Déli Hírlap, 1971. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-26 / 122. szám

Életveszély iskolaközelben! — Mi van Csábival? Nem tetszik tudni róla valamit? — fogtak közre a Kun Béla utcai lakótelep gyerekei. Volt közöttük 5—6 évestől 10—12 évesig, s valamennyien aggo­dalommal faggattak tegnap délután játszótársukról, aki élet és halál mezsgyéjén fek­szik a miskolci gyermeksebé­szeten. A rövid hír, amelyet a tra­gikus szerencsétlenségről kö­zöltünk, nem tárhatta fel a szomorú esetet. Csupán eny- nyi volt: G. Cs. 11 éves kis­fiú egy öt méter mély csa- tomaárokba zuhant szomba­ton, a késő délutáni órákban. A csatornaárok szélén ái- lunk. Félelmetes a mélység, amely helyenként — szemre A jó erdőmunkás aranyat ér! Borsodból, Hevesből, Csong- rádból, Baranyából, Sopron­ból, az ország legjobb erdő­munkás tanulói jöttek ma össze a Mátrai Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság Rudolf- tanyai erdész kerületében, hogy a MÉM szakoktatási felügyelősége által meghir­detett verseny keretében ösz- szemérjék tudásukat. A szak­ma kiváló tanulója címért folyó vetélkedőn ma az el­méleti tárgyakból lesz ver­seny, holnap pedig gyakor­latban bizonyíthatnak a fia­talok. A kétnapos Rudolí-tanyai szakmai versenynek az ad különös jelentőséget, hogy erdőgazdaságainkban, fafel­dolgozó üzemeinkben kevés a jól képzett szakmunkás, s igen gyér már évek óta az utánpótlás. A jó erdőmun­kás aranyat ér! — mondotta a mátrafüredi szakmunkás- képző intézet vezetője a ver­seny megnyitásakor —, s reméljük, a vetélkedő ilyen szempontból is hasznára lesz hazánk erdőgazdálkodásának. így higgyen az ember Orbán szentnek Orbán ide, vagy oda, a hőség egyre elviselhetetlenebb. A hőmérő higanyszála ismét a maximumot. kerülgeti. A vá­ros mint egy izzó betonkatlan szívja magába a forróságot. Betérek a Déryné utcai Thália büfébe. Cola nincs, hogy is képzelem. Ilyen melegben. A Szemere utcai Mackó büfé­ben viszont már azt is megkérdi a pénztárosnő, barnát, vagy sárgát kérek. Micsoda választék! Nos, maradok a barnánál, ugyanis csak az van. Csak hát megkérdik, fő az udvarias­ság. Közben élénk vitába szállók a pénztárosnővel, hogy me­lyik üdítő ital számít, vagy nem számít Colának. Meggyőzött, s vesztesként iszom meg a vita hevében, vagy talán a hű­tés hiányában meglangyosodott barpa colát. Az óvatosságból felvett hosszú ujjú ing ujját a vállamig csavarom. A nyakkendőt a legilletlenebb etikett szerint „fél- árbócra” eresztem. Nos nem vagyok ellendrukker, nem vártam talajmenti fa­gyokat, csupán jól jött volna egy kis felüdülés. A Centrum Áruház eladóin, mint ahogy sejteni lehet, dél felé már csak a köpeny van. A sárgára festett kirakatüvegen keresztül irigy­kedve, sóvárogva nézik a mindössze 26 fok melegben kó- válygó járókelőket. Hiszen mi az a benti 32 fokhoz képest. Kinek használ ez? A rádió szerint Szentesről jön az újbur- gonya, kilónként 15 forintért. Hol volt ez még tavaly ilyen­kor? Lassan a legvadabb strandolóknak már új személyiga­zolványképet kellene csináltatni, ha a képék színesek vol­nának ... ! Hitelét vesztette az utolsó fagyosszent. (szántó) — elérheti a nyolc-tíz métert is. Alján vaskos betongyű­rűk, s egyik szélénél — ol­dalához támasztva — hosszú létra. A másfél-két méter szeles árok egyik oldalát né­hány szál piros-fehér csíko­zásé deszka, vagy inkább léc keríti el. Rajta a felirat: KÉV. Másik oldalán jókora földhányás. Csábító játszó­hely a telepen élő csaknem háromszáz gyermeknek. — Csak Csabiéit játszottak itt? — Dehogy, itt voltunk sok­szor valamennyien — hang­zik szinte kórusban. — Nem mondták szüléitek, hogy ne jöjjetek ide? —> Mondták, de... Persze, itt jól lehet „ját­szani”, s mindig van valami nézni való. Hiába a tiltás. Vonzza a látvány a gyerme­keket. — Hogy történt? Mit tud­tok a szerencsétlen baleset­ről? — Csabi és a barátja, Cin­ke, itt játszottak. Aztán Csá­binak leesett a cipője, és ő lezuhant. Cinke meg meg­ijedt, s elszaladt az édesap­jáért. Amikor kiemelték, már azt hittük, hogy nem él... — Változott itt valami az­óta? — Egy szál deszkát tettek még oda. Más semmi!... Az ember beleborzong a gondolatba is: máskor is, új­ból előfordulhat ilyen bal­eset. 300 gyermek a lakóte­lepen, s a Kun Béla utcai általános iskola is szinte kar­nyújtásnyira van ide. Néhány szál deszkára, s a jószeren­csére van bízva a gyerme­kek élete. — Megtörtént. Fiam egész­ségén már nem segíthetek. De tegyenek valamit végre, hogy mással ne történhessen meg! Csabi édesapja negyedik napja figyeli egyetlen gyer­meke minden rezdülését a kórházban. S a csatomaárok továbbra is őrizetlenül, éj­szakánként világítás nélkül ásít alattomosan.. Véradó nap a BAÉV-nél (Tudósítónktól.) Sikeres véradó napot ren­dezett tegnap a Borsod me­gyei Állami Építőipari Válla­lat vöröskeresztes szervezete a Bessenyei úti központi te­lepen. A jól megszervezett véradáson 217 dolgozó 70,5 liter vért adott le és bocsáj- totta kórházaink rendelkezé­sére és a rászorüló betegek életének megmentésére. be Szombaton i SZIIH-döntő a DIGÉPben Több hete tart már a Di­ósgyőri Gépgyárban a Szak­ma Ifjú Mestere, majd az azt követő, a „Vállalat legjobb ifjú szakmunkása” címért fq- lyó verseny. A fiatal szak­munkások körében népszerű szakmai versenyekre mintegy 350-en jelentkeztek. Az idei vetélkedőbe új ' színt vitt, hogy az esztergályosokon, marósokon és lakatosokon kí­vül ez évben a kovácsok és villanyszerelők is bizonyít­hatták: értik és szeretik szak­májukat, méltóak arra, hogy a „nagyok”, a híres diósgyő­ri szakgárda utódai legyenek. A SZIM-versenyek után kerül sor a VLISZ-verseny Il-es kategóriájának döntői­re, majd ezt követi május 30-án, szombaton az I-es ka­tegória 60 résztvevőjének el­méleti és gyakorlati vetélke­dője. Csak a VLISZ-verseny két kategóriájának helyezett­jei több mint 20 ezer forint­tal jutalmazza a vállalat! Va­lamennyi helyezett órabér­emelésben is részesül. „Miért nem jött hozzám? Megemeltem a jókora, súlyos vaslemezből készült kocsit, s próbáltam elhúzni a fülsiketítő zajt produkáló gép mellől. Nem ment, pedig félig se volt még az olajosán ténylő csa­varanyákkal. Az asszonyok derülték erőlködésemen. Öszhajú nő lépett mellém, kivette kezemből az ormótlan alkalmatos­ságot, s csak tisztelni tudtam, amikor elárulta: 27 éve dolgo­zik itt. Távolabb féltucatnál is több nő lapátolta a forrósá­got sugárzó csavarok halmát, derekat ropogtató mennyisé­get emelve egyszerre. Ezt már meg sem mertem kísérelni, elegendő volt az a kocsi kóstolónak. S igazából ekkor értettem meg a három csavargyári asz- szony panaszát, akik az LKM-ből keresték fel szerkesztősé­günket. Családi, s munkahelyi gondjaikról-bajaikról beszél­tek, valamifajta hatásos segítségben reménykedve. Egyedülálló nők mind a hárman. Közülük ketten özvegyi kenyéren neve­lik gyermekeiket. Küszködve élnek. A műszakon csupán egyiküket találtam. S valahogy ő sem örült jövetelemnek. Megértettem vegyessé vált érzelmeit, amikor az emeleti irodahelyiségben — csöppnyi kis szoba — kilencen-tízen foglaltak helyet a gyáregység vezető emberei közül, meghallgatni a panaszt, amelynek lényege, hogy a ne­héz, férfi erőt követelő munkát végző asszonyok bére kevés, három műszakos a beosztás, egyedülálló nők nem kapnak kellő megértést, méltánylást az üzem részéről. Nem részlete­zem már csak azért sem, mert nyilvánvaló: az ilyenfajta gondokon — ha indokoltak, s némelyike ezeknek indokolt — csak a helyi vezetők segíthetnek, okos, megfontolt intézke­désekkel De szíven ütött egyetlen mondat itt. A gyáregység veze­tője a megbeszélés végeztével megkérdezte a munkásnőt: „Miért nem jött hozzám a panaszával?” S az asszony vissza­kérdezett : — Hát hogy mehettem volna én oda? És nejn először hallottam ezt a keserűn-csodálkozó mon­datot. Háborogtam magam is jó néhányszor, hol él az ilyen ember, aki máig nem tanulta meg, hogy mi k joga? Csak­hogy ekkor és itt meg kellett érteni ezt a kérdést. Egyetlen asszonnyal szemben sorakozott fel a gyáregység vezérkara. Bár jóllehet, a szándékot segítőkészség vezérelte. Mégis akadtak pillanatok, amikor úgy éreztem, neheztelnek az asz- szonyra csak azért, mert kivitte panaszát a gyárkapun túlra. A legbántóbb talán művezetőjének: magatartása volt. Amit és ahogy az asszonyról beszélt, inkább riasztotta, mint előre vitte az ügyet. Később alkalmam volt a szakszervezeti bizottságon a gyár néhány politikai vezetőjével beszélgetni. Akkor kristályoso­dott ki a gondolat: tulajdonképpen a felsőbb vezetőkig, cso­portvezetőknek, művezetőknek kell verni a hidat. S ahol ezt nem hozzáértőn, emberséggel, s legkivált bizalmat ébresz­tőn teszik, ott nehezen találnak rá a nyitott ajtóra is. R. É. n Még nincs telt ház az üdülőkben Miskolc-Tapolca az ország egyik legszebb és legkedveltebb üdülőhelye. Mind több nem miskolci vállalat is létesít itt üdülőt, és vásárol telket. Tegnap délután telefonon érdeklőd­tünk néhány tapolcai üdülőben: hogy érzik magukat Miskol­con a vendégek? Hetven személyes üdülőnk­ben még csak harminc ven­dégről kell gondoskodnunk — mondták a Pénzügymi­nisztérium Zója utcai üdülő­jében. ök azonban jól ki­fogták, a csodálatos nyár ele­jét talán még évekig emle­gethetik. A korán jött nyár bizony nem talált minden üdülőte­lepet ilyen felkészülten. A Debreceni XIII. sz. Autója­vító Vállalat Harkály utcai, 16 személy befogadására al­kalmas üdülőjét például még javában festik. — A festéssel szombatra készen vagyunk, ám az első csoportot csak június 15-re várjuk — mondták. — Re­méljük, még akkor i§ tart majd a kellemes időjárás. A jó időnek örült tegnap Egri leányka a nyugatnémeteknek Az Éger-vidéki bornak egyre jobb és nagyobb a hí­re. A MONIMPEX és a Bor- gazdasági Vállalatok Tröszt­je vezetőivel Egerbe érkezett Michael Racke, a legnagyobb nyugatnémet borforgalmi konszern vezérigazgatója. Miután megtekintették a ven­dégek az Eger-Gyöngyösvi- déki Borgazdaság pincéit, új építményeit és modern pa­lackozóját, nagyarányú üz­letkötésre is sor került. * A Racke-konszem — éppen az egri pincészettől korábban kapott jó borok hatására — a múlt évi mennyiség két­szeresének szállítására kötött új szerződést az Eger-Gyön- gyösvidéki Pincegazdasággal. Elsősorban Egri leányka, Hárslevelű és Bikavér kell a nyugatnémeteknek, de az 1971-es esztendőre más táj­jellegű Heves megyei borok szállítását is igényelték. délután a Vám- és Pénzügy- őrség üdülőjében pihenő 14 Budapestről és más városból érkezett vendég is. — Mindenki remekül ér­zi magát — válaszolta kérdé­sünkre az üdülő vezetője. — Csütörtökön lesz váltás, ak­kor talán már többen jön­nek. összesen 30 személy el­látására vagyunk felkészül­ve. A Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár ugyancsak Zója utcai üdülőjébe érdekes és nagyon kedves vendégek ér­keztek tegnapelőtt. — Festik a vállalat buda­pesti óvodáját — mondták. A gyár úgy segít dolgozóin, hogy a gyerekeket ingyen, Miskolc-Tapolcán üdülteti ez idő alatt. Huszonöt csöppség érkezett^ ágyastól, játékostól, ovónőstől. Valamennyien egészségesek, jól érzik magu­kat, ízlik a koszt is. Június 6-ig lesznek itt. Még egy óvodás csoportot várunk at­tól a vállalattól, amellyel fu­zionált a cég, s aztán jönnek a felnőttek. Felhívtuk a Borsodi Hő­erőmű tapolcai üdülőjét is. — Jelenleg harminc ven­dégünk van az ország min­den részéből — mondták. Ami újság: rajtunk kívül to­vábbi 50 Miskolcon üdülő­nek is mi főzünk, hiszen a kisebb üdülőkben erre nincs lehetőség. Mint mondják: elégedettek a koszttal, ami örömmel tölti el a konyhán dolgozókat. NY. L Jól „kotyog” a Kotyogó Az idei BNV-n a METRO- NEX lengyel külkereskedel­mi vállalat kötötte az első üzleti megállapodást a Me­dicor Művekkel. A megálla­podás szerint 36 anyagvizs­gáló röntgenkészüléket szál­lítanak majd Lengyelország­ba. A tárgyalószobák állan­dóan foglaltak, 14 ország megbízottjával tárgyalnak. A román partnerek például a röntgeneken kívül orvosi műszerek után is érdeklőd­nek. A szerződéskötésre ez­után kerül majd sor. Az El- zett Fémlemezipari Vállalat — amelynek megyénkben is van egy gyára — két és fél millió dollár értékű szerző­dést írt alá ez évi szállításra a FERRUNION-nal. A ter­mékek skálája rendkívül tág, nagyon tetszetősnek íté­lik meg a magyar formater­vezett kávéfőzőket, köztük a nemrég még sokat bírált, sá­toraljaújhelyi Kotyogó-kat is. REFLEKTOR Ma Budapesten a Ma­gyar Elektrotechnikai Egye­sületben tartanak a Pilzen-i Skoda Művek export-lehető­ségeiről. ^ Győrött tartja a TIT mezőgazdasági és élel­mezésügyi országos választ­mánya ez évi plenáris ülé­sét. Izsákon, az állami gazdaságban megkezdi a ter­melést a habzóbor-készítő üzem. Kecskeméten meg­alakul a Magyar írók Szövet­ségének helyi csoportja. Keszthelyen megkezdődik a XI. országos mezőgazdasági­gépészeti tanácskozás. Pé­csett ankétot rendeznek a füstszűrös cigaretta-gyártás selejtjének csökkentéséről. Somoskőújfalun bolgár ven­dégek részvételével magyar— bolgár barátsági estet ren­deznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom