Déli Hírlap, 1971. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-31 / 126. szám

Mindenki az íróasztalnál? A Népszabadság egyik múlt heti száma idézte a szovjet köz­gazdászok paradox megállapítását: 10—15 év múlva minden­kinek íróasztal mellett kell dolgoznia, ha nem történik alap­vető változás. A közigazgatás és általában az adminisztratív jellegű munka ugyanis törvényszerűen növekszik és emögött a mennyiségi növekedés mögött az utóbbi években messze el­maradt az információtömeg feldolgozásának színvonala, pon­tosabban az adminisztráció gépesítése A „fenyegetés” célja természetesen nem az, hogy riadal­mat keltsen. Mindössze az adminisztráció korszerűségét kíván­ják sürgetni a szovjet közgazdászok. Intelmük nekünk is szól, hiszen nálunk sem jobb a helyzet e téren. Sőt! Mielőtt azonban tovább szőnénk gondolatainkat, tisztáz­nunk kell valamit. Az adminisztráció növekedésére akkor is számítanunk kell, ha sikerül megakadályoznunk a bürokrácia burjánzását. Az egyre bonyolultabbá váló élet és termelési viszonyok megszervezése ugyanis mind több adat összegyűj­tését és feldolgozását kívánja meg. Ez világjelenség! Bizonyítékul egy helyi példa: a tudományos igényű város- fejlesztés érdekében, a szakemberek apró körzetekre osztot­ták Miskolcot. A legutóbbi népszámlálás adatait felhasznál­va, kidolgozták — illetve kidolgozzák —; milyen a laksűrű­ség, a népesség összetétele, hogyan alakul a kereskedelmi ellátottság, a szolgáltatások színvonala stb egy-egy körzet­ben. Ehhez igazítják aztán a beruházásokat, határozzák meg hogy az adott körzetnek szüksége van-e új boltra, bölcsődé­re, vagy más létesítményre. Talán felesleges bizonygatnunk, hogy egyetlen alkalommal is igen nehéz pontosan felmérni a körzeti igényeket. És az adatok egyszeri számbavétele még kevés, hiszen az élet, s vele együtt a körzeteket jellemző adatok is szüntelenül vál­toznak. E változások folyamatos feldolgozása pedig a hagyo­mányos gépesítettséget feltételezve, szinte elképzelhetetlen. Nagyon sok hasonló példát idézhetnénk a közigazgatás, vagy akár az ipar területéről. Gondoljunk például a távlati tervek elkészítésére, a munkaerőmozgás figyelemmel kíséré­se, a termelés gazdaságosságának „napra kész” mérésére ... Odáig már eljutottunk tehát, hogy felismertük, menny ír 9 sürgető az íróasztaloknál folyó munka reformja, technikai korszerűsítése. A kérdés most már az, hogyan hozhatjuk szinkronba az igényt a lehetőségekkel. Nemrégiben a városi tanács vezetőivel beszélgettem erről a kérdésről. Egyöntetűen vallották, hogy ma már csak me­gyei szintű összefogással, az anyagi és szellemi erők kon­centrálásával lehet előbbre lépni. Éppen ezért ők is egy me­gyei számítóközpont létrehozását tartják szükségesnek. A számítógépes adatfeldolgozásra már van példa megyénk­ben. Működnek kisebb teljesítményű komputerek az egyete­men és másutt is. Mindez kevés. A megyei és a városi ta­nács, a nagyvállalatok, az egyetem összefogásával, közös fej­lesztési programjának a kidolgozásával, mielőbb létre kellene hozni a számítóközpontot, melynek alállomásai Ózdon, Le- ninvárosban és esetleg más borsodi városokban működnének. Az ötlet nem új. A megyei pártbizottság is foglalkozott, il­letve foglalkozik napjainkban is vele. Hozzá kell fűznünk azt is, hogy nem elszigetelt kezdeményezésről lenne szó, hiszen jól beleillik az elképzelés a számítástechnika országos fejlesz­tési programjába. Az elképzelés konkrét tervvé kovácsolása, majd gyakorla­ti megvalósítása természetesen nem megy máról holnapra. Ezért lenne jó mielőbb tisztázni az érdekeltekkel, hogyan képzelik el a végrehajtást, s mennyivel tudnak hozzájárul­ni a várható beruházásokhoz. Még nincs későn, de túl korán sem! (békés) Hat vendégkönyv telt meg Tttbb mini egymillió látogató a BMV-n A könyv vasárnapja A könyvhét szombati ün­nepélyes megnyitása után vasárnap országszerte az ol­vasók élénk érdeklődése és vásárló kedve volt tapasztal­ható. Budapesten az immár hagyományosan nagyforgal­mú Liszt Ferenc téri. Blaha Lujza téri, Kálvin téri, Rá­kóczi úti, valamint a „könyv­utcává’ előlépett Váci utcá­ban felállított sátrakban és pavilonokban teljes válasz­tékban kínálták a vevőknek a könyvheti listán szereplő •38 új könyvet. Mindenütt sok Jéldányt adtak el a „Szép rersek” és a „Körkép” című gyűjteményekből, a ..Rival­da” című kötetből, és Váci Mihály ..Százhúszat verő szív” című kötetéből. Az „ügyeletes” írók, köl­tők kívánatra azon nyomban dedikálták megvásárolt mű­veiket. Így volt ez Miskolcon is. ahol a Szabadság téri könyvsátornál találkozhattak ''óvendégeinkkel az olvasók. A könyvhét alkalmából ugyanis városunkba érkezett Epri Viktor Csehszlovákiában r\ö Állami-díjas magyar író ; Tözsér Árpád költő, aki ncsak kitűnő reprezen- -a a csehszlovákiai ma- , ,—r irodalomnak. A vendé­gek mellett — akiknek mü­veivel a könyvsátorban ta­lálkozhattunk — dedikáltak a Napjaink írói közül Gulyás Mihály és Kalász László. Miskolcon tegnap különösen nagy érdeklődés nyilvánult meg Bari Károly kötete, Gu­lyás Mihály új könyve, Ser- fözö Simon és Kalász László versei iránt. A könyvsátornál töltött délelőtt a Művészklubban fe­jeződött be. ahol külföldi vendégeinkkel a halárainkon túli magyar irodalom helyze­téről, a Napjaink és a Cseh­szlovákiában élő magyar írók kapcsolatáról esett szó. / ováhbképzés A múlt hét vegén kétnapos továbbképző tanfolyamon vettek részt a Miskolci Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat KISZ-fiataljai Bogácson. Ma­rosi László, a vállalat igaz­gatója meglátogatta a fiata­lokat az üdülőben, majd hosszasan elbeszélgetett ve­lük a vállalat előtt álló fel­adatokról. Az építőiparra a negyedik ötéves terv időszakában kü­lönösen nagy feladatok há­rulnak. Annak ellenére, hogy az elmúlt években sok gond­dal és akadállyal kellett a vállalatoknak mcgküzdcniök — általában sikerrel tettek eleget kötelezettségeiknek. Továbbra is nagy gond a munkaerőmozgás, de a bére­zés megoldása sem megy má­ról holnapra. Az építők szakszervezeté­nek megyei bizottságától ka­pott tájékoztató szerint a most napvilágot látott új ren­delkezés szerint az eddigi 15 százalékos idénypótlékot alapbéresitik. ugyanakkor a fagyszabadság idejére vonat­kozóan is kedvező intézkedé­seket hoztak. Azok a dolgo­zók. akik — kényszerűségből — fagyszabadságra mentek, mindeddig tétlenségre voltak ítélve, másutt sem vállalhat­tak munkát. Ez a megkötés érvényét veszti, ami azt je­lenti, hogy aki fagyszabadsá- gon van, bárhol, bármilyen munkát vállalhat, anélkül, hogy a saját vállalatától erre az időre szóló fizetését befo­lyásolná az alkalmi kereset. Saját vállalata a fagyszabad- ság idején a szakmunkásnak fi, a betanított segédmunkás­nak 5, a segédmunkásnak pe­dig 4 forint órabért fizet. Űj vonása a most megalko­tott rendelkezésnek, hogy a különélési pótlékot is más­ként fizetik. A jövőben a vál­lalat határozza meg, hogy egy-egy munkahelyen dolgo­zó mennyi különélési pótlé­kot kaphat. Egy biztos: keve­sebb nem lehet, mint az ed­dig folyósított összeg. A kü­lönélési pótlék és minden egyéb juttatás — természe­tesen feltételekhez van szab­va, amit a rövidesen aláíran­dó új kollektív szerződés is tartalmaz majd. Más elbírálás alá kerülnek a törzsgárdata- gok és megint másként ítélik meg azokat, akik egyszer vagy kétszer már leszámol­tak a vállalattól, de újra fel­vételüket kérték. Azok pél­dául, akik akár egy alkalom­mal is hátat fordítottak a vállalatnak és újólag kérték felvételüket, a különélési pólóknak hat hónapon át csak az alsó határnak megfe­lelő összeget kaphatják. Az olyan dolgozó, aki igazolat­lanul mulaszt — jogosan — hátrányosabb helyzetbe ke­rül. Minden igazolatlan hi­ányzás hat napnak megfelelő összeggel csökkenti a külön­élési pótlékot. Akinek tehát - két igazolatlan hiányzása van. Tegnap hazautazott Heves megyéből a Csuvas Autonóm Szocialista Szovjet Köztársa­az 12 napnak megfelelő ösz- szeggel kap kevesebbet. Az űj rendelkezés alapján nagy körültekintéssel, az adott vállalat sajátosságai­hoz igazodva határozzák meg a teendőket, mégpedig úgy, hogy azok helyt, kapja­nak a most megkötendő, öt esztendőre szóló kollektív szerződésben is. ság ifjúsági delegációja, amely Mihail Makszimovnaik, a Komszomol csuvas területi bizottsága első titkárának ve­zetésével egy hétig tartózko­dott a testvérmegye fiataljai között. A küldöttség tagjai megál­lapodtak a Heves megyeiek­kel abban, hogy a testvérkap­csolatok jegyében az idei nyáron 25 csuvas fiatal üdül majd Heves megyében, s cse­rében a megye ugyanannyi fiatalja a Csuvas ASZSZK- ban tölti a nyár egy részét. A tunguz meteorit, amely 1908-ban csapódott be Szi­béria területére, továbbra is foglalkoztatja a tudósokat, eredetét illetően különböző nézőpontok vannak. Egyesek szerint a meteorit robbanása nem hagyott a földön anyag­nyomokat és az ennek feltá­rására irányuló kísérletek haszontalanok. Mások ahhoz a véleményhez ragaszkodnak, hogy a kutatást a legkorsze­rűbb eszközük alkalmazásá­val keli folytatni. A tunguz meteor sajátos vetélytársává kezd válni egy másik észak-szibériai kör­Tegnap délelőtt 11 órakor lépett a ma záruló Budapesti Nemzetközi Vásár területére az egymilliomodik látogató; ebből arra lehet következtet­ni, hogy a vásár forgalma az idén rekordot dönt, látoga­tóinak száma meghaladja az egymillió 200 ezret. A vidé­zet is. Az itt található 100 kilométer átmérőjű popigaji katlanról szakemberek azt állítják, hogy egy hatalmas, meteor-ütötte kráter. Az égi jövevények titkait ismét megvitatták Moszkva, Tomszk, Irkutsz és a Szovjet Tudományos Akadémia szi­bériai tagozatának tudósai a Novoszibirszkben megtartott tanácskozásukon. Többek kö­zött véglegesen tudományta­lannak minősítették azt a feltételezést, hogy a tunguz meteorit idegen égitestről küldött űrhajó volt, amely felrobbant a Föld légkörében. kiek egy nagy csoportja több mint száz különbuszon, több ezren pedig vasúton érkeztek a vásárra. Különösen a könnyűipari kiállítás iránt nyilvánult meg nagy érdeklődés, de tömege­sen vették körül a Petőfi csarnokiban kiállított sokféle közszükségleti cikket, a kor­szerű gépeket is. Szinte mozdulni sem lehe­tett a szovjet pavilonhoz tar­tozó szabad területen, ahol a nemsokára hazánkban is kapható Zsiguli gépkocsit ál­lították ki. A szovjet pavi­lonban délután 4 ára körül már a hatodik vendégkönyv telt meg, majdnem 15 ezren jegyeztek be elismerő sorokat a pavilon rendezéséről, a fej­lett technikát reprezentáló gazda g kiá 1 lí tás i ' a n y agró 1. A külföldiek klubjában már erősen érződött a vásár finise, a vendégek haza indu­lásra készültek, s emiatt nagymértékben megnőtt az ajándékvásárlás. A vásári Konsumturist — nem végle­ges adatok szerint — tegnap legalább 15 ezer dolláros for­galmat bonyolított le. Legke­lendőbb a barackpálinka és a szalámi volt, a külföldiek mindkét cikkből megvásárol­ták a Konsumtuirist teljes vá­sári készletét. Szalámiból például 10 mázsát visznek magukkal. Tessék retusálni — ... és a szocialista humanizmus, az sma- fu? — kérdezte emelt hangon Csipcsula szaktárs, s nyomatékül az ujját is felemel­te... — ... dehogy smalu, de mi köze mind­ennek a szocialista humanizmushoz? — mél­tatlankodott Petymeg Elek, és zsebkendője után nyúlt, hogy letörölje izzadt homloka meghűlt verítékéi — Hogy mi köze? Az kérem, hogy nem lehet csak úgy valakit, mert meguntuk, ki­tenni az utcára ... Nem kapitalizmus ez, ké­rem . . — De drága Csipcsula szaktárs! Esküszöm, hogy én is tudom, hogy nem kapitalizmus, hogy itt soha nem is lesz, hála az isten­nek ... pardon ... szóval, hogy itt már nem is lesz. De Lengefalvi Hugónétól akkor is meg kell válnunk. Értse meg! Az új mecha­nizmus viszonyai között... — Lárifári — tiltakozott Csipcsula Benő szaktárs. — Maguk mindig az új mechaniz­mussal jönnek. Már nem is űj! Mit szól hozzá, hogy már nem is új... De ha vado­natúj lenne, akkor sem lenne emberséges dolog Lengefalvi Hugóné szaktársnővel úgy elbánni, ahogy akarnak. Illetve, ahogy sze­retnének . . . Petymeg Elek íelnyögött, ivott egy korty vizet, megfeszítette meglazított izmait, aztán néhány jógalégzés után folytatta az immá­ron egy órája dúló vitát: f— Ide figyeljen, Csipcsula szaktárs! Értse meg. hon»/ nem »karunk vele elbánni. Egy­szerűen áttesszük az archívumba, mert ott... — Az archívumba? Lengefalvi Hugónét az archívumba? Ezt érdemli meg, mint törzs- gárdatag? Mint dolgozó nő, mint négygyer­mekes családanya? Mint kétunokás nagy­mama? Ezt? Ennyi év után? Szégyelljék ma­gukat a szaktársak — csapott az asztalra Csipcsula Benő, aztán még egyszer odacsa­pott és hozzátette: — Évekig jó volt Lenge- falvi Hugóné? Mit évekig? Évtizedekig jó volt, s most, néhány évvel a nyugdíjhatár előtt eldugni őt az archívumba... Szégyen! — Szégyen? Egy nyavalyát az. Az a szé­gyen, hogy ez a Hugóné még mindig ott le­het, ahol van, s nem ott van, ahol lehetne — ordította most már Petymeg Elek is. — Hát mit képzel maga, Csipcsula szaktárs, milyen lapot nyomunk mi? Sex-lap ez, vagy nem sex-lap. Húsz éve szakadatlanul Lenge­falvi Hugóné van a címlapon ... Már egy világ röhög rajtunk. De ő a címlap, mert annak idején címlap-akt beosztásra vettük tel. De volt akkor igazi akt? A legkisebb iz­galmat is jelmondat takarta el a nőn ... De most már nem a jelmondat, hanem a lényeg a fő, Csipcsula szaktárs... Érti? A lényeg! S egy 50 év körüli nö mégse lehet manap­ság már címfotó-akt egy sex-folyóiraton . . Nemdebár? — Mondtam már. hogy lárifári, engem nem érdekel, amit mond Petymeg szaktárs. Nem is értek vele egyet. Ha jó volt húsz éven keresztül, akkor egy törzsgárdatagot nem lehet elzavarni még a címlapról sem... — De hát mit csináljak egy idős hölgy fene ... A fene egye meg, hát mit csináljak ennek a Lengefalvi Hugónénak a lenge báj- talanságéval? Mit? — Le kell retusálni... Arra a néhány évre! — mondta Csipcsula Benő és méltó­ságteljesen elvonult. Petymeg Elek zokog­va borult az asztalra, könnyei a legutóbbi számot áztatták. Amelyen Lengefalvi Hugó­né volt az akt-címfotó. Retus nélkül! GYURKO GÉZA T, F. + A hazai vállalatok is a Vadászati Világkiállítás jegyében bővítik termékválasztékukat. A Graboplaszt Győri Műbőr- gyár vadbőr típusú műböranyagokkal jelentkezett, amelyből fürdőruhát (képünkön), kabátot, bundát, sőt estélyi ruhát is tervezett az OKISZ-labor. Csuvasok a szimszéiSságban Az „ür-jövevények” titkai Az építőipari bérezés újdonsáqai Hódosul az idény pótlék • A lágy szabadság idején is vállalható munka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom