Déli Hírlap, 1971. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-09 / 7. szám
Péntek esti premier jfc A miskolci képcsarnok kirakata. (Agotha Tibor felvétele) „Mint eladó maradtam” A képcsarnoki kirakat két oldalán A főutca legmeghittebb sarka már évek óta ez a beszögel- lés. Ha az olvasó legalább úgy odafigyel a fenti képre, s utcai eredetijére, mint az üvegtábla mögül szemlélődő fiatalember, jó néhány eltérésre bukkan a mostani és a képen látható kirakat-tabló között. — Havonként alaposan átrendezzük a kirakatunkat, rle egy-egy jelentősebb, újonnan érkezett darab kedvéért bármikor változtatunk az összképen — mondja Moldován Gyuláné boltvezető. — ön szerint mitől ilyen komoly a fiatalember arca, talán az árcédulák miatt? — Ha azért, aligha tájékozott részletfizetési kedvezményeinkről. Ezek közül is kiemelkedik az Országos Képcsarnok Vállalat biztosította kedvezmény a festmények és grafikák részletvásárlására. E két utóbbi vételénél egyedül mi nem számítunk fel részletfizetési kamatot. — Jobban megszemlélve a fényképet, az autóbusz előtt állók között több miskolci színművészt is felfedezhetünk. Nyilván vidéki tájolásra indulnák a busszal. Alkalomadtán eljutnak a színészek az ön boltjába is? — Hogyne. Bemutatók idején itt vásárolnak egymás számára premierajándékot. Ha a szó el is száll, az iparvagy képzőművészeti emlék megmarad. — A színművészek után néhány szót a helyi képzőművészek és., — :,. a bólé viszonyáról — nyilván ezzel akarta folytatni. Nos, a Szőnyi-teremben rendszeresen kiállítjuk alkotásaikat. Mi, a bolt alkalmazottai mindent megteszünk, hogy népszerűsítsük műveiket. Egyelőre úgy tűnik, hogy a helyi piac átmenetileg telítődött, dé nincs baj, mert más városokba átirányítva igen keresettek lettek alkotásaik. — így, a bolt kirakatüvegén kitekintve mi jut eszébe a vezetőnek az árukat szemlélő emberekről? — Az, hogy öt évvel ezelőtt még én is köztük álltam. Mint vevő léptem ide be, s mint eladó maradtam. S higgye el, ezeket az árukat nem csak venni élmény. .. ! (nyakas) Pompádon r Szeretem az operettet. Juszt is, meg azért is, mert szeretette méltó. De nem is az a kérdés, hogy szeretjük- e, vágy sem, kell-e az operett vagy sem, hanem hogy jó-e az előadás. És a tegnap esti premier jó előadás volt. Sőt, ha tetszik, még mondanivalóval is szolgált: eszünkbe juttatta a történelemkönyvet. Idézte azt a „kedves és bűnös kort, melyben mindenki pásztor és szerelmes, s Vénusz-szobrok mögött a park mélyén ildomos madrigálokat suttog kedvese fülébe.” Amikor a szerelem és a politika szálai szétvá- laszthatatlanok, ördög tudja, (de tényleg!) hogy melyik irányítja a másikat. Mindenható titkok tudója a szobalány és milliárdokat szórnak szét fényűzésre. A nép gúnyolja a királyt, a papokat, az arisztokráciát, a gárda fess katonái pedig őrzik és kiszolgálják a szépséget. Egyszóval XV. Lajos francia király udvarában vagyunk. Abban a korban, amikor (a szerzők is kiszólnak a rendőrfőnök első kópéjának hangján a darabból) Franciaország megérett a forradalomra. Pompadour marquisenak, ennek a félelmetesen okos, gyönyörű szép kegyencnőnek a kezében jól idomított (bár harapós!) báb király. Ez a „komoly” tartalom, a többi játék. Gyors, remekül karikírozott történés. A Múzsák istállójához címzett párizsi kocsmában királyos- dit játszanak az emberek. René és Calicot — ekkor még nevetve zúgott a nép A Borsodi Szemle évzáró száma A termelés alakulását, a beruházások helyzetét, a munkaerő-gazdálkodást, a termelékenységet, a jövedelmi viszonyokat, a bér- és árszínvonal alakulását elemzi Kovács Sándor Borsod 1970-es gazdasági fejlődésének néhány tapasztalata című, a Borsodi Szemle 1970. évi 4. számát indító tanulmányában. Ugyancsak számvetés jellegű Kiss Albert cikke, Á lakossági szolgáltatások helyzete Borsod-AbaújZemplén megyében. ..A fejlesztés során n kedvezőtlenebbül ellátott települések vagy területek fejlesztését kell előbbre helyeznünk, s ezzel igénybevétel szempontjából mentesíteni a zsúfoltabb üzemeket a távoli körzetek ellátásáról” — állapítja meg a szerző. „Az üzemi demokrácia színvonala és hatékonysága a vállalatoknál dől el, és így a tennivalók a vállalati párt-, gazdasági és szakszervezeti szervek és a KISZ feladataiként jelentkeznek” — így összegzi Az üzemi demokráciáról című tanulmányát Juhász György. A Diósgyőri Vasgyárban 1944. szeptember 2l-én lezajlott béketüntetés történetét dolgozta fel Beránné Nemes Éva. B. Nagy. Ernő a magyarországi bányászati és kohászati felsőoktatás kialakulását ismerteti. Bírta István —Kende János a Rimamu- rány—Salgótarján Rt. vas- és fémmunkásai képviselőinek 1918. február 2—3-i értekezletéről, Oltyán Béla korunk lírájának útjairól közöl tanulmányt. Kiss Gyula Szabó Zoltán három és fél évtizeddel ezelőtti megállapításait vizsgálja meg újra a Feleselés a „Tardi helyzet”-tel című szociográfiai írásában. Benedek Miklós A magyar filmről a pécsi szemle után címmel elemzi mai filmművészetünket. Az Engels-év- fordulóról Bogár Károly emlékezik meg. A folyóiratot Fürjész István Az alsó fokú mezőgazdasági szakmunkás- képzés megyénkben című cikke zárja. A Grand Prix birtokom volt Orvosból szobrász Amikor diákkoromban megcsodálhattam a debreceni Déri Múzeum előtt Med- gyessy Ferenc négy hatalmas allegorikus szobrát, amelye-. kért a párizsi világkiállításon Grand Prix-vel tüntették ki, nem sejthettem, hogy a művészt később személvesen is megismerhetem. Erre az 50-es évek közepén .került sor, amikor mint újságíró ellátogattam a fővárosban berendezett műtermébe. Akkor már tudtam róla, hogy orvosdoktori oklevelének a megszerzése után 1905-től két éven át Párizsban tanult festeni és mintázni; hatással volt rá Maillol plasztikája, majd modern szobrászati elveket vallott, ám a legjobban az ógörög, az egyiptomi, a sumer és az asszír plasztika' hatott rá. Ismertem a Jelky Andrást ábrázoló, Baján felállított művét, az általa magas talapzatra tervezett, de a kívánsága ellenére jóval alacsonyabbra helyezett és éppen ezért aránytalanul hosszú karúnak látszó Petőfi-emlék- szobrát Debrecenben, a Győrött látható Szent István-lo- vasszobrát, a Kanosvárra került tömör Rippl-Rónai-j át, s még több alkotását. (Egyébként városunk is büszkélkedhet Medgyessy egy domborművével; az egyetem kollégiumának falán van elhelyezve.) Maga az alkotó, századunk egyik legnagyobb magyar szobrászművésze, akkor már a Kossuth-díj birtokosa, ropoant szerénységével, közvetlenségével nyűgözött le. Megengedte, hogy a kanapén ülve órákon át figyelhessem, hogyan farag egy hatalmas kőtömböt, helyesebben: miként lehel belé életet hogy majd szoborrá elevenedjék. Keveset beszélt. Minden figyelmét a holt anyagból kibontakozó figurára összpontosította. s amikor -bbahagy- ta az alkotást, csendes hangon akkor sem önmagáról ejtett szót, hanem nagy barátja, Móricz Zsigmond írásművészetét dicsérte. Addig és azóta is tapasztaltam, hogy minden nagy művész így teszi: mások rendkívüliségét hangsúlyozza, ellentétben a dilettánsokkal, akik szót szóra tetézve ömlengenek önmaguk meg nem értett képtelenségeiről. A nagy művész nagy jellem is, utálja a szószátyár- ságot. S tudatában van annale, hogy az alkotásai vallanak róla. A 14 éve meghalt Medigyessyről — aki ha élne, holnap lenne 90 esztendős — még sokáig vallanak a művészi alázattal megformált szobrai. T. I, — Pompadourt gúnyolja. Majd lírai szerelem szövődik a butuska feleségét faképnél hagyó René és Pompadour között (az operettnek ugye, törvényei vannak), a „megcsalt” király pedig degenerált rendőrminiszterével törvényt ül a bűnösök fölött. Pompadour akarata szerint, természetesen. Fall Leo nagyoperettje azok közül való, amikor a siker (túl azon, hogy minden szereplő beleszól) a címszereplő primadonna kezében, vagyis játékában, fölényesen biztos énektudásában, atmoszférát teremtő erejében van. Várhegyi Márta ilyen primadonna. Pompadour. Nagyon szép, nagyon veszélyes, „ravaszul zseniális és zseniálisan ravasz”, érett asszony. Megjelenése, hangja uralkodik. Renét Rózsa Tibor énekli. Fényes, tiszta tenorhangja a lírai kettősökben csillog legszebben. Belőtte, Pompadour komornája és Calicot, kit.a kegyencnői kegy az „udvari költő” rangjára emel, telitalálat figurák, és megformálásuk is telitalálat. Virágh Ilona és Makay Sándor sok humorral, vidám komédiázó kedvvel játsszák a közel a tűzhöz helyzetből hasznot húzó. neveletlen népgyermekén ek hálás szerepét. (Az elkövetkezendő előadásokon Belotte-et felváltva játssza majd Virágh Ilona és Komáromi Éva, Pompadour szerepében pedig Mártha Editet is hallhatjuk. Pákozdy János degenerált királya és Fekete Alajos nem kevésbé félnótás Maurepas rendőrfőnöke az oly gyakran felcsattanó nevetés fő forrásai. Utóbbinak méltó társa Csiszár Nándor, a főnok „első kopója”. A bájos Madelaine (Mátray Márta), a daliás hadnagy (Mátyás Jenő), a „két- lábon járó bejelentőlap” Colin udvarmester (Háyer József), színes és mulatságos lapok abban a pakliban, amellyel a szerzők és a színészek játsszák a nagy partit; szórakoztatják a közönséget. A hölgyek csillogása, a fess gárda, a korhű öltözék hitelessége Hruby Mária tehetségét, a színpadkép Suky Antal munkáját dicséri. A zenekart Behár György Erkel- díjas karnagy dirigálja, Lovas Edit vendégként rendezte az előadást. Kettejük munkájának, újszerű felfogásának az eredménye az a dinamikus tempó, melyben pereg a történés. Nem egy-egy slágerszámmal, látványos kiállással, hanem teljes játék- és énektudásával bizonyított minden szereplői, miközben „a levegőben kapta el a végszót”. Szép, sikeres mutatvány volt. MAKAI MARTA Értékelték a pályázatot Létrehozzák a színházbarátok körét A Miskolci Nemzeti Színház a mostani évad elején „Ingyen járhat színházba” címmel pályázatot hirdetett; tízezer kérdőívet osztottak szét a nézők között, azzal a céllal, hogy a válaszaikból jobban megismerjék a közönség igényét. A pályázat nem várt sikert hozott: több százan küldték be válaszaikat, s a színház művészeti bizottságának a napokban megtartott értékelése alapján kilenc miskolci és egy kazincbarcikai lakos két-két belépőjegyet kapott a szezon végéig bemutatandó darabok megtekintésére. A nyertesek a következők: Bián Bertalanná, Fojtán László, Gál Marianna, László Barna (Kazincbarcika), Lukács László, Oláh József, Olexa Anna, Orosz Katalin, Regéczy Ágnes, Sztankó József. A színház vezetősége tervezi, hogy létrehozza a színházbarátok körét (a pályázat ezt a célt is szolgálta), amelynek „törzsgárdáját” a fentebb említettek képeznék A remélhetőleg egyre bővülő kör tagjait időnként meghívják tanácskozásra, vélemény- cserére, ami szerepet játszik majd a színház még inkább a közönség kultúrigényeit kielégítő műsorának meghatározásában. A RENDŐRKÉZEN A JÓSNŐ Rostás Bálintné 42 éves dinnyési lakos, büntetett elő- életű Sukoró községben felkereste B. L.-nét és jóslás ürügyén ékszereket, 100 forintot és ruhaneműt csalt ki tőle. összesen 1770 forinttal károsította meg a hiszékeny asszonyt, aki szégyellt feljelentést tenni. Most azonban a dinnyési állomáson felismerte és rendőrkézre adta a „jósnőt”. A bíróság egy év négy hónapra ítélte el. BEVERTE AZ AUTÓBUSZ ABLAKÁT Filakovszki József miskolci lakos erősen ittas állapotban beverte egy autóbusz ablakát, a busz vezetőjét is bántalmazta. A segítségre siető rendőrt pedig becsmérelte és őt is bántalmazta. Filakovszki Józsefet hét hónap szabadságvesztésre ítélték. A KARJA ELTÖRÖTT Budapesten Tóth Miklós tehergépkocsijával nem adta meg az elsőbbséget egy személygépkocsinak, amelyet Fazekas László, az Újpesti Dózsa válogatott labdarúgója vezetett és azzal összeütközött. Az összeütközés következtében Fazekas bal alsó karja eltörött. A TÓBA ZUHANT Hat emberrel a fedélzetén, bombázó-gyakorlat közben a Michigan tó vizébe zuhant egy amerikai B—52-es óriásbombázó. Mentőosztagok vonultak ki a szerencsétlenség színhelyére keresni az élet- benmaradottakat. EMELKEDETT Az amerikai munkaügyi minisztérium bejelentette, hogy az elmúlt hónapban tovább emelkedett a munkanélküliek száma az USA-ban Elérte az ország munkaerejének 6 százalékát, kilenc éve nem volt ilyen nagyarányú a munkanélküliség. PÉNZBÜNTETÉSRE ÍTÉLTÉK Pénzbüntetésre ítélte a bonni tartományi bíróság Herbert Wehnert, az SPD parlamenti csoportjának elnökét, mert korábban csalónak és szélhámosnak nevezte Hans Katzert, a CDU elnök- helyettesét. SÚLYOS KÁROK KELETKEZTEK Tűzvész pusztított a Párizs közelében levő Saclay-i atomkutató központban. Sérülés nem történt, de igen súlyos károk keletkeztek. SZEMÉT ÉS HULLADÉK Mindig is nagy gondot okc zott Istanbulban a szemét el takarítása, de különösen most az, mert a város köztisztasági dolgozói szrájkba léptek. Az utcákat vastagon borítja a hulladék. A szrájko- lók novemberi és decemberi bérük folyósítását követelik. SZERENCSÉTLENÜL JÁRT Halálra gázolta a móri vasútállomáson egy Komárorr felől érkező szerelvény So- modi György 41 éves tiszafüredi lakost, aki a vágányok között dolgozott. A szerencsétlenül járt munkás meghalt. Az ügyben vizsgálatot indítottak.
