Déli Hírlap, 1971. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-03 / 79. szám
w Szívesen emlékezünk Miskolcra” Az űrhajósok nyilatkozata a DH-nak I V>ÚLi p Az LKM vendégeként egy napot Miskolcon is töltött az a szovjet delegáció, amely hazánk (elszabadulásának 26. évfordulójára érkezett Magyarországra. A vendéglátók olyan programot igyekeztek összeállítani, hogy a viszonylag rövid idő alatt minél többet mutathassanak meg a több mint kétszáz éves diósgyőri kohászat jelenéről, s városunkról. A fáradhatatlanul érdeklődő tudósok, űrhajósok csoportjából Borisz Jegorov orvosűrhajóst és A. V. Filip- csenko űrhajós ezredest kértük meg, nyilatkozzanak benyomásaikról. A zsúfolt program ellenére készségesen, örömmel szakítottak időt arra, hogy elmondják élményeiket. A. V. Filipcsenko a következőket mondta: — Vendéglátóink és mindazok, akikkel miskolci látogatásunk során találkoztunk, mindent megtettek azért, hogy sokáig szívesen emlékezzünk azokra az órákra, amelyeket itt töltöttünk. A delegáció tagjaival már napközben megállapodtunk abban, hogy hazatérve sokszor idézzük a borsodi emberekkel való találkozásainkat. Túlzás nélkül mondhatom, hogy a Lenin nevét viselő vasgyár a korszerűség eszméjének elkötelezettje mind a technikai fel- készültségében, mind a gyár dolgozóinak, vezetőinek gondolkodásában. Igazi élmény volt számomra megismerni Magyarország nehézipari központjának egyik legfontosabb gyárát és a benne dolgozókat. — Nekem a termelés kultúrája tetszett — kezdte nyilatkozatát Borisz Jegorov, majd így folytatta: — Régi igazság, hogy nem elég megvásárolni a legmodernebb gépeket, azokhoz modem szaktudással rendel, kező, korszerűen gondolkodó ember is kell. Amit évszázadokon át, generációkon keresztül tapasztalati úton gyűjtöttek össze a kohászok, az a legjobban gépesített munkafolyamatokban is jelen van. A szocialista országok között a nemzetközi méretű integráció keretein be. Körkérdés — választókhoz Befejeződtek az országgyűlési képviselő- és tanácstagjelölő gyűlések. A választók döntötték el: kiket tartanak érdemesnek arra, hogy az ország házában s a tanácsnál képviseljék a körzet vagy a kerület érdekeit. Az április 25-én tartandó szavazáson dől majd el: a választópolgárok bizalmából kik legyenek az országgyűlésben, illetve a tanácsi testületekben a képviselőik. Ki hogy készül, milyen várakozással tekint az országos esemény elé: erről nyilatkoznak néhányan a választók közül. # Szűcs Mária, a Patyolat Vállalat dolgozója először vett részt jelölőgyűlésen. — Örömmel hallottam — mondja —, hogy a III. kerületnek ebben a választó- körzetében a sok egyéb gond mellett elsőrendűen fontos kérdés a fiatalokkal való törődés. Jelöltünk — aki szintén fiatal — érettségizett szakmunkás, jól ismeri a munkáskerület fiataljainak személyes gondjait és terveit. Évek óta ismerjük, nem kellett bemutatni, ajánlani egy szóval sem. Amit pedig elmondott, mindannyiunknak jólesett. Nem felelőtlen ígérgetésekre vártunk, hanem őszinte, megalapozott véleményre, s nem csalódtunk. Ha a választáson is ilyen egyértelmű lesz a körzet bizalma, akkor bizonyára sokszor keressük majd fel a mi tanácstagunkat. • Megilletődve álltam a képviselői jelölőgyűlésen — kezdi vallomását Orosz Anna, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat dolgozója. — Személyesen nem ismertem jelöltünket, dr. Déváid Józsefet, de a felszólalások alapján ismeretlenül is kirajzolódott előttem egy, a közösségért szívesen fáradozó ember alakja. Különösen jólesett hallani, ahogy volt betegei nyilatkoztak róla. A legfontosabb, ami kicsendült a szavaikból: tiszteletben, becsületben tartják és számítanak arra, hogy az orvos gondosságával kezeli majd a választók ügyeit is. • Szatmári Imre szakoktató, a 101. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet dolgozója a jó tanácstag egyik erényének az intézkedésekben való rugalmasságot tekinti. — A tanácstag: emberek százainak ügyét képviseli — mondja —, mi elsősorban a szolgáltató vállalatok korrektségét kifogásoljuk. Mi, a Széchenyi utca 119. szám alatti lakók bízunk abban, hogy a megfelelő fórumon ismeretessé válnak majd — tanácstagunk közvetítésével — azok a gondok, amelyek megszüntetéséhez a mi erőnk kevés. NAGY JÓZSEF lül egy nagyobb modellen lehet ugyanezt megvalósítani. Mint ahogy megtudtuk, a kooperációs munkák sikerrel jártak a fejlesztések során az LKM-ben is. — Várakozással jöttünk Magyarország a második legnagyobb városába, és szívesen mondom el, hogy ebben a várakozásban nem ért bennünket csalódás, mert egy dinamikusan fejlődő, tekintélyes iparral rendelkező centrumot ismerhettünk meg — mondta A. V. Filipcsenko, majd befejezésül hozzátette: — A delegáció minden tag. jának véleményét tolmácsolhatom önöknek. •. város fiatal lapjának, hogy Miskolc méltó mindazokra az elismerést kifejező jelzőkre, amelyeket róla másutt is mondanak. N. J. Nagyüzem lesz az úttörőházban Az iskolai szünet időszakára változatos programmal készül a Molnár Béla Ifjúsági és Űttörőház. Tervei között szerepel egy felszabadulási sakk-villámverseny lebonyolítása, melyre a városból bárki jelentkezhet Mellette úttörő sakkverseny megrendezésére is vállalkoznak. Április 6-tól egy városi asz- talifutball-bajnokság lebonyolítását tervezik, ha kap- j ak elegendő számú asztali- futball-játékot a játék-, illetve a sportboltokban. Sor kerül az ifjúsági vezetők parlamentjének megnyitására, a vezetők továbbképzésére. Április 8-ára hívják össze az if. jú választók nagygyűlését, míg 9-én a Borsod megyei Pedagógus Társulat tart ülést az Ifjúsági Ház nagytermében az Úttörő Szövetség megalakulása 25. évfordulója alkalmából. Ünnepség a postán Hazánk felszabadulásának 26. évfordulója alkalmából kedves ünnepséget rendeztek tegnap délután a miskolci Postaigazgatóságon. Dr. Németh József osztály- vezető mondta el megemlékező beszédét. Ezután került sor a jutalmak átadására, amelyet Dudás Elemér igazgatóhelyettes, üzemviteli vezető nyújtott át a kitüntetetteknek. Egy fő a posta kiváló dolgozója címet kapta, ketten miniszteri dicséretben, öten a posta vezérigazgatójának elismerésében része- szültek. További tizenöt fő igazgatói dicséretben, hárman pedig soron kívüli kinevezésben részesültek. A kiváló dolgozó címet tizenhármán nyerték el. A DIGÉP beruházásai Ebben az évben is jelentős beruházások fejeződnek be, illetve kezdődnek el a Diósgyőri Gépgyárban. Teljes egészében véget ér a kovácsüzemi rekonstrukció, amelynek költségeire több mint 200 millió forintot fordítottak. Tizenkilenc millió forintos költséggel megkezdődik a gyár nyugati erőművének a korszerűsítése, amely előreláthatólag 1973 végéig tart majd. Gyártásfeilesztésre ebben az esztendőben mintegy 37 millió forintot költ a vállalat. Elkészül több új gyártmány mintapéldánya és 0- sarozata, de sorozatgyártások megkezdése is szerepel a beruházási programiban. iza.om napja Több mint két és fél évtized távlatából most is úgy látom az idős, bajuszos katonát, ahogy akkor régen csitított bennünket, halkan is túlharsogva a bombák és a fegyverek zajál. ’ Akik most ünnepelnek, már nem mindannyian tudják felidézni a háború és a felszabadulás napjait. A fiatalabbak számára a nekünk még időnként fel-felrémlő vöröscsillagos katonák képe nem jelenhet meg. csak offenzívakról, hadseregekről tudnak; úgy, ahogy a történelem tanítja. S ez így van rendjén. De baj-e, ha mi — akiknek élményei vannak „azokról a napokról” — most, miközben a tévét nézzük, s a rádiót hallgatjuk, mely a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusáról számol be, önkéntelenül is a katonákra emlékezünk, akik nyűtt csizmában és sokszor foszladozó egyenruhában éppen olyan bizakodóak voltak, mint most, a XXIV. kongresszus küldöttei. Kis nép vagyunk, és századokon át éltünk barátok nélkül. Nekünk nagyon fontos, hogy — miközben saját terveink, elképzeléseink szerint építjük ezt ..az országot — rettegés, félelem nélkül éljünk és dolgozzunk. Az a bajuszos szovjet katona azt mondta: „Ne féljetek, nem lesz semmi baj!” A szovjet kommunisták kongresszusát hallgatva, világméretű tervekről szerezhetünk tudomást. De bizalmunk egy tőről fakad azzal a bizalommal, amelyet huszonhat évvel ezelőtt éreztünk. Egy negyedszázad a történelemben lehet nagyon jelentős és nagyon jelentéktelen időszak is. Számunkra a felszabadulás óta eltelt 26 év újjáépítésről, jó termelési eredményekről, s egyre javuló életszínvonalról beszél elsősorban. Ebben az esztendőben új ötéves tervet kezdtünk. A program középpontjában természetesen most is az életszínvonal emelése áll. Ez, csak ez lehet egy szocialista ország fejlődésének célja, tervezésének alapja. Az embereket azonban — így a miskolciakat is — általában nem csupán a terv érdekli, hanem az is, hogy épülnek-e kényelmes lakások, lesz-e elég férőhely az egyetemen, s változik-e a közszükségleti cikkek ára. A terv ismeretében nyugodtan kijelenthetjük: növekednek a reálbérek, több lakást építünk, javul a fogyasztási cikkek keresletének és kínálatának egyensúlya és a munkaidő is egyre több helyen rövidül. A huszonhatodik évfordulón — amelynek ünnepi jellegét nemcsak a nehéz vagy hősi múlt adja meg, hanem a jelen eredményei is — a baráti országok iránt tanúsított, s egymás iránt érzett bizalom jegyében ünnepelhetünk. Az ünnep első napja az volt, mikor figyelni kezdtünk a katonára, a katonákra. De fel kellett nőni, hogy értsük az ünnepet; s jól éljünk vele.,.. GYARMATI BÉLA Száz vasutat, ezeret... Nem a múzsa, hanem a háború csókolta homlokon huszonhat évvel ezelőtt a Tiszai pályaudvar vöröstéglás épületét. Nyomét még ma is magán viseli a peron fölötti homlokzat a következő, itt- ott már hiányos orosz nyelvű felirat formájában: Zselezno- dorozsnyiki, bisztreje projá- givájtye pozejdá ná front! — azaz: Vasutasok, gyorsabban továbbítsátok a vonatokat a frontra! Felszakított erek Mielőtt kivonultak Miskolcról, a németek módszeres pusztítást végeztek. Hatalmas ekét kötöttek például egy mozdony után, s azzal szan- tották-szaikították keresztül a Megkezdődött a tavaszi vakáció talpfák rendjét Nyékládihá- záig. Visszafelé a másik sínpárat robbantgatták szét rövid darabokra. Nyugatra küldték a vasúti műhelyek gépparkjának 75 százalékát, az itthon maradottakra pedig rárobbantották az épületet. Hatvan és Miskolc között 46 tönkretett hidat és átereszt hagytak maguk után, az eger —putnoki vonalat az alag- utakba robbantott mozdonyokkal rekesztettók el. Bár nem voltak gépek, s a kézi szerszámokban is nagy volt a hiány, egy nappal Miskolc felszabadulása után a vasutas- brigádok hozzáfogtak a város és Nyékládháza közötti vonalszakasz helyreállításához, hogy — miként a szovjet vonalparancsnok, Nillen alezredes egyes számú napiparancsa ezt kimondta — minél gyorsabban megindulhasson az utánpótlás szállítása a frontra. Front és íront Deresedé vasutasok elbeszélése szerint hidegvágóval darabolták összeilleszthető végűekké a robbanástépte síndarabokat sínfűrész hiányában, de a munkának mennie kellett. A mind nyugatabbra vonuló háborús front ember- és lőszerutánpótlásra várt, a munka diósgyőri és ózdi frontjai pedig nyersanyagra December tizedikén indult meg az első szerelvény Füzesabony felé. január hatodikén pedig megindulhattak Szerencs felől az első szovjet katonai szállítmányok. Nagy volt a vagon- és a mozdonyínség, s a polgári személyszállítás ezekben a hetekben még luxusnak számított. Turizmus 1945 Az első Miskolc—Budapest—Miskolc luxusútra az üzletvezetőség legjobb utazó személyzete a legjobb ruhájában s a legünnepélyesebb arccal készülődött ezekben a napokban. A bocipullmannok — szám szerint talán hét — engedelmesen álltak a nehezen szerzett lokomotív mögött. A szép számú jeggyel is rendelkező utazóközönség kényelembe helyezte magát, és csak Füzesabonyban ugrott föl a helyéről, amikor fontosabb célokra lekapcsolták a mozdonyukat. Két nap múlva Hatvanban még egyszer kapacitálhatták magukat ez ügyben a turisták, de végül is Pestre érve teljesült szívük vágya. Igaz .hogy vissza csak február 27-én indulhattak ... A vasutas személyzet azonban nem várhatott hetekig, ezért a frontra irányított mozdonyuk és vagonjaik nélkül gyalogosan vágtak neki a visszaútnak... Bennük árad a művelfség Nem sokkal a gyalog-vasutasok megérkezése után, február 28-án hét óra negyvenöt perckor futott be az első menetrendszerű járat Budapestről, amely ezután másnaponként fordult a két város között. A diósgyőri vonalon már korábban, az óz- din későbben indult meg a teherforgalom. Mind több nyersanyagot tudott fogadni a két nagyüzem, s mind több félkész- és késztermék jutott el tőlük a vasúton az újjáépülő ország tájai felé. Az erek egyre tökéletesebben kötötték össze a szívet a szervekkel, s áramoltatták vasartériáikon át a Petőfi által „életnedvnek” titulált nyersanyagot, gépet, az emberek hordozta szaktudást, kultúrát. NYAKAS SZILARD
