Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-15 / 38. szám

X Egy klub, amelyre sokan vártak Mtesett dialógus K úr és X úr között. K: Nem beszélhetünk többé egymással... X: Miért nem? K: Semmi értelmeset nem tudok mondani, mikor magával vagyok. X: De hát ez engem egy csöppet sem zavar! K: Azt meghiszem. De engem zavar. * Az igényes ember persze nem mindig ilyen szellemes és bátor, hogy szemtől szembe megmondja véleményét egy szá­mára mélységesen unalmas valakinek. Elkerüli inkább még azt a helyet is, ahol vele találkozhat. Miskolc esetében a Mű­vészklub jutott hasonló sorsra. Ha a megnyitás utáni közön­ségét vesszük alapul, akkor manapság közülük több az elke­rülő, mint a látogató. Jó néhányukkal beszélgetve refrénsze- rüen találkoztam az "unalom, a semmitmondás, az egymást rém ismerés elidegenítő okaival. Ezek a vélemények a klubot finanszírozó tanácsi szervekig is eljutottak, ahol valaki nyíl­tan rá is kérdezett: érdemes-e még egyáltalán fenntartani ezt a létesítményt? A Művészklub a miskolci művészek fórumának készült. Olyan fórumnak, ahol a klub tagjai közvetlenül, kötetlen for­mában vethetik fel gondolataikat, számolhatnak be egymás­nak eredményeikről, válságaikról, szerezhetnek őket érdeklő és érintő információkat, fejezhetik ki önmagukat nem a meg­szokott módon, kísérletezhetnek a többiek értő és bíráló kö­zössége előtt. Minden rendben ment volna, ha már koráb­ban meglett volna az egymást ismerő, értő és becsülő közös­ség, amely csak fórumára vár, ahol. kifejlesztheti és kifejez­heti önmagát. Ilyen közösség nem létezett és még a mai na­pig sem alakultak ki, nemhogy a különböző, de az azonos művészeti ágak képviselői között sem olyan kapcsolatok, me­lyekre bízvást rámondhatnánk, hogy jó közösséget tartanak Pedig itt kell keresnünk a megoldást. A klubnak, hogy be­töltse feladatát, elsősorban közösségkialakításra kell töreked­nie. Arra, ami a továbblépés egyetlen és kizárólagos feltétele. Hogy milyen úton-módon? Csakis a munkáén. A művészek közös, egymással és egymásért, de legfőként a közösségért végzett munkáját felhasználva. Az egyik célhoz vezető út ta­lán a különböző művészeti ágakhoz tartozó alkotók bemutat­kozása lenne. Nem kizárólag egy-epv személy produkciójára gondolunk elsősorban, hanem két-három más-más ág képvi­selőjének közös fellépésére. A másik fontos feladat, amely ennek a közelebb kerülési folyamatnak a terméke és tovább- alakítója is lehetne, s amit mi különösen hiányolunk, a hiva­talos programokon túl a közvetlen, játékos légkör kialakítása. A játék nem más. mint a képességek következmény nélküli fejlesztése. Gondoljunk a játszó gyermekre, de a ludens felnőttre is figyelhetünk... Közelebbi példaként elég idézni a Nyugat művészgárdájának híres játékosait, akik rengeteget profitáltak a képességfejlesztő intellektuális játékokból, s áz; azoknak helyet adó irodalmi kávéházak légköréből. Most mozgolódik néhány agilis ember a művészek közölt, akiknek célja a fentiekhez hasonló klubélet kialakítása. Ők már rájöttek, hogy a lehetőségeket nemcsak elfogadni kell, hanem alkalomadtán meg is kell teremteni. Különösen a szubjektivekkel van ez így. Mert az objektív lehetőség adott: a klub, amelyre sokan vártak. NY. SZ. if Üj városrész épül... (Szroboda László középiskolás rajza) Nyitva tartás: mindig Az ember felveszi a tele­font: csak egy félóráról len­ne szó, nem zavarok sokáig. Mehetek? Mikor? És elkez­dődik az „alku”. — Ma Miskolcon előadás, holnap Egerben (hozzám ha­sonlóan kíváncsi), vendégeink vannak. Tudja mit? — a jövő héten, kedden beszélgethe­tünk. . Akkor beszélgetünk. Este 7 ói-a után, amikor az Adás-' hiba ügyelője elmondta, hogy: az első felvonás szereplőit kérjük a színpadra. Akkor, amikor a színpad bejáratánál kigyulladt a lámpa: Előadás. Siklóssy Lászlótól, a Mis­kolci Nemzeti Színház művé­Színész, rendező szeretnék lenni Sok tehetséges fiatal fogal­mazza így válaszát, ha meg­kérdezik: hol szeretne tovább- tanulni. Valószínű örömmel fogadják a Színház- és Film- művészeti Főiskola 1971/72-es tanévre vonatkozó tájékozta­tóját. Felvételt hirdetnek a szí­nész szak nappali tagozatá­rak első évfolyamára. Jelent­kezhetnek mindazok a szín- művészi pálya iránt érdeklő­dő 18—22 éves fiatalok, akik néhány éve fejezték be kö­zépiskolás tanulmányaikat, vagy az idén érettségiznek. A következő tanévben indul először esti oktatás. Újszerű formában, hároméves tanul- l mányi idővel operett-színé- 1 székét képeznek. Lányoknál § 22 év, fiúknál 25 év a felvé- a leli korhatár. ' A film- és tv-rendező, va- } lamint operatőri szakra fő- íí ként azok kérjék felvételű- * két, akiknek már egyetemi , vagy főiskolai diplomájuk van. vagy akik néhány évet már munkában töltöttek. Ezen a tanszakon éppúgy, mint a színházrendezői fa­kultáson, 25 év a korhatár. A művészeti főiskolára je­lentkezők március 31-ig ezzel egyidejűleg más egyetemre, illetve főiskolára is benyujt- J»atják pályázatukat. Komédia egy ötlet erejéig A péntek este a tévéjáték, a tv önálló színházi produk­cióinak a napja. Sok izgal­mas, és sok vitatható elő­adást láttunk már, különö­sen a mai témájú előadások azok. amelyeket izgatottan várunk. Ha ezek után néha csalódásunkat közöljük, az nem azt jelenti, hogy fel­adtuk a mai témájú darabok iránti igényt, hanem azt, hogy még jobbat, pontosab­bat kívánunk. Természetesen hetente nem születnek új tévéjátékok, ilyenkor a kellemes komé- d iázás, az egy-két ötletre épülő színpadi tréfa is meg­járja. Volt már e nemben felfedezés is: egy szinte is­meretlen Goethe-vígjátékot prezentáltak a nyáron szá­munkra. A mostani péntek este egy sokkal igénytele­nebb tréfás jelenetet hozott. Ronald Élwy Mitchell Rumra cserélt jeleséy tréfája a régi népi színjátékok, vásári ko­médiák ihletét hordozza, Szálkái Sándor rendezése is ebben a stílusban formázta meg az előadást. Ennek a típusú játéknak természetes közege a hangos, harsány játék, a szókimondó, sokszor kétértelmű szöveg: És fontos kelléke a játékban statisztáló néhány karakter­figura. Ebből a mostani já­tékból is jobbára ezeket a környezeti figurákat jegyez­tük meg, a két pletykaéhes vénasszonyt (Bulla Elma és Békés Itala alakításában), és főleg a két kocsmázó ivó­cimborát (Alfonzó és Rajz János játékát). Szerencsére nem nyújtot­ták el egész estét betöltővé ezt az ötletet, mértéktartóan megmaradt az előadás annál a bő félóránál, amelyet meg­érdemelt. K. I. Képzőművészet a lakásban A diósgyőri Ady Endre Művelődési Otthoniján feb­ruár 17-én, szerdán összejö­vetelt tart a Lakáskultúra ba­ráti köre. Szentes Lajos, az Iparművészeti Tanács mun­katársa Képzőművészet a la­kásban címmel tart előadást. szeti főtitkárától a most nem érek rá természetesen hang­zik. — Vannak kérdései? Hát persze, hogy vannak, azért vagyok itt, de jobb, ha ő beszél. Ez év augusztusá­ban húsz éve lesz, hogy szín­házi titkár Miskolcon. Mit tudok én itt kérdezni? — kérdezem magamtól. — Nem könnyű az ilyen beszélgetés. — beszélgetünk mégis. — Másokat „ki tudok adrii”. magámat már nehe­zebb. Vagy inkább magunkát. Siklóssy László, Meder Iván­ná művészeti titkár és Mari­ka, a „titkárság titkárnője” a színház láthatatlan gépezeté­nek központja. Irányít, szer­vez, számon tart, agitál, kér, végrehajt és végrehajtat min­dent, . simogat, babusgat, ne­vel mindenkit. Nagy szeretet­tel, tudással, tapasztalattal és diplomáciával. Hogyne, hi­szen a főutca közepén álló épület 360 ember (vagy csak­nem ugyanennyi) életének központja, valamennyinek munkahelye és — engedtes­sék meg — jó néhányuknak temploma. — Hogy mi ez a húsz év? Ismerem a fél várost. Mindig akorra van virág, amikorra kell, a mezőkövesdi útügyelet azonnal, sőt kérés nélkül is megmondja télen, hogy mer­re menjünk Egerbe. Hogy például tudom: a február minden évben kritikus hó­nap. Ekkorra „felrakjuk” az évad repertoárját, és ilyenkor jelentkeznek a színészeken a kimerültség nyomai, ilyenkor különösen nehéz egyeztetni. A feladat: évadonként 300 miskolci, 200 egri, 60 táj és 40 stúdióelőadás minden „kel­lékének”, a színpadképben „szereplő” hamutartótól a ve­zető színészig az év minden napján, nem túlzás, hogy minden órájában — tisztes­ség ne essék szólván — hap- tákban kell állni. — Pénteken beszéljük meg mindig a következő heti mun­katervet. Orosz György fő­rendező, Kerékgyártó László gazdasági igazgató, Gulyás József műszaki felügyelő és jómagam az a négyesfogat, amely húsz éve együtt csi­nálja ezt a munkát. Bejárt, tökéletesre csiszolt „gépezet”. Annál is hosszabb ez a húsz év, mert itt egy nap is nagyon hosszú. — Együtt nőttünk a szín­házzal, a színházra, az együt­tesre, mindig az egyes szí­nészre, s mindig valameny- nyire figyelve. Öértük dolgo­zunk, mert tiszteletre méltó a hivatás. Tiszteletre méltó az, aki mindennap „vásárra vi­szi a bőrét”, ha felmegy a függöny. A színészek is egy­szerre dolgoznak egymásért és saját magukért — az elő­adásért. Mi mindennap reg­gel 9-től este 9-ig „nyitva tar­tunk” őnekik, és mindenki­nek. Nagyon szépen mondja Sik­lóssy László: „Azértvagyunk, hogy foglalkozzanak ők a színpaddal. De hogy milyen nehéz ez az „azért va­gyunk ,.Nincs olyan sza­badnapom se, hogy valami ne legyen. De van a leghihe­tetlenebb esetekben és for­mában beugrással „megcsi­nált” sikeres előadás, a szám­talan interurbán telefon —, hogy nyugodt legyen az éne­kesszínész — az öltözőben ülő orvos. Van nyugtató (hol a főtitkárnak, hol a primadon­nának) és még mi minden van. Főként taps a nézőté­ren, és sokszori boldog meg­hajlás a vasfüggöny előtt. * Kilenc órakor Orosz György főrendező lép be a titkár­ságra. — Tökéletesen együtt fut a Dinasztia és a stúdióelőadás. Egyébként is minden rend­ben. Hazamehetünk. MAKAI MÁRTA A kamerák mögött A XII. miskolci filmfeszti­vál egyik érdekességének szá­mító filmje A Kerényi-ügy című tv-film lesz. „Istenkém, mit csináljak, fellazítottak...” — így védekezett Kerényi Mária, akit a bíróság kém­kedés miatt a közelmúltban nyolc esztendőre ítélt. AVér- tessy Sándor kérdéseire adott válaszokban találkozunk ez­zel a „fellazítási” motívum­mal. A Kerényi-ügy azért ér­demel filmet, mert ez a fel­lazítás valóban létezik. Ter­mészetesen mindig kell hoz­zá partner, akit gyenge szá­lak kötnek az országhoz, és hogy ezt a „lazaságot” az el­lenséges közeg kihasználja. Minden információt haszno­sítani tud. De a riportfilm azt is bemutatja, hogy mind­ez milyen hazugul hat, ha valaki elkendőzve cselekede­teinek sajátos egyéni indító­okait ezzel védekezik, miköz­ben igen jelentős államtitko­kat szolgáltat ki. A riportfil­met alighanem nagy érdeklő­dés kíséri majd. éjféltől reggelig DÜHÉBEN LELŐTTE Jósé Alberto Medrano tá­bornok, a salvadori nemzeti gárda egykori főparancsnoka, akit a közelmúltban neveztek ki San Franciscó-i nagykö­vetnek, dühében pisztolyt rántott és lelőtt egy titkos­rendőrt, aki igazolásra szólí­totta fel. A tábornokot azon­nal letartóztatták. HATALMAS GYÉMÁNTRA BUKKANTAK Hatalmas gyémántra buk­kantak a jakutföídi „Mir” gyémántbányában. A 81,75 karátos drágakő színtelen, át­tetsző, szabályos oktaéder alakú. MEGCSÜSZOTT Az esőtől síkos úttesten megcsúszott és egy szembe­jövő autónak ütközött az a gépkocsi, amely Gihant, An­var Szadat egyiptomi elnök 9 éves kislányát szállította Ale- xandriából Kairó felé. Az el­nök lánya szerencsés módon nem sebesült meg. SIKERTELEN FEGYENCKITÖRÉS Hatszáz fegyenc sikertele­nül próbált kitörni a floridai Raiford börtönéből. Az őrök tüzet nyitottak, és több mint negyvenen sérüléseket szen­vedtek. SZTRÁJKOLNAK A TANÁRSEGÉDEK Jobb munkakörülményeket követelve sztrájkba lépett a madridi bölcsészeti fakultás tanársegédeinek több mint a fele. Felszólították a diáko­kat, hogy ne látogassák az előadásokat, amíg a követe­lést nem teljesítik. ALAPOSAN HELYBENHAGYTA A BETÖRŐT Csermenczki Lajos 22 éves segédmunkás éjszaka ittasan betört Csepelen egy lakásba. A lakó a zajra felébredt és a menekülő betörőt á sodrófá­val fejbe ütötte, majd értesí­tette a rendőrséget. A betö­rőt a kórházba szállították. AZ EGYIK ŐRT LEÜTÖTTÉK Az argentínai Cordobában fegyveresek megtámadták egy bank páncélozott pénzszállító gépkocsiját, az egyik őrt le­ütötték, majd zsákmányuk­kal, 121 millió pesóval elme­nekültek. A SZÁZADIK SZÜLETÉSNAP Hódmezővásárhelyen, a Ju­hász Gyula \itca 18. szám alatt fia, unokái és déduno­kái társaságában ünnepelte 100. születésnapját Lázár Mó­zes, a helyi Szántó Kovács János Tsz nyugdíjasa. Az ün­nepelt *ó egészségnek örvend. HUSZONÖT MÉTERES KENYÉR Angol pékek új világrekor­dot állítottak fel. Huszonöt méter a hossza annak a „XX. század” elnevezésű kenyér­nek, amellyel most megdön­tötték az új-zélandi kollégák rekordját. Az ő kenyerük csak 22 méteres volt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom