Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-18 / 41. szám

Ajándékműsor öregeknek A Bartók Béla Művelődési Központnak immár négyéves szép hagyománya, hogy iyen- kor, a tél végén ajándékmű­sort adnak a kisgyőri öre­geknek. (Ugyanis a Lenin Kohászati Művek a kisgyőri termelőszövetkezet patronáló üzeme.) Minden évben zár­számadás után a művelődési központ tánckara, zenekara és szólistái önálló műsorral indulnak Kisgyőrbe mint most szombaton, február 20- án. Szívesen teszik, mert ezek a fellépések újabb, és nagyon értékes sikert, szere- tetet „írnak a számlájukra”. „— Miskolc legfeljebb születési helyeként szerepel egy-két jelentős írónknak; pár éves korában .került el innét Szabó Lőrinc véglege­sen. Itt szeretnénk néhányan irodalmi életet szervezni.” Kabdebó Lórántnak, a Szabó Lőrinc lázadó évtizede című tanulmánya elé írt „széljegyzetéből” vettem az idézetet. Utolsó mondata jel­lemző napjainkban Miskolc irodalmi életére. Nem akarok játszani a szavakkal, de így van; a Napjaink című iro­dalmi újság, a benne meg­jelenő kortárs-írók, költők művei azok, amelyek itt a helyi és a mai irodalmat je­lentik. Hivatott művelői, és a lap olvasói régen eldöntöt­ték. mit jelent mindez, mit nyújt az újság, mit ad ez a miskolci és Borsod megyei „irodalmi sajtó”. Sokat, ke­veset, éppen jól van így? — legyen ez most mindegy. A lapban írások vannak és nevek, amelyek útjukat ke­reső, újat kereső írókat, köl­tőket rejtenek. Nem mindig ismerjük őket, és nem is­merjük eléggé. így is elhisz- szük, hogy amiről írnak az napjainkban van és így van. De még inkább elhinnénk ha (az ország valamennyi az újságnak dolgozó írójáról, költőjéről van szó) nevüket hallván, látván nem kellene fellapozni az irodalmi lexi­kont. De bajban is vagyunk, mert ott nem szerepel a leg­fiatalabbak neve. és egy-két. három, de több írás alapján nem sokat tudunk még. A lap szerkesztői szeretnék „emberközelbe” hozni a má­sik embert, aki ír és általá­ban jól. így született meg a gondolat, hogy minden hó­napban találkozzanak az új­ságban publikáló írók és költők olvasóikkal. Még egy­szer tehát: minden hónap­ban, rendszeresen. Hogy „kelljen életre” a Napjaink, lássuk az embert, halljuk a gondolatait, amelyeket még nem írt le. de amelyek kul­csot adnak a nyomtatott be­tűhöz. Egy kis épülethez elegendő téglából nem lesz tornyos kastély (csak legyen minél előbb épület!). Ne kételkedés fogadja tehát az alakuló Napjaink-kluhot (most a Művészklub. szeptembertől a Kossuth Művelődési Ház ad neki otthont), hanem érdek­lődő. felfigyelő kíváncsiság. Meg annak a biztos tudata, hogy ez kell: továbblépés­nek ha így tetszik, indulás­nak. ha úgy. A Hetek, a Kilencek sokak által ismert harmincon in­neni és alig túli fiataljait, a Naponta más című antológia prózaíróit, a határon túli magyar írókat hívja a Nap­jaink. nekik szervez (most még) közönséget a Kossuth Művelődési Ház. Biztosan ér­demes, mert sokan szeretik — aktívan is — a „fiatal” magyar irodalmat. Legyenek ők többen, mint azok, akik bizalmatlanul figyelnek: lesz ebből valami? (makai) Kinek van joga kísérletezni? Horváth Adám nyilatkozata a DH-nak Tizennegyedik éve televízi­ós rendező, nevét a szakma élvonalában „jegyzik”. Itt kezdte pélváját, dolgozott minden olyan produkcióiban és munkakörben, amely a mesterségbeli tudás tökéletes elsajátításához szükséges. Emlékezetes sikereit a nagy- közönség is nyilvántartja. — Véleménye szerint mi a különbség a színházi, a film- és a tévérendező munkája között? — A televíziós rendezés a kettő összefoglalása, amely­ben ezek a formák elemeik­ben megtalálhatók. De egy­ségében mindkettőnél sokré­tűbb. Az elektronikus tech­nikával élő produktumot ho­zunk létre, a színháztól a fo­lyamatos játék feszültségét, a filmtől a látásmódot átvéve. — A televíziós rendező — a műfaj sajátosságai­nál fogva — sokat alko*. Nem jelenthet-e ez en­gedményt a színvonal­ban? — A színházi rendező fo­lyamatos előadást álmodik meg, a filmrendező az örök­kévalósággal jegyzi el művét, a tévérendező egyszeri-két­szeri előadásra számíthat. Ah­hoz tehát, hogy önmagát, mű­vészi mondanivalóját kifejez­hesse, sokat kell alkotnia. Ez a körülmény természetesen nem jelenthet felületesebb felkészülést. Fontos, hogy a rendező csak olyan művet vállaljon amelynek egésze összecseng a saját művészi hitvallásával. Fontos az is, hogy a mesterséget alaposan megtanulja, kisujjában legyen a technika, s ezt a minden ízében megismert eszközt használja fel a művészi mon­danivaló minél tökéletesebb kifejezése érdekében. A nél­külözhetetlen mesterségbeli tudás szempontjából hasznos is, hogy sokat kell csinálni. — Milyennek tartja a té­vé művészeti produkció­it általában? — Egyenetlennek — ha er­re a kérdésre egyáltalán le­bet röviden válaszolni. — ön szerint mi határoz­hatja meg a bemutatható­ság „minimumát”? — Alsó határ az ízléstelen­ség. Persze, ezt sem könnyű meghatározni, mert esetleg mást ért ezen a közönség, és mást a rendező. Kialakult azonban a társadalmilag el­fogadott norma, amelyet sem­miképpen sem szabad meg­sérteni. Ezért vitatkoznék az­zal a néha tapasztalható fel­fogással, amely az ízléstelent a szórakoztatóval téveszti össze. — Mi a véleménye a ren­dezők kísérletezési jogá­ról? — Kísérletezni, újat keres­ni szükséges, elengedhetetlen. De kísérletezésre csak az jo­gosult. aki a mesterségbeli tu­dást teljesen elsajátította. Művészeti és gondolati kísér­letezésnek a képernyőn is he­lye van, mesterségbeli, alap­vető tudatlanságból fakadó próbálkozások meg nem en­gedhetők. Éppen úgy a tu­datlanság a sikertelenségre sem lehet mentség. — Melyik munkáját tart­ja a legsikeresebbnek? — Pillanatnyilag egyik „le­futott” produkciómmal sem vagyok elégedett, biztos, hogy ma már valamennyit lírásként csinálnám meg. Sze­rettem A fából faragott ki­rályfit, a Sírigtartó barátsá­got, a szilveszteri műsort. Eb­ből is látható, hogy érdeklő­dési köröm megoszlik, s nincs bennem alapvető idegenkedés valamilyen műfajjal szemben. Elvem, hogy minden produk­ciót. érthetően kell megolda­ni, jó értelemben vett egysze­rűséggel. s kerülni kell a bo­nyolult kifejezési formákat. — Felhasználja-e a kri­tikusok észrevételeit? — A kritikára rendszerint azonnali indulattal reagálok, akár kedvezően nyilatkozik a munkámról, akár sikertelen­ségre figyelmeztet. Aztán le­ülepszik bennem, s amit le­hel, igyekszem hasznosítani. — Amikor alkot, gon­dol-e a közönségre? — Konkrétan talán nem, de mindig szorongat a fele­lősség: azt, amit csinálok. 6— 8 millió ember figyeli vagy fogja figyelni. — Nevét gyakran olvas­hatjuk rádióműsorok rendezőjeként is. Szereti a változatosságot? — Csak azt nem szabad el­vállalni, amiről tudom, hogy tőlem idegen. Ezért nem men­tem színházba rendezni, bár nagyon sokszor hívtak ... SIMON EMIL Jugoszláv hegedűművész, Ljubljanában született 1931- ben. ötéves korában kezdett hegedülni tanulni, majd Londonban Max Rostálnál tanult tovább. 1951-ben és 1953-ban nemzetközi verse­nyeken első díjat nyert. Európai hangversenykörút- jain kívül Ausztráliában, Űj- Zéiandban és Japánban is hangversenyezett. A hegedű- irodalom klasszikusain kívüi a mai jugoszláv szerzők mű­veit is rendszeresen játssza, számos ilyen művet muta­tott be. Tegnap esti Bartók-termi hangversenyének műsorán Beethoven F-dúr (Tavaszi) szonátája, Bach d-moll par­titája, Debussy Szonátája, Paganini két szonátája és Mózes-fantéziája szerepelt. Igazságtalanság lenne egy- értelműleg elmarasztalólag Magyar tudós bulgáriai tatárok között Dr. Henkey Gyula kecske­méti muzeológus, aki két he­tet töltött Bulgáriában, elő­adást tartott útiélményeiről és kutatásairól Bács megye székhelyének művelődési köz­pontjában, Részletesen szólt az ottani tatárok gazdasági- társadalmi helyzetéről, szo­kásairól, hagyományairól, embertani sajátosságairól. El­mondta, hogy a tatárok álta­lában közepes termetűek: a férfiak 168,3, a nők pedig 156,3 centiméter magasak. A Duna-Tisza közén általa eddig vizsgált tízezer felnőtt emberhez képest a tatár fér­fiak átlagosan mintegy fél centiméterrel magasabbak, a nők termete viszont teljesen megegyezik a hazaiakéval. Minden tatár nő barira és fekete hajú, s ugyanolyan a férfiak 99 százaléka is. Érdekes eredményeket mu­tatnak a szemszín-vizsgála­tok is. Megállapította; leg­gyakoribb tatár embertípus az úgynevezett turanid. pa- míri és a mongoloid. Figye­lemre méltó, hogy az első kettő a Duna-Tisza közén is jelentős számarányban for­dul elő, s hogy a honfoglaló magyarokat is elsősorban e két típus jellemezte. Az összehasonlítások sze­rint a vizsgált tatárok lénye­gesen közelebb állnak a zömmel kun eredetű szabad- szállási lakossághoz, mint a középázsiai kazahokhoz. A kutató 50 színes diával il­lusztrálta témáját, s a rész­vevőikre 'meglepetésként ha­tott a tatár és a Duna-Tisza közi nép hasonlósága. szólni jugoszláv vendégmű­vészünk játékáról, hiszen jó néhány olyan erénnyel ren­delkezik, amit kevés hegedűs mondhat magáénak. Kitűnő technikai készsége van és tisztán hegedül. Formai el­képzelései is általában jók voltak, mégis hiányérzetünk támadt, különösen a Beetho­ven- és a Bach-mű interpre­tálásakor. Dinamikus lénye nehezen tűrte a ritmus és a kulturált kifejezés korlátáit. A Tavaszi szonátában még leginkább a költői hangvé­telű lassú tételben tudta Ozim megéreztetni a mű ta­láló elnevezését, a beethoveni életmű e gyengéd tavaszi vi­rágát. A többi tétel szenve­délyes. de egyúttal erőszakos megoldását éppen ez a Bee- thoven-mű tűri a legkevésbé. A mai bachi hangzásideál — még az igen nehéz d-moll szólópartitában is — őszin­tébb, nemesebb, bensősége­sebb előadást igényel, mint amit ebben a műben Ozim nyújtott. Koncertjének második fe­lében kitűnő kamarapartne­rével. Petri Endrével — bi­zonyított a szólista. Debussy kései g-moll hegedű-zongora szonátáját oldottan, lírai hangvétellel formálta; ebben a műben az első tétel dina­mikus fokozásai épp oly szép hangon szólaltak meg, mint , a középső rész vagy a záró' tétel légies sunanása. A Pa- ganini-darabokat bravúros technikával. hangulatosan játszotta. A Bar tők j terein közönsége lelkes ünneplésben részesí­tette Igor Ozimot, kinek he­gedűjátéka. ha nem is a mai, korszerű irányt képviseli, de látványos és tetszetős. BARTA PÉTER Hangverseny a Bartók-teremben A barokk zene legnagyobb­jainak legszebb versenymű- veit szólaltatja meg február 19-én pénteken este fél 8-kor a Liszt Ferenc Zeneművésze­ti Főiskola miskolci tagoza­tának hat művésztanára, Rö- czey Ferenc (zongora), Gál Károly (hegedű), Bákonyi Ta­más (oboa), Nemes Ferenc (fagott), Simon Attila (trom­bita) és Kováts Boldizsár (trombita). Műsoron Vivaldi; a-moll fagottverseny, Bach; d-moll kettősverseny, Man- ferdini: Versenymű két trombitára, Bach; f-moll zon­goraverseny és Vivaldi: B- dúr kettős verseny szerepel­nek. Az intézet közreműködő kamarazenekarát Mura Péter dirigálja. BETILTOTTA A barcelonai rendőrség há­rom hónapra betiltotta a he­lyi UNESCO baráti társaság tevékenységét, mert helyisé­gében gyűléseken tiltakoztak a burgosi per ellen. SÚLYOS BALESET Súlyos közúti baleset tör­tént a nyugatnémet Pader­born közelében. Egy holland rendszámú személyautó egy betonkeverőnek rohant, amely felborult és maga alá temet­te a gépkocsit. Az autó öt uta­sa — köztük három kisgyerek életét vesztette. RABSZOLGA­KERESKEDÉS Brazíliában a Mato Grosso és a Goiás államok határán, az őserdőben levő ültetvény valóságos koncentrációs tá­bor volt, ahonnan az éhező­ket és a munkanélkülieket szállás és koszt fejében fi­zetség nélkül a nagybirtoko­soknak eladták vagy bérbead­ták. A rendőrség tárta fel .a botrányos esetet. BETÖRTEK A FEGYVERÜZLETBE Két fiatalember — feltehe­tően diákok — tört be haj­nalban az egyik tokiói fegy­verüzletbe, ahonnan 10 va­dászpuskát, egy légpuskát és 500 darab lőszert zsákmá­nyolt. A tokiói rendőrség a nyomozást megkezdte a fegy­ver tol vaj ók kézre kerítésére. AZ ÉPÜLET TETEJE BEOMLOTT Pokolgép robbant az észak- írországi Bél fast Hollywood nevű külvárosában egy ivó­ban, amelyet angol katonák sűrűn látogatnak. A robbanás következtében a kétemeletes épület teteje beomlott, maga alá temetve a vendégeket és a pincéreket. Hét ember meg­sebesült. A BÖRTÖNBE KERÜLTEK Egy bécsi bíróság egy év­től egy év három hónapig terjedő börtönbüntetésre ítélt három csehszlovák gép­rablót, akik tavaly augusz­tusban az osztrák fővárosba térítettek egy csehszlovák belföldi járatot. NYÍLT TITOK Az uruguayi kormány be­tiltotta a független baloldali Ya című lapot, amely olyan jelentéseket közölt, hogy a kormány a peso leértékelé­sét tervezd. A Ya szerint nyílt titok, hogy áprilisiban 20,4 szá­zalékos leértékelést hajtanak végre, ami a peso dollárpa­ritását 250-ről 350-re emeli. NEM HAJLANDÓK Az NSZK-ban növekszik azoknak a száma, akik nem hajlandók a Bundeswehrben katonai szolgálatot teljesíte­ni. 1970-ben 19 ezer ember tagadta meg a katonai szol­gálatot, 32 százalékkal több, mint a múlt évben. AGYONLŐTTEK EGY DIÁKOT A Fülöp-szigetek déli ré­szén fekvő Mindanao egyete­mén a rendőrség agyonlőtt egy diákot egy tüntetés so­rán. A fiatalok kövekkel do­bálták a rendőröket, mire azok puskatűzzel válaszoltak, az egyik ifjú életét vesztette. FELFORGATÓ Kétévi börtönre Ítélt egy Rio de Janeiró-i hadbíróság egy belga származású egyete­mi tanárt, akit azzal vádol­tak, hogy „felforgató tevé­kenységet” folytatott a bra­zil diákok körében. Élő Nap jaink Igor Ozim heged üestje ★ A mohácsi farsang országszerte jól ismert alakjai — a busók. (Bohanek Miklós felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom