Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)
1971-02-20 / 43. szám
Ki issza meg a készletet? Véget ér a méhek „téli álma” Ezekben a napokban ér véget — méhész szakkifejezéssel élve — a méhek téli „vegetálása" és ilyenkor kezd megélénkülni a kaptái-. Február a méhek szaporodásának időszaka, s ha a hőmérséklet eléri a 10 fokot, már kirepülnek a méhek, gyűjtöget tő körútra. A méhészek feladata ilyenkor a kaptárak takarítása. az élelem és az ivóvíz pótlása. Telíted a bor piac Zenéről -fiataloknak SZERKESZTI: VARSÁNYI ZSUZSA 1971. február 33-án, kedden 18 óraikor lesz Miklósi Péter előadóestje, „Jazzpódi- um" címmel. Közreműködik a Hot Sixtons együttes. Az előadás az Ady Endre Művelődési Házban, a „fiatal művészek portrésorozata” elnevezésű rendezvénysorozat részeként hangzik el. 1971. január elsejével átszervezték a bort forgalmazó szervezeteket, megszületett a Borgazdaság Vállalatok Trösztje. A tröszthöz öt önálló vállalat tartozik: az alföldi rész, Kecskemét központtal, az észak-magyarországi rész egri központtal, a nyugat-dunántúli rész balatonfüredi központtal, a mecseki rész pécsi központtal és az export palackozó vállalat Budafokon. (Ehhez tartozik Cegléd is.) Egyedül Tokaj- Hegyalja nem tartozik a tröszthöz, itt egy új formájú kombinátot szerveztek, a termelést és az értékesítést egy kézbe tették. Az átszervezéssel, feltételezhetően, az új feldolgozó és értékesítő vállalatok közelebb kerültek a termelőkhöz. Mondjuk meg. itt volt az ideje. Bizonyításként hadd szolgáljunk egy kis statisztikával, talán könnyebben érthetővé válik a téma. 1970-ben a világ szőlőtermő területe 10 millió hektár és ugyanabban az évben a bortermelés 280 millió hektoliter volt. Pontosan 40 millió hektoliterrel több. mint a fogyasztód igény. (A túltermelés elsősorban a Közös Piac országain belül mutatkozott.) Ezen országok importkorlátozó rendelkezéseket léptettek életbe, szigorú vámpolitikai koncertjén is meggyőződhettünk. Életéről, pályájáról — akiket érdekel — többet is megtudhatnak kedden este, az Ady Művelődési Házban ... Mi lesz, ha megszárad a latyak? Miskolc valamivel tisztább lett az elmúlt években. Ám ez sem csak a lakosság lokálpatriotizmusának köszönhető. Szabálysértési hatóságaink tavaly kétszer annyi szemeteiét vontak felelősségre, mint egy évvel azelőtt. Vitathatatlan, hogy a szétszórt napraforgómagok, az úttestre öntött szennyvíz és szemét, az elhanyagolt járdák, az elmulasztott hólapátolás miatt kiszabott — egyre tekintélyesebb — bírságok helyesen szolgálják a város érdekeit. Csakhogy úton-útfélen találkozunk olyan mulasztással is, amely ellen minden intézkedés hatástalan maradt. Az egyes embereket felelősségre vonjuk. Közben elnézzük, hogy vastag latyak- és sárréteg fedi egyik-másik forgalmasabb útvonalunkat. Nem egy helyen hetek óta gyúrják, dagasztják a járművek a sarat. És nemcsak a hejőcsabai vagy Győri kapui építkezések közvetlen környékén, ahol a sár érthető. Számtalan helyen kell óvakodnunk a ruhánkra, szemünkbe fröccsenő sártól. Az elolvadt hókupacok nyomában sok helyütt vastag latyakréteg lepte el az utak szegélyeit. A szennyvízelvezető csatornák egy része eldugult, s bér a hó már lassan mindenütt elolvadt, hetek óta senki sem törődik útjaink megtisztításával: az idén is halogatjuk a tavasz előtti „nagytakarítást”. A belvárosban lassan felszáradnak az utcák, a szél végzi majd el a munkát, és persze lesznek olyan városrészek is, ahol — mint korábban — a legszebb tavaszi napsütésben is sokáig eredménytelen marad a természet „fáradozása”. Azt pedig már tapasztalatból tudjuk, hogy a külvárosi kerületekben, a Zsoloai kapu és a József Attila utca környékén a tavaszi szél még a sárnál is kellemetlenebb porfelhőket kavar... Intézkedés — úgy tudjuk — történt. Csak a végrehajtás késlekedik.... L. P. a>t Díszelnök: Lenin Miklósi Péter 1944. október 5-én született Pécsett. Gyermekkarában három évig hegedülni, majd kettőig zongorázni tanult. Érettségi után jelentkezett; — többször is — a Budapesti Műszaki Egyetem elektramémöki karára. Hangmérnök szeretett volna lenni. Nem sikerült. Műszaki rajzoló lett a Bekxiainnisz Híradástechnikai Gyárban, majd dolkumentátor. 1900-ben kezébe került egy ú jsághír, mely azt tudatta az érdeklődőkkel, hogy megnyílik a Bartók Béla Zeneiskola jazztanszéke. Jelentkezett, felvették, és beiratkozott jazz-énekre. Énektanámője Fábri Edit volt, jazz-énekre- dr. Vukán György tanította. Tanárai komoly gondot fordítottak arra, hogy megfelelő színpadi rutint szerezzen. Gyakran ajánlották az Egyetemi Színpad műsoraihoz, az OBI programjához vagy az Országos Filharmónia estjeihez, jazz-zeneszámok előadójának. Így a jazz és a jazz- ének népszerűsítője is lett. A koncerteken általában a zeneiskola növendékeiből alakult Hot Sixtons együttessel szerepelt. Zenei törekvése a blues és a rhyttn and blues. De szereti az un. pop-musicot is, mint arról már több miskolci A közvetett választások rendszerének az volt a célja, hogy fokozza a tanácsok demokratizmusát, hatékonyságát, s gyakorlatilag is lehetővé tegye a visz- szahívás elvének érvényesítését. A proletárdiktatúra viszonyai között a közvetlenül választott megyei, országos szintű képviseleti szervek tagjainak visszahívhatósága különben formális lett volna, hiszen ha ez lett volna a választók szándéka, szervezkedésbe, engedély nélküli agitációs kampányba kellett volna fogniuk. Az alsóbb szintű tanácsok viszont beszámolhatták és felelősségre vonhatták a felsőbb szintű tanácsba delegált tagokat, s ha úgy látták volna jónak, visszahívhatták volna őket. A Vörös Üjság így kezdte beszámolóját a tanácsválasztásokról: „1919. április 7. Az első választás nagy történelmi dátuma, amikor végre a dolgozók és igazi államfenntartók, munkásférfiak és nők választottak Magyarországon. Gyönyörű, verőfényes, tavaszi nap, amelyen a proletariátus felszabadult tömegei megpecsételték az emberibb, s igazságosabb világhoz való jogukat és hitet tettek a Tanácsköztársaság, s a kommunista állam mélységes akarása mellett.” A lehető legdemokratikusabb módon létrehozott községi, kerületi, megyei tanácsok rövidesei megkezdték munkájukat, s egyebek mellett megválasztották a Tanácsok Országos Gyűlésének küldötteit is. A Tanácsok Országos Gyűlését 1919. június 14-re hívták össze. Az előző két napon a képviselő- házi teremben a pártkongresszust tartották meg. Az épület, amelyet az úri Magyarország képviselői önmaguknak, a saját dicsőségükre építettek, ezúttal először fogadta be falai közé az ország igazi képviselőit. Az üléstermet vörös drapériák díszítették. Az elnöki emelvény fölött, a korona helyén, a szíve fölött ötágú csillagot viselő, frígiai sapkás munkás alakja szimbolizálta a megváltozott Magyarországot. A párt programtervezetét Kun Béla terjesztette elő. A pártkongresszus után összeültek a tanácsok küldöttei, az új Magyarország parlamentjének tagjai. A Tanácsok Országos Gyűlésének megnyitó ülését a Városi Színházban tartották, 1919. június 14-én. Másnap, vasárnap, az első munkaülésre az Országház épületében került sor, amelyet az egykorú jegyzőkönyv a Magyar Tanácsköztársaság Házának nevezett. A Kun Béla megnyitó beszédével kezdődött ülésen a küldöttek hatalmas lelkesedéssel választották tiszteletbeli elnökké Lenint. A rendkívül nehéz politikai helyzet ellenére a Tanain tézkedésekkel. hatásos minőségi ellenőrzéssel. A világ szőlő- és bortermeléséből hazánk 1,5 százalékkal, a világkereskedelmi forgalomból két százalékkal részesedik. Bortermésünk tíz százalékát exportáljuk, ez jó aránynak mondható. (Mező- gazdasági exportunk 7 százaléka bor.) A KGST-orszá- gokon kívül hagyományos vevőink az NSZK, Svájc, Ausztria és a skandináv államok. De a világ borpiacain mindenütt megjelennek a riválisok, a KGST-n belül abszolút exportőr még rajtunk kívül Bulgária, Jugoszlávia és Románia. Bulgária borexportja például kétszerese a miénknek. És a nyugati boreladók is a mi piacaink felé kacsintgatnak, hiszen odahaza és az EGK országaiban mór telítettek a piacok. „Baj van” a hazai fogyasztással is. 1935-ben 33,5 liter bor jutott átlagosan egy főre, 1968-ban 35 liter az arány. (Igaz, a sör- és a rövid- italfogyasztás ugrásszerűen megnőtt.) És 1975-ben 1,5 millió hektoliterrel nagyobb termést várunk, mintameny- nyit 1968-ban szüreteltünk. Hova tegyük ezt, ki issza meg? Nehéz, nagy feladata lesz ez a bor forgalmazását és értékesítését végző kereskedelmi szerveknek. Vízvezeték a lakások harmadában A harmadik ötéves terv időszakában újabb tíz községet kapcsoltak be a közüzemi vízellátásba. Több településen felújították, illetve bővítettéli a vízhálózatot, így például Sárospatakon és Sátoraljaújhelyen. Miskolcon elkezdődött a csúcsvízmű építése, és megépült a Sajó menti vízmű kooperációs vezetéke. A tervidőszak végén a települések egynegyede, a megye lakásállományának mintegy 30 százaléka volt bekapcsolva a közüzemi vízhálózatba. A vízhálózat hossza megyénkben az elmúlt öt év sarán csaknem 200 kilométerrel bővült. esők Országos Gyűlése a jövőre, a békés célokra összpontosította figyelmét. Lengyel Gyula népbiztos a tanácsállam pénzügyi problémáiról tartott referátumot. Hamburger Jenő földművelésügyi népbiztos pedig a mezőgazdaság problémáival foglalkozott. A Tanácsok Országos Gyűlése, jóllehet a nemzetközi helyzet egyre válságosabban alakult, s a tanácshatalom léte forgott kockán, egy hétig foglalkozott a gazdasági feladatokkal, a táviatokkal, az új gazdasági rend felépítésével járó tennivalókkal. A Tanácsok Országos Gyűlése az alkotmány elfogadásával fejezte be munkáját. Az alkotmány kimondta: „A Tanácsköztársaságban a pro- letárság minden szabadságot, jogot és hatalmat kezébe vett, abból a célból, hogy megszűntesse a kapitalista rendet és a burzsoázia uralmát, s ennek helyébe a szocialista termelési és társadalmi rendet tegye. A proletariátus diktatúrája azonban csupán eszköz mindennemű kizsákmányolás és mindenfajta osztályuralom megszüntetésére, és előkészítése annak a társadalmi rendnek, amely nem ismer osztályokeit ,5 PINTÉR ISTVÁN (Következik: Cikáznak a (landollak.) + Ahogy cseréppé nő az agyag (Ágotha felv.) A földesztergályos Komisznak mondja a má- zolatlan virágcserepet Márkusa József, aki harminchetedik éve hajol a fazekas- korong fölé. A komisz szót gyermekkoromban hallottam legutoljára, azóta csak régebbi időkkel foglalkozó művekben találkoztam vele. Igaz, Márkusz mester foglalkozása sem tartozik a legfiatalabbak közé. Olyan idős a fazekasság — régi magyar nevén gölöncsérség — mint az emberi kultúra: Ahol megbolygatta az ember á földet. hogy magot hintsen belé, ott hamarosan korongra csapta az anyagot, hogy ve- tőmagvat raktározó bödönt esztergályozzon belőle. kög és cserép Persze ahhoz hogy a korongra csaphassák, megformázhassák és kiégethessék az anyagot, előbb nagy utat kell megtenni. Ide például, — mondja a mester — kertészeti vállalat Szentpéteri kapui telepére, ahol már húsz éve dolgozom, a Görömbölyi vagy a Mályi téglagyár kiszárított selejttéglái jutnak el alapanyag gyanánt. Medencében áztatjuk, meg-megkapál- juk, aztán kétszer átengedjük az őrlőgépen a masszát. Akkor nekigyürkőznek a mesterek — velem együtt Káló István és Légrády Mihály — és ki-ki a maga korongjához előkészíti a rögöt. Gyúrással kezdődik az előkészítés, majd maroknyi mennyiségekből összecsapott „csapdát” készítünk. Ezt tészta gyanánt a megfelelő vastagságúra nyújtjuk és letördeljük belőle a különböző cserepekhez szükséges anyag- mennyiséget. A letördelt, henger formájú, agyagtömböket nevezzük rögnek. A rögöt csapjuk rá a korongra, azon növesztjük, formázzuk, a hőcsatorna fölött kiszárítjuk és végül kiégetjük a kemencékben. Milliomos kéz A kemencékhez csak any- nyit, hogy azokat Márkusz mester a saját dolgos két kezével rakta samott-téglákból búbos kemence formájúakra. Ha nagyvonalúan számoljuk, akkor a mester napi háromszáz elkészített cserepét véve alapul Márkusz János kezéből húsz év alatt másfél millió darabot égettek csontnál is keményebbre a hőkatlanok. Itt a kertészetben évi kétszázezer darab virágcserépre van szükség, a többit más megrendelőknek készítik. A kertészek szerint nincs párja korongolt cserépnek: a gép által préseltben nem levegőzik olyan jól a növény. * A műhelyben szinte minden berendezés Márkusz mester keze nyomát dicséri. Amikor húsz évvel ezelőtt a semmiből megteremtette ezt a fazekasműhelyt, maga volt az ácsi, a kemence- és tűz- helyrakója. Mégis, ha egyszer majdan abbahagyja ősi mesterségét, a keze nyomát viselő töríkeny tárgyakkal, omló falú kemencékkel, kihal városunkból egy szakma. S ki tudja, egykor, megfelelő szakemberek híján milyen nehéz lesz föltámasztani! NY. SZ.
