebb építő-technológiákat is. Az igazi meglepetés erejével hat a következő igény: a hét vállalat, a BAÉV, az ÉÁEV, a Megyei Tanácsi Építő, az Északmagyarországi Kőbánya, a KÉV, a Miskolci Mélyépítő és a Miskolci Építőipari Vállalat összesen 557 szakmunkással, segédmunkással akarja növelni létszámát. Mint ahogy Krisk!ó József, az Építők Szakszervezete megyei bizottsága, közgazdasági bizottságának vezetője elmondta: a hét vállalatnál a termelés növeléséhez elsősorban a termelékenységi mutatókat vette revízió alá. Ennek eredményeképpen a tervezett csaknem félmilliárd forint értékű töblettermelés 50—60 százalékát a termelékenység javításával fedezik. Munkásszállók épülnek Mindez persze csak úgy lehetséges, ha az idén a gépek, berendezések eddiginél is nagyobb arzenálja segít a feladatok megoldásában. A hét vállalat összesen 110 millió forintot fordít gépek beszerzésére. Ezek az új berendezések részben a már bevezetett korszerű technológiák kiegészítő elemeiként, részben pedig régi felszereléseket pótló gépek helyett állnak munkába. A tekintélyes beruházások — azok is, melyek csak több éves ütemezésben valósulhatnak meg — csak a legoptimálisabb körülmények között épülhetnek a tervek szerint. Csalt így lehet tartani szigorúan a részhatáridőket is. Ennek előmozdítására még ebben az évben, többszáz személyes munkásszállók épülnek a nagyvállalatok beruházásaiként Az LKM-ben és az Ózdi Kohászati Üzemek területén közvetlen a munkahelyek közelében létesülnek új szállók. Ezzel lényegesen javítanak a vidéki hetenként, vagy havonként hazajáró építőipari dolgozók körülményein. A „heteken” kívül jelentős volumennövekedést tervezett a két tervezőintézet is. Árbevételüket tíz és fél millió forinttal szeretnék növelni, aminek ugyancsak megvannak a reális lehetőségei. NAGY JÓZSEF letik itt, amelynek műhelycsarnokaiban több mint 11 jelenlegi méretű gyárat lehetne elhelyezni. A kombinát 1973-ban kezd teljes kapacitással dolgozni, termelése a jelenleginek nyolcszorosa lesz. A bővítés után a gyár az országot évente 110 000 tonna réz, bronz, sárgaréz, cink, alumínium és alumínium-ötvözetből készült félkésztermékekkel látja el. Megfeszített munkával, de lelkesen dolgoznak az építők a kombináton, amely Európa egyik legnagyobb színesfém- kombinátja lesz. A hideg- és meleghengermű, valamint a modem öntöde már elkészült, itt most gépeket és berendezéseket szerelnek össze. Egy nagy sajtoló- és húzórészleg is felépült már és üzemel az alumínium- és acélhuzalgyártó részleg is, ahol évente 12 000 tonna alumínium huzalt hengerelnek. Roman Polanski bécsi medvén lovagol Érdekes kép járta be a világsajtót. Roman Polanski, a meggyilkolt Sharon Tate volt férje, medvén lovagol a londoni Shepperton-stúdióban. A medve, Polanski most forgatásra kerülő filmjében — amelyet a Macbeth-ből készít — az egyik szereplő és a bécsi állatkertből szállították Londonba. Szerepel a. filmben a mackó bécsi idomítója, Franz Kraml és fia, Dieter Kraml is. A jó rendezőnek úgy látszik, mindenhez kell értenie, így a medve „meg- lovagolásához” is. Elkelne egy kis „csökevény”! Ma már komikus szójáték inkább, de valaha komor ke molysággal használták a „kispolgári csökevény” elnevezés Volt olyan időszak is, amikor szőröstül-bőröstül „csökevém nek” érezhette magát az, akit ilyesmivel kezdtek gyanúsítan No, de — szerencsére — ez már a múlté, ma már csak „kispolgári” jelszó maradt meg, ám ez a szelídebb meghatÉ rozás is sokszor — sántít. Mert mi volt a kispolgár lényege a múltban? A kapariság, a „gürizés”, a garast-fogamhoz-verés felettéb önző módon. Ez nem volt valami vonzó, de kétségtelen, hog aki csinálta — vitte valamire. Persze, mások kárára. Ma azonban „kispolgárinak” nevezzük, ha valaki költe kezik, kávéházban bontat bort, presszóban issza a gint. Bárhogy is igyekezzék a magamfajta öreg — aki már él az ánti világban — visszaemlékezni, ilyen kispolgárokká sohasem találkozott. Látott azonban (persze, csak messzirő mert amaz nem állt szóba e sorok írójának akkori mivoltá val) elkártyázott birtokára flancoló dzsentrit, megyeházi úri fiút, aki ezt csinálta. Ez a világ elmúlt. Látni azonban manapság fiatalembere két, akik dolgozgatnak itt-ott, szóval, ők is „dolgozók”, de h: betérnek egy vendéglátóipari helyiségbe, egyszerre tíz üvej sört is rendelnek, mert „valakik”. Akad köztük olyan is, ak a fővárosban úgy kezdi a mulatást, hogy „feldob egy ötszázast”, s ha marad még a zsebében néhány százas, akkor az „még el kell mulatni”. Mintha ez lenne a költőpénze aznapra mint annak a grófnak, akinek egykor naponta zsebébe tét az inas egy ezerkoronást. Aztán van olyan „jól keresőnek” retye-rutyája, aki ali{ végezte el az iskoláit, máris teletömik pénzzel, s ezzel épper úgy a „nap hőse”, mint a hajdani „úrigyerek”. Ügy száguldoz a papája kocsiján, mint ahogy valaha a paripáján men1 mulatni az Űri muri hőse, vagy úgy dorbézol, miként a múltban „monoklis Elefántovics” tette. Akiket, áhítattal vegyes viszolygással bámult a sarokbar Kovács úr, az igazi kispolgár, mert ő csak feketét ivott. Amit azonban így megspórolt, azt jobban felhasználta. Azt hiszem, nem ártana ezt a „csökevényt” ma feltámasztva valahogy társadalmasítani. MÁTÉ IVÁN J?él évszázad a laxivolánn — 1926-ban vizsgáztam le a gépjárművezetésből. 1927. január 13-án ültem először taxira, s azóta — 44 éve — megszakítás nélkül vezetek — emlékezik vissza Szilágyi István, a Miskolci Autóközlekedési Vállalat egyik legrégibb taxivezetője. A felszabadulás előtt hosz- szú éveiken keresztül a város egyik maszek taxivállalatánál dolgozott. 1951. január 7- én, az Autóközlekedési Vállalat államosításakor került jelenlegi cégéhez. — Kik utaztak a felszabadulás előtt taxin? — Legtöbbször nagykereskedők, katonatisztek vették igénybe a kocsit. Nagyon sokat fuvaroztam a Palotaszálló főurait, többek között Pal- lavicini őrgrófot is. Manapság azonban nem lehet úgy kategorizálni az embereket, hogy kik utaznak taxin. Aki hozzájut üres kocsihoz... — sommázza válaszát. Szigorúan 60 kilométeres Piaci csendélet Szeretek a piacon őgyelegni. Nyüzsgő, színes világ. Falusi nosztalgiáim kedélyes tréfálkozássá hétköznapiasodnak. Megkérdem például, mennyi egy darab Kacsa Kázmér, s a tv jóvoltából pontosan tudja a „néne”, mire gondolok. — Tényleg olyan, mint Kacsa Kázmér — veszi tenyerére az aranygyapjas porontyot, „aki” mintha beszélne, felütött fejjel járatja „daraleső'jét”, gyanakvóan rámles, fél szemét azonban fészekalja testvérein tartja, szeretne mihamarabb alá kerülni a tenyér magasából. Egy kisfiú tolakszik oda, nézi Kázmért, s lehöbb vágya megsimogatni. — Fogd meg, kisfiam — így a néni, s a legényke úgy veszi tenyere összeboruló szárnyai közé, mint valami buborékot, arcához érinti, s amikor búcsút kell vennie tőle, elpityeredik. Sose hallott falut olvasok a teherautón. Hát az meg hol van? Túl Debrecenen, jóval túl. Mit hoztak? Káposztát meg karalábét. Érdemes olyan messziről? Nevetnek, noná, azt hiszi, megtennénk oda-vissza nyolc-kilenc órát, ha ráfizetnénk a boltra? Magabiztosan mosolyognak kalapjuk ereszhéja alól.. — Mennyi egy kiló? — hajolok a paprikák fölé. A férfi megnéz, nevet, s azt válaszolja: várjam meg, amíg elfogy a portékája, akkor szívesen eldiskurál velem, amiből nem nehéz kivennem, nem tart komoly vevőnek. Nosza, lepjük meg. Két- és egyforintos paprikák mellett negyven-, sőt húsz- filléres mütyürkék. Hat darabot veszek a negyvenfilléresből. Közben kíváncsiskodom: honnan gurította ide vadonatúj Kombi-Trabantja? Igen, az Alföld, a nagy magyar Alföld termette a primőrárut. — Úgy látom, érdemes olyan messziről — teszek félreérthetetlen célzást autójára. Mosolyog, s közli: örökölte, s ha nem hiszek neki, járjak utána. Megfogott a huncut alföldije! — Ezek mind örököltek? — mutatok az autósorra. Kacag, önfeledten kacag: hát persze, a korai paprikatermesztés hagyományait.. . Hogy mi mindent el lehet adni Miskolcon! Egy néni, közel a kocsmához, karikára vágott ecetes uborkát árul. kis cso- mócskákat púpoz újságpapírra, fölöttük lerészegedett muslincák köröznek. Hát ezt is megveszi valaki? Még szép! .4 kocsma „megtermeli” a rosszgyomrúakat ehhez az étekhez is, a „tálalás” legyen bármi szegényes... Egy parasztasszony pompás jonatánalmát árul. Ahogy közeledik az új, úgy megy fel az ára a réginek. Az asszonynak kifogástalan érvei vannak almája mellett: az idei termés kicsi lesz, igyekezzem tehát most teleenni magam... Es milyen az íze? Ragyogó, olyan, bizisten olyan, mint a legfinomabb reteké. — Nem szeretem a retket — vetem oda hánya- vetien. Az asszony elámul, fejét csavargatja: nézd már az ebadta városiját, én almával kínálom, ő meg a retket nem szereti. Oh, ezek a tyúkok, beh csúnyák, alig van rajtuk toll. De csak húsz forint kilója. Nekem akkor se kell; ha már tyúk, legyen rajta szépséges tollruha. — Nagyon válogatós az úrrr. — „Maga talán kedveli ilyen pucéron?” — Elveszi előlem a napot — adja ki az utam epésen. Veszek egy fasírtot. Az árus kenyeret erőltetne hozzá. — Nincs benne? — kérdem meglepetést színlelve. A pecsenyés: — Előírás szerint, ezt úgy higgye el, mint ahogy — tekintetét az ég felé lendíti, de aztán meggondolja magát, nehogy... meg különben is, hátha mégis van,... és akkor neki oda a lelki üdve. Adós marad a válasszal. Az étek meggyőzött róla, hogy tényleg nem kell hozzá kenyér, jócskán tettek bele, a pecse- nyésnek is élni kell valamiből. Érdekes, mennyire elszaporodtak a lángossütök. Ne irigyeljük jövedelmüket, mennyit kell szegényeknek izzadniuk, amíg összeütik azt a havi... Mennyit is? Tekintetem az ég felé vetem: azt csak a jóisten tudná megmondani... G. M. sebességgel gurul a kocsink, a szuhavölgyi bánya felé. Legfeljebb egy-eigy előzésnél lépjük át a bűvös sebességi határt. Szilágyi István jelenlegi Warszawa kocsijával 260 ezer kilométert tett meg, egyetlen főjavítás nélkül. Pályafutása alatt egyetlen egy karambolt sem okozott. De még sorolhatnánk tovább a legeket, dicsérő jelzőket, hiszen megkapta a Baleset- mentes közlekedésért járó mindhárom érdemérmet. — Mi a balesetmentes vezetés titka? — A nyugalom. Gépjármű- vezetés közben soha nem szabad idegesnek lenni... Nem szabad műszaki hibás gépjárművel kimenni a garázsból ... Indulás előtt ellenőrizni kell a féket és a kormányszerkezet műszaki állapotát... Egyébként a mai gépkocsivezetők „urak”. Minden vállalatnak van saját szervizműhelye, ahol a kocsiját rendben tartják. Régebben nem is adtak jogosítványt annak, aki nem szerezte meg a motorszerelői segédlevelet — válaszolja. Két fia van, egyikőjük sem lett gépkocsivezető. Saját kocsijuk van. Azt a legjobb vezetni. — Nagy a konkurreneia — panaszolja beszélgetésünk végén. Persze nem a kollegáira gondol, hanem a sok magánautóra, valamint a „pancser” taxisokra. Ugyanis egyre több a Tiszai pályaudvar előtt a maszek rendszámmal álcázott „pancser”. A látása kitűnő: még mindig szemüveg nélkül vezet. S bár elérte a nyugdíj‘korhatárt, nem akar még megválni a volántól. Sz. I. Házgyár Kecskeméten Néhány év múlva — előreláthatólag a negyedik ötéves terv utolsó két esztendejében — házgyár gyorsítja a többszintes, modern építkezést Kecskeméten, majd a környező városokban is. A tervek szerint már az idén megkezdik az évi 2300 kész lakást gyártó üzem építését
