Déli Hírlap, 1971. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-02 / 51. szám

Egy forgatókönyv ürügyén Staféta Nagyon ritkán lordul elő, hogy egy új filmnek már a for­gatókönyve is izgalomba hozza a közönséget, vitát vált ki. De hisz érdemes-e egyáltalán vitatkozni, hiszen a forgató- könyv még csak sejteti, hogy milyen lesz a kész mű. Kovács András új filmjének, a Stafétának dialógusait olvasva azon­ban máris úgy érezzük, hogy egy nagyon korszerű — nem formája, hanem gondolatisaga miatt modern — alkotással lettünk gazdagabbak. A Nehéz emberek, a Hideg napok, de különösen a Falak bemutatója óta Kovácsot itt­hon és külföldön mindenki, aki szavát hallatta a rende­ző filmjeivel kapcsolatban, úgy tartja számon, mint a közéleti problémák iránt rendkívül érzékeny, s min- denekfölött elkötelezett alko­tóművészt. A Staféta tökéle­tesen igazolja Kovács And­rásról alkotott véleményün­ket. „Van, akinek jól jön a kö­tött szöveg, különben nem jutna eszébe semmi” — mondja a film férfi fősze­replője. Kovács András sem­mit sem szeret kevésbé, mint a kötött szöveget, vagyis a sémákat, melyek tunyává, színtelenné, gépiessé teszik az embereket. A film fiatal egyetemista hősnője az elren­delések, az utasítások ellen lázad, és szabad teret köve­tel az alkotó képzeletnek, az új nemzedék tehetségének, optimizmusának. A forgató- könyv végig izgalmas és ki­tűnően felépített dialógus­rendszerének van egy mon­data, amelyen érdemes el­gondolkodni. „Nem az az ér­dekes, hogy Amerikától va­gyunk lemaradva, a saját le­hetőségeinktől vagyunk le­maradva ... nekünk a ma­gunk Amerikáját kell felfe­dezni és megcsinálni, egészen mást és más módon, mini ahogy azt a nyugati receptek ajánlják.” Természetes, hogy ez a hang nemigen tetszik annak a nemzedéknek, ame­lyiktől a stafétabotot át kell majd venni a mai ifjaknak Van-e értelme, s ha van, mi­lyen árat kell fizetni a „lá­zadónak”? Számos kérdés kö­zül talán ez visszhangzik bennünk legerősebben a for­gatókönyv elolvasása után. Kovács András hőse termé­szetesen nem szavakkal, ha­nem egész magatartásával válaszol erre a kérdésre. Pe­dig nem könnyű válaszolnia, s a film végén tulajdonkép­pen nem is győződhetünk meg róla teljes bizonyosság­gal, hogy Zsuzsa elhatározá­sa végleges és megmásítha­tatlan. Arról azonban meg­győz bennünket a film, hogy nem borzas avantgardisták, hanem gondolkodó és felelős­ségteljes fiatalok fogják majd kezükbe, s viszik tovább a stafétabotot. A filmben a pedagógia for­radalmáról van szó, s a cse­lekmény egyetemi környezet­ben játszódik. A Staféta azonban a különböző maga­tartásformák szembeállításá­val olyan általános érvényű kérdéseket tesz fel, a ma forradalmával, a helytállás­sal, a pártossággal kapcsolat­ban, amelyre mindannyiunk­nak felelnünk kell. A staféta következő tagja nem várhatja állva a staféta­botot! Már nyolcvan méteren teljes erővel kell elindulnia, hogy zökkenőmentes legyen a váltás. Ez nyilván nemcsak a sportban van így. Kovács András filmje — talán ez legoptimistább vonása — azt is igazol ja, hogy a váltás már teljes sebességgel elindult... (gyarmati) Kincsek az asztalfiókban Váci Mihály (1924—1970) oly korai elhunyta óta már olvasói sokaságának kezébe került egy posztumusz vers­kötet, A sokaság fia. Ebben gyülekeznek a költő élete so­rán kötetben meg nem jelent versek. A kötet prózai párját a Szépirodalmi Kiadó részére Simon István, a költő kor- társ-barátja gyűjti egybe. Ez a gyűjtemény a tervek sze­rint magába foglalja a Zse- zse-madár anyagát, az azóta lapokban, folyóiratokban megjelent prózai írásokat, s néhány, még nem publikál* tárcanovellát is Az íróaszlalfiókból kerül a közéleti töltésű poézist ked­velők asztalára az Utazás Bü- rokronéziában című munka, ennek műfaját szatirikus köl­teményként határozhatjuk meg. Az ..Utazás” hosszabb lélegzetű versciklus, illetve elbeszélő költemény, amely egymaga egy további kötetet jelent. Váci Mihály irodalmi ha­gyatékának feldolgozójára — lehetséges, hogy ez Váci Mi- hályné lesz — még egy ha­talmas filológiai munka vár. A költő nagyszámú jegyzet­tömbjében. valamint versei kéziratán is nagyon sok jegy­zet, verstöredék található. Ezek egybegyű.itése hosszas, állhatatos munkát kíván. Bi­zonyosra vehető hogy amíg a jegyzetek feldolgozása meg­történik, addig és nyilván még később is, kerülnek elő olyan, korábbi kötetekbe fel nem vett. s A sokaság fiá­ban sem szereplő versek, amelyeknek gyűiteményes publikálása már a későbbiek feladata és maid csak az *4etmű sorozatban történik *neg. Ismeretes tény — a Váci Mihályról elnevezett szavaló- , verseny során Kazimir Ká­roly említette a ty-ben —, hogy a költő egy drámai mű megírására tett ígéretet Ka- zimírnak; ígérete beváltására azonban már nem maradt idő. Pedig Váci Mihály tud­ta, hogy sietnie kell annak, aki annyi gyönyörűt, okosat akar elmondani népének. In­nen volt még a negyvenen, amikor megírta Mielőtt meg­halok című versét Ebből idé­zünk négy sort. a költe­mény utolsó négy sorát: Mint elítéltnek a végső kívánság', az utolsó pohár bor: az énnekem az óra, perc, S nem veszem el a számtól. Fantasztikus maszkokban, ruhákban léptek véget ért japán zenei fesztiválon. fel egy ősi daljáték szereplői a nemrég A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye Négy nap, négy hangver­seny; az első itthon, a Nem­zeti Színházban, a negyedik Budapesten, a Zeneakadémia nagytermében. A Miskolci Szimfonikus Zenekar már nemcsak városunké; a me­gye, az ország (Debrecen, Szeged, Győr) és egy kicsit a főváros együttese is. Március 4-i hangversenyük után né­hány nappal ismét Budapes­ten játszanak az Erkel Szín­házban. Az elmúlt évek gon­dos tanító munkája számot­tevő zenekart érlelt. A tegnap esti koncert kar­mestere Lehel György volt. Csak a dicséret hangján szól­hatunk arról a szakavatott, koncentrált együttműködés­ről, mely ezen az estén kar­mester és zenekarunk között létrejött. Lehel gondosan ügyelt a helyes hangzásará­nyok, a zenei csúcspontok megteremtésére. A kottakép hű, alapos ismeretével, biztos formaérzékkel, elegáns, cél­tudatos, segítő mozdulataival szinte mindent elért, amit akart. Dvorák VIII. G-dúr szim­fóniáját, ezt a kevéssé ismert romantikus alkotást 1889-ben írta szerzője. A cseh népdal- intonációjú lírai művet sajá­tos intim hangulat, kitűnő hangszerelés jellemzi. Lehel, zenésztársai segítségével, eb­ben az interpretációban meg­valósította a nagy forma épí­tését a bevezető korálszerű dallamoktól a zárószakasz in­dulójáig anélkül, hogy az egyes tételek bármit is csök­kentettek volna a feszültség­ből. A középső részek — a kétféle hangulatú Adagio és a könnyed, suhanó Scherzo is más-más oldalról szolgálták a sikeres előadást. Hidas Frigyes 1968-ban ké­szült Concertinója barokk hatást tükröz. A zeneszerzőt Bach brandenburgi versenyei ihlették műve írására. A mis­kolci szimfonikusok emléke­zetes előadásában csak a har­madik tétel kezdete hagyott kívánnivalót. Tusa Erzsébet — a zenekar népszerű partnere — ezúttal Chopin f-moll zongoraverse­nyét szólaltatta meg. Az őszinte, bensőséges muzsiká­lás élményt adó lassú tételt, gördülékeny, látványos finá­lét produkált. A közönség elismerését az előadóművésznő Debussy Fé­nyek a vízen című prelüdjé- nek színgazdag, stílusos elő­adásával köszönte meg. BARTA PÉTER Borsod megye néprajzi irodalma A Herman Ottó Múzeum gondozásában most látott napvilágot a megye néprajzi Az idő egésze Ágotlia Tibor fotókiállítása Lapunk hasábjain megje­lent fotóival jó néhány hí­vet szerzett magának mun­katársunk, Ágotha Tibor. Izig-vérig fotóriporter ő — a szó nemes értelmében —, aki számára adott az egy­szeri, megismételhetetlen A város is részt vesz a versenyben Riporter kerestetik Miskolcról? Számos fiatal kereste fel a Magyar Rádió miskolci stú­dióját a közelmúltban. A Ri­porter kerestetik verseny fel­adatainak teljesítéséhez kér­tek technikai segítséget. Az MRT ifjúsági osztálya, mint a verseny hirdetője, a múlt hét végén egyszerűsítette :• jelentkezési feltételeket: a két elbírálásra benyújtandó anyag közül nem szükséges az egyiknek hangos anyag­nak, tehát magnóriportnak lennie. A kikötés csupán az, hogy az írásban benyújtott anyagok egyike ifjúsági té­mával foglalkozzon, és mű­fajilag a két anyag külön­bözzön egymástól. A benyúj­tás új határideje március 6. A miskolciak izgalmas per­ceket, órákat várhatnak e vetélkedőtől akkor, ha váro­sunkból megfelelő számú je­lentkező kerül be a hét elő­döntő valamelyikébe. Az if­júsági osztály ugyanis azt tervezi, hegy Miskolcról köz­vetíti a vetélkedő egyik elő­döntőjét egy rádiós és egy tévés óra keretében, melynek sikeres lebonyolításához a rendezők számítanak a kö­zönség széles körű részvéte­lére, sőt szereplésére. Az ál­landó zsűri öt tagja közül kettő mindig abból a város­ból kerül ki, ahonnan az elődöntőt közvetítik. pillanat, azt ragadja meg, örökíti képpé. A „ március—áprilisban a Libresszó helyiségében ren­dezett riport- és zsánerfötéit bemutató tárlatának legtalá­lóbb címét talán József At­tilától kölcsönözhetnénk: ..Egy pillanat, és kész az idő egésze”. A fotóriporter — ha olyan színvonalasan végzi minden­napi munkáját, mint Ágotha Tibor — a pillanat művészé­vé válik. Nem az úgyneve­zett nagy pillanatokra gon­dolok elsősorban, hanem a hétköznapok hétköznapi mo­zaikkockáira, melyekből ösz- szeáll az emberi élet, s me­lyek mindegyike — ha értő szemű ember kapja lencse­végre — megmutat, elárul, sejtet egy egész mozaikfelü­letet, egy egész életet. . Ágotha Tibor fotói mére­tének határt szab a lap bel­ső elrendezése, egy-egy ol­dal tördelése. A kiállításon viszont ilyen akadályokon nem kell magukat átküzde- niük a fotóknak: közvetle­nebb a hatás, a képeknek megnő az „ütésük”. Ajánl­juk figyelmébe mindazok­nak, akik szeretik fölfedez­ni a mindennapok nem min­dennapi oldalát, a részben az egészet. NY. SZ. monográfiájának második kötete, melyet Bodgál Ferenc muzeológus állított össze. A néprajzkutatás tehetséges patrónusa (első: 1958) e mostani kiadvánnyal újabb ösztönzést akar jdni annak a honismereti gyűjtő- és fel­dolgozó munkának, mely az utóbbi tíz esztendőben kü­lönösen megerősödött Észak- Magyarországon. A kötet harmincegy fejezetben fogja össze azoknak a cikkeknek és tanulmányoknak a töme­gét, melyek ismerete nélkül tulajdonképpen ma mar el sem képzelhető a kutató-, illetve gyűjtőmunka. A gaz­dálkodás, halászat, vadászat, méhészet, népviselet, nép­művészet, népszokások, nép- költészet stb. című fejezetek alatt nemcsak a vonatkozó cikkek, tanulmányok felsoro­lásával találkozhatunk, ha­nem mutatványként „gazda­sági munkaszerződést”. Kis Jankó Bori eredeti rajzait, egy matyóház látképét, fara­gott fejfákat s más illuszt­rációkat is mellékel a szer­ző. Sőt, megtalálhatjuk a könyvben Regula Edének, az edelényi rablógyilkosnak his­tóriáját is, melyet versbe szedett valamely vándorpoé- la, s a nyomtatott lapokat 6 fillérért ái'usította a vásá­rokon. Egyszóval, Bodgál Ferenc monográfiája nem­csak értékes forrás, hanem a szakköröknek és az egyéni gyűjtőknek is élményt adó olvasmány. B izun^ benne, hogy sokan forgatják ha­szonnal. éjféltől reggelig MEGALAKÍTOTTÁK A Vatikánban az igazság és a béke elnevezésű bizott­ság keretében megalakítot­ták az állandó békebizottsá­got. AZ ANYAGI KÁR J1._,ENTŐS Bomba robbant a New York-i társadalomtudományi szabadegyetem épülete előtt. Emberéletet nem követelt a merénylet, az anyagi kár azonban tetemes. KAPÓSNAK LÁTSZIK Elrabolták Jacobo Taurel venezuelai multimilliomos 13 éves fiát. Az ifjú Taurel ugyancsak kapósnak látszik emberrabló körökben, hiszen alig egy éve hasonló merény­let áldozata lett. Akkor fél­millió bolivár ellenében (46 ezer font) bocsátották sza­badon. AZ EGYIK MOTOR ELROMLOTT Kényszerleszállást végzett az indiai légierő egy repülő­gépe, amelyen Indira Gan­dhi miniszterelnök-asszony utazott választási villámkör- útjának utolsó állomására, Orissa szövetségi államba. A gép egyik motorja meghibá­sodott, egy vidéki repülőté­ren le kellett szállnia. ELÉGTEK AZ ADÓBEVALLÁSI PAPÍROK Tízezer adóbevallási papír égett el az éjszaka LeHavre- ban, amikor ismeretlen sze­mélyek felgyújtották az otta­ni pénzügyi igazgatóság pos­taládáit. A GYILKOS ÖNKÉNT JELENTKEZETT Többszörös gyilkosság tör­tént Svédországban, Söder- hamm bíróságának egyik tárgyalótermében. A per so­rán, amely egy férfi és volt élettársa között folyt, a férfi fegyvert rántott, lelőtte az asszonyt, a bírót és két ügy­védei, majd elmenekült. Pe­re vesztésre állt, valószínű­leg ezért rendezett vérfür­dőt. Akkor fogták él, ami­kor a rendőrségre ment fel­adni magát. ELLOPTÁK A KOCSIT Cosimo Giannuzzi, olasz teherautósofőr megállt egy országúti bisztrónál, hogy egy csésze kávéval felfrissítse magát. Eközben ismeretlen tettesek ellopták a kocsiját a szállítmánnyal együtt. A szál­lítmány több tonna kávé volt. NÉGYES IKREKET SZÜLT Egy 24 éves izraeli asz- szony négyes ikreknek adott életet. A kórház szerint Du- lia Kedem, az anya, aki meg­termékenyítést elősegítő tab­lettákat szedett, kifogástalan egészségi állapotban van. FELROBBANT A REPÜLŐGÉP Nizza felett felrobbant egy turistarepülőgép, a fedélzetén tartózkodó két ember életét vesztette. A tragikus história ezzel nem ért véget: a gép egy nyersolajraktárra zu­hant. amelv kisrvulladt. KIMONDTÁK AZ ELSŐ VÁLÁST Rómában kimondták az el­ső válást. Giuseppe Amatuc- ci bíró elválasztotta egymás­tól Efisio és Maria Saco-t, akik 1939-ben kötöttek há­zasságot és 1955 óta élnek különváltam Az új válási törvény óta mindössze két „hivatalos” válás történt

Next

/
Oldalképek
Tartalom