Déli Hírlap, 1971. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-07 / 82. szám
Megvasalt fejű férfiak Kíméletlen háziurak Negyvenöt lakást épít az LKM Előreláthatólag májusban kerül sor annak az új, 45 lakásos bérháznak az átadására, amelynek felépítésére mintegy 25 millió forintot fordít a Lenin Kohászati Művek. Az új lakásokba az arra legérdemesebb és legrászorultabb vállalati dolgozók költöznek majd be. Két százalék Felhívással fordult a Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyárának KlSZ-szerve- zete az üzem fiataljaihoz, hogy vegyenek részt a KISZ- kongresszus tiszteletére indított versenyben. A fiataloktól azt kéri az ifjúsági szervezet vezetősége, hogy tegyenek meg mindent a termelékenység 2 százalékos emeléséért. Egyetlen szóba sűríthető a Felsőzsolcai Mezőgazdasági Gépjavító és Szolgáltató Vállalat talán legfőbb gondja: a fluktuáció. I Nehéz esztendő Gergely István párttitkár szerint nehéz esztendőt zártak. Előkerül a szekrényből egy gondosan kezelt dosszié, amelynek lapjairól kommentár nélkül idézi a száraz és meghökkentő tényeket. Kiderül: egy év alatt az üzem dolgozóinak egyharmada kicserélődött. E kényszerű váltás — pontos elemzés tárta fel — főként objektív okok miatt történt. Elsősorban a segéd- és szállítómunkások, de szakmunkások (hegesztők, lakatosok stb.) is hátat fordítottak a vállalatnak. Kereken 150- re tehető azoknak a száma, akik kendőzés nélkül kijelentették: a bérezés ellen volt kifogásuk annak ellenére, hogy a múlt évben a bér- színvonalat három és fél százalékkal növelték. Negyvenegy brigádban A betöltetlen státuszok fejfájós gondot jelentettek és jelentenek ma is elsősorban szakmunkás és középvezetői posztokon. A helyzetbe belenyugodni a népgazdaság ás a vállalat érdekeit sértő magatartás lett volna. Érthetően örültek, ha új munkaerő kopogott az ajtajukon. Esetenként magasabb bért is megajánlottak, kutyaszorítóban voltak, s ma sem különösebben rózsás a helyzetük. Ennek ellenére végtelenül nagy precizitással ügyeltek arra, nehogy bérfeszültséget okozzanak a régi dolgozók, a törzsgárda kárára, akiknek száma jelentős. Elsősorban a 41 szocialista brigádban dolgozó, de azon kívül is derekasan munkálkodó 643 munkás nevét fémjelzi ez az egyetlen szó: hűség. Ök a gerinc, a derékhad, akikre mindig számítani lehet. S az a 340 kommunista, aki a vállalat hét üzemegységében dolgozva igyekszik jó példával elöl járni a munkában és a magatartásban egyaránt. Mindezek ellenére útjára indult egy eléggé erőteljesen megfogalmazódó vélemény: az új emberek, gyakran alacsonyabb képzettségű szakmunkások 30—40 fillérrel magasabb bért kapnak, mint a régiek. Szó se róla — ha elvétve is —, akad ilyen támadható intézkedés, ami azonban általánosításra egyáltalán nem ad alapot. Az eleganciát mindig másmás mércével mérték. Még tart a küzdelem a sikkes, sokatmondó rövid szoknyák és a szabókat inkább boldogító maxi között. A hosszú férfihaj ugyanakkor évek óta tartja magát a tizenéves fiúk, az aligférfiak körében. Ez a megállapítás korántsem önkényes, és még csak az sem cáfolat rá, ha a hosszú férfihaj divatját teremtő Beatles- ek egyike-másika valamilyen hóbortjánál fogva meggondolná magát. Tüzes vas a tincsek közé Nemrégiben még ádáz viták dúltak a budapesti fodrászok között is, hogy végül állást foglaljanak a szakma legjobbjai: mennyire kell ko— Középvezetői szinten — mondja a párttitkár — valóban igaz: két-háromszáz forinttal többet tudtunk fizetni, mint amit korábbi munkahelye adott a dolgozónak. Ezek száma azonban minimális. Távlatok Az átlagkereset egyébként eléri a vállalatnál a kétezer forintot. Évekre visszamenően a nyereségrészesedés sem volt megvetendő. Nagyon helyesen, a vállalat vezetői — ismerve a nehézségeket — arra törekednek, hogy gátat szabjanak a munkaerő-vándorlásnak. Tudják, hogy ez nem lehet csupán óhaj. A most készülő, öt évre szóló kollektív szerződés egy sor olyan módosítást tartalmaz, amely mindenekelőtt a törzsgárda fokozottabb megbecsülésére fordít még nagyobb figyelmet. S ami igen lényeges : a szakmunkás-utánpótlást sem hanyagolják el. Jelenleg 400 tanulója van a 'vállalatnak, akik zömükben a lakatos, a gépszerelő, vas- szerkezeti lakatos, forgácsoló, hegesztő, tekercselő és a villanyszerelő szakmákban sajátítják el a mesterség titkait. S ami szép eredmény: a tavaly végzett ipari tanulók közül 8—10 kivételtől eltekintve, senki sem távozott el a vállalattól, ragaszkodik ahhoz a munkahelyhez, ahol felkészítették az életre és szakmát adtak a kezébe (tóth) í modyan venni ezt az immáron négy-ötéves makacs divatot. A legtöbb kritika éppen azért éri a fiatalokat, hogy a hosszú haj ápolatlannak látszik, nehezebben gondozható stb. Sajnos, ezek az általánosítások többségükben nem is voltak alaptalanok. Éppen ezért döntöttek úgy a fővárosi fodrászok, hogy többet kell törődni a fiatalok rakoncátlan, hosszú tincseivel. A legdivatosabb és legforgalmasabb üzletekben azóta ott van a hajsütő vas is. Félreértés ne essék, nem hullámos frizurák bájos lökni - jai készülnek ezekkel a szerszámokkal, hanem a szálkás, sokszor tüskésdisznóra emlékeztető boglyákat lehet velük kellemesebb formákba fogni. Miskolcon is A főváros után sok mindenben tartjuk második helyünket: íme, a példa. Miskolcon rövidesen bevezetik a férfihajak „sütését”. A nagyobb üzletekben dolgozó fodrászok tanfolyamokon vesznek részt, hogy minél szebb — ha így jobban hangzik — középrövid vagy félhosszú frizurákat készíthess senek. A fővárosban bevált az új szolgáltatás, a fiatalabb korosztály szívesen ül be a tüzes vasak alá, hogy elegáns frizurával távozzék. A Borsod megyei Fodrász Ktsz-nél várakozással tekintenek az új szolgáltatás elé, hiszen a „hosszabb” haj divatjának városunkban is elég sok flata! hódol. Mint ahogy a szövetkezet központjában elmondták, egyelőre csak a nagyobb forgalmú, központban levő fodrászatok vállalnak ilyen munkát és csak a kísérleti idő után dől el, mennyire honosodik meg a hajvasalás a miskolci férfiak körében. (nagy) — Hallom, hogy maga rokona Simonyiéknak! —fogad a meghökkentő kijelentéssel a háztulajdonos felesége, dr. Majoros István Zoltánná, a Lévay utca 38. sz. alatt. Biztosítom róla, hogy semmiféle rokonsági kapcsolatban nem vagyok bérlője kiterjedt családjával, s hogy csupán két hónapja ismerem a fiatal Simonyi házaspárok közül az asszonyokat. Ez is hivatalos ismeretség, ami ugyebár... — Gondoltam, hogy jön, mert mindig a Déli Hírlappal „fenyegettek” a lakók! — s ezt tán tízszer is elismétli. Persze azt már nem mondja — hisz érdeke tiltja —, hogy mi volt a válasza a „fenyegetésre”! Hogy tudniillik: majd a fia,... az majd elintézi azt az újságírót... Hiszen a fia —* ORVOS! Soha ekkora „jogismeret”! S mindezt nem azért írtam bevezetőként, hogy valamiféle „személyes” ügyet pengessek a lap hasábjain, hanem, hogy érzékelhetővé váljék az itt uralkodó mentalitás. Mert ebben a házban nincs emberség, nincs megértés, csak háziúr és lakó van. Ha egyedülálló lenne a história — nyilván nem is kívánkozna a nyilvánosság elé. Az utóbbi időben azonban — tanácsok, bíróságok a legjobb tudói — csodálatos módon megszaporodtak a panaszok, perek a háztulajdonosok és a lakók között. Soha akkora „jogismeretet”, mint manapság a lakásvitákban. Bár a kötelmeket ismernék sokan csak félannyira, mint fennen hangoztatott jogaikat! Örökös zaklatás Ügy csöppentem a dr. Majoros kontra Simonyi ügybe, mint Pilátus a credóba. Tanácsot kérni jött szerkesztőségünkbe Simonyi Lászióné sógornőjével, ifjú Simonyi Gyulánéval együtt, még február elején. Sok lenne részletezni mindazt, amit elmondtak az áldatlan, örökös civódással tarkított helyzetről, amely a Lévay utcai ház tulajdonosa, s főbérlője között kialakult. Csupán a lényeget : — Anyósom, özv. Simonyi Jenőné, 25. éve főbérlője dr. Majoroséknak. Itt nevelte fel férjével együtt kilenc gyermeküket. (Valamennyi fiú.) A háború után ők tették rendbe az utcai frontra néző kétszoba, összkomfortos lakást. (Terjedelmes megállapodás dokumentálja a tényt.) „Lelakták” a javítási költségeket, aztán cseréltek Majo- rosékkal: az ingatlan másik, kétszoba félkomfortos lakását kapták meg főbérletként — mesélte Simonyi Lászlóné, akit a házasságkötés után férje az anyai otthonba vitt. Simonyi néni ekkor már özvegyen, egyedül élt. Az évek múltával két pici lánynyal szaporodott a család. A háztulajdonos felesége ettől kezdve örökösen zaklatta a famíliát. Hol az udvaron játszó gyerekek, hol a szárításra kiterített pelenkák, hol a gyakori mosás miatt! Feljelentések és panaszok tömkelegével fordultak Majorosék az I. kerületi tanácshoz ellenük. A fiatal pár végül nem bírta tovább: a rokonság anyagi segítségével társasház építésére fizetett be, csakhogy elkerülhessenek ebből a házból. Karhatalommal lakoltatják ki?! De mi legyen a nagymamával, aki fölött már eljárt az idő, özvegyi nyugdíja csekély — 550 forint —, s beteges is. Simonyi Gyula, a néni unokája vállalta, hogy kisbabát váró feleségével. mint családtag odaköltözik a nagymamához. S ekkor tört ki a botrány. A költözködés megakadályozásához kihívtak Majorosék a rendőrséget, jogtalan „lakásfoglalásra” hivatkozva. A rendőrség természetesen nem avatkozott dolgukba, hiszen nem volt ez a lépés sem jogtalan, sem lakásfoglalás. Majorosék orvosfia azonban nem nyugodott bele abba, hogy újabb „lakókkal” szaporodott Simonyi néni otthona. Megkereste és találta (!) a kapcsolatot a városi tanácson ahhoz, hogy ráijesz- szen a fiatalokra: karhatalommal lakoltatják ki őket, ha 24 órán belül ki nem költözködnek. (Azóta felelősségre vonták a két lakásügyi előadót, akik ebben az ügyben „eljártak”!) Szerezzen magának lakást! Simonyi Gyuláék természetesen most is ott laknak. Korábban nem foglalkoztunk az üggyel, számítva arra, hogy jobb belátásra jutnak Majorosék. Naív elképzelés volt. Továbbra is — a legkülönfélébb módon — zaklatják bérlőjüket. Üjabban azt próbálják bizonygatni, hogy Si- monyiék lehetetlenné teszik a „szocialista együttélést”! S az ok, amiért a szekatúra folyik? — Igaz, hogy a fiam kapott az egészségügyi osztálytól egy lakást. De márciusban elvált, s gyermektelen felesége javára lemondott róla. Neki szüksége lenne erre a lakásra. S ha Simo- nyiék most nem mennek ki, majd kimennek július 1. után! — vallotta be a lényeget dr. Majoros István Zoltánná. Hogy özvegy Simonyinéval mi lesz? Az már nem az ő gondjuk! Szerezzen magának lakást — ha tud! Régről ismerős ez a mentalitás: háziurak hangsúlyozták ilyen kíméletlenül tulajdonosi jogaikat. Csakhogy visszafelé nem fordul az idő kereke. Az új lakástörvénynek nem ilyen a szelleme. S ezt minden háztulajdonosnak tudomásul kell venni! RADVÁNYI ÉVA Hin-ta, palin-ta... mm (Fényes Tamás felv.) Hogy megöregedett ez a Szómsz! A vonat nagyokat zöttyenve-kattogva siklik keresztül a váltókon. A kocsi belsejéből a peronra húzódnak az állomást várók. Bátyus, fejkendős nénikék tereferélnek az ajtónak támaszkodva olyan nagy nyugalommal, mintha portájuk kapujánál, a kispadon folyna a traces. — Hogy megöregedett ez a Szómsz! — így az egyik, s hozzá megcsóválja fejét, nyoma- tékot adva a csodálkozásnak. Merthogy szinte a szeme láttára, néhány hét alatt vált a pedáns Forsayt ilyen keserű öreggé. — Han-m az Ájlin az semmit sem változott. Az most is ugyanolyan szép, mint volt! — vágja rá a másik olyképpen, mintha a szomszédék Mariskájáról lenne szó, akit pen- delyes gyerekkorától ismer. Harmadikuk — talán a legidősebb közöttük, görnyedt válláról, göcsörtös kezéről ítélve —, csak hümmög nagyokat, míg ki nem vallja: ő bizony azt a szegény Zsollit sajnálja. A legjobb szívű az egész nagy famíliában. És lám, mégis pont neki kellett annyit szenvedni az egész életben. Hogy elveszítette az első fiát. Szegény, szegény Zsolti! — s lehajol a jókora batyuhoz, igazít a hófehérre sikált hamvason, a kosár tetején, ne leskődjön ki belőle az a fránya tyúk, amit jó pénzért szánt a miskolci piacra. — Az uram azt mondja, hogy a Zsó, meg a Flór összeházasodnak! Jaj-jaj! Mi lesz még ebből! — sóhajtozik a háromszögű kendő alól a nénike. S drukkolnak mind a hárman a „For- ■ ~ajt” családnak. — Én már megrendeltem a könyvet, mert ■xem győzöm kivárni a sorozat végit. Azt mondta a boltos, hogy mind egy darabig elkapkodták. Majd tán most nyomnak újabbakat belőle. Ígérte is: ha megérkezik a szál- Htmány, az elsők között leszek, akinek ad. Mondják, hogy három, vagy tán négy kötet is van könyvben ez az egész história! Az állomás már erősen közeleg, látszanak e magas házak. Egymásra segítik a megpakolt batyukat, sóhajtoznak még néhányat 7zómsz felett, akinek lámcsak! mekkora vuccos dáma lett a második asszonya. S ahogy rántva megáll a vonat, a lépcsőkről leóvakodnak, s szaporázzák lépteiket a piac felé. (r éva) Mit tesz, ha képviselő lesz? A korábbiaknál nagyobb hányadban kerültek nők az országgyűlési képviselők jelöltlistájára. A női jelölteket — természetesen — elsősorban a nőtársadalom helyzetével kapcsolatos problémák foglalkoztatják, majdani megválasztásuk után is liyen jellegű feladatokban való . .rgoskodást várnak tőlük a választópolgárok, ám a nők helyzetével kapcsolatos tervek, elképzelések nem választhatók el más közérdekű feladatoktól sem. Így van ezzel Bollók József né is, a Matyó Htsz brigádvezetője, a mezőkövesdiek (26-os képviselői kerület) jelöltje. Húsz éve dolgozik — bedolgozó hímzőként kezdte — a Matyóföld Háziipari Szövetkezetében, ahol most a műszaki osztály élén áll. ínkét közlekedés A borsodi műszaki hetek alkalmából hamarosan nagyszabású anikétot rendeznek Miskolcon, a közúti közlekedés biztonságáról. Az ankét a közúti biztonságáról szervezésében a BM Közlekedésrendészeti Osztálya, a Közúti Igazgatóság, a megyei tanács és az Autóklub vesz részt. Főrendező: a 3. sz. Volán Vállalat. — Összekötő szeretnék lenni a lakosság és a hivatalos fórumok közötti érintkezésben, s kedvvel, szívesen tolmácsolnám az emberek véleményét, kívánságát a hivatalos helyekre, ahonnan örömmel hoznék hírt választóimnak az ügyek jóindulatú, eredményes intézéséről. Iparilag fejletlen vidékről lévén szó, lehetőségeket látok arra, hogy lakóhelyemen és a környező községekben a szövetkezeteknek bedolgozó hímző- csoportokat szervezzenek, hogy akkor is legyen kerese- az asszonyoknak, amikor ..pangás” van a mezőgazdaságban. A bolthálózat fejlesztésén túl a háztartási gépeket javító szolgáltatást szeretnének a környékbeli családok. Nagy a munkaerő-vándorlás Egy vállalat kiutat keres
