Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)
1971-02-05 / 30. szám
Megjelent a Napjaink februári száma Dzsesszhét ’71 EGYENES ADÁS ..Magyarországot érdemes felfedezni, kötelező felfedezni” — vagyis emlékei állítani annak a korszaknak, amelyben új társadalom, új állam épül. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében értékeli Hegyes Zoltán a Napjaink februári számában Mocsár Gábor Égő arany című könyvét, amely egy új sorozatnak (Magyarország felfedezése) az elindítója. Bár nem ehhez kapcsolódik. de ugyanilyen fontos témáról szól Fekete Gyula írása. a Jövőnk: az öregség. Az író az öregek gondjaival, szociális ellátottságával foglalkozik. A kultúráról, mint \ a szocialista berendezkedésű társadalom egységét biztosító ,,Kötőanyag”-ról, Novák István ír. Máté Iván cikke (A hit ínsége a bőség társadalmában) a mai amerikai radikalizmus és az egykori, a századforduló ugyanilyen jellegű európai irányzatának összehasonlító elemzése. Ora- vec János Két emlék címmel arról ír, hogy a szemre jelentéktelen, apró tárgyak miként hordozzák magukban a történelmet, miközben idegen országokban a mi „civilizált valóságunk” jelképeivé válnak. Kapcsolódik a Napjaink a többi miskolci sajtóorgánumhoz Garabuczy Ágnes festőművész januári kiállításának értékelésével. (Borbély László írása). Az újság Gondolatok a mai magyar prózáról című új rovata a regényirodalom helyzetéről indított vitát szeretné kiszélesíteni. Ezúttal Ördögh Szilveszter, Bereményi Géza új kötetét értékeli. Ehhez a témához kapcsolódik Tarján Tamás Más szempontból nézve ... című írása. Novellákat Gulyás Mihály, Nádas Péter, Varga Rudolf és Végh Antal, verseket pedig közismert külföldi és magyar költők tollából olvashatunk. A lap 10. és 11. oldalán az ismerős Könyvek között rovatban találkozunk a havonta várt, az új könyvtermést elemző recenziókkal, könyvismertetőkkel, valamennyi oldalon pedig szintén megszokott, az írások hangulatához igazodó illusztráló grafikákkal. MISKOLCRÓL jjc Játék közben. (Balról jobbra: Winkelmayer József és Czakó Endre, valamint ifj. Balogh Gyula triójának tagja, Buri Géza.) és Az idők a lélek mélységei Bizonyára sokan emlékeznek még a csehszlovák Han- zelka—Zigmund kettősre, akik az ötvenes évek elején Tátradinamicukkal bejárták Afrikát Egyiptomtól az egvenlítői államokig. Utazásaikról hatalmas, színes fényképtáblákban bővelkedő könyvet publikáltak, sőt, filmen is megörökítették és közel hozták az akkor még álmából alig ébredő egzotikus Afrikát. Nevük közszálon forgott. Az idegen tájak fölkutatóit a Hold felszínére látogatók kivételével azóta sem kísérte akkora figyelem. Pontosabban: az Indiáról szóló olasz úti- és tudományos filmnek van hasonló sikere a tévében. Szerdán a kilenc- részes alkotás ötödik részletét tekinthettük meg, amely India középkoráról szólt. Ez a film is, mint az előző négv, azzal adott valamilyen egészen különleges élményt a nézőknek, hogy az Olasz Televízió munkatársai egvszer- re mutatják a jelenidő háromdimenziós terét, az ott, történő eseményeket és azok negyedik dimenzióját, az India több ezer éves múltjába nyúló kultikus előzményeket. Persze, nem is tehetnek másképpen, hiszen India az az ország, ahol a majdnem kőkorszaki kultúrának megfelelő tudat .együtt él és a hinduizmusban jól megfér a XX. századi ember gondolkodásával. Folco Quillici író és rendező, a legmagasabb rendű tudományos ismeretterjesztést éri el filmsorozatával. Nemcsak az idő mély kútjába nézeti bele az embereket, hanem — és ez Indiát alapul véve természetes is — az emberi lélek, az emberi psziché mély kúriaiba is bele-bele pillanthat. És ez utóbbinál természetes is, hogy nehézségekbe ütközik. Az ötödik folytatás talán éppen ezért nem lehetett any- nyira pontos, tudományosan annyira igényes, hiszen a mélypszichológia jelenségével kapcsolatos lélekvándoriás- képzet, melyet egy ..tudós” hindista is megerősített — közel sem volt meggyőző. SSt, kifogásolható, hogy ezt több tudóssal nem kommentálta a film. Sokat beszélünk arról, hogy- a kultúra bölcsője görög honban ringott. Legalábbis az európai kultúráé. E film kitűnő példa arra — gondoljunk csak az Árják eposza című második részre —, hogy rámutasson az emberi kultúra egységes, folyamatos. megbonthatatlan voltára, végső fokon az emberi nem akart vagy el nem ismert, de létező internacionalizmusára. (nyakas) — Kedves hallgatóink, kedves közönségünk! A Magyar Rádió dzsesszhetének hangversenyét közvetítjük a Rónai Sándor Művelődési Ház színházterméből, Miskolcról — hangzott a színpadon viszonylag ritka konferansz tegnap este fél 8-kor. Január 31-től február 6-ig, vagyis ezen a héten minden este így jelentette és jelenti be a rádió valamelyik adójának bemondója a soron következő programot. Csak az egyenes adások helyszíne volt más. A 6-os stúdió, az Erkel Színház, Szeged, a budapesti Dixilend-klub, a Rónai Sándor Művelődési Ház. Ma Ceglédről, holnap Székesfehérvárról jelentkezik a Magyar Rádió szórakoztató osztályának nyilvános hangversenye, hogy fórumot adjon a dzsessz muzsikusgárdájának, ismeretterjesztő és szórakoztató műsort a műfaj rajongóihalt. Nemcsak egy színházterem közönségének játszottak tehát tegnap este a muzsikusok: a három magyar együttes és a két lengyel vendégművész. Az egyéni és a kollektív produkciókat jutalmazó taps bizonyította, hogy magas színvonalon művelik ezt az egyre népszerűbb, mint több ember számára ismerősen hangzó zenei műfajt. Miskolci együttesnek, ifj. Balogh Gyula triójának műsorát hallhattuk elsőként. Magasfokú zenei felkészültséggel, improvizatív tudással bizonyították, hogy méltán népszerűek. Majd a Winkel- mayer együttes mutatta be műsorát, és Miczyeslaw Kosznak, Bronislaw Suchaneknek tapsolt a dzsessz főként fiatalokból álló „törzsközönsége”. Az Express együttes színvonalas produkciója zárta az estét. Nemcsak a dzsesszegyüttesek tagjainak, de minden zenekarban játszó muzsikusnak művésznek kell lenni ahhoz, hogy művészi élményt adjon az előadás. A dzsessz esetében azonban fokozottan igaz ez, hiszen az egyes hangszerek legjobb, legalaposabb ismerőinek teljesítménye önálló művészi produkció is. Ezekből az önálló „egész részekből” áll össze végül is a teljes egész. Egy-egy jól sikerült zongora-, gitár-, dob-, szaxofon-, gordonszólót jutalmazó tetszésnyilvánítás (a darab közben természetesen) az egyes művésznek szóló elismerés. A két lengyel művész műsorának Portré című száma, különösen pedig B. Suchanek gordonszólója bizonyította talán legszebben a fentieket, s egyszersmind azt, hogy plasztikus, csaknem vizuális élményt tud adni ez a zene. A tehetségen kívül minden más műfajnál jobban megkívánja a művészi átélést, és szuggesztív erejénél fogva szoros kontaktust teremt muzsikusok és közönség között. MAKAI MÁRTA A könyvtár és őrzője Az ajtón valami tilalmi tábla — a délelőtt folyamán feldolgozó munka folyt a könyvtárban —, de azért az első kopogtatás után beléphetek. Ha netán az ajtóra az volna kiírva, hogy „szentély”, akkor sem hatna túlzásnak, hiszen a Zrínyi gimnáziumban elhelyezett Lévay József tudományos könyvtárat 1560-ban alapították, s már maga ez az évszám bizonyos elfogódottságot teremt az emberben. Hogyne, hiszen ezt a könyvtárat tudós professzorok és betűre szomjas diákok még akkor számon tartották, mikor Comenius meg sem született, Károli még nem fordította le a Bibliát, s a nemzet emlékezetében még elevenen élt a mohácsi vész. Dr. Hunyadi József, a könyvtár igazgatója s újjáteremtője ül a nagy írógép előtt, s miután felém bólint, még kopog néhány percig. Vajon hányszor fordul elő naponta, hogy az elmúlt századok kódexmásoló szerzetesei, tógás diákjai, s könyvkészítő mesterei közül vissza kell térnie a mostani világba?! Várom, hogy arcán megjelenjen valamely bosszúságról árulkodó vonás — ki szereti, ha munkája közben megzavarják? —, de csak néhány pillanat, s itt vagyunk a mában, az új füstszűrös cigaretták (Józsi bácsi tudja egyikmásik receptúráját is) világában, aztán sfó esik az unokák-' ról, az öt gyermek közül a legkisebbről, aki most a Sorbonne hallgatója. A híres párizsi egyetemtől azonban már egyenes út vezet a könyvekhez, amelyekkel Hunyaai József családja már századokkal ezelőtt eljegyezte magát. A bibliotéka tudós őrzőjét egy-egy könyv természetesen nemcsak olvasmányként érdekli, mint ahogy a köznapi embereket. Dr. Hunyadi József a könyvkötészet századait éppúgy ismeri, mint ahogy a nyomdász mesterséget, melyet Lipcsében tanult, neves professzoroktól és betűmetszőktől. Kedvenc témája, mellyel immár több évtizede foglalkozik, a könyv- és írástörténet. Ennek a munkának csak sebtében előkapott bizonyítéka az a több nyelven megjelent kötet, melynek címe „A magyar könyvkötés művészete a mohácsi vészig”. A könyvtáros szorgalmának köszönhető, hogy fellelhető ebben a gyűjteményben 894 nyelv ABC-je (néhány évvel ezelőtt a „Gondolat-közlés a sziklarajztól az ABC-ig” címmel kiállításon is láthatták az anyagot a miskolciak), s itt láthatók egy hatalmas képen a különböző korok betűmintái is. Dr. Hunyadi József munkás életéről, melyben jutott hely a jognak, sőt, az agrártudományoknak is, nagyon hosszan lehetne beszélni. Ő azonban legszívesebben csak az utóbbi esztendők nagy munkájáról szól, melynek eredményeképpen most itt sorakozik ebben a szemnek is szép galériás teremben az az 50 ezer kötet, melyből jó néhány párját ritkítja a világon. A Lévay-könyvtár története talán nem egészen ismeretlen a miskolciak előtt. Anyaga a Lévay József, illetve a Fráter György Gimnázium hagyatékából került ki. A könyvek jó részét a mat Herman Ottó Múzeum épületében helyezték el egykoron, s 1747-től már írott katalógus tanúskodik arról, hogy az egyetemes kultúrtörténetben lényeges szerepet töltött be ez a gyűjtemény. A második világháború után azQnban szinte csak a csoda mentette meg ezt a páratlan értékű könyvanyagot az elkallódástól. A mondat tetszetős, de azért mégse misztifikáljuk a dolgokat, hiszen a megye és a város szellemi vezetői, dr. Fekete László, Tok Miklós. Sárközi Andor, H. Kovács Mihály és mások a folytonos épületcserék közben is mindig gondoskodtak arról, hogy fedél, illetve zár alatt legyenek ezek a kincsek. Külön öröm és véletlen szerencse aztán, hogy olyan szakember került dr. Hunyadi József személyében Miskolcra, aki az Országos Széchenyi Könyvtárban és a Magyar Tudományos Akadémián szerzett isntereteket egy ilyen páratlan értékű anyag feltárásához. A munkáról, mely évekig tartott, már unalmas lenne beszélni. A lényeg, hogy 1969-től műemlék jellegű könyvtárrá nyilvánították a gyűjteményt, s ma már az UNESCO is segíti, sőt, úgy tartja számon, mint egyik klubkönyvtárát. Hogy mi teszi híressé? Többek között az Aldhelm kódex-töredék, mely a Würzburg—Wittemberg „útvonalon” érkezett Miskolcra, s egy VJI. századbeli apát kezevonását őrzi; aztán itt található Gaufrédius Summája, egy misszálé 1500-ból, a Vizsolyt biblia, a Régi Magyar Könyvtár számos darabja, és nem utolsósorban a Miskolci kódex, melynek faximile kiadása nemsokára megjelenik, na meg Honter: Világatlasza. De hát ezek csak az unikumok. Páratlan értékű a könyvtár értesítő-gyűjteménye, lexikonai, az anyaiskola XVII. századtól meglevő anyakönyvei, különböző jegyzőkönyvek, tankönyvek, s a legújabb szerzemények, ötvenezer kötet. Fel lehet ezt forintban becsülni? A könyvek reális értéke — mondja Hunyadi József — 4 millió 300 ezer forint. S hozzáteszi: — De hogy valaki belépjen ide, azért csak egy forintot kell fizetnie. GYARMATI BÉLA éjféltől reggelig PROVOKÁCIÓ Három kézigránátot dobtak Catanzaróban a jobboldal által szított zavargások miatt tiltakozó tömeg közé. A provokációnak egy halálos és 30 sebesült áldozata van. A rendőrség több gyanúsítottat őrizetbe vett. VEREKEDTEK Verekedett, egv embert eszméletlenségig vert, székeket, poharakat tört össze a mándoki falatozóban három helybeli lakos, amiért ittasságuk miatt nem szolgálták ki őket. A verekedést kezdeményező Orgován Andrást hasonló bűncselekményért már kétszer elítélték. Most Orgován két évet, két társa, Orgován Kálmán és Feka György egy évet és három hónapot, illetve két évet kapott. JÁTÉKPISZTOLLYAL A RABLÓK ELLEN Az angliai Birminghamben a 12 éves Kévén Rogers játékpisztolyt kapott. Az éjjel tolvajokra lett figyelmes Rájuk fogta a játékpisztolyt, mire azok észt vesztve elmenekültek a lakásból. SZOMORÚAN VÉGZŐDÖTT Szomorúan végződött a mexikói szilveszter. A rendőrfőnök 27 halálesetet és 647 sebesülést jegyzett fel. Egy leányt megfojtottak, négy nőt leszúrtak, négy férfit agyonlőttek, a többiek valamennyien autóbaleset áldozatai lettek. FELAJÁNLOTTA A SZEMÉT A 49 éves firenzei Luigi Brundi hirdetésben felajánlotta egyik szemét egy egészséges veséért cserébe. Brundi két eve művesével él. Reméli, hogy akad cserepartner. ZAVARGÁSOK Folytatódtak a zavargások az észak-ír fővárosban. A rendőrség a katolikus negyedben titkos fegyverraktár után kutat. Az asszonyok és gyerekek harci riadót vernek a szemétkukákon. Egy katona megsebesült, amikor a tüntetők szögekkel töltött bombát dobtak az egyik katonai járműre. ROSSZ TAPASZTALATOK Az amerikai képviselőház két tagja Párizsban járva azt tapasztalta, hogy 100 honfitársuk ül francia börtönökben a kábítószer-rendelkezések megsértése miatt. Vizsgálatot kérnek a kongresszustól a külföldön letartóztatott amerikaiak ügyében. A LELKÉRE VETTE 20 ezer dollár kártérítést ítéltek meg Washingtonban egy George Patalas nevű polgárnak, aki egy üveg coca- colában egy fél egeret talált. A 76 éves Patalas nagyon lelkére vehette a dolgot, mert azóta rá sem bír nézni a húsra: étrendje sajtra, tojásra és süteményre korlátozódik. MI LEGYEN A JUTALMA? A floridai Miami egyik börtönében egy bonyolult zárat kellett volna az igazgató kérésére kinyitni, amire a meghívott lakatos nem volt képes. Egy elítélt kasz- szafúró, Richard Reis egy ruhafogas vaskampójával két perc alatt kinyitotta. Az igazgató most azon töpreng, miféle jutalomban kellen« részesíteni.
