Déli Hírlap, 1971. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-11 / 59. szám

a Üj játékszín! bemutató „... Azt képzeltem, hogy egy csillagon jöttem, a világ­ra ... ott nőttem föl... aztán elmentem onnan... és végül visszatértem; és akkor nyilván újra megtaláltam a csillago­mat ... ugyanazon a helyen, időközben hideg lett és vak.” A/, idézett néhány sor ta­lán önmagában is elárul va­lamit a sikeres német író, Kari Wittlinger filozófiájá­ból. Nem kétséges, hogy eg­zisztencialista alkotóval ál­lunk szemben. (Ezt elhall­gatni vagy a műbe más ten­denciáikat „belemagyarázni” felesleges és értelmetlen do­log' lenne.) A színházi próba szüneté­ben erről beszélgetünk He­gedűs László rendezővel és a két szereplővel, Makay Sán­dorral és Pálcozdy Jánossal. Talán felesleges is monda­nunk, hogy mindhármunk­nak mennyire szívügye a dráma, mely egyenes folyta­tása lehet a játékszíni pro­dukciók sorában Choinsky Riadójának vagy a legutóbb látott három egyfelvonásos- nak. Ezzel részben már arra a kérdésre is választ kapott az olvasó, hogy miért éppen Wittlinger műve kerül színre a következő játékszíni pro­dukcióként. A rendező azon­ban még megtoldja: a szín­házi szakember számára min­dig különös öröm, ha a szín­pad világát jól ismerő szerző műve kerül a kezébe. Nos, de az nem volt már csillag; Wittlinger nem véletlenül lett világhírű „Ismeri a tejutat?” című drámájával. Ez a bril- liáns technikával megírt da­rab rendezőnek és színésznek egyaránt kitűnő erőpróba, vagy akár úgy is mondhat­nánk. hogy műhelygyakorlat. (A színészek helyeselnek.) A nyolcszögletű játéktér­nek egyelőre csak a kréta- rajza látható a próbaterem­ben. Amint hallottuk, a be­mutató sem lepi majd meg a nézőket különös díszletek­kel. Lesz azonban más meg­lepetés. A cselekmény egy — a világtól elzárt — elme­gyógyintézetben játszódik. A nézőnek ezt az elzártságot, ha úgy tetszik, az őrültek törvényen kívüli világának atmoszféráját kell éreznie a belépés pillanatában. S még valamit, ami tulajdonképpen a bemutató legfőbb célja: a színház ezzel a produkcióval a háború ellen akarja első­sorban a szavát felemelni. „Valahol mindig van há­ború" — mondja a darab névtelen hőse, az Ember, aki a pusztítás éved alatt nem­csak szerelmét, otthonát, ha­nem saját magát is elvesz­tette. A világból, mely min­4500 éves postai jelzések Egy — az időszámításunk előtt 2500-ban eltemetett — egyiptomi fáraó piramisának sírkamrájában papíruszte- kercseket tartalmazó edénye­ket találtak. A tekercseken vörös és kék színű lenyoma­tok vannak. Amint a vizsgálatok során kiderült, a lenyomatok azt jelentették, hogy a fáraó „postahivatala” láttamozta a papírusztekercseket. Összesen 186 ilyen postai jelzést talál­tak a papiruszokon. A jelekből ítélve már az ó- korban is éltek filatelisták, bár a korszerű postai jelzé­seket csak a múlt században, 1840-ben léptették érvénybe. jJlfTíl Családi fészek A mindennapok örömeinek, kis drámáinak ironikus-ér­zelmes filmjét készítette el Francois Truffaut, a francia új hullám neves rendezője Családi fészek címmel. A „fé­szek” szó idillt sejtető, és a rendező nem is akart való­ban többet, mint a polgári hétköznapok szomorú vidám idilljeinek krónikása lenni. Mintha semmi nem történne ezalatt a világban, míg An­toine, a film főhőse átnyergel az élő virágok színezéséről egy amerikai vállalathoz ha­jómakettek távirányítójának, míg gyermeke születik, sze­relemre gyullad egy japán lány iránt, felesége kiteszi a szűrét, hogy egy idő múlva annál melegebben fogadja vissza. Truffaut, a film írója és rendezője eleddig már két olyan filmet készített, amely a polgári házasság többé-ke- vésbé tartalmatlan voltából következő egyéni tragédiával végződött. Az első ezek közül a Jules és Jim volt, a máso­dik a Bársonyos bőr... A filmszínházainkban most be­mutatásra kerülő alkotásá­ban nem annyira a hűség és hűtlenség probléma érdemel figyelmet, hanem azok a szi­tuációk, viselkedések, ame­lyekben és ahogy egy fiatal­ember kezdi megtanulni az életet. Igen, megtanulásról van itt szó, és a tantárgy több ezer éves: a család és a csa­ládos ember helye a társada­lomban. Antoine, a főhős lé­nyegében egy igen gyors fel­fogású, kedves és végső soron hálás tanulója az előző nem­zedékek életének. A maga módján sajátítja el a kispol­gári életformát, bohémeske- dő lázadozások közepette. Truffaut nem veszi és nem is veheti komolyan hősének lá- zadozásait. hiszen azok eset­legesek és még ellenfelük sincs. így aztán Antoine nyu­godtan beevezhet a polgári létforma korlátái közé, hiszen nem gyűlöl igazán senkit, és nem is szeret... A megszo­kás válik élete fő mozgató­jává, a mások megállapította célok megvalósításának hét­köznapjaiban. A saját cél, az alkotás, a regényírás a vá­gyaiban él tovább, s gyerme­kére szeretné hagyományozni jobbik énjét, mint annyi más beletörődő nemzedék őelőtte. NY. SZ. dériünktől megfosztott, Witt- iinger szerint el kell mene­külnünk. Hová? Álmaink tejűtjára. Persze ez így túl költői és irreális. Az elme­gyógyintézet azonban való­ság. Az író nem keres más kiutat. Mi azonban — az előadás után — tovább ír­hatjuk önmagunkban Witt­linger művét... (gyarmati) SZÍNES SZŐTTES Minden zenei korszakban, de 'különösen a barokk zene világában éltek szép szám­mal olyan zeneszerzők, akik­nek művészi tevékenysége könnyebb fajsúlyú művek­ben nyilvánult meg. Nem mérhetők Bach vágj' Hän­del művészetének mélységé­vel, összefoglaló erejével, de érthető, szórakoztató jellegű műveik hamarabb találkoz­tak koruk közönségének ro- konszenvével, tetszésével, mint a nagy barokk meste­rek alkotásai. Telemann mű veinek száma meghaladja két nagy kortársáét (Bach, Hän­del), a mai hangversenyláto­gató azonban csak elvétve + Nőt portré Bozsik István rajza hallja szerzeményeit. Scarlat­ti könnyed, egytételes cem­balo szonátái ugyancsak mű­faji kuriózumként színesítik a nagy zongorakoncertek műsorát. Ha ehhez még hozzávesz- szük, hogy a népszerű olasz operaszerző Rossini: öt kürt- duóját, Rosetti hangulatos két kürtre írott versenyművét és Csajkovszkij közismert Chan­son triste-jét is hallottuk hét­főn este a Bartók-teremben, akkor jogosnak érezzük a műsor összeállítására vonat­kozó színes szőttes jelzőt. Ez a koncert szórakoztató jelle­gű volt — igényes felkészült­séggel rendelkező művészta­nárok és növendékek szép produkciója. A ritkán hallható kürtket­tősök — Telemann, Rossini, Rosetti műveiben — Var­sányi Miklós és Vincze István közös munkájának gyönyör­ködtető eredményét jelzik. Kincses Margit a Scarlatti szonáták virtuóz megszólal­tatásával, Gombás Ferenc tanár a Zeneművészeti Szak- középiskola vonószenekará­nak gondos betanításával és színvonalas előadásával ara­tott sikert. (barta) Színpadok találkozója A Gárdonyi Géza Művelő­dési Ház az idén is megren­dezi a színpadok találkozóját, március 19—20. és 21-én ti­zennyolc együttes mutatkozik be. A háromnapos program keretében hét borsodi és há­rom megyén kívüli együttes is szerepel. Robinson Crusoe szibériai kalandjai Daniel Defoe nem egy, ha­nem két könyvet írt Robin­sonról; az egyik az 1719-ben kiadott hosszú című könyv: „Robinson Crusoe yorki ten­gerész élete és különös, meg­lepő kalandjai”: — a másik az ugyanabban az évben megjelent Defoe-mű: „Robin­son Crusoe további kaland­jai”. Az első könyv óriási si­kere elhomályosította a má­sodikat, amely lassan fele­désbe is merült. Pedig ez a második könyv sem kisebb érdekességet tartalmaz, mint Robinson Crusoe szárazföldi utazását; hazatérését Angliá­ba Szibérián át gyalog, lo­von, tevén, 16 hónapon ke­resztül. Túlélt halálbüntetés, eltitkolt név A tengerész, akiről Defoe a maga Robinsonját meg­mintázta, lakatlan szigetre kitett fegyelembontó matróz volt. A kapitány által kirótt büntetés lényegében halálos ítéletet jelentett, amelyet bármikor és bárhol végre kell hajtani, ha az elítélt va­lamilyen módon eljut a la­katlan szigetről. Ez történt ezzel az elítélt, ismeretlen nevű tengerésszel; sikerült eljutnia a lakatlan sziget­ről. Túlélte a halálbüntetést, — amikor esztendők múlva hazajutott Angliába, már senki nem tudott róla, senki nem ismerte fel, nyilvánvaló­an megváltoztatott néven élte le életének hátralevő eszten­deit. De bizonyosra vehető, hogy Defoe-nek elmesélte kalandjait, arra kérve, hogy valódi nevét az író is hall­gassa el. így lett az ismeretlen ten­gerész álneve Robinson. vanöt kereskedővel (öten kö­zülük skóciaiak), a kínai partokon vágtak neki a hosz- szú útnak, miután a sziget­ről a Sárga-tengeren át ide­érkeztek: selymet, teát és egyéb kínai árukat szállító karavánjuk áthaladt Szibéri­án. Nerchinsk, Irkutsk, Ye­niseisk — Defoe így írja le a szibériai városneveket, ahol a karaván tagjai átha­ladtak. Robinsonék Tobolsk- ban teleltek. 1705. január 10-én Nyolchónapos telelés után Robinson Crusoe karavánja elindult és mint Defoe az ál­tala írt naplóban írja, öt nap múlva a Vitzogda folyó menti Veuslimába ért (ez a mai Ustvim, ősi település, a régészek több mint kétezer éves leletet hoztak itt nap­fényre.) Egy száműzött, és Szibériából menekülő orosz herceggel Robinson és kara­vánja hajóra szállt és „hét csodálatos nap után Arc-An- gel-be ért.” Innen 1704. augusztus 20-án egy német hajón elindultak Hamburg felé, ahová megérkezve, jó áron eladták a szibériai szőr­méket és a kínai árukat, — az ifjú orosz herceg Bécsbe indult atyja barátaihoz. Ro­binsonék Londonba 1705. ja­nuár 10-én érkeztek, Robin­son, aki a tengeri és száraz­földi kalandjait elmesélte Dániel Defoe írónak, itt te­lepedett meg véglegesen és álnéven. Ezzel véget ért tíz év kilenc hónapos utazása és elkezdődött útja álnéven a világhírnév felé. Furcsa boszorkány-histó­riával kezdődik és egy rea­lisztikus oroszországi utazás leírásával végződik a külö­nös történet. Aligha téve­dünk — írja a Szputnyik —, ha úgy véljük, hogy ez a második kötet is hamarosan követni fogja az elsőt azon a sikeres úton, amelynek égjük érdekes állomásaként a könyvet százötven kiadásban harminchét nyelven adták ki a Szovjetunióban. (A Szputnyik című maga­zin nyomán.) w Közel a befagyott óceánhoz” A róla szóló második, vésse ismert könyvben ke­ltát­Kitűnőek 11 Sok szó esett a borsodi kö­zépiskolák igazgatóinak leg­utóbbi miskolci értekezletén a fizikai dolgozó szülők gyer­mekeinek megsegítéséről. Be­ható megvitatás után elha­tározták többek között, hogy az eddigi támogatást tovább folytatva, a valóban kiváló képességű munkás- és pa­rasztszármazású tanulókat osztályonként „kataszterbe' veszik. Azt szeretnék ezzel elérni, hogy egyetlenegy tehetséges diák se. kallódjék el, fejlődé­süket, egy-egy tantárgyban elért kimagasló eredményei­ff két elsős koruktól kezdve, az érettségiig figyelemmel kísér­hessék, s a kitűnő diákok ne elégedjenek meg felsőfokú technikumi vagy főiskolai végzettséggel, hanem tanul­mányaikat egyetemen foly­tassák. Ennek érdekében a tanítási érákon kívül, előkészítő tan­folyamokon, szakkörökben foglalkoznak velük, hogy megyénk munkás- és paraszt­származású tanulói a felvéte­li vizsgákon és később, egye­temi tanulmányaik során is megállják majd a helyüket. éjféltől eggelig JÁRMÜVEKET BORÍTOTTAK FEL Hatezer gazdálkodó tün­tetett a belgiumi Bastogne városában a Közös Piac ár­politikája ellen. A tüntetők járműveket borítottak fel és bezúzták több üzlet ablakál. Jelentős anyagi károk kelet­keztek. A TIZEDIK HELYEN ÁLL Az 1971. január elsején megtartott népszámlálása ideiglenes eredménye szerint az NDK összlakossága 17 040 926 fő. A lakosság számát tekintve a tizedik helyen áll Európában. KIUTASÍTOTTÁK Az amerikai Newsweek Magazin kiküldött tudósító­ját, Andrew Jaffe-t kiutasí­tották Nigériából. A kiutasí­tás okát egyelőre nem közöl­ték. ARANYAT CSEMPÉSZTEK Csempészhálózatra buk­kantak a nyugatnémet vám­őrök Hessenben. A csempé­szek főként légiúton aranyat szállítottak Svájcból az NSZK-ba. A hatóságok 150 kilogramm aranyat lefoglal­tak. LAKÓHÁZRA ZUHANT Lakóházra zuhant a nyu­gatnémet hadsereg Starfigh­ter típusú repülőgépe az NSZK-ban. A katapultáló pi­lóta és a lakóházban tartóz­kodó háziasszony megsebe­sült. SZTRÁJKOLNÁK A TANÁROK Nyolcszáz középiskolai ta­nár sztrájkol Madridban és Granadában. Fizetésemelést követelnek, vagy legalább azt, hogy túlóráikat is díjaz­zák. HÁROM HOLTTESTET TALÁLTAK Három holttestet találtak Belfastban az országúton. A rendőrség feltételezi, hogy az áldozatokat az ír Köztársa­sági Hadsereg elnevezésű szélsőséges szervezet végezte ki. Az IRA-n belüli rivális frakciók nem az első esetben bántak el így ellenfeleikkel. TEJHÁBORÜ Második hete tart 40 ezer baszk parasztnak a tejfeldol­gozó üzemek tulajdonosai el­len vívott tejháborúja. Az ország északi területeire ki­terjedő mozgalom részvevői a felvásárlási árak emelését követelik. ROBBANTÁSSAL szanáljak Robbantással szanálják a szombathelyi MÁV járműja­vító monarchia idejéből való — 99 éves — faszerkezetes kocsijavító részlegét. Az üzem helyére 82 millió fo­rintos költséggel korszerű kocsijavító csarnokot építe­nek. BALESET Mohács és Pécs közötti úton Hartvég József nagy- nyárádi lakos személygépko­csijával csúszós útkanyarban nagy erővel összeütközött az emelkedőn felfelé kapaszko­dó autóbusszal A személy­gépkocsivezető és négy uta­sa megsérült. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom