Déli Hírlap, 1970. november (2. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-30 / 280. szám

Kádár János elvtárs I kongresszusi vitazáró ja MISKOLC EGY HETE A tegnapi napilapok közöl­ték Kádár János elvtársnak, az MSZMP Központi Bizott­sága első titkárának a párt­kongresszuson szombaton el­hangzott vitazáró beszédét, amelyet a televízió és a rá­dió egyenes adásban sugár­zott. A vitazáró azóta a párttagok és a párton- kívülick körében egy­aránt beszédtéma lett, s általános elismerést vál­tott ki. Kádár elvtárs közvetlen meg­nyilatkozása méltó befe­jezése volt a legmagasabb pártfórum munkájának, a felszólalások lényegének ösz- szegezése rámutatott a X. kongresszus sikerére. Arra, hogy a kommunisták az elő­ző kongresszus szellemében munkálkodtak az elmúlt négy esztendőben, s a mostani kongresszus előkészítésével és munkájával szilárd alapot te­remtettek ahhoz, hogy a szo­cializmus építése a követke­ző időszakban a még nagyobb követelményeknek megfele­lően mehessen végbe. Kádár elvtárs értékelésé­ben a többi közt kiemelte, hogy a kongresszus általános vitája magas színvonalú volt és minden egyes felszólaló átérezte a felelősséget A fel­szólalásokban kifejeződött az a politikai fejlődés, amely a mindennapi munkánk ered­ményeként a párttagságnak, a párt aktivistáinak, a politi­kailag aktív dolgozóknak, sőt lehet mondani, egész népünk­nek egyik jellemzője. Mint mondotta: „Kiszélesedett az embe­rek látóköre, erősödött pártunk és közvélemé­nyünk egyetértése és egysége.” Hangsúlyozta, hogy az elmúlt héten a kongresszusi eszme­csere nemcsak az Építők Ró­zsa Ferenc Művelődési Házá­ban folyt, hanem az egész or­szágban. A továbbiakban a szénbá­nyászat és a textilipar jövő­jéről szólt, majd elemezte mezőgazdaságunk fejlődését. Hangsúlyozta, hogy a szocia­lista alapokra helyezett me­zőgazdaságunk életerős, a ne­hézségeket is elviselni képes népgazdasági ágazattá válto­zott. A parasztság is nagyot fejlődött szocialista tudatá­ban. Mindez azt bizonyítja, hogy a munkásosztály helye­sen dönt és határoz, ami­kor számít a paraszti testvérosztálvra, azzal szövetkezik és együtt ha­lad a szóéi»lizmus építé­sének útján. Ebből következően hangoz­tatta Kádár elvtárs: „Egyet­len termelőszövetkezetet sem engedünk tönkremenni, mert most nehézségeik vannak.” A vitazáróban a jelentősé­géhez mérten külön hang­súlyt nyert a dolgozó nők­ről. az anyákról való gondos­kodás, amiről többször sző esett az előző napi felszóla­lásokban. Kádár elvtárs fi­gyelmeztetett arra, hogy aki kommunistának vagv egyáltalán felvilágosult embernek tartja magát, az tisztelje a dolgozó nőt! Hangoztatta azt is, hogy a család gyarapodásához, a gyermekek neveléséhez anya­gi eszközök kellenek. Óva in­tett, hogy odáig ne fajuljon egy helytelen szemlélet, hogy megszólják az állapotos anyát, mert nem a saját jó­létével törődik. — Ezzel ne­künk, kommunistáknak szem­be kell szállnunk — mondot­ta. — Aki a társadalom nor­mális törvényei, az emberi természet vonásai szerint él, azt nem lehet csúfolni, mi ezt nem tűrhetjük. Az életszín vonal-emelésről szólva kiemelte, hogy a párt és a kormány nem késleke­dik, ha annak megvan a le­hetősége. Felhívta azonban a figyelmet az irreális számve­tés káros voltára. A munka­erkölcsről is szólt, hangoztat­va, hogy társadalmunkban a mun­ka minden jog alapja. Aki társadalmilag hasz­nos munkát végez, dol­gozzék bármely területen, annak munkáját tisztel­jük, becsüljük, elismer­jük. Végezetül hangsúlyozta, hogy a párt a tömegekkel Húsz tanszék és számos miskolci, megyei és orszá­gos vállalat dolgoztat rend­szeresen a Miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetem ma tematika tanszékén levő szá­mítógépeken. Az egy darab osszeaorrva dolgozik, s még jobban össze kell forrnia a jövőben. — A néppel, a népért dol­gozunk — így kell tennünk, amikor a X. kongresszus ha­tározatainak megvalósítására kerül sor. Mint említettük, Kádár elv­társ vitazárója beszédtéma úgyszólván mindenütt. Ah­hoz, hogy az abban elhang­zottak valósággá váljanak, most már a mindennapok munkájában tettekre van szükség. Kivétel nélkül min­denki részéről. Odra típusú lengyel és há­rom darab Cellatron típusú NDK elektronikus számító­gépet csak olyan feladatok megoldására használják fel, melyek alkotó jellegűek. Kifizetődő udvariasság Az eladóktól függ vásárol-e a vevő Iskolák az árvízkárosultakért Miskolc és Borsod 463 ál­talános iskolájának úttörői vettek részt az árvízkárosul­tak megsegítése céljából meghirdetett hulladékgyűjtő akcióban. A MÉH-tröszt me­gyei vállalatánál ezekben a napokban értékelik a gyűjtés eredményét, amely az előze­tes adatok szerint jóval meg­haladja majd a negyedmillió forintot. Az akció végleges értékelése december 10-ig várható, akkor derül ki az is, melyik iskola úttörői vol­tak a legszorgalmasabbak. Számítógépek — csak alkotó jellegű feladatokra fi Pravda a kongresszusról Lakva ismerjük meg egymást, tartja a közmondás, es ezt idézte — kissé átalakított formában — Biszku Béla elvtárs kongresszusi felszólalásában. Valahogy így: lakva, azaz hu­zamosabb együttműködés útján ismerhetik meg vezetőiket a beosztottak, és nem biztos, hogy aki jó szakember, s kiváló munkaerőnek bizonyult egy alacsonyabb beosztásban, az ké­pes demokratikus módszerekkel megfelelően irányítani a kö­zösséget. Fejtegetése egy beszélgetést idézett emlékezetembe. Az egyik miskolci nagyüzem megbecsült, régi szakmunkása és pártaktivistája panaszolta, hogy akad náluk olyan gazdasági vezető, aki — vélt — szellemi fölénye tudatában lassan szóba sem akar állni a munkásokkal. Hónapok telnek el anélkül, hogy kimozdulna íróasztala mellől, és körünézne „lent.”, az üzemben. „Egy vitánk során én meg is mondtam az illető­nek: Több időt töltött az idén külföldön, mint a gondjaira bízott üzemrészben.” Tévedés ne essék, nem az a baj, hogy a szobán törgó ve­zető vagy bárki más igyekszik külföldön is bővíteni ismere­teit. De eredményes munkát aligha végezhet, ha nem ismeri azoknak az embereknek a munkáját, problémáit, akik meg­valósíthatják a — részben külföldi tapasztalatok alapján ki­alakult — pompás elképzeléseit. Nem azt várják a fizikai munkások, hogy a magas be­osztású mérnök naponta megjelenjen közöttük „bratyizni”, vicceket mesélni, jópofáslkodm. De joggal hiányolják azt az emberi kapcsolatot, ami az egy célért dolgozó kollektívában nem nélkülözhető. Hiszen a gyakorlati munka során ezernyi olyan kérdés, probléma vetődhet fel, amire lent, a műhely­ben, a gépek között lehet azonnal jó választ, megoldást ta­lálni. És talán nem túlzók, ha azt állítom, hogy a diploma, a szakirodalom rendszeres olvasgatása, s a külföldi utak mel­lett is tanulhat a vezető a jól képzett, nagy gyakorlattal ren­delkező szakmunkásoktól. Az ilyen, közvetlen hangú véleménycserére nem elég al­kalom az időnként összehívott termelési tanácskozás sem. Különösen nem elég — szerencsére egyre kevesebb példa van erre —, ha a termelési tanácskozások is abban merülnek ki, hogy a vezetők kifejtik véleményüket, elmondják észrevé­teleiket, mindössze azt várva el. hogy a kollektíva mindezt tudomásul vegye. Sokat beszélünk manapság a tudományos-technikai forra­dalomról. Hangoztatjuk, hogy csak akkor tudunk lépést tar­tani a világszerte tapasztalható, rohamléptű fejlődéssel, ha egyre több magasan képzett szakemberrel rendelkezünk. Saj­nos, kevesebb szó esik arról, hogy nem elég, ha a vezető be­osztásokban csiszolt „koponyák” dolgoznak. A termelésben dolgozóknak, a kétkezi munkásoknak is fel kell nöniök a kor diktálta feladatokhoz. S csak úgy nőhetnek fel, ha nem gá­tolja a szakmai arisztokratizmus a mindennapos, közvetlen véleménycserét. Idegen az ilyen szemlélet társadalmunktól, a szocialista közgondolkozástól is. Ezért jó, hogy szakmunkás ismerősöm — úgy is, mint pártmunkás — .legalább egy megjegyzéssel igyekezett ráébreszteni mulasztására a felettesét. Ha nem használ a figyelmeztetés, beszélhet az illető mérnökkel az üzem pártszervezetének a vezetősége is. Mert akit megmá- morosít a „funkció”, annak jó tanácsra, útbaigazításra van szüksége. Vonatkozik ez természetesen a különböző politikai funkciókra is. S ha a jó tanács, a figyelmeztetés sem hasz­nál? Nos, akkor a kollektíva dönthet arról: nem kell-e ala­csonyabb beosztásba helyezni a vezetésre alkalmatlannak bi­zonyult, de más területen még hasznos munkát végezhető embert BÉKÉS DEZSŐ Iskolai KISZ-élet Nevelőtestületi értekezletek A ma megjelent egyetlen moszkvai napilap, a Pravda a TASZSZ budapesti jelenté­se alapján részletesen ismer­teti az MSZMP X. kongresz- szusának a párt nemzetközi tevékenységéről, a társadalmi fejlődésről, a szociálisig de­mokrácia fejlesztéséről, a gaz­dasági építőmunkáról, az ide­ológiai életről, valamint a párt működéséről hozott ha­tározatait. Az SZKP KB vezető lapja a budapesti jelentésnek a kö­vetkező címet adta: Az irány­vonal: a szocialista építés meggyorsítása. Felújítják az Fxd resst Nyolc napig tartó renová­lási munkák után megnyílt a Fórum-bisztró. A 60 ezer fo­rint költséggel kifestett és modernizált vendéglátóipari egységnek különösen a szel­lőzésén változtattak. Legkö­zelebb az Expressz étterein felújítására kerül sor. A ka­rácsony és újév közötti mun­kálatok előreláthatólag >—6 napig tartanak. Közelednek az ünnepek. Ajándékaink a legtöbb bolt­ban már ott sorakoznak a raktárban a polcokon, ám hogy az elkövetkező hetek­ben hol és mit vásárolunk meg, elsősorban az eladók vi­selkedésétől függ. A merész megállapításhoz a Belkereskedelmi Kutató In­tézet egy, a közelmúltban megtartott szokatlanul érde­kes és tanulságos vizsgálata szolgáltatja az alapot. A ku­tatók — a hazai kiskereske­delem történetében először — több budapesti üzletben ar­ra kerestek választ, hogyan befolyásolja az eladók maga­tartása a forgalmat. Az már a vizsgálat első napjaiban be­bizonyosodott. hogy megle­pően szoros az összefüggés a boltból üres kézzel távozó ve­vők és az eladók viselkedése között. Megfigyelték, hogy ha az elárusító csak a blokkok ki­töltésével és a pénz elszámo­lásával törődik, az önkiválasz­tó rendszerű üzletekbe be­tért vevőknek csupán 19 szá­zaléka vásárol. Ezzel szem­ben, amikor az eladók segíte­nek. a vásárlók 44 százaléka akkor is vesz valamit, ha ere­detileg csak szemlélődni tér­tek be a boltba. Ha viszont az eladók kényszeredetten, tü­relmetlenül vagy közönyösen végzik munkájukat, a vásár­lók többsége lemond szándé­káról, vagy más üzleteket ke­res fel. Kiderült az is, hogy a meg­vizsgált üzletekben csak min­den második kereskedelmi al­kalmazott végzi jól a mun­káját. A ruházati boltokban például minden száz dolgozó közül 21-en — a blokkoláissal és pénzelszámolással — ar­ra kényszerítették a vevőket, hogy maguk döntsenek, és ki is szolgálják saját magukat. Az eladók több mint három százaléka pedig viselkedésé­vel határozottan akadályozta a vásárlást, durva és tolako­dó volt. Végül a bolti dolgo­zók csaknem negyedészét kö­zönyösség, nemtörődömség jellemezte. Az ilyeneknél gyakran fordult elő, hogy a vevő azt az árut sem kapta meg, amit egyébként csak a raktárból kellett volna elő­hozni. Meglepő eredményt muta­tott annak vizsgálata, hogy a különböző magatartásé eláru­sítók munkája mennyire ha­tékony. A segítőkész, előzé­keny dolgozók az üzletbe lé­pő száz vevő közül átlagosan 38—39-nek adtak el árut. A bizalmaskodó, sokszor sértő viselkedésű kereskedők mun­kája csupán 20 százalékban iárt eredménnyel. A közönyö­sek náluk csak három szá­zalékkal értek el jobb el­adási arányt. Száz eset közül mindössze 23 alkalommal tudtak eladni valamit. És a legkülönösebb tapasztalat: az ideges, kapkodó, türelmetlen dolgozók munkájának hatás­foka két százalékkal bizo­nyult gyengébbnek, mint a legjobbaké. A vizsgálatot követően a szakemberek azt is megálla­pították, hogy a boltok sze­mélyzetének magatartása — az értékesítés hatékonyságán keresztül — 80 százalékban meghatározza az üzletek for­galmát. I. P. A Miskolci Vendéglátó- ipari Vállalat az idén csak­nem 300 mázsa gesztenye- massza leszállítására kötőn szerződést az egyik debre­ceni szövetkezettel. A szerző ­dés alapján a szövetkezel hetenként kétszer mintegy 8—10 mázsa édes masszái küld a miskolci vállalatnak. Ebből a gesztenyemennyiség­ből naponta átlagosan 4—5 Befejeződtek a novemberi nevelőtestületi értekezletek, amelyeken a párt Közponli Bizottságának ifjúságpolitikai határozatából adódó tenniva­lókról tanácskoztak az alsó és középfokú oktatási intéz­mények pedagógusai. ezer adag gesztenyepürét ké­szítenek a cukrászok. A hi­vatalos szabvány szerint a normális adagú pürében 6 dekagramm gesztenyemassza és 3 dekagramm tejszínhab van. A vállalat ellenőrei rendszeresen „razziákat” tar­tanak a vendéglátóipari egy­ségekben, hogy a cukrászok betartják-e a szabvány elő­írásait. A tantestületek a megbe­széléseken mindenekelőtt azokkal a kérdésekkel foglal­koztak, amelyek tisztázása az iskola soron levő feladatai­nak megoldását is segíti. Szó­ba került a tanácskozáson: hogyan valósítható meg a tanulók eredményes politi kai-erkölcsi-világnézeti ne­velése, közösségi-közéleti te­vékenységének, önkormányzó képességének kibontakozta­tása. Megvitattak azt is ho­gyan segíthetik a művelődé­si otthonok a diákokat a sza­bad idő helyes irányú fel- használásában. A középisko­lákban a nevelői közösségek tanácskozásán különösen ar­ról folyt termékeny vita, mi­lyen új szervezeti formákkal módszerekkel és eszközökkel gazdagíthatok — az életkori sajátosságok, a fiatalok sok­irányú érdeklődésének figye­lembevételével — az iskolai KISZ-élet, az ifjúsági szerve­zet tartalmi munkája. A ta­nácskozásokba általában be­vonták a KISZ és a Nép­front. a pedagógusok szak- szervezete, az üzemek, a vál­lalatok és az intézmények képviselőit is, akik a maguk területén sokat tehetnek az ifjúság nevelése érdekében. i gesztenyepüré szabványa Debrecenből jön a massza Többet külföldön, mint a saját üzemében

Next

/
Oldalképek
Tartalom