Déli Hírlap, 1971. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-17 / 114. szám

Lánytanács a DIGÉP-hen A gépgyárban dolgozó lá­nyok és fiatalasszonyok érde­keit képviselő, problémáikat tolmácsoló testület szervezé­sére kaptak megbízatást az üzemi KISZ-bizottság veze­tői és a szakszervezeti bi­zottságon belül működő nő­bizottságok tagjai a DIGÉP- ben. (Agatha Tibor felvétele) Találka a villanyrendőrnél Találkozunk a villany­rendőrnél! Igaz, hogy Mis­kolcon már két helyen van közlekedési jelzőlámpa, még­sem kérdezi vissza senki, hogy melyiknél. A Szemere —Széchenyi sarok — költőien szólva — a város szíve. Ezen a csomóponton naponta leg­alább egyszer csaknem min­denki megfordul. Északra Bánréve, keletre Kassa, nyugatra Eger, délre Budapest — mutatja a táb­la. Itt a „világ közepe”! nozis ingyen Délelőtt 9 óra, a reggeli csúcs már lezajlott. A járó­kelők türelmesen álldogál­nak, míg a jelzőlámpa zöldet nem mutat. A sarki padokon ülők elvárják, hogy aki mel­léjük ül, pillanatokon belül közölje betegségének diag­nózisát. Rövidesen kiderül, kinek mije fáj, ki a legjobb orvos, meddig kell az SZTK- ban ücsörögni, míg sorra ke­rül az ember. Mire felállók, már nekem is úgy hasgat a derekam, mint annak a fe­kete szemüveges, borostás arcú úrnak, aki a „legzama­tosabban” festette le a kór ' képét... S ekkor vijjogó szirénával tűzoltóautó érkezik a keresz­teződésbe. Az automata lám­pa nincs tekintettel a- tűz­oltóautóra. A vezető nem kockáztat, „ki toporogja”, míg a lámpa zöldet mutat. Az iskolások rohama Dél közeledik. A „nap­órán” egy talpalatnyi, árnyas rész sincs. A higanyszál jó­val 20 fok fölött jár. A sep­rőgép már másodszor pász­tázza végig a kereszteződést. Egy fiatalember a villa­mos lépcsőjére ugrana fel: elhibázza. Szerencsére semmi baja sem történik. Leporolja magát és tovább menne... No, de a tömeg egyre gyűrű­zik körülötte. Rendőrért, mentőért kiabálnak. A fia­talembernek nagy nehezen sikerül „kilógnia” a látvány­ban csalódott tömegből. Egy óra tájban megindul az iskolások rohama. Első­ként a Kazinczy utca felől a „földesisták” érkeznek a ke­reszteződésbe. Pillanatokon , belül kékköpenyes lányokkal és súlyos táskákat lóbáló fiúkkal népesedik be a „vil­lanyrendőr” környéke. A villamosokon fürtökben csüngnek, míg végül is az egymás után lépésben haladó autóbuszok félelmetes fekete füstbe borítják a környé­ket ... Régi trükk keznek a Souvenir-bolt előtti lépcsőn. Következik a „nagy számuk”: a kőre állított tás­ka éktelenül csörögni kezd. Már több nézője is akad a mókának. A bricsesznadrá- gos, nagy hajú fiú lezser mozdulattal kapja elő a tás­kából a bizonyára valame­lyik nyilvános fülkéből le­szaggatott telefonkagylót. Hangosan beleszól — hadd hallják a körülállók: „Itt Berci beszél!” A társaság közömbösséget színlelve, fél szemmel már a hatást lesi. Nem tudni, miért, a közön­ség már el is oldalgott. Régi a trükk? Nagyobb sikere van annak a szőke kontyos kislánynak, aki a nagy sietségben kilé­pett a cipőjéből. Egyszerre hatan szaladnak a segítsé­gére. Mennyi udvarias fér­fi!?! Hat hosszú óra után véget vetek a szemlélődésnek. A tömegbe sodródom, s máris gyorsítom a lépést. Észreve- szem: átváltoztam azzá a miskolci járókelővé, aki ugyan el nem hinné, hogy minden órában történik va­lami érdekes a „villanyrend­őr” környékén. Si. I. Színházi tájközpontok Pest megyében az elmúlt színházi évadban 273 elő­adást tartottak 75 ezer néző előtt, vagyis a lakosságnak csupán 8,6 százaléka tekintet­te meg a produkciókat. A megye 70 községében és vá­rosában tartott előadásokon az átlagos , nézőszám mind­össze 275 volt. Éppen ezért a megye mű­velődésügyének irányítói el­határozták, hogy első lépés­ként színházi tájközp on tokát jelölnek ki. A több községből álló körzetek központja igé­nyes előadásokra is alkalmas művelődési házzal rendelke­zik, ahová külön buszjáratok szállítják majd a környéken lakó nézőiket. Az előadások propagandá­ját azzal javítják, hogy a városokban és a nagyközsé­gekben jegyirodákat állíta­nak fél. A színházi élet fel­lendítéséhez nagy segítséget nyújtanak majd a városi és nagyközségi népművelési ta­nácsok is. A minap tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy a Szovjet­unióból már útnak indították, s várhatóan a jövő héten ér­kezik hazánkba az első Zsiguli-szállítmány. Mint közültük, májusban és júniusban 1500—1500 kocsi érkezésére lehet szá­mítani; az év végéig összesen 13 ezer Zsiguli szállítását vál­lalták a szovjet partnerek. Az új típusú gépkocsik értékesí­tését a fővárosban már május utolsó hetében, Debrecenben pedig június elsején megkezdik. A hír hallatára telefonon kértünk részletesebb felvilá­gosítást a MERKUR árufor­galmi osztályától: hogyan ké­szültek fel az átvételre és a miskolci, illetve Borsodi igénylők Budapestről vagy Debrecenből kapják-e új au­tóikat? Érdeklődésünkre Medvecz- ki Balázs osztályvezető-he­lyettes elmondta, hogy a Zsi­gulik fogadására a MERKUR külön diszpécser-szolgálatot szervezett a határon. Ennek az átvevő stábnak lesz a fel­adata, hogy az érkező sze­mélygépkocsikat az igények­nek megfelelően irányítsák Budapestre vagy Debrecen­be. A borsodiak — közöttük természetesen a miskolciak is — az értesítéstől függően, kivétel nélkül Debrecenben vehetik át új autóikat. A várható nagy forgalom gyors lebonyolítása érdekében a MERKUR külön szerződést kötött' a AFIT debreceni ki­Nagymama­vizsgálat Lengyelországom a gyermekek 68 százaléka hétéves korig, 50 szá­zaléka pedig kilencéves korig marad a nagymamák felügyelete alatt. A lengyel szociológusokat ezért a fiatalok korai érésének, a háztartási konfliktusoknak, a falusi és a városi családalakulá­soknak problémáin kívül újab­ban a , .nagymama-kérdés” is foglalkoztatja. A vizsgálati ada­tok szerint kétféle nagymama­típus van. Az egyik a „hagyo­mányos nagymama”, aki telje­sen feláldozza magát fia vagy leánya családjáért, anyagilag tő­lük függ. A másik, a „modern nagymama”, aki mozgékony, arra törekszik, hogy minél tovább dolgozzék, meg kívánja őrizni anyagi és személyi függetlensé­gét, fiatalos akar maradni és nem óhajt elmaradni a fiatal és a középnemzedéktől még fel­fogás tekintetében sem. A fiatal nemzedék igen büsz­ke, fia a nagymama hibátlanul megnevezi az autómárkákat, nem háborodik fel a legújabb divat­hóbortok miatt, sőt ellenkezőleg — ő is ki akarja ezeket próbál­ni. A „hagyományos nagyma­máktól” mindez távol áll; a hely­telenül értelmezett gyermeksze­retet nevében lemondanak min­den kényelemről, minden jogról, mértéktelenül dolgoznak és —ki is használják őket. Ezek a ,,ro- bct-mamik” ahhoz szoktatták felnőtt gyermekeiket és unokái­kat, hogy az idős ember már alig-alig vágyik az élet örömeire. Délután 3 óra. A hőség csökken. Próbálom számolni, egy perc alatt hány ember megy .át a Szemeréről a Ka­zinczy sarokra: körülbelül 1400. Mennyien fordulnak meg akkor egy óra alatt? Gyors fejszámolás ..., dé abbaha­gyom, mert fiatalok gyüle­Tv-filrn a kisvasúiról A magyar vasút. 125 éves, s bizonyára a szép évforduló ösztönözte a Magyar Televí­zió munkatársait arra, hogy a nagy múltú magyar vasút egyik jellegzetes szárnyvona­láról, a bodrogközi kisvasút- ról filmet készítsen. A század elején — több mint 60 évvel ezelőtt — in­dult el skatulyányi kocsijai­val a Bodrogközből Sárospa­takra az első parányi gőz­mozdony. Kezdetben főképp gazdasági szállításokat bo­nyolított le, de néhány sze­mélykocsit is csatoltak a te­hervagonokhoz. Aztán foko­zatosan bővült pályájának hossza, majd a felszabadulás óta már a Hegyköz községei­vel is összekapj csői ja a Bod­rogközt a vidék sajátos szí­nét jelentő kisvasút. Így ma már Zemplénagárdtól Sáros­patakon és Sátoraljaújhelyen keresztül -Füzérkomlósig köz­lekedik, s a Kenézlőig tartó szakaszt is hozzászámítva, összesen 115 kilométernyi pályán futnak a mozdonyai. Ezzel az ország leghosszabb keskeny nyo.mközű vasútja „ranggal” dicsekedhet. A tv operatőrei egész pá­lyáján végigkísérik a kisvo- natot, s természetesen az útközben eléjük táruló tör­ténelmi tájat és természeti szépségeket is filmre veszik.' NYUGDÍJASOK — Mit visz a zsákban? — Huszonöt kiló darát a kacsáknak. — Közelebb nem kapott? — Nem. Csak a Búza téren... Csalánért is ide járok, a városnak ebbe a végibe. Ar­ra mifelénk, a Csanyikban, később zöldell. Az is a kacsáknak kell. Ha a zsenge csa­lánt összekeverem a darával, bolondulnak érte. Mert sok benne a vitamin. így •mond­ta az anyjukom. — Aztán mennyi van? — ötven. — Piacra is visz belőlük? — Eszem ágában sincs. Ha megnőnek és meghizlaljuk őket, csaknem minden vasár­nap kacsapecsenyét eszünk ebédre. Nincs annál finomabb. Tudja, a fiam, a menyem, a lányom meg a vöm vasárnaponként gyak­ran nálunk ebédel. Meg az öt aranyos uno­kám. Nekem úgy ünnepi az ebéd, ha velük meg az anyjukommal együtt ülök az asztal körül. — Látom, nem unatkozik, hogy nyugdíj­ban van. — Nem én... Amikor kiadták az obsitot, rövid ideig nem találtam a helyem. Aztán rájöttem, hogy csinálni kell valamit... Ne­velek két malacot is. Amíg van zöld, jó­formán semmibe se kerülnek. Ugye, a ka­csáknál is csak a daráért kell pénzt adni... És maga? — Háát? ... Itt, a belvárosban, nem ne­velhetek kacsákat. Nem is értenek hozzá. — Nem kell ahhoz nagy tudomány. — Sétálgatni szoktam, nézelődni az ut­cán. Odahaza olvasgatok, tévét nézek. — Az jó. Nekünk is van tévénk, de ha nézem, majdnem mindig elalszom a fotel­ban. Volt úgy is, hogy ültömben a kacsák­ról álmodtam. Es a két öreg ebben a tónusban váltja a szót az 1-es buszon, amíg az Ady-hídtól a Győri kapuig hallgatom őket. Diskurzusuk­ból kiderül, hogy a három évvel ezelőtt egyszerre történt nyugdíjaztatásukig egy gyárban dolgoztak. A zömök „kacsás” jó szakmunkás volt, a soványabb másik kis­tisztviselő a gyári irodában. Az előbbi tele életkedvvel, a másik kesernyés, szomorú. Mondja is: — Tavaly meghalt a feleségem. Özvegy­ségre jutottam. \ Társa megilletődik: — Erről nem tudtam. Fogadja részvétem. A fia? — A Dunántúlon dolgozik... Egyedül élek. Kis csönd. — Amikor van ideje, és miért ne lenne?, látogasson el hozzánk. A feleségem nevé­ben is szeretettel meghívom. Van jó borom is... És ha nagyobbak lesznek a kacsák, eszünk jó pecsenyét. összenéznek. Az egyik biztatóan, a má­sik hálásan. Nem a hőmérséklettől telik meg melegséggel körülöttük a levegő. TARJÁN ISTVÁN rendeltségével, amelynek he­lyi telepén állandó jelleggel félezer gépkocsi tárolásáról, folyamatos átadásáról és „null-szerviz” kezeléséről ma­guk a szerviz szakemberei gondoskodnak. Június elsejétől a kocsik kiadása — a borsodi igénylők részére — is itt, a debreceni Balmazújváro­si úti AFIT-telepen tör­ténik. Az elképzelések szerint a Szovjetunióból érkező Zsigu­lik háromnegyed részét Bu­dapestre irányítják, negyed­részük értékesítéséről a deb­receni telep gondoskodik. S bár a két város „vonzáskör­zete” pillanatnyilag eldöntet­len, annyi bizonyos, hogy a hajdúsági telepnek az év vé­géig minimálisan 2 és fél ezer gépkocsi kiadásáról kell gon­doskodnia. A szerződés is eb­ben az értelemben készült: a debreceni AFIT jú­niusban napi 20 gépko­csit ad át az értesítéssel jelentkező ügyfeleknek. Az első hónap után pe­dig naponta 25 igénylő kaphatja meg Zsiguliját Debrecenben. A nyilvántartási névsor és a kiadási lista összeállítását' természetesen továbbra is a MERKUR budapesti központ­ja végzi. Az átvételi értesíté­seket is a fővárosból postáz­zák. Kétezer Zsiguli „nuU”-reví- zilójához és garanciális ellá­tásához szükséges alkatrészt már megküldték a szovjet partnereit. További kétezer kocsihoz szükséges alkatrész pedig útban van. Érdemes megemlíteni, hogy a Volga menti autógyár nagy gondot fordít a jó vevőszolgálat megszervezésére. Kívánsá­guknak megfelelően az AFIT vidéken 30 szer­vizt jelölt ki a kötelező revíziók és a garanciális szolgáltatások ellátására. A garanciális alkatrészek biztosítása érdekében a MER­KUR külön szerződést kötött az AFIT-tal, így egyedül az AFIT intézkedéseitől függ, hogy saját hálózatán belül hogyan „teríti” az alkatrésze­ket. A részletekről a MERKUR május végén újabb sajtótájé­koztató útján ad felvilágosí­tást az érdeklődőknek. L. P. láoanyag a tenger mélyrétegeiből A Karib-tengerben, Puerto Rico-sziget közelében 1600 méter hosszú csövet raknak le. A csövön keresztül a ten­ger mélyrétegeiből tápanya­gokban gazdag mélytengeri vizet fognak felhozni. Az ilyen víz elősegíti a fito- planktonoknak, ezeknek az egysejtű vízinövényeknek a növekedését, és amint isme­retes, ezek képezik a tenger­ből nyert élelmiszerek első láncszemét. A fitoplankton- nal táplálkoznak ugyanis az apró tengeri állatok, melye­ket aztán jó étvággyal fa­gyasztanak el a halak. Telefoninterjú Zsiguli-ügy ben Debrecenből kapják a miskolciak A minao tájékoztattuk olvasóinkat arról, hoey a Szovje

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom