Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-13 / 37. szám

Gépek ura A messzi ókor egyik görög városállamának királya — így szól a monda — azzal ébresztett maga iránt alattvalóiban szint? vallásos tiszteletet, hogy fortyogó ólomba mártva kezét sértetlenül tudta előrántani belőle. Bár nem tekintem magam alattvalójának, és Varjú Attila, az NME Matematikai Tan­székének mérnöke is távol áll attól, hogy királynak — görö­gül türannosznak — lehessen nevezni, vele kapcsolatban mégis az egykori polisz-polgár helyzetében levőnek érzem magam. Hogy miért?! Ezt kísérelném most megmagyarázni. Korunk mitoszteremtésének tárgyai a gépek. Közöttük is a legmegszerkesztettebb szerkentyű, napjaink mítoszának szim­bóluma — a komputer. Az NME Matematika Tanszékén há­rom van belőle: egy lengyel és a többi NDK gyártmányú. Varjú Attila az utóbbiak nagy ismerőiéként országosan ke­resett szakember lett. Pedig máshol is vannak a gépek mel­lett mérnökök, mások is vettek részt — Attilához hasonlóan — Zella-Mehlisben, ebben a thüringiai kisvárosban, ahol a Zellatron számítógépeket gyártják, előképzésen! Mégis az elmúlt évben őt keresték meg a Zellatron-gépek tulajdonosai gépük átalakítása céljából Miskolctól Sopronig. Nyolc gépet „pofozott” át, nem is akárhogyan ... Az első természetesen a tanszéki példány volt, a gyár ál- tal kibocsátott utolsó előtti típus, a Ser 2c. Ezt a komputert tanulta meg teljesen Attila, és úgy alakította át, hogy telje­sítményben felveszi a versenyt a Ser 2d típussal, sőt, a tanszékiek szerint még túl is szárnyalja azt. A laikus szá­mára teljesítményét talán csak a munkaráfordítás értékének ismertetésével lehet megérzékíteni. Nos, az egy gép átalakí­tásához szükséges szerkezetek és munkaidő harmincezer fo­rintos értékével szemben — becslések szerint — mintegy két- háromszázezer forintnyi új érték keletkezett. És nyolc gép esetében az már eléri a kétmilliót! Az ókori király esete azért jutott eszembe Varjú Attiláról, mert mindketten valami hasonlót vittek véghez. Úrrá Tettek agy olyan folyamaton, ami a többiek előtt ismeretlen, idegen erőként jelent meg. Nyilvánvaló, hogy ehhez a többséget messze megelőző tudásra van szükség. A király esetében ez a tudás annak a felismerése volt, hogy ha vizesen mártja uj­ját a forró ólomba, a hirtelen gőzzé váló nedvesség egy pil­lanatig távol tartja az égető közeget bőrétől. Egy ..blikfang” és más semmi... Varjú Attila esetében „blikfangok” bonyo­lult sorozatára volt szükség, hogy a mutatvány sikerüljön, az ember is és a gép is többé válva kerüljön ki az össze- akaszkodásból. A mutatvány sikerült. A gép hibátlan szá­mításokat ad. A szemlélő ember pedig tiszteletet. Évente hétezer garnitúra Az Avas Bútorgyár terveiből Az építőipar az elmúlt évben a tervezettnél jóval több lakást adott át. Ebben az évben — feltehetően — az újon­nan átadott lakások száma még nagyobb lesz. Ennek megfe­lelően egyre több korszerű bútorra van szükség, hiszen az új lakásba költözők a régi bútorokat nem szívesen viszik ma­gukkal. Szalay István, az Avas Bútorgyár igazgatója az idei tervekről a következőket mondta: — Termékeinket a vásár­lók igényeinek megfelelően alakítottuk. Ebben az évben Avas, Milánó és Tapolca la­kószobát, valamint Barbara hálószobabútort terveztünk mintegy 43 millió forint ér­tékben, ami három-, három és fél ezer bútort jelent. — Melyik bútor volt ta­valy a sláger? — A kereskedelemtől bő­séges megrendelést kaptunk. Az év slágerének az Avas és Milánó lakószoba-garnitúra mondható, amit most is min­den mennyiségben tudnánk értékesíteni. Mivel gyárunk szalagrendszerben dolgozik, egyszerre csak egyfajta bú­tort gyárthatunk. Az idén eddig 240 Milánó lakószoba- bútort készítettünk el. Erre az évre terveztük megépíteni az új munkacsar­nokot és a lapszabászatot, ami növelné a kapacitást és iavítaná a munkafeltételeket munkásképzésben jelentene nagy segítséget. — Az első negyedévben a vállalat kapacitását felmérve, az eredeti tervtől eltérően, 2 millió forinttal szeretnénk növelni a termelést. A ne­gyedik ötéves terv programja most készül. A következő öt év alatt megháromszorozódik a termelés, ami évente leg­alább 7 ezer bútorgarnitúrát jelent majd. (timkó) ^ Néha megáll, „megpihen” a mozgólépcső is a Centrumban. Ilyenkor kétirányú a közlekedés — mint képünkön is lát­ható — a lépcsőkön. (Ágotha Tibor iclvétele) A kalapács nem elég Leskóék „titkainak” Zenéről - fiataloknak SZERKESZTI: VARSÁNYI ZSUZSA Egyre több és egyre sokré­tűbb az a zenei program, amelyet a művelődési házak és a h an gver se n y termek kí­nálnak a hallgatóságnak. A hét vége programjából most csupán három eseményt ra­gadok ki. Természeti képek Képzőművészeti vetélkedő­vel egybekötött zenei isme­retterjesztő ifjúsági sorozat címe ez, melyet a Miskolci Szimfonikus Zenekar indított a város és a megye középis­kolás diákjainak. Ma délben az Ady Endre Művelődési Házban a Kilián Gimnázium tanulói ismerkednek Beetho­ven, Rossini, Smetana és Muszorgszkij zenéjével. A zenekart Jancsovios Miklós, a vetélkedőt Bartha Pétéi­vé zeti. Először a pódiumon Délután négy órakor kez­dődik ma a Bartók-téremben a Zeneművészeti Szakközép- iskola elsős növendékeinek koncertje. A fellépő kis mü- vészjelöltek igen szorgalma­san készültek erre az első nagy-, közönség előtti bemu­tatkozásra. Lehet, hogy7 a hallgatóság nem kap még tőlük művészi értékű pro­dukciót, de az is lehet, hogy lát, illetve hall egy induló Menuhint, vagy éppen Richtert. A megyei döntő előtt A megye szinte valameny- nyi zenekara készülődik az V. salgótarjáni országos amatőr könnyűzenei feszti­válra. A 28-án Sajőszentpé- teren megrendezésre kerülő megyei döntő előtt — vala­mennyi járás megrendezte már az. elődöntőket. Holnap délután 4 órakor kezdődik az utolsó elődöntő, amelyen a miskolci zenekarok döntik el egymás között, kik juthatnak tovább, kik érdemesek arra. hogy résztvevői legyenek a megye legjobb együttesei versenyének. Miskolcot 10 zeneikar képviseli a holnapi elődöntőn. Talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy . az , eddigi elődöntők legjobbja egy , folk-beat együttes volt. Ök is miskol­ciak, de már nem jutott hely nekik a miskolci elődöntőn, így az öt zenész Leninváros- ba utazott, és ott vetélkedtek a helyi és járási zenekarok­kal. Az együttes neve: Lud­vig folk-beat. Két gitár, két hegedű, egy fuvola, és vala­mennyien énekelnek. Saját dalaikat. Egyelőre ennyi elég róluk, a megyei döntőn ta­lálkozunk még velük. Ha ott is olyan jól szerepelnek, mint az elődöntőn, akkor — s ezt szívből kívánom az együttes­nek — Salgótarjánból ialán miskolci együttes is hoz va­lamilyen díjat. O A rendőrtisztek — lát­va, hogy a nagy tö­meggel szemben néhány rendőr teljesen tehetetlen — kiadták a jelszót: át lehet engedni az embereket, de nem egyszerre, hanem ap­ránként, kisebb csoportok­ban. A munkások negyvenes­ötvenes csoportokban vonul­tak át a rendőrkordonon, s azon túl ismét gyülekeztek. A rendőrök nem sokáig tud­tak helytállni; az óriási tö­meg elsodorta a kordont, még csak összeütközésre sem kerülhetett sor. A tömeg a kordonon túl­jutva, a Soroksári utat teljes szélességében elfoglalta. A Boráros térre kiérve forra­dalmi dalokba kezdtek. Majd Szeretnénk befejezni a tan­műhely építését, ami a szak­Kertészbál, virág­tombolával A Magyar Agrártudományi Egyesület Borsod megyei szervezet kertészeti szakosz­tálya és a Miskolci Kerté­szeti Vállalat február 20-án este 8 órakor az Avas-szál­lóban tartja a hagyományos kertészbált. 11 órakor a Mis­kolci Nemzeti Színház mű­vészei Fehér Tibor Jászai- díjas művész vezetésével ad­nak műsort. Ezenkívül a ven­dégeket a Jereván bárban táncdalénekesek szórakoztat­ják. Éjfélkor ismét sor kerül a hagyományos virágtom­bolára. egymás után hangzottak fel a kiáltások: —T Éljen a választójog! — Abcug Tisza Pista! — Le az erőszakos jun­kerrel! — Éljen a küzdő Justh- párt! A Boráros térről a menet bekanyarodott a Közraktár utcába. A forgalmas központi vásárcsarnoknál a tüntetés a kiváncsi emberek ezreit csal­ta az utcára. A Fővám téren át a menet a Váci utcába ért. A szűk utca egyszeriben hangos lett a tüntetők köve­teléseitől és forradalmi da­laitól. A hatalmas paloták ablakai megnyiltak, és az urak ijedten nézegettek ki mőgülük. Ha a vonat hosszabb ideig tartózkodik egy állomáson, a vasutasok végig kocogtatják a kerekeket. Ha valami baj van, azt még nagyobb zaj­ban is észlelni lehet. Kocsi­típusoktól függően 18, illetve 36 hónaponként minden te­herkocsit főjavításra külde­nek. Hosszabb távon ugyanis nem elég már a kalapácsos ellenőrzés. Sókkal többre van szükség ahhoz, hogy a va­gonok biztonságosan közle­kedhessenek. Mint az összerakó« játék Nemrégiben 121 kocsi so- ronkívüli javítását vállalta a miskolci MÁV Járműja­vító. Szabadszombatokon, há­rom műszakban dolgoztak, hogy ígéretüket teljesíteni tudják. A tehervagonos pro­filú javítóban avatott kézzel nyúltak a személykocsik át­vizsgálásához. A régen ki­alakult szalagrendszerben A Gizella téren (a mai Vörösmarty téren) már ha­talmas rendőri készültség várta a munkásokat. A rend­őrök a tömegnek csak egy részét tudták visszaszorítani. De a visszaszorítottak is, szétszórva bár, eljutottak oda, ahova a többiek: az Or­szágházihoz vezető utcákba és a Szabadság térre. Budán a Ganz-gyári mun­kások alkották a felvonulók zömét, ők is Pestre tartot­tak, az Országházhoz. AMar- git-hídnál a rendőrök útju­kat állták, de a legtöbb munkásnak mégis sikerült átjutni a kordonon. Többen propellereken és más hida­kon át jutottak a pesti ol­dalra. A Váci úton és Újpesten is, a gyárak előtt reggel nyolc órától kezdve nagy tö­megben gyülekeztek a mun­kások, majd a Váci úton el­indultak. A mintegy négy­ezer főnyi tömegnek a Fer- dinánd-hídnál állta útját a rendőrség. A tömeg tiltako­zott: — Engedjenek az Ország­ház elé! — Le az osztálvparlament­tel! A rendőrök a tisztek pa­rancsára kardot rántottak. A munkások feleletként kőzá­port zúdítottak rájuk, s át- szakítotíák a kordont. A lo­vasrendőrök eszeveszett vág- tatással rontottak a bötneg zékokat. Olajozottan, gyorsan ment minden, ahogy tervez­ték. A kerekek, a fékek, olyan specialisták keiébe ke­rültek, akiknek a munkája miatt még sohasem érkezett kifogás. — Amikor elvállaltuk, seniki sem kérdezte meg, kire, mennyi jut a soron kívül vál­lalt munkából. A vidékiek korábban keltek, később ér­tek haza, mégsem esett erről egy szó sem. Mint ahogy ak­kor sem volt tisztázni va­lónk, amikor az anyagi elis­merés került szóba. A szét­dobott, kijavított, újraolajo­zott részek összerakása már olyan volt a számunkra, mint egy összerakós játék — mondja Leskó József brigád- vezető. Hetedik éve Van annak valami titka, hogy kevés szóból is mindent jól megértenek Leskóék „ro­hamcsapatában”. Hetedik közé, de képtelenek voltak megállítani az embereket. Ekkor egy század gyalogost vetettek be a munkások el­len, a rendőrök pedig pisz­tolyt rántottak. A katonáival szuronyrohamra vezényelték, és a rendőrök a menekülők után lőttek. így néhány perc alatt sikerült szétoszlatni a tömeget. Szerteszét a járdán és az úttesten véres sebesül­tek hevertek. Holub Kristóf negyvenkét éves munkás hol­tan maradt a kövezeten. S az országházi csata még órákig dúlt a város több pontján. A rendőri terrorra a munkásság azzal válaszolt, hogy villamosokat fordított fel. barikádokat épített, több helyütt összecsapott a rend­őrökkel és a segítségükre ki­vezényelt huszárokkal, gya­logos bakákkal. — Le az osztályuralom­mal! — Le a grófi bandával! — Éljen a forradalom! — hangzottak az új jelszavak. A munkásság megmutatta erejét, de vereséget szenve­dett. Az úri osztályok, ame­lyeknek legreakciósabb, leg­konzervatívabb köreit kép­viselte gróf Tisza István, ragaszkodott kiváltságaikhoz. S egyelőre még sikerrel. (Következik: Az ország legnagyobb panamistája.) PINTÉR ISTVÁN éve minden esztendőben el­nyerték a szocialista brigád címet. Az öttagú kollektíva most az aranykoszorús jel­vény várományosa. Tavaly az új csarnokban kaptak helyet, és a brigád kilenc új laka­tost illetve segédmunkást ka­pott. — Még mi is csodálko­zunk azon. milyen jól sike­rült a többiek beilleszkedése -— nyugtázza a brigádvezető. — Főként fiatalokkal gyara­podott a lakatoscsoport, amit főként a kívülállók találtak szerencsétlen megoldásnak. Az idő azonban minket iga­zolt: már az újak is úgy ér­zik, megtalálták a helyüket az új csarnokiban. Szamosi Imre, Gazda Imre azt tartja a legfontosabbnak, hogy a brigádban mindenki önálló feladatokat lát el. így az egybetartozás nem csor­bítja az egyéni munkastílust, módot ad újszerű megoldá­sokra is. Javítottak az átlagon A brigád átlagéletkora 26 év. A fiatalítás egyáltalán nem ártott. Karika Lajos például itt volt tanuló a régi kollektívában és amikor szakmunkás lett. ott fogták a többiek. — Nagyon nem kellett eről­tetni, hogy maradjak — mondja a fiatal géplak<os — úgy megszoktuk, hogy egyikünk jó munkája a má­sik igyekezetét is meghatá­rozza, hogy másra nem is gondoltam kezdettől fogva. Szerencsém volt, hogy ilyen könnyen beilleszkedhettem egy összeszokott, kiváló munkáskollektívába, ahol megvan a biztonságom kez­dettől fogva. NAGY JÓZSEF Csereüdülés Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat az 'dén is megállapodott a drez­dai testvérüzemével, az ot­tani Energiaszolgáltató Kom­bináttal abban, hogy a két üzem — 53 dolgozója — két­hetes turnusokban — csere­üdülésen vesz részt a nyá­ron. Május 5-től július 15-ig a magyar dolgozók Schöneck- ben és Drezdában, a németek pedig Hajdúszoboszlón, Mát- raszentimrén és Balatonszár­szón nyaralhatnak. vették sorra az összes tartó­mi ; c ilÄ mtí Az országházi csata

Next

/
Oldalképek
Tartalom