Déli Hírlap, 1971. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-03 / 52. szám

Három művész kiállítása Bulgária baráti szemmel címmel kiállítás nyílt teg­nap a Bolgár Kulturális Köz­pontban Reich Károly Kos- suth-díjas, Csohány Kálmán Munkácsy-díjas grafikusmű­vész és Kiss Sándor Munká­csy-díjas szobrászművész al­kotásaiból. A három művész tpbb ízben járt Bulgáriában, a tárlaton látható' alkotásaik ezeket az élményeket tükrö­zik. Magyarországon a Reda Tegnap Budapestre érke­zett a Reda, az EAK 70 tagú népi táncegyüttese. Az euró­pai turnéja során Csehszlo­vákiában nagy sikerrel ven­dégszerepeit együttes már­cius 4-én és 5-én a főváros­ban, 6-án Salgótarjánban vendégszerepel. Tíz szovjet film A Hideg napok, a Nehéz emberek, a Falak, az Extázis 7 Höl 10-ig című alkotások rendezőjének, Kovács Andrásnak új filmjéről, a Stafétáról részletesen szóltunk tegnapi szá­munkban. Csak emlékeztetőül: a Kossuth mozi vásznán hol­naptól ismét találkozunk az annyit emlegetett generációs kérdés, a nemzedékváltás problematikájával, a pedagógusok helyzetével, a pedagóguspálya lehetőségeivel. A téma nem új, de menti a tehetséges rendező újszerű megközelítése, és az, hogy nem lehet elégszer felhívni a felnőttek figyelmét az induló fiatalokra, és a fiatalokét arra: „együtt kell futni” a felnőttekkel, hogy átérzett felelősséggel és megalapozott tudással, a kellő pillanatban vehessék át a stafétabotot. A film főszerepét Bencze Ilona főiskolai hallgató játssza, partnere Bálint András. BESZEL A MÚLT... Miskolci mezőgazdák farsangja Eltűnő napjaink ködébe merülnek már a várost sze­gélyező öreg dombok alján meghúzódó, egyre ritkuló pa­rasztporták farsangi emlékei. Pedig ezek a híressé vált „bátyus bálok” Miskolc nagy társadalmi nevezetességei vol­tak. Méltóak az utókor meg­őrzésére. Rögzítsük hát em­lékezetünkbe! Francia négyes A régi „törzsgazdák”, a Szatmáriak, Majorosok, Csor­bák, Vadnaiak, Forraiak, Izsók, Szabók, Kormosok, Sonkolyok, Löveyek, Gálok, Majláthok báli rendezvényeit az öregek visszaemlékezései szerint nem a maskara, jel­mez, hanem valami puritán egyszerűség, s a mai ember szemében szinte hihetetlen­nek tűnő vendégtisztelet jel­lemezte. A szertartás, a báli rend intézői, a századunk elején szervezetté vált közös­ség, a „Mezőgazdák Egylete” „vigalmi bizottságának” ve­zetői nemcsak a gazdaifjak, szülők meghívására fordítot­tak nagy gondot, figyelmet, de meghívták a város veze­tőit, a városatyákat is, sőt, nékik szánták a „főasztalo­kat”, hogy tele tálak, tele poharak mellett hadd gyö­nyörködjenek a gazdabálban. — A Korona Szálloda és vendéglő ( a mai. Avas-szál­ló) báli rendezvényei közt sajátos, kedves színt öltöttek. A sa jóvölgyi népviseletnek megfelelő, sokszínű, térden alul arasznyira érő bő szok­nyába öltözött hosszú hajú, galárisos nyakgyöngysorral díszített lányok, fejkendős asszonyok már kora este megjelentek, karjukon hím­zett abrosszal fedett kosarak­kal, vagy hátukra vett ba­tyuban hozva az elemózsiát (friss sonkát, főtt tojást, a sokáig híressé vált vajas mis­kolci perecet, melyet előbb kifőztek, azután sütöttek ki, — s természetesen a pam- puskát. vagyis farsangi fán­kot). A férfiak, fiafal gaz­dák, legények, fekete, ün­nepi viseletben (csizma, ad- jusztált nadrág, mellény, kabát, bárányprémes gallérú bunda), egymás után hoz­ták kézben az avasi, bodóal- ji borokkal telt korsókat. A főasztalt jóval a meghivoU városatyák érkezése előtt megterítették. A főterem melletti mellékterembcn, a „borszobában” helyezték el a maguknak szánt ételt-italt, s a főtermi „kisasztalokra” egyelőre csak kóstolót tettek maguknak. A nagyvendégek érkezése után a bált cigányzenével, páros csárdással nyitották meg. Közvetlenül az első vi­lágháború után szokásossá vált az 1918-ban alakult „Miskolci Mezőgazdák Dal­egylete” dalárdájának sze­replése, még a megnyitó tánc előtt. Az ünnepélyes hangu­latot hamarosan felváltotta a hangos vigalom, csárdás, ke­ringő. Még éjfél előtt járták el a fiatalok a francia né­gyest, ez egyúttal a kétnem- beli fiatalság gyöngéd, figyel­mes párválasztása volt. Raceozás Éjfélkor rendelte el a ve­zetőség a „rostok”-ot. Ez a táncszünet egyúttal a főlako­mát jelentette a vendéglátó gazdáknak, gazdaifjaiknalk is. Éjfél után, virradat előtt érte el tetőpontját a vígság: a csárdást már négyes, sőt ha­tos csoportban is ropták. Fel­váltva, fiúk—lányok úgy ío- góztak össze, hogy a fiúk ke­ze a lányok derekán, a lá­nyoké a fiúk vállán kapcso- lódott össze. Ez a „raceozás”, melyet a miskolciak és kör­nyékbeliek ma Is ismernek, akkor volt a legszebb, leg- virtusosabb, midőn a sürgés­hez érve, lábdobbantással adott jelre a legények leve­gőben lengő mozgásba hozták a lányokat, majd ismét ta­lajra bocsátották őket. Még a dal is szilajabban szólt: „Zavaros a Sajó azért inga­dozik, Szerelmes a legény, azért fáradozik, Mert, ha szerelmes nem volna, nem is fáradozna, Azért a pár csókért nem álmatlankod- na...” A harmincas évek elején a gazdák egyletének Major utcai kaszinójában, a „Gaz­dakörben” folytatták még a bátyus bálokat, sajnos, nem sokáig: mint annyi sok, szép szokást, ezt is a harmincas évek derekán bekövetkezett gazdasági válság, majd a második világháború szörnyű évei szüntették meg. L. A Moszkvában járt film- átvételi bizottság tíz új film­alkotást vett át magyaror­szági forgalmazásra. Mihail Bulgakov regénye alapján Alekszandr Alov és Vlagyimir Naumov készítette a Menekülés című kétrészes, színes, szélesvásznú filmet, amelynek főszereplői között, találjuk Ludmilla Szavelje- vát, Alekszej Batalovot, Mi­hail Uljanovot és Jevgenyij Jevsztyignyejevet. A másik nagyszabású két­részes mű a Grigori j Kozin- cev rendezte Lear király. Operatőre Lonasz Gricjusz, díszlettervezője Jenei Jenő, zeneszerzője Dmitrij ’ Soszta- kovics. A Shakespeare-dráma címszereplője Juri Jarvet. A harmadik kétrészes al­kotás a Salut, Mária! Joszif Hejfic készítette egy asz- szonyról, aki fiatal leányként vesz részt a polgárháborúban. Beleszeret egy spanyol ten­gerészbe, harcol a spanyol polgárháborúban, ahol elve­szíti férjét és fiát. A második világháborúban tisztként dol­gozik egy felderítő iskolában. Ugyancsak , kétrészes film Az atamán halála, amelynek forgatókönyvét Andrej Mi- halkov-Koncsalovszkij és Eduard Tropinyin írta. AKa- zahfilm Stúdióban készítették a nemrég elhunyt Saken Aimanov rendező irányításá­val. Magyar színpadokon is ját­szották Konsztantyin Trenyov színdarabját, a Ljubov Jaro- váját. Most színes, széles­vásznú filmen láthatjuk majd, Vlagyimir Fetyin rendezésé­ben, Szolovjev-Szedoj zené­jével. Főszereplők: Ljudmilla Csurszina, Vaszilij Lanovoj, Vaszilij Suskin, Kirill Lav­rov, Rufina Nyifontova, Inna Makarova és Antolij Papnőv. ‘ Parádés szereposztás! A Moldovafilm Kockázat című alkotása a szovjet fel­derítők harcáról szól. Egyik főszerepét Nyikolaj Burljajev játssza, akit az Iván gyer­mekkora ifjú főszereplőjeként ismertünk meg. Átvették még az Anna bol­dogsága című Lenfilm-pro- dukciót (rendezte Jurij Ro­gov, főszereplői: Valentyina Tyelicskina, Jevgenyij Tye- tyerin és Nyikolaj Gricenko); a Nagymamák és unokák és a Csermen című filmet, va­lamint a Felszabadítás har­madik részét, amelynek cí­me: A főtámadás iránya. Bányász oyermekrajz’ pályázat „Emlékek a mecseki bá­nyászat történetéből” cím­mel kiállítás nyílt kedden Pécsett, a Mecseki Szénbá­nyák volt belvárosi székhá­zában, amelyet jövőre állan­dó bányászati múzeum és műszaki klub céljára alakí­tanak át. Ugyanitt állították ki a vállalat által meghirdetett I. bányász gyermekrajz-pályá- zatra érkezett legsikeresebb munkákat. Az ünnepélyes megnyitón adták át a pá­lyázat díjait is. Tizennyolc ifjú alkotó között nyolcezer forintot osztottak ki. Hat- vanhárman kaptak tárgyju­talmat és oklevelet. Űrhajós napok a rádióban A magyar és a szovjet rá­dió, televízió tovább bővíti együttműködését. A rádió­hallgatóknak egyebek között az eddiginél több olyan adást sugároznak majd, amely gazdagon dokumen­tálva mutatja be a két or­szág gazdasági, tudományos és kulturális életét. Így a magyar rádió már a követ­kező hetekben több érdekes programot iktat műsorába, amelyek a szovjet külpoliti­ka irányelveivel foglalkoz­nak. Részletes tudósítások hangzanak majd el az SZKP XXIV. kongresszusáról, a világszerte érdeklődéssel várt tanácskozás fontos ese­ményéről. Helyet kapnak a rádiós programokban a kö­zös vállalatok munkáját, éle­tét, eredményeit bemutató műsorok is. Másik érdekes­ség: áprilisban a magyar rá-, dióban. űrhajós napokat rendeznék; ézek ’során a szovjet űrhajózás eredmé­nyeit ismertetik, 's szovjet tudósok számolnak be felfe­dezéseikről. A két ország televíziója is szorosabbra fűzi kapcsolata­it. Az együttműködés kere­tében műsort készítenek a többi között az alumínium- gyártásban megvalósuló koo­peráció „hétköznapjairól”. Tervbe vették koprodukciós tv-filmek forgatását a klasz- szikus orosz irodalom re­mekműveiből. A magyar nézők színes, érdekes tudó­sításokat láthatnak majd a Baltikum kulturális életéről, a szovjet ifjúságról. Magyar —szovjet népzenei műsort is bemutatnak „A képernyő barátokat gyűjt” címmel. A RORI Hajdani nyolc gimnáziumi esztendőm alatt apám kétszer járt az iskolában. Először, amikor első beiratkozásomra ho­zott: — Fiam, ne feledd el soha a napot, amikor először kí­sért fel apád a gimnázium lépcsőjén! — Másodszor meg, amikor egy napsütéses májusi kedden mint búcsúzó diákokat, maturánsokat kísért a' hagyományos harangszó a Szinva- parti intézet lépcsőin és udvarán, amikor ballagtunk. Akkor azt mondta: — Fiam, ez ritka ünnep, elmegyünk a Rábel cukrászdába. És elmentünk a patinás üzletbe, amely akkor még csak egy helyiségből állott, apró plüsskanapéin csipke­díszek voltak, látogatói meg a hajdani úri társaság képvise­lői, katonatisztek, hasonlók. Kishivatalnokok nem jártak ide, de a ballagás, az érettségi olyan nevezetes alkalom volt, hogy valami ilyen rendkívüliséggel kellett emlékezetessé tenni. A presszókávé még nem járta akkoriban: fagylaltból, hozzávaló ostyából, meg krémesböl állt az ünnepi vendéglátás, meg magából a ritka eseményből, hogy a Rábel cukrászdában fagy laltozhattam j Aztán nagyon-nagyon sokáig nem jártam a cukrászdában. A Rábel cukrászdából Roráriusz cukrászda lett, majd az utolsó gazda neve nőtt fogalommá. Akik a Roráriusz cuk­rászdát szerették, látogatták talán nem is mind tudtak Ro­ráriusz mesterről, nem■ is kutatták a cukrászda nevének ere­detét. A teljes név később Rori-ra rövidült, s ebben a be­cézett alakban lett országszerte ismert. Persze közben volt egy világháború is, sok-sok társadalmi változással, aminek egyik aprócska mozzanata, hogy többek között a Rori is átalakult. Legalábbis, ami a közönségét il­leti. Hajdani vendégei eltűntek, s az utolsó negyedszázadban pedagógusok, művészek, kishivatalnokok, munkásfiatalok, ebédszünetüket töltö kereskedelmi dolgozók csendes beszél­gető, kávézó helye lett. Cukrászda. Nem eszpresszó! Szesz­mentes, szolid intézmény. 1828-tól állt helyén, s első termében, a hajdani egyetlen helyiségben, ma is az a faragott polcrendszer és pult talál­ható, amely a csaknem másfél évszázad előtti nyitáskor vár­ta a vendégeket. De sok vendég megfordult e pult előtt! Né­hány évvel ezelőtt megjelent egy rövid ismertetés a cuk­rászda múltjáról. Ha jól emlékszem, Komáromy Jóska bácsi, a Herman Ottó Múzeum nyugdíjas igazgatója, a város múlt­jának lelkes kutatója állította össze. Hiteles .források szerint Petőfi is járt a cukrászdában, s gyakori vendég volt itt Dé­ryné, meg a miskolci színészvilág, egyben az egyetemes ma­gyar színművészet sok-sok kiemelkedő alakja. Híres politi­kusok, történelmi személyiségek, akikre büszkék vagyunk, s akiknek neve gyűlöletes, egyaránt megfordultak a boltíves mennyezet alatt. A felszabadulás után meg egy időben szinte pótolta az értelmiség klubját, s az új, szabad élet friss ízeire rátalált kisemberek kulturált, otthonos hangulatú pihenőhelye lett. A várost felkereső vendégek szívesen jöttek ide, olyan jellegzetessége a városnak, mint az Avas lejtői, pincéi, a ki­látótorony, vagy Tapolca, Lillafüred. Ödön épülete és környezete a városrendezés útjába került. A korszerűbb városért sokféle áldozatot kell hozni. Most egy patinás, szinte a budapesti Vár-beli Ruszwurmmal azonos cukrászdától kell megválnunk. Értelmünk a városfejlesztést igenli, érzelmeink azonban sajnálattal figyelik a nagy hírű. 143 esztendős cukrászda elmúlását. A hírek szerint nagy érté­kű berendezését beépítik majdan egy kávéházi részletbe. De az már aligha lesz a régi, az igazi. Csak emlékeztető a régi Rorira. Az épület mögött talán már ott áll a dózer, hogy néhány kemény nekiiramodással simára egyengesse a Rori egykori helyéi. Mire eljön a májusi napsütés, nyoma, sem ‘ marad a cukrászdának. De régen, de sok évtizeddel iezelőtt is volt az a május, amikor ballagás után. különleges ünnepi esemény­ként a Rábel cukrászdában tagylaltozhatlam. BENEDEK MIKLÓS éjféltől eggelig NYOLCVANEGY KIVÉGZÉS Petrus Pelser dél-afrikai igazság- és börtönügyi mi­niszter bejelentette, hogy az országban tavaly 81 személyt végeztek ki. A világon 1944 óta végrehajtott és hivatalo­san is bejelentett kivégzések fele a Dél-afrikai Köztársa­ságot terheli. HATALMAS SUGARAKBAN ÖMLIK Hatalmas sugarakban öm­lik a tengerbe a dél-afrikai partoknál az olaj. A zátony­ra futott Wafra nevű libériái tartályhajó rakománya közel 40 ezer tonna nyersolaj. KATONAI FENNHATÓSÁG ALÁ HELYEZTÉK A Fülöp-szigeteken katonai fennhatóság alá helyezték Cotabato tartomány nyolc városát. A kormány így pró­bál véget vetni a kereszté­nyek és a mohamedánok kö­zött dúló háborúskodásnak, amely az utóbbi nyolc hó­napban 1000 ember halálát okozta. SÚLYOS VESZTESÉGEK A riói és a Sao Paulo-i esőzések és az áradások 129 emberéletet követeltek. Rió­ban voltak a legsúlyosabbak a veszteségek: itt 70 holttes­tet találtak, a fedél nélkül maradtak száma negyven­ezer. NAGYON SIETTEK A belgiumi Vise városka pályaudvarának pénztárosát reggel két fegyveres bandita felszólította, hogy adjon át nekik egy több százezer frankot tartalmazó pénzes­zsákot, amit a banditák ma­gukkal vittek. Nagyon siet­tek és így nem vettek észre egy másik zsákot, amelyben ugyanilyen összeg volt. LESZEDTÉK A REPÜLŐGÉPRŐL Az amerikai Jimmy Dup­ree hivatásos félnehézsúlyú ökölvívót a venezuelai rend­őrség leszedte a Miamiba in­duló repülőgépről, mert az 5500 dolláros adó megfizeté­se nélkül akart távozni. Az ökölvívó kiütéses vereséget szenvedett. Csak akkor tá­vozhat, ha megfizeti az adót. A CSALÓ DISSZIDENST ELÍTÉLTÉK Hatévi börtönre ítélte a ka­nadai Ontario államban levő Kitchener város bírósága Ko­vács János 26 éves magyar disszidenst, aki 25 rendbeli csalás bűntettének vádjával állt a törvényszék előtt. NINCS REMÉNY AZ AMNESZTIÁRA A bebörtönzött kommunis­ták sorsáról tárgyal a Su­harto indonéz elnök vezette kabinet. A hírek szerint úgy döntöttek, hogy az 1965 óta börtönben sínylődő 70 000 in­donéz kommunistának nincs reménye arra, hogy amnesz­tiában részesüliön. RÓMAI PÉNZEKRE BUKKANTAK A III. századból származó római pénzekre bukkanlak a litvániai Kaunas városában egy új ház alapozási munká­latai közben Kelet-Európá- ban ezúttal találtak először ebből a korból származó ró­mai pénzeket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom