Déli Hírlap, 1971. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-28 / 124. szám
Turizmus és kilométerek Statisztikai adatok szerint tavaly minden egyes szovjet ember átlagosan 2000 kilométer hosszú utat tett meg távolsági tömegközlekedési eszközökön — autóbuszokon, vonatokon, hajókon, repülőgépeken. A szakemberek véleménye szerint egyetlen más európai és ázsiai nép sem utazik ilyen sokat. És ezt nem is annyira a Szovjetunió hatalmas területe magyarázza, mint inkább a szovjet emberek növekvő jóléte, a szabad idejükben bekövetkezett jelentős változások (a szabadság időtartamának növekedése, a két szabadnappal járó ötnapos munkahét bevezetése). Csupán 1970-ben több mint 10 millió szovjet állampolgár üdült és gyógyíttatta magát szanatóriumokban, üdülőkben. sok millióan töltötték szabad napjaikat penziókban. Különösen fellendült az utóbbi években a turizmus. Az elmúlt évben minden tizedik szovjet polgár tett turistautazást vagy távoli kirándulást szabad napjain. Az utazás kedvelőinek rendelkezésére turista különvonatok és autóbuszok, turistabázisok és kempingek állnak. Bújócska. (Fotó: Agothaj Nem épül, csak épülget A Júnú riasztó példája Gondosabb tervezést, előkészítést! — hangsúlyozta múlt heti miskolci előadása során dr. Szabó János, az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettese. A felsőzsolcai épületelemgyár építésének példájával mindjárt meg is világította, mire gondol. Az említett létesítmény építkezésének tervezett ideje 54 hónap volt, de a végén 75 hónap lett belőle. Lengyelországban egy ugyanilyen kapacitású házgyár 27 hónap alatt épül fel. Jobb lenne ott a gépesítés? Nem. Szorgalmasabbak a munkások? Aligha. Egyszerűen a tervező és a beruházó közös előkészülete zavartalanabb, s így gyorsabb építkezési menetet biztosított, mint nálunk. Pangó kapacitás Létezik a BáÉV igazgatójának szobájában egy hatalmas grafikon, amelyre felrajzolták azon feltételek rendszerét, amelyek mind szükségesek ahhoz, hogy egy építkezés megindulhasson és haladhasson a minél hamarabbi befejezés felé. E feltételek nagy részét nem az építőknek, hanem a tervezőknek és a beruházónak kell biztosítania. Országosan a legnagyobb gondunk az építőipari kapacitás hiánya. Nos, ha csupán egyetlen feltétel nem teljesül a néhány tucat közül, az építkezésen dolgozók teljesítménye nagymértékben csökken. Újabb borsodi példa A tapolcai Júnó-szálló, illetve csupán a váza demonstrálja városunkban a tervezési és beruházási előkészítés nehézségeit, és az ebből következő építőipari reagálásnak szomorú végeredményét. A múlt év decemberében foglalkoztunk utoljára a négy évvel ezelőtt megindult építkezés helyzetével. Azóta a közfalak felvonása és néhány apró-cseprő építőipari munkán kívül nem sok történt. Miért? A BÁÉV a beruházó HUNGARHOTELS Vállalatnak dobja a labdát: nem intézte el időre az új kommunális rész földterületének jogi felszabadítását, a kisajátítást. A tervezők pedig nem szolgáltatták folyamatosan és időre a megfelelő terv. módosításokat. Ezzel szemben a beruházó és a tervező vállalat véleménye az, hogy nagyobb építőipari munkaráfordítással, tehát helyszíni tervezéssel, művezetéssel jelentős mértékben haladhattak volna előre a munkálatok. Kinek van igaza? Igaza mindig az össz-tár- sadalmi érdeket kifejező álláspontnak lehet. Ugyanakkor a fenti példákon — amint látjuk — elkülönült vállalati érdekek vitájáról van szó. Egyrészt igaz az, hogy egy építőipari vállalatnak akkor kifizetődő egy építkezés, ha ott a legnagyobb kapacitás- kihasználással tud dolgozni. Jelen esetben ez nem volt meg, s a BÁÉV a munkaerőt más munkahelyen hasznosította. Ugyanakkor viszont a HUNGARHOTELS-nek, — amely szintén állami vállalat —, hatalmas kiesést jelent az építkezés elhúzódása. A fentieket összegezve, egy dolog biztos: a gondosabb tervezési előkészítés elengedhetetlen része a tervező, a beruházó és a kivitelező közötti összhang megteremtésére. NY. SZ. Borsod - egy amerikai folyóiratban Elmúlt év őszén Magyarországon jártak a világ legnagyobb folyóiratának, a Washingtonban megjelenő 7 millió példányszámú Natio- jial Geographic Magazinnak a munkatársai. Bart McDo- wel földrajzi szakíró, továbbá Albert Moldvay, a lap vezető fotóriportere és Joseph Scherschel három hónapot töltöttek hazánkban, beutazva jellegzetes tájainkat. városainkat, — élményeket és tapasztalatokat gyűjtve. A folyóirat most hozzánk került, 1971. áprilisi száma negyvenoldalas beszámolót közöl útjukról, csodálatosan szép felvételekkel illusztrálva. Az írás őszinte, eredményeinkkel szimpatizáló hangon számol be a szocialista Magyarország fejlődéséről, kultúrájáról, nem feledkezve meg történelmi múltunk jelentősebb mozzanatairól sem. Így kapott helyet benne egy Egerről készült panoráma, képnél együtt, a magyarság török elleni harca. Gazdasági előrelépésünket ugyanakkor a Borsod megyei Bogács és Tokaj eredményeinek felsorolása, valamint egy Szent- istvánon készített színes felvétel illusztrálja többek között. REFLEKTOR Ma Budapesten Robert Graves ellátogat a Pen Klubba. DunaföldvárOn Darvas József részvételével író—olvasó találkozót rendeznek. + Dunaújvárosban megnyitják Szabó István szobrász- művész kiállítását. Esztergomban a régi és a jelenlegi úttörővezetők találkoznak. 5+c Gyulán folytatódik a háromnapos orvos-találkozó az ottani kórház jubileuma alkalmából. Kalocsán sajtó- tájékoztatón ismertetik a III. Duna-menti folklór-fesztivál programját. Körmenden magyar—bolgár barátsági estet rendeznek. ^ Tatabányán az „Olvasni jó!’ tanfolyam záróelőadását tartják. Az alkotó kedv serkentése Lehet-e bárki újító? Szerintem nem. Még azok közül sem mindenki, akik jól ismerik a szakmájukat. Az újításhoz valamivel ennél is több kell. Az átlagosnál nagyobb szakma- szeretet és még valami, amit tálentumnak szoktunk nevezni. De, ha ennyire szubjektív jellegű tevékenység az újítás, akkor miért hangsúlyozzuk újra meg újra, hogy az ötletek születéséhez jó üzemi légkör kell? Bátorítás, támogatás, anyagi és erkölcsi ösztönzés. Azért, mert átlagon felüli teljesítmények — és az újítás mindenképpen átlagon felüli teljesítmény — csak az ilyen légkörben születhetnek meg és hozhatnak gyümölcsöt, mint a kényes növények. Mi a, helyzet vajon a kisebb üzemekben, ktsz-ekben, ahol többnyire nincs is függetlenített újítási előadó, s törvényszerűen nehezebb megteremteni az ötlet kidolgozásának, gyakorlati alkalmazásának műszaki és egyéb feltételeit? Erre volt kíváncsi a NEB a közelmúltban lezárult vizsgálat során, melyet 15 kisebb vállalatnál, ktsz-nél folytatott. Néhány mondat az általános tapasztalatokról: az 1968-ban mutatkozott visszaesés után az utóbbi két évben fejlődött az újítási mozgalom, különösen azoknál a vállalatoknál, ahol a szakszervezet és a vállalat gazdasági vezetése is minden támogatást megad. Az említett 15 termelő egységben az elmúlt három év során 1733-an dolgoztak ki összesen 1729 termelést segítő javaslatot. Ezek közül 922-t fogadtak el és 825-öt hasznosítottak is. Az újítók anyagi elismeréséül — prémium, jutalom, újítási díj és egyéb címen — összesen 3 millió 300 ezer forintot fizettek ki. Az újítások kimutatott gazdasági eredménye három év alatt körülbelül 61 millió forint volt. Impozáns szám. És még nagyobb is lehetett volna, ha — mint a vizsgálat megállapította — nem gátolná számos munkahelyen a mozgalom fejlődését a kényelmesség, nemtörődömség, a7 jogszabályok téves értelmezése, ha nem akadnának olyanok, akik mohó nyerészkedési vágyukkal nem járatják le az „újító” elnevezés erkölcsi értékét. A vizsgálati jegyzőkönyv példatára sajnálatosan sok negatív példát említ. Csak néhányat idézék tanulságul. Több helyen tapasztalták a népi ellenőrök, hogy az elbírálásra hivatottak — fittyet hányva a rendelkezésre — 60 napon túl is elfektetik a javaslatokat. Figyelemre méltó megállapítás ezzel kapcsolatban: a szakvéleményezőket jóformán semmi sem ösztönzi arra, hogy ezt a munkát ne késedelmesen végezzék! Másutt indokoltan utasítják el ugyan a kellően meg nem alapozott újítási javaslatot, de a döntést nem magyarázzák meg világosan az ötlet — kétségkívül jó szándékú — gazdájának. Azt sem közük vele, hol kereshet jogorvoslatot vélt, vagy valódi sérelmére. Megnyugtató, hogy e vizsgálat során olyasmit nem tapasztalt a népi ellenőrzés, hogy a vezető beosztású dolgozót csak azért volt kénytelen társként fogadni a fizikai munkás — megosztva vele természetesen a díjat is —, mert csak így engedtek zöld utat javaslatának. Nyugtalanító viszont, hogy egyes vezetők — például az ÉÁÉV építésvezetője — aránytalanul magas díjat kaptak újításként. Nyilván beosztásának köszönhetik ezt. Még kirívóbb a sajó- szentpéteri Vegyesipari Ktsz — ma már nyugdíjas — elnökének az esete: három év alatt körülbelül 121 ezer forintot vett fel olyan javaslatokért, melyek újításnak nem tekinthetők. Talán e néhány példa is elég ahhoz, hogy jobban lássuk, mit kell tenniük a vállalatoknak a bevezetőben emlegetett jó légkör megteremtéséért, a társadalom számára milliókat szülő alkotókedv serkentéséért. BÉKÉS DEZSŐ Húsz perc várakozás A Budapest felől érkező késő esti vonatok többnyire néhány perces késéssel érkeznek a Tiszai pályaudvarra. Ilyenkor már ritkábbak az autóbuszjáratok, a beálló 1 okaj-Hegyalja alatti kincsei föld Nemcsak a borral teli pincék, a különböző ásványok is valóságos kincsei Tokaj- Hegyalja, a szép Zemplénihegység mélyének. A Mádi Ásványbánya Vállalat már esztendők óta több országba exportálja a bentonitot, perlitet, kaolint és más ásványokat. Az idén újabb külföldi megrendelők jelentkeztek Tokaj-Hegyalján. Az olaszokat a szegi papírkaolin érdekli. Rövidesen finom őrlésű és osztályozású. 40 mikronos szemnagyságú papír- kaolinból szállítanak részükre egyezer tonnás próba- exportot. Az NSZK egyik vállalata ugyanekkor a szegi vasas-kaolinból rendelt több mint 2000 tonnát. Amennyiben a vasas-kaolin üzemi felhasználása jó eredménnyel jár: a kis bánya évi tízezer tonnás nagyságrendű exportmegrendelésre számíthat. Magyarul „ b — Hüve pej ve! — Jó napot! — válaszolta azonnal a finn kislány magyarul, finn-tudásom legféltettebb kincseként kijátszott köszöntésre. — Ekszi, kakszi... — folytattam elbizonytalanodva, ami ékes magyar nyelven köztudomásúan annyit tesz, hogy egy, kettő. A háromra már nem futotta tudományomból, szerencsére, az időből sem, mert a finn diáklány, Marjatta Kiiski közbevágott: — Beséljünk magyarul! — így mondta, mint a kisgyerekek, „s”-sel, — én ugyanis a helsinki egyetem bölcsészkarán tanulok magyarul. — Nem hiába! — állapítottam meg, fellelkesedve azon, hogy rokon nyelv ide, rokon nyelv oda, mégiscsak egy nyelven, az én anyanyelvemen fogunk beszélgetni. — Ö, én már négy éve foglalkozom a magyarral! A debreceni nyári egyetemre kísértem el véletlenül az egyik barátnőmet 1967- ben. Nagy élmény volt. Egy életre megszerettem a magyar nyelvet. — Ahogy elnézem, Finnországban még amolyan skandináv lehet a tavasz, hiszen oly fehér a bőre, mint a fjordok jege. Marjatta bűnbánó mozdulatokkal kezdi a magyarázkodást. — Már február óta Budapesten vagyok, de tudja, az a sok nyelvóra az egyetemen, meg az ismerkedés az irodalmi folyóiratokkal — mert én magyar fordító akarok lenni —, nem engedte időt nekem. Miskolcra is a Napjaink folyóiratot megismerni jöttem, és vagyok itt már a harmadik napja. — Hogv tetszenek M.iskolc mindennapjai? — Ó, én kellemesen csalódtam ebben a városban. Azt mondták, túlságosan iparos, de szerintem, nagyon kedves. Az utcákon tetszik a sok virág, növény — ami nálunk nincs. Meglepődtem, hogy Marjatta ezt mondta, hiszen ha valakik, akikor a finnek nagyon híresek a természet városképbe komponálásáról. És mégis, a mi sok utcai zöldünk tetszik neki! A kékre, az egykorira, a tisztulni alig akaró Szinvára dehogy is akartam én rákérdezni ezek után! Valahogy mégis kicsúszott a számon ... — No, igen, a Sinva, az nem szép, de nálunk is sok a baj az üzemekkel. Különösen a nagy papírgyárak szennyezik a vizet. — Az ezer tó országában is probléma ez már?! — Erős probléma! A napilapoktöbbet-töb- bet foglalkoznak vele, — hiába. És maguknál? — Tudja mit, Marjatta — váltottam át nem könnyű szívvel —, hagyjuk ezt a témát még tisztulni! Beszéljünk inkább azokról a finn egyetemistákról, akik magyar nyelvet is tanulnak. — Szívesen. Nálunk négy városban van bölcsészkar, és közülük kettőn, a helsinki és a tamperei egyetemen van magyar lektorátus. Tavaly például a helsinkiin, ahol én tanulok. húsz lediplomázott tanár folytatta önszorgalomból a magyar nyelv tanulását. — Pedig más európai országban aligha veszik hasznát a rokon nyelv tudásának. — Ó. nem kell más ország! Én például még még külföldön máshol nem is voltam tartósan, csak Magyarországon. Második hazám ... ' (nyakas) kocsik vezetői mégis percre pontosan kimérik az indulási időt, még egy fél perccel sem indulnak hamarább. Hétfőn például tizennyolc-húsz percet is vártunk az első kiinduló buszra. Pedig közben egyetlen vonat sem jött már semmilyen irányból. És tegyük hozzá:'az ember fél tizenegy után már nem szívesen vár húsz percet azért, hogy tovább utazhasson. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy hat-hét percet késett is a vonat, akkor csak arra kell következtetnünk, hogy inkább a menetrendet igazítsák a vonathoz és a nagyszámú utashoz, mint fordítva. Kóbor Béla Növényvédelem, mindenkinek Szaporodnak a kertszövetkezeti telkek, nő a tulajdonosaik száma. Legtöbben közülük életükben még soha sem gazdálkodtak, nem ismerik a kertészkedés csínját- bínját. Munkájukat elősegítendő, a miskolci kert-, szőlő- és gyümölcsöstulajdonosok részére az Ady Endre Művelődési Ház csütörtökön, 27-én délután 5 órai kezdettel növényvédelmi megbeszélést rendez. Az érdeklődők csütörtökön délután 5 órakor találkoznak a Kiüán-északi Uránia Csillagvizsgáló előtt, ahonnan egy közeli gyümölcsösbe mennek. A szakmai gyakorlaton a növényvédő állomás, az AGROKER, valamint az áfész kiküldöttei is részt vesznek.
