Déli Hírlap, 1971. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-04 / 2. szám

Szerelmi százalék Lehet, hogy a tudományos­fantasztikus regények mér­téktelen élvezete teszi, de né­ha különös gondolataim tá­nadnak. Elképzelem például, kogy valami úton-módon — :alán repülő csészealjon — a Földre lopakszik valamelyik távoli bolygó őrjárata, s saj­tótermékeket zsákmányolva röppen vissza a Tejútrend­szeren kívüli hazájába. Ha aztán tudósaik nekilát­nak majd — nyilván szuper- komputerek segítségével — megfejteni a számukra rejté­lyes hieroglifákat, ilyen vé­leményre juthatnak: a Föld­nek nevezett bolygó élőlé­nyeinek egyik jellemzője, hogy nincs nagyobb örömük, mint százalékszámokat gyár­tani. — Az még csak-csak. hogy a gazdasági élet minden je­lenségét százalékokban feje­zik ki a magukat embernek nevező lények — mondja majd Y—X3 professzor —. de az már mégis sok. hogy a másnemű lények iránti von­zalmukat is a százalékok nyelvén beszélik el. — Talán ezt nevezik annak a bizonyos költészetnek, melyre több lapban utalás történik — kottyant közbe Y—X2 tanársegéd, de az előt­te szóló válaszra sem mél­tatja, hiszen kollégájának még sok urániumot kell elfo­gyasztania addig, míg köbre emelik. E kis közjáték után a nagy professzor felmutatja majd az Elle című lap — ki tudja miért, de magyarra is lefor­dított — cikkét, melyben ar­ról esik szó, hogy miért tet­szenek a nők a férfiaknak és viszont. A közvélemény-kutatók el­ső kérdése ez volt: mi váltja lei az érdeklődését? S erre a hölgyek 42 százaléka, illetve a férfiak 52 százaléka így vá­laszolt: „Általában a külső.” Értendő ez alatt, hogy lénye­gese« kevesebb szerepet ját­szik a szimpátia felkeltésé­ben külön-külön az arc, a szem, a kéz, a többi végtag, s egyéb tartozék. A kopasz urak vigaszául: a haj csak 3 százalék szerepet játszik a hölgyek vonzalmában, s — most esnek kétségbe az „izompacsirták'’ — a sovány testalkat előnyösebb, minit az erős. Visszatérve a férfiak ér­zelmeire: a „baba-asszony” (milyen az?) kevésbé vonzó, mint az igazán nőies, a haj­színek közül pedig a szőke vezet, s a vörös az utolsó. De ennyi talán elég is íze­lítőül a sok szép százalék­számból, melyek sorát ele­mezve Y—X3 professzor bi­zonyára kiegészíti korábbi megállapításait: — A földi lényeket egyrészt a százalé­Tudományos intézet pályázatot hirdet szervezői, illetve kutatói munkakör betöltésére. Fiatal közgazdászok előnyben részesülnek. Illetmény megegyezés szerint. Pályázatokat részletes önéletrajzzal 1971. január 15-ig kérünk a Hirdetőbe „fejlődési lehetőség" kok imádata jellemzi, más­részt az, hogy vonzalmuk ki­zárólag külsődleges jelek alapján alakul ki. Ez is bi­zonyítja, hogy bár meglehe­tősen értelmesek, még min­dig közel állnak az állatvi­lághoz. A szellem — mint olyan — ugyanis egy tized­százalék erejéig sem szere­pel a vonzalmat keltő tulaj­donságok között. Persze a közvélemény-ku­tatás is, és az álmom is ba­darság. Én száz százalékra veszem, hogy minden reális alapot nélkülöz ez a földi ki­szólás: hapsikám, nálam szép lehetsz, de okos nem! (békés) Tízezren látták Vasárnap bezárta kapuit a Miskolci Galériában első al­kalommal megrendezett Mis­kolci Téli Tárlat. A kiállí­tást egyhónapos nyitva tar­tása alatt több mint tízezer látogató kereste fel. A Mis­kolc megyei jogú városi, va­lamint a Borsod megyei Ta­nács é.% a Miskolci Egyesített Kórházak mintegy százezer forint értékben vásárolt mű­alkotásokat. Követeljék a vendégek... Barna László, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat árufor­galmi főosztályvezetője Miskolc testvérvárosában. Katowicé­ben igen hasznos „szakmai fogást” lesett el: ha a felszolgálók előre leteszik az asztalra a számlát, sok felesleges vendég- pincér közötti vitát takaríthatnak meg a szórakozóhelyeké«. Ezt az azonnali kötelező számlaadást tavaly szeptemberben bevezették a Miskolci Vendéglátóipari Vállalatnál is. A vállalat belső ellenőrei nagyon jó tapasztalatokat szerez­tek az új módszerről. Az eltelt csaknem fél év alatt mind­össze öt-hat felszolgálót kellett figyelmeztetnünk, mert nem tartották be a rendelkezést. A pincéreknek ugyanis érdekük az előzetes számlaadás, mert így pontosabban számon tart­hatják a fogyasztást, a vendégek pedig ellenőrizhetik az ára­kat és az összeadást. A vállalat vezetői kérik, hogy a vendégek „követeljék” a felszolgálóktól a számla azonnali kiállítását. Ezzel elősegítik a vendéglátóipari dolgozók igazán zavartalan munkáját. (Sz. I.) Lélekmentés, vagy...? Önkéntes pártfogók Ki lehet a pártfogója?! — hangosan, \agy elhallgatva, de rendszeresen felvetődik ez a kérdés ország-, s világszerte a jól szervezett társadalmakban egy-egy személlyel kapcso­latban. Azzal, aki „jól fut”, akinek „sikerült az élet”. De mi van azokkal, akikről nem mondható el mindez? Nem a hivatali ranglétrán megrekedtekre, hanem az erkölcsi fejlő­dés egyik zsákutcájába tévedtekre gondolok, fiatalokra, akik önmagukra vagy környezetükre utalva tévedtek oda. Vannak olyanok — nem ke­vesen —, akik a hivatallal együttműködve, de nem hi­Pesttgö és virsli kivételével Megfelelő volt ellátás az ünnepeken az A város élelmiszerellátása — csakúgy, mint a három­napos karácsonyi ünnep előtt — az év utolsó napjaiban is jobb volt a vártnál. Csak­nem zárásig mindenütt kap­hatók voltak a legfontosabb élelmiszerek, a tej, a hús. a kenyér és az ünnep másnap­ján is jó volt az ellátás. Hét vagon — hetvenezer kilogramm — sertéshús ér­kezett szilveszter előtt a vá­rosba, egy vagon marha-, fél vagon baromfi- és ugyan­ennyi kocsonyahúst kaptak a hentesüzletek. Négy és fél vagon hentesáru, egyebek mellett hetven mázsa virsli fogyott el, ez utóbbiból még­sem tudtak kietégíte&ti min­den iggnyL Szilveszter napján egyik­másik boltba csak dél­után érkezett meg a kenyér. Éjszaka ugyanis üzemzavar keletkezett a sütőipari vál­lalat főtelepén, amelynek következtében a nappali műszaknak negyven mázsá­val több kenyeret kellett sütni. A város lakói így vé­gül még jól is jártat hiszen negyven mázsával több me­leg, friss kenyér került az ünnepi asztalokra. A Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat az előző évinél hatezer palack­kal több, csaknem húszezer üveg pezsgőt szerzett be. A rendkívül nagy keresletet azonban még így sem tudták kielégíteni; szilveszter dél­ben már egész Miskolcon nem lehetett egyetlen üveg pezsgőt sem kapni. Ma reggel azt a tájékozta­tást kaptuk a sütőipari vál­lalat igazgatójától, hogy a rendkívüli időjárás a kenyér­szállításban okozott fennaka­dásokat. A szállító járművek nem tudták megközelíteni Ó- és Üjmassát, Bükkszent- keresztet és Bükkszen ti ászlót, valamint Répáshutát. A bük­ki községekből szánon jöttek elébük Lillafüredre, így Ö- és Üjmassa kivételével, ha késéssel is, de mindenhová el­jutott a kenyér. (pusztai) Rejtély a gőzben Szilveszteri „tréfa”: az üres kabin S. István gépkocsivezető Szilveszter napján jólesően nyújtózott végig a gőzfürdő forró kamrájának padján. Pórusain csontjáig járta át a meleg. Aztán a medence, egy kis terefere, s befejezésül előbb a langyos zuhany, s amikor a 68-as kabin ajta­ját kinyitotta — a „jeges zu­hany”. Azt hitte hirtelen, hogy hallucinál, legjobb eset­ben pedig, hogy eltévesztette a kabinszámot. A 68-as — ahol emlékezete és a kabin­kulcsa szerint ruháját leve­tetjesen A SAJÁT TOLLÁVAL Mielőtt a völgyben a közút és a vasút összeölelkezne, jó darabig jut egymás mel­let, Ahol a völgy szűkülni kezd, ott feszí­tette ki hat méter magas, s mintegy fél ki­lométer hosszú, élővad befogására alkalmas hálóját a vadásztársaság. A szeles idő nem kedvez a hálós vadá­szatnak. Súlyokat kell kötni a háló aljára, mert a szél erősen cibálja. A vadászok a sarat tisztítják gumicsizmájukról, s közben szidják az esőt, a mélyen felázott szántóföl­det, a szélvihart. A távolban feltűnnek a hajtők, amint fél­körben közelítenek a háló felé. Aztán ri­asztó hangjukat is hallani már, ahogy űzik maguk előtt a vadat. Először egy ijedten futó nyulat látok, amelyet alig tudnak el­téríteni a hálótól. Ilyenkor a nyúl nemkí­vánatos, hiszen elszakítaná a hálót. Nehéz­testű fácánok emelkednek a magasba és ga- balyodnak bele a hálóba. De most nem rá­juk figyelünk, hanem arra a két fogolycsa­patra, amelyik a hangos kiabálástól a háló előtt felröppen és szinte centiméterekkel a háló fölött elsuhan. A vadászok a fejüket csóválják. A következő csapat azonban egyenesen a háló derekának repül. Néhány madár visz- szapattan róla, egynek-kettönek sikerül is visszatörnie, de a többség a háló foglya lesz. Fogoly a fogoly ... Újabb fogolysereg éri el a hálót. Vergőd­nek egy darabig, aztán lecsendesülnek a háló aljában, az úgynevezett zsákban. Kö­zelemben vannak a kosarak, amelyekben a már fogoly foglyok ijedeznek, s talán a zaj hatására, testvéreik siránkozó hangjaira is­mét átélik fogságba esésüket. A szürkésbarna tollú madarak békésen, sorsukba beletörődve hagyják, hogy a va­dászok összeszedjék őket, hogy kiszabadít­sák a rájuk tekeredett idegen anyag fogsá­gából. Talán még hálásak is... Az egyik úgy ül a háló aljában, mint saját fészkében, csak a szíve ver hevesen és láthatóan. A másik repülne, meg-megrebbenti szárnyát, de annál rosszabb. Egy harmadik madárnak vérzik a lába, eltörött. A vadász kiemeli a háló aljából, nézi a vérző madarat, s csó­válja a fejét. A vadász arcán látszik, hogy sajnálja. Aztán óvatosan kiránt egy tollat a fogoly szárnyából, és a madár nyakcsigolyá­ja mögé szúr vele. A saját tollával... Egy madarat elengednek, egy foglyot sza­badon bocsátanak. — Rossz a lába — mondja az egyik va­dász. — Hiányzik az egyik ujjai Attól van ez, hogy csibe korában az agyag rátapadt, aztán, mint a beton, rászáradt a lábára, s mikor az agyag leesett, vele dobta körmét is... Erős szárnycsattogással emelkedik a leve­gőbe a madár és eltűnik a folyót övező fák, bokrok között. Egészséges társai bekerülnek a kerek, fűz­favesszőből font kosarakba, s összevarrják felettük a világot. O. J. tette, s hagyta üres volt. És S. István a déli órák­tól talpig lepedőben állt ott megfürödve, találgatva, vajon mi történhetett 6—7 ezer fo­rintot érő ruházatával, s egyéb ingóságaival. A kabi­nosok záróráig igyekeztek se­gíteni a rejtély megoldásá­ban. S amikor az utolsó előtti fürdőző is távozott, ki­derült- valaki „elcserélte” öl­tözetét S. Istvánéval. Az egyik kabinban kopott, ron­gyos ruhanemű, fűző nélküli cipő árválkodott gazdátlanul. A Vízművek természetesen vállalta a kár megtérítését, amennyiben nem kerül elő a „leleményes szerző”, aki nyil­ván a sajátjánál elegánsabb ruházatban akarta köszönte­ni az új esztendőt. Tökéletes elintézés A vonat néhány percig áll egy kis állomáson. Az egyik utas éhes, leszól egy kisfiú­nak: — Megtennél nekem egy szívességet? Itt van két fo­rint ötven fillér, szaladj oda a büféhez és hozz nekem egy szendvicset! És itt van még kettő ötven, válassz magad­nak is egyet! A kisfiú elveszi a pénzt, el­szalad és egy perc múlva már újra ott van, a szendvi­csét majszolja: — Visszaadom a két forint ötven fillért, bácsi! Csak egy szendvics volt! vatalból vesznek részt a megelőzés (prevenció) és a megtévedt fiatalok társadal­mi utógondozásának gyakran sziszifuszi munkájában. Akik sem az úgynevezett felsőbb pártfogók hatalmával, sem titokzatos elkülönültségükkel nem rendelkeznek. Pártfogó az ő nevük is, s foglalkozá­sukat tekintve pedagógusok, gyári munkások, tisztviselők, nyugdíjasok stb. A hivatalos meghatározás szerint pedig: „pártfogó, nevelési jártasság­gal rendelkező, köztisztelet­ben álló, erkölcsi és világ­nézeti szempontból kifogás­talan, önkéntes társadalmi aktíva.” Prevenció és utógondozás Az ifjúságvédelem a követ­kező marxi idézetet tette jel­szavává: „Ha a körülmények formálják az embert, akkor a körülményeket kell az em­bereknek formálni.” Számos esetben az embertelen ma­gatartások és életkörülmé­nyek között élő fiatalkorú — akár családon bélül, akár azon kívül — rabja az er­kölcsi-fizikai fejlődését ve­szélyeztető viszonyoknak. A gyámhatóság csak abban az esetben rendel ki melléje pártfogót, ha a védő s óvó intézkedésre a rendőrkapi­tányság, az ügyész vagy a bíróság a gyámhatóságot megkeresi; vagy egyéb úton — például bejelentés alap­ján — szerez tudomást a veszélyeztetettségről. Ekkor még bűncselekmény nem történt. A bíróság vagy ügyészség, ha belekeveredett is a fiatalkorú valamibe, még nem minősítette azt bűncse­lekménynek. Először figyel­mezteti a fiatalkorút, a szü­lőket és gondviselőket, s mindjárt a gyámhatóságot is. Utógondozásban azok a kis­korúak részesülnek, akiket a bíróság vagy próbára bocsá­tott, vagy javítóintézeti ne­velésre, felfüggesztett bör­tönbüntetésre ítélt. Ezek a gyerekek szabadulásuk után választás elé kerülnek: me­lyik úton tovább? A párt­fogó feladata itt egyértelmű, át kell segíteni a fiatalt a kezdeti időszak nehézségein. Mit és hogyan? Minden társadalmi aktíva előtt ismertek a feladatok, sokszor még a sorrendjük is. Például mindenekelőtt a fia­talkorú beiskolázására, illet­ve munkába helyezésére kell gondot fordítani. Aztán fo­lyamatosan figyelemmel kell kísérni a kiskorú családi vi­szonyainak alakulását. Veszé­lyes foglalkozás ez olykor Sokan mégis szívesen vállal-) ják. Azok közül kerülnek ki ők. akik nemcsak szemforga- tóan szörnyülködnek akkor, amikor fiatalkorúak bűnözé+ séről hallanak vagy olvas­nak. Akik nem másra hárítt gatják állandóan a felelőssé­get és igyekeznek átadni sa­ját tapasztalataikat az otthon kevés jót kapott fiataloknak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom