Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-15 / 38. szám

a miskolciaké a szó „Méregdrága" a hóvirág Didergünk Némaságra ítéli rádiók és televíziók A GELKA gondjai + Ez is egy megoldás! (Jármay György rajza) Segített bajomban Ez év elején meghalt a fér­jem. Nagyon nehéz körülmé­nyek közé kerültem, hiszen betegsége 3 évig tartott, s nem kell részletezni, hogy anyagilag is megéreztük. A hosszas betegség ideje alatt megfeledkeztünk férjem ko­rábban kötött biztosításának rendezéséről. A temetés után elmentem az Állami Biztosí­tóhoz, Nyíri Dénes fiókveze­tőhöz. Abban a tudatban vol­tam, hogy az én családi biz­tosításom után, ez alkalom­mal kapok vagy négyszáz fo­rint segélyt. Nem tudtam ar­ról, hogy ilyen esetben a biz­tosítottnak nagyobb összeget fizetnek ki. Alig hitlem a szememnek, amikor kezembe adták az ötezer forintról ki­állított utalványt, azután pe­dig a pénzt. A temetés hat­ezer forintba került, így a biztosítótól kapott összegből visszaadhattam a temetésre Egy árából — kettőt Két nagy fiam van, s most hogy itt a farsang, a bálok ideje, megkértek, vegyek ne­kik szép fehér, műszálas vagy nyloninget, mert mit tagad­jam, a meglevők már elég régiek. Az újságból értesül­tem arról, hogy árleszállítás van, örvendeztem a hírnek, de nemsokára elszontyolod­tam, mert egy másik cikkből meg arról értesültem, hogy fehér férfiinget nem kapni leszállított áron. mert farsang lévén, az kelendő áru. Azért mégis útnak eredtem, és kel­lemes meglepetés ért. Mind­járt az első üzletben — ahol máskor is szívesen vásárolok —, a Széchenyi utca 10. szám alatti Divatáru boltban kap­tam a fiaim számára megfe­lelő ingeket. Az eredeti ter­vemet megváltoztatva, kettő helyett négyet vettem, olyan olcsón juthatunk hozzá — írja Pongrácz Istvánná, Kun Béla utca kapott kölcsönt. Nem akarok reklámot csinálni a biztosí­tónak, de most saját magam is meggyőződtem arról, érde­mes az embernek biztosítást kötni, mert milyen jól jött nekem is a segítség bajom­ban. özv. Arnóczki Sándorné Kun Béla u. 115. a Termálban! Nem tudni, mi lehet az oka, de mostanában, a — nyáron korszerűsített — tapolcai Termálfürdőt egyre keveseb­ben keresik fel. Számos törzs­vendég — főként olyan, aki valamilyen betegség gyógyí­tása miatt jár ki a fürdőbe — maradt távol. Még a leg­edzettebb látogatók is egyket­tőre „kint vannak a vízből”, mert hideg van a teremben, sőt a zuhanyozóban sem me­legedhet fel a kedves vendég, mivel a radiátorok sem fű­tő-, hanem inkább hütőtes- tek. A nemrégiben felszerelt hajszárító apparátusok egyen­ként elromlottak, pillanat­nyilag pedig egyetlen egy sincs a helyén, bizonyára el­vitték megjavítani, s még nem készültek el. Na nem baj, nemsokára itt a nyár — mondogatjuk vigasztalódás- képpen. Addig meg dider­günk a Termálban. Vagy egyszerűbb, ha nem megyünk oda? I. M. Tapolca Sárkupacok az utcán A város egyik legforgal­masabb útszakaszán, a Kun Béla utcának azon a részén, amely a Zsolcai kaput és a Bajcsy-Zsilinszky utcát köti össze, úgy látszik, a Köztisz­tasági Vállalat jóvoltából „műemlékként” őrzik a lefa­gyott, jeges sarat, amely, ha egy kicsit enyhébb az idő, bokáig ér. Igaz, a minap — valószínűleg az egyik ház gondnoka — öntevékenyen hozzálátott az egyáltalán nem épületes látvány eltüntetésé­hez. A legegyszerűbb mód­szerhez folyamodott: az út­test közepére szórta a csá­kánnyal meglazított kupaco­kat. Ha lucskos az út, legyen méginkább az! Pedig egyet­len teherautó néhány fuvar­ral eltüntethetné az időjárás­nak ezt a maradékát, örömet okozva ezzel járművekkel és gyalogosan közlekedőknek egyaránt. F. I. Miskolc Baleset is történhetett volna Február 11-én, csütörtökön Felsőzsolcáról igyekeztem volna be Miskolcra. A 7-es busz a végállomáson, a Pokol csárda előtt állt. Hangsúlyo­zom, hogy állt, tehát a mo­torját még be sem indították. De amikor a buszhoz értem, a hátsó felszálló korlátját megfogtam és a fél lábammal már felléptem a lépcsőre, ak­kor hirtelen összezáródott az ajtó és a busz elindult. Hir­telenjében ki sem tudtam húzni sem a kezem, sem a lábam az összecsukott ajtók közül. A kalauznő. kinézve az ablakon, látta, milyen „szo­rult” helyzetben vagyok, le­csengette a buszt. Az lassí­tott ugyan egy kicsit, de nem állt meg, sőt az ajtót sem nyitották ki. Nagy nehezen mégiscsak sikerült kiszabadí­tani beszorult testrészeimet. A kalauznő látva, hogy sem­mi bajom, és szerencsésen le­maradtam a buszról. — hol­ott sietnem kellett volna — bizonyára azt gondolta ma­gában: na. ezt is sikerült itt hagyni. (Persze, a buszban néhány utas volt.) Mire az ijedtségtől és a meglepetés­től magamhoz tértem, a busz már régen elrobogott, így rendszámát sem sikerült megjegyeznem. Annyi viszont biztos, hogy a pontosan déli 12 órakor Felsőzsolcáról, a Pokol csárda elől induló 7- es buszról van szó. Tudom, hogy a vezetők menetidőhöz vannak kötve, de azt hiszem, nem jelentett volna különö­sebb késést, ha hagynak nyu­godtan felszállni. Azt hiszem, ez az eset már túlmegy az udvariatlanság határain is, arról nem is beszélve, hogy könnyen baleset is történhe­tett volna. Jó lenne az ilyes­mire vigyázni! B. S. Miskolc. Havonta 4000 rádiót és te­levíziót javítanak meg Mis­kolcon és a miskolci járás­ban a GELKA szerelői. A 30 tagú szerelőgárdára nyomasz­tóan hat a néma televíziók és rádiók serege, mivel a munkakörülmények lassan már csaknem tarthatatlanná válnak. A Munkácsy utcában levő felvevőhelyen egyszerre három-négy ember fér el az átvételi asztalnál, és ha ne­tán többen is egyidőben ér­keznek, az utcán kénytelenek várakozni. Kormos László, a szerviz vezetője elmondta: a javító­helyisegekben már alig lehet dolgozni a felhalmozódé ké­szülékektől. Jó részük csak egyhetes némaságra van ítél­ve, egy-két százalékuk vi­szont tíz-tizenkét napig vár, amíg megjavítják. Az ilyen készülékekhez általában más­honnan kénytelenek besze­rezni a szükséges alkatrésze­ket, ami több napos idővesz­teséggel jár. — Amikor csak lehet, a helyszínen javítjuk meg a rá­diókat és tévéket. Ez a mód­szer nekünk is, a tulajdonos­nak is kedvezőbb — tájékoz­tat a szerviz vezetője. — Ha viszont valamiben ok miatt túlságosan sokáig elhúzódik a javítás, kölcsönözünk a sa­játunkból. összesen tíz tévé, rádió és hűtőgép áll rendel­kezésre ilyen célra. A mis­kolciak nem nagyon kérik még akkor sem, ha netán — alkatrészre várva — huza­mosabb ideig kell nélkülöz­niük a tévét vagy a rádiót. A GELKA szerelői 17 000- féle alkatrésszel dolgoznak. A hiány általában sohasem ke­vesebb 15 százaléknál. Ahogy a szakemberek mondják: ahány alkatrész, annyi gond. Sohasem tudni, mikor, me­lyik kerül — ha csak időle­gesen is — a hiánycikkek listájára. Ráadásul a Szepesi utcai fióknál még telefon sincs, ami nemcsak azért bosszantó, mert itt nem lehet telefonon bejelenteni az igé­Szép siker A Miskolci Közúti Építő Vállalat 40 millió forinttal teljesítette túl elmúlt évi tervét, és 26 százalékkal nö­velte a termelékenységet. Sötét a fülke... A szélrózsa minden irányá­ból rengeteg ember utazik Miskolcra — munkába, s haza. Sokan úgy „ütik agyon” az utazással járó időt, hogy szunyókálnak egyet. Ezek nem is veszik zokon, ha olyan sötét a fülke, hogy a szomszéd ülésig alig látni. Vannak viszont olyan utasok is, akik szeretnének esetleg olvasni a vonaton. A kalauz­nak hiába tennének kifogást, „a fény hiánya miatt”, ő sem segíthetne, hiszen a lám­patest legtöbbjéből hiányzik az égő. Lehet, hogy az uta­sok is ludasak ebben, de ab­ban már nem, hogy a pótlás­ról elfeledkeznek gondoskod­ni. S ha mind emellé még hideg is a kupé, csupán any- nyi az előnye, hogy a jóté­kony sötétben senki nem lát­ja, hogy remeg, didereg a hi­degtől a másik. D. J. Miskolc ROVATVEZETŐ: KOLTAI JÓZSEFNÉ Az orszá« legnagyobb panamistája 1912. június 4-én dél­előtt fél tizenegy óra­kor gróf Tisza István ház­elnök megnyitotta a képvi­selőház ülését. Holló Lajos ellenzéki képviselő, az ob- strukció jól bevált technikája szerint, a házszabályokhoz kért szót. Arra készült, hogy hosszan beszél mell kés kér­désekről. s az időhúzással — ameddig lehet — megakadá­lyozza, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslatok tárgyalásra, illetőleg elfoga­dásra kerüljenek. Ezúttal azonban Tisza — egyébként a házszabályokkal ellentétben — nem adta meg Holló képviselőnek a szót. S nem volt hajlandó elnöki kö­telességének eleget tenni ak­kor sem, amikor Eitner Zsig- mond, Holló elvbarátja át­adta neki azt a húsz aláírást tartalmazó ívet, amelyen az ellenzék zárt ülés elrendelé­sét kérte. Tisza ehelyett be­szélni kezdett. Egyre nagyobb zaj, felháborodás közepette mondott néhány — alig ért­hető — mondatot, aztán sza­vazásra tette fel a szóban forgó véderőről szóló tör­vényjavaslatot. A kormány- párti képviselők Tisza inté­sére a megfelelő pillanatban felálltak, s az elnök ki jelen-' tette, hogy a törvényjavaslat elfogadtatott, s azt a főrendi­házhoz továbbítják. Tisza hiába utasította rendre egy­másután az ellenzékieket, azok tovább tüntettek ellene. nyékét, hanem azért is, mert a szakemberek is csak úgy tudnak kapcsolatot tartani egymással, ha átgyalogolnak a Munkácsy utcából ide. A szervizhez tartozik a miskolci járás is, ami azt je­lenti, hogy minden községbe, egy héten legalább egyszer ellátogatnak a szerelők, a na­gyobb falvakba többször is. * — Lényeges változás a GLlKA által végzett szolgál­tatásokban csak akkor vár­ható. ha felépül az új köz­ponti telephely — sommázza az elmondottakat Kormos László. — Addig — sajnos — még nagyon sokat kell várni, hiszen az új telep átadására előreláthatólag csak 1974-ben kerül sor. Az viszont már most is elengedhetetlenül fontos, hogy még az idén leg­alább egy 200 négyzetméte­res helyiséggel bővítsük á jelenlegi szervizállomást, kü­lönben rövidesen mozdulni sem tudunk a készülékektől, ami a munkát egyre inkább hátráltatja. Ennek a követ­kezménye pedig az lehet, hogy még tovább tart a vál­lalás ideje. NAGY JÓZSEF A fluktuáció felkiáltójelei A múlt esztendő baleseti statisztikája arról árulkodik, hogy tavaly nagyon sok halálos végű és sérüléses baleset volt Borsodban annak ellenére, hogy százezreket, milliókat köl­tenek a vállalatok a munka- és szociális körülmények javí- 'ására, munkásvédelmi célokra. Tavaly 8756 sérüléses baleset volt a megyében. A kiesett munkanapok száma 205 074. Ha napi nyolcvan forintos át­lagkeresetet veszünk, az összeg meghaladja a 16 millió forin­tot. Miután az SZTK térítésként átlagosan ennek a 75 szá­zalékát fedezi, a balesetek miatt kiesett kereset mintegy négymillió forintra tehető. Tavaly 68 halálos kimenetelű bal­eset történt a megyében. Az idén az eltelt másfél hónap alatt pedig kettő. Különös módon mindkét halálos balesetet tolató mozdony okozta, üzemen belüli vasúti pályán Az egyik az LKM-ben, a másik a BVK-ban történt Évekkel ezelőtt, amikor a munkaerő-vándorlás még meg sem közelítette a jelenlegit, az újonnan felvett dolgozók a baleseteknek csupán a tíz százalékát okozták. A munkásvé­delmi statisztikák új munkaerőként veszik számba azokat is, akik csak más vállalatnál helyezkednek el. jóllehet 10—20 éve dolgoznak. Tavaly a balesetek egvharmadát okozták az új dolgozók és a vándorlók. Egyáltalán nem szélsőséges ese­tekként tartják számon az olyan baleseteket, amelyek régi megbízhatóan jó szakmunkásokkal fordulnak elő, akik új környezetbe kerülnek és olyan gépen is baleset érheti őket. amilyenen korábban dolgoztak. A lassan csökkenő munkásvándorlás remélhetőleg a balese­tek számának csökkenését is jelenti egyben. Felhívja a fi­gyelmet az új belépők magas baleseti száma arra is, hogy sok helyen nem éri el még a munkásvédelmi oktatás a kí­vánt színvonalat. A negyedik ötéves terv ideje alatt a nagyobb borsodi vál­lalatok százmillió forintokat költenek majd a munkakörülmé­nyek javítására és munkásvédelmi céljaik megvalósítására. — Mindez csak úgv hozhatja meg a kívánt eredményt — adott tájékoztatót Csengeri Zoltán, az SZMT munkásvédelmi főfelügyelője —. ha minden munkahelyen következetesen el­lenőrzik, betartják a szükséges rendelkezéseket és előíráso­kat. A munkásvédelem, a balesetek száma ugyanis a legszo­rosabb kapcsolatban a munkafegyelemmel van, mondhatni: függvénye a fegyelmezettségnek Jó időben szólunk, most, a kollektív szerződéstervezet ösz- szeállításának idején, hogy a szakszervezeti bizottágok min­denütt jelentőségének megfelelően foglalkozzanak a munkás­védelemmel. Hasonlóképpen nagy felelősségük van ebben a műszaki fejlesztéssel foglalkozó szakembereknek is. N. J. Válaszul délután a képviselő­ház elnöke rendőröket vezé­nyelt a terembe. A rendőrök elállták az egész jobboldali folyosót, és az elnöki irodától az üléste­remig vezető utat is rendőr­sorfal szegélyezte. Emiatt az ellenzék botrányt rendezett az ülésteremben, a Ház el­nökének parancsára azonban a rendőrök berohantak, és kezdték ’ ituszkolni az ellen­zékieket. Elsőnek Károlyi Mi­hályt vezették ki, majd Justh Jánost, Ábrahám Dezsőt és még másokat. Az egyik füg­getlenségi képviselő elájult az izgalomtól. A Justh-pár- tiak látva, hogy tehetetlenek az erőszakkal szemben, vala­mennyien kivonultak. Tisza István most már nyugodtan beszélhetett a helyreállt csendben, legfeljebb a kor­mánypárti képviselők tapsa és helyeslése állította meg néha. S hogy meg ne ismét­lődhessenek olyan tüntetések, amelyek néhány nappal előbb, május 23-án zajlottak. Tisza rendőr-, csendőr- és katonai különítményeket ve- zényeltetett Budapest legfőbb pontjaira. Másnap, június 5-én dél­előtt az ellenzéki képviselők az Országház kávéházában gyülekeztek, hogy együtt vo­nuljanak az Országházhoz. Ahogy Tisza megjelent az ülésteremben, a baloldalon megszólaltak a fütyülök, sí­pok, trombiták, csöngők. A rettenetes hangzavart is túl­harsogta néhány ellenzéki képviselő: — Gazság! Gazemberek! Gróf Károlyi Mihály fel­ugrott az első sorban egy székre, és öklét rázta Tisza felé: — Közönséges hitvány ku­tya! Aljas gazember! Nem­csak politikusnak, de ember­nek is gaz! Zlinszky István a minisz­terelnöki bársonyszékhez fu­tott és Lukács László mi­niszterelnök arcába kiáltotta: — Te vagy a nagyobb gaz­ember! Huszár Károly, szintén a miniszterelnök felé: — Mi van az osztálysors­játék tclvajlásaival? A miniszterelnök kínosan feszengve tűrte a sértéseket. Nemrégiben leplezte le ugyanis az ellenzék, hogy Lukács pénzügyminiszter ko­rában különböző panamák részese volt. „Magyarország miniszterelnöke az ország legnagyobb panamistája” — állapították meg az ellenzéki lapok. S mivel a vád igaz volt. Lukács nem törölhette le a becsületén esett sötét foltot. PINTÉR ISTVÁN (Következik; Pisztolylövés az ülésteremben)

Next

/
Oldalképek
Tartalom