Déli Hírlap, 1970. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-19 / 245. szám
TANÁCSKOZIK A VÁROSI PARTERTEKEZLET Egyetértünk az irányelvekkel (Folytatás az 1. oldalról) A taggyűléseken bebizonyosodott, hogy a város párttagsága alapjaiban egyetért az irányelvekkel, a kongresz- szus óta eltelt négy esztendő munkájának értékelésével éppúgy, mint a következő évekre tervezett feladatokkal, amelyeket helyesnek, reálisnak, megvalósíthatónak tart. Tömören jellemezve a vitákat, azt mondhatjuk, hogy a tagság javaslatai, kritikai észrevételei és helyeslő megnyilatkozásai éppen az irányelvekben meghatározott politika következetes megvalósításához kérnek és egyben nyújtanak szilárd biztosítékot. Az irányelvekkel és a szervezeti szabályzat tervezetével kapcsolatos észrevételek és javaslatok elemzésére nem térek ki, mert a küldött elvtársak e témáról a második napirendi pont keretében részletesen hallani fognak. A szeptemberi taggyűlések másik fontos feladata volt a csúcs- és alapszervezeti vezetőségek újjáválasztása. Párttagságunk igényes volt a vezetőségválasztásnál, a követelményeket azokhoz a nagy feladatokhoz szabta, amelyeket jól megértett az irányelvekből. Ennek tudható be, hogy a megválasztott vezetőségek összetétele politikailag, eszmeileg és felkészültség szempontjából jobb, mint a korábbi volt. A városban hét üzemi, intézményi pártbizottságunk is megtartotta pártértekezletét, esaaken 233 elvtársat választottak meg pártbizottsági tagnak. E tanácskozások méltó befejező aktusai voltak az alapszervezeti és csúcsvezetőségeket választó taggyűléseknek. Az alapos, gondos előkészítő munka és az a szembetűnő pozitív változás, mely p>árt bizottságaink tevékenységében, munkamódszerében tapasztalható, biztosította, hogy e tanácskozások magas színvonalú munkaértekezletek voltak, ahol mind a beszámolók, mind a vitában részt vevők kritikus és önkritikus vizsgálatot végeztek a négyéves munka eredményeiről, a továbbfejlődést akadályozó gondokról. A pártértekezletek hangulatából, a növekvő aktivitásból érezni lehetett, hogy olyan kommunisták beszélnek felelősségteljesen a tennivalókról, gondokról, akik jól ismerik területük életét, s jóban-rosszban együtt élnek a dolgozókkal. Azt keresik, kutatják, hogyan lehet és kell jobban dolgozni azért, hogy kitűzött céljainkat mielőbb megvalósíthassuk. Bízunk abban, hogy a lezajlott'választások, a párfcén- tekezletek mindenütt újabb lendületet adnak a kongresszust előkészítő munkához, a politikai munka fokozásához. Arra van szükség, hogy az elhangzott észrevételek, javaslatok a megválasztott pártszerveknek jövőbeni feladatuk végzésénél, a X. kongresszus határozatainak végrehajtásánál állandó iránytűként szerepeljenek. Pontosan dolgozzunk fel minden hozzászólást, a vezetőségek reagáljanak azok tartalmára, vegyék programjukba a helyes javaslatok megvalósítását. Elvtársak! Az" alapszervezetek beszámoló és újjáválasztó taggyűlései, az üzemi, intézményi pártértekezletek a kommunisták felelős tanácskozásai voltak. E nagy munkát a városban alapjában véve eredményesen fejeztük be. E helyről is köszönetét mondunk azoknak a pártbizottsági tagoknak, alapszervezeti vezetőségi tágoknak és társadalmi aktíváknak, akik időt, fáradságot nem leiméivé, kommunista felelősséggel munkálkodtak a siker érdekében. Tisztelt Pártértekezlet! Kedves Elvtársnők, Kedves Elvtársak! Közeledve pártunk X. kongresszusának időpontjához, harmadik ötéves nép- gazdasági tervünk befejezéséhez, egyre pontosabban állapíthatjuk meg társadalmunk, gazdaságunk, népünk politikai és kulturális felemelkedésének az utóbbi fél évtizedben elért eredményeit. A megtett utat összegezve, Fock Jenő elvtárs a legutóbbi országgyűlésen, a negyedik ötéves terv ajánlása során — nagyon tömören így fogalmazott: „A tisztességgel elvégzett munka nyomán érzett jogos elégedettséggel állapíthatjuk meg, hogy a tervjavaslat lényegesen kedvezőbb körülmények között készülhetett el, mint előtte bármelyik tervelőirányzat. Hazánkban a politikai helyzet nyugodt, kedvező. A társadalmi élet minden területén a szocializmus irányában fejlődünk, sikeresen munkálkodunk a szocializmus teljes felépítésén. A Magyar Népköztársaságban a dolgozók a párt és az állami irányító szervek útmutatásai alapján egyre növekvő szakértelemmel és a gazdaság nagy részében javuló hatékonysággal végzik munkájukat.” Városunk példát is mutatott Az országos eredményekben tekintélyes részt képvisel Miskolc ipari üzemeinek, intézményeinek, a város dolgozóinak becsületes tevékenysége. Városunk — elsősorban gazdasági potenciáljából eredően — éppen az elmúlt évek nagy társadalmi programjának, a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésének végrehajtásában, a harmadik ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításában nem csupán egyszerű részvevő, hanem több vonatkozásban kezdeményező, úttörő és nem túlzás állítanunk, hogy példamutató is volt. E feladat városunk lakosságától, Miskolc kommunistáitól, az itt működő pártszervektől és pártalapszer- vezetektől gyakran megkülönböztetett helytállást, fokozott politikai felelősséget követelt. Elvtársak! A városi pártbizottság által kiadott írásos beszámolóban és azok mellékleteiben igyekeztünk számot adni a IX. kongresszus óta eltelt időszak munkájáról, a városi pártbizottság és a városban működő pártszervek, az itt élők és dolgozók tevékenységéről, eredményeiről és gondjairól. Azok közül a legfontosabb gazdasági, ideológiai, társadalmi és politikai kérdések közül választottuk ki az elemzés témáját, amelyek városunk lakosságát legközvetlenebbül foglalkoztatják, amelyek mindennapi életünk legfontosabb kérdései. Igyekeztünk vázolni a párt belső életének fejlődésében elért eredményeinket — az e téren meglevő nehézségeink és fogyatékosságaink őszinte feltárásával. A részletes elemzések során örömünkre szolgált, hogy megállapíthattuk: pártbizottságunk azzal a meggyőződéssel adhat számot négyéves munkájáról, hogy tevékenységének eredményeként városunkban is érvényre jutottak a IX. pártkongresszus iránymutatásai. A politikai, a gazdasági, az ideológiát és a jf: A pártértekezlet résztvevői. (Agotha Tibor felvétele) kulturális élet döntő területein eredményesen dolgoztunk a kongresszus és a városi pártértekezlet határozatainak végrehajtása érdekében. Véleményünk — s ebben a város kommunistáinak többsége megerősít bennünket —, hogy Miskolc az eltelt négy év alatt gazdasági, politikai és kulturális téren egyaránt az ország második nagyvárosát megillető szinSzükségesnek tartjuk, hogy az eredményekkel együtt a problémákat is hangsúlyozzuk, mert e kettő együtt adja a legreálisabb képet; akár az egyik, akár a másik elhanyagolása, túlértékelése hamis beállítottságra, téves következtetésekre juttathat bennünket. Hangsúlyozni kívánjuk ezt azért is, mivel az elmúlt években és jelenleg is találkoztunk vezetóségvá- lasztó taggyűléseken, pártér- tekezletöken szélsőséges véleményekkel városunk fejlődését illetően. Egyik oldalról a túlzott elégedettség, a végzett rnun- ka kritíkátlan elismerése jelentkezik, amely próbálja bizonyítani, hogy a város fejlesztésében, üzemeink, vállalataink életében, közhivatalaink, művelődési intézményeink tevékenységében, a pártmunka színvonalában minden a legnagyobb rendben van, hibamentesen dolgozunk, és ha vannak is gondjaink, nyilvánvaló sikertelenségeink, annak forrása nem a mi munkánkban, hanem felsőbb szerveink intézkedéseiben, vagy a szabályozókban keresendő. Rendkívül veszélyesek ezek a nézetek, annál is inkább, mert képviselőik nagyobbrészt a gazdasági, állami és a társadalmi, politikai élet különböző szintű vezetői közül kerülnek ki, és ezáltal számukat meghaladja a hatásuk. Többen e vélemény képviselői közül már hosszú idő óta vannak beosztásukban, progresszivitásuk bizonyos mértékig mérséklődött, nem mindig érzékelik és fogadják el az idő növekvő követelményeit, nem tudnak kellőképpen újítani munkájukban, • magasdbb igényt támasztani saját magukkal és környezetükkel szemben. Az ilyen vezető területén aztán — mint mondani szokták — „elfogadják a kritikát, csak nem felejtik el”. Ezeken a területeken a legnehezebb pártszervezeteink munkája is. Nem érvényesül kellően a pártszervezet közvetlen irányító tevékenysége, az üzemi demokrácia formálissá válik, rossz, vagy legalábbis feszült a munkahelyi légkör, kihasználatlanok a belső tartalékok. Az elégedettség, a kriten fejlődött. Problémák bőséges változatban kísérték munkánkat, de forrásaik ismertek voltak előttünk és nem is eredménytelenül dolgoztunk megszüntetésükön. Azzal is tisztában vagyunk, hogy fáradozásaink nem minden területen hozták meg a kellő eredményt, jelentősek a még most is élő gondok, amelyek megoldása a ma megválasztásra kerülő pártbizottságra vár. tikátlan szemlélet végső soron a fejlődés fékjévé válik. A szélsőséges megnyilvánulásoknak egy másik — ném kisebb veszélyt magában hordöfcó — föt-mája a fejlődést tagadó, eredményeinket lebecsülő, problémáinkat felnagyító, eltúlzó nézet. Hatásában ez is átszövi az élet minden területét. Terjedéséhez tényleges hibáink léte mellett jelentős mértékben hozzájárulnak a tájékoztatás, a kellő informálás fogyatékosságai, a rosszindulatú propaganda elleni nem eléggé hatékony harc. Ennek a jelenségnek azon megnyilvánulási formájával kell elsősorban vitatkozni, amely szerint Miskolc fejlesztése, a városban települt üzemek és intézmények bővítése, korszerűsítése, a lakosság kulturális ellátásának fokozása, az életszínvonal emelkedése — mint mondják — alacsony szinten mozog, elmarad az ország más városai mögött. Pártbizottságunk álláspontja, hogy a fejlődés minden területén meghaladta a tervezettet, meghatározott kereteken belül megfelelően gazdálkodtak a város tanácsi, vállalati és szövetkezeti vezetői a rájuk bízott anyagi eszközökkel. Ugyanakkor, amikor ezt elismerjük és erősítjük, hozzátesszük, hogy lehetőségeink nagyobb eredmények elérésére is módot adtak volna. Még átgondoltabb, bátrabb vezetői tevékenységgel, a döntések demokratikusabb alapokra való tételével, a végrehajtás szervezettségének, gyorsaságának növelésével, a fegyelmezett és pontos munka megkövetelésével előbbre jutottunk volna. Mindez óriási tartaléka volt munkánknak és a jövőben is az lesz. Anélkül, hogy a részletekbe mennénk, hangsúlyozni kell: az állami, tanácsi vezetőktől nagyobb felelősségérzetet várunk az elhatározott beruházások, a városfejlesztési tervek érvényesítése terén. Ne forduljanak elő kihasználatlan termelési kapacitás-létrehozások, aránytalanságot előidéző fejlesztések, a korszerű nagyváros kialakítását lehetetlenné tevő telepítések. Sajnos, mindTisztelt Pártértekezlet! Miskolc valóban a költségesebb megélhetést biztosító városok közé tartozik. Nehézipari jellege nem is teszi e téren az alföldi mezőgazdasági városokhoz hasonlít- hatóvá. Mégis vannak további lehetőségeink a szabadpiaci árszínvonal mérséklésére és az országos átlagértékekhez történő közelítésre. Mindenekelőtt az árubőség fokozása a legeredményesebb üt, amely a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés korszerűsítésével, fokozásával és nem utolsósorban a fogyasztói-, kereskedelmi hálózat növelésével érhető el. Mindkét területen eredményes lépéseket tettünk az elmúlt évek során, aminek hatása részben már érezhető, nagyobbrészt azonban csak a következő években bontakozik ki. Űj tejüzem épült, megkezdtük egy nagy teljesítményű kenyérgyár építését, tervezzük a húsfeldolgozó kombinát beruházását, kedvező jelei mutatkoznak a környező mezőgazdasági termelőszövetkezetek termelési szerkezet- változtatásának, jelentősen fejlesztettük és fejlesztjük a bolthálózatunkat. E fejlesztések végrehajtásának indokolatlanul hosszú idejét viszont elmarasztaló bírálattal kell illetni. E téren nagyobb igyekezetre, szervezettségre, lelkiismeretesebb munkára van szükség a tanácsi szerveknél. Arra is szükség van, hogy a lakosság érdekének védelmében a szabadpiaci lehetőségeket gyors meggazdagodásra szemérmetlenül felhasználó elemekkel szemben határozottabban lépjenek fel állami szerveink. E szervek általában nem statuáltak megfelelő példát a harácsolókkal, a társadalom jogtalan haszonélvezőivel szemben. Gyakran kaptunk olyan választ a fejlesztéssel kapcsolatos egy-egy égető probléma megoldásánál! sürgetésére, hogy nem készült még el a terv, nincs elegendő építőipari kapacitás, nem tartják a kivitelezők a szerződött határidőt. Ez igaz, az építőipar lehetőségeit, műszaki színvonalát, szervezettségét tekintve elmaradt a követelményektől. Országos gond is ez, amelynek megváltoztatásával kormányzati szerveink foglalkoznak. De ha ez így van, akkor még inkább többet kellene törődnünk a beruházások előkészítésének pontos, fegyelmezettebb végrehajtásával, a tervezőmunka, az építési, területátadási tevékenység, a beruházási koordinálás színegyikre több példát lehetne felhozni az elmúlt évek tapasztalataiból. vonalának növelésével. Némely esetben éveket várat magára a megoldásra érett elhatározás ' meghozatala. Olyan nagy jelentőségű dolgokban eltűrjük a késedelmes intézkedést, mint a főutca rekonstrukciója, az ava- si lakótelep előközművesíté- se, s így a késedelem amellett, hogy a fejlesztést hátráltatja, a lakásépítést késlelteti, jelentős épitőipari kapacitást is elpazarol. Ezért mondjuk mi, hogy lehetőségeink nagyobbak, mint amit elvitathatatlanuí felhasználtunk fejlődésünkhöz. Kedves Elvtársak! Mindezek ellenére — amelyeknek megszüntetése érdekében a városi pártbizottság részéről sem követtünk el mindent — városunk lakosságának élete ma összességében tartalmasabb, gazdagabb, kulturáltabb, mint négy vagy öt évvel ezelőtt. Különösen az utóbbi két évben fokozódott jelentősen a lakások, a kommunális létesítmények építése; az életszínvonal a lakosság túlnyomó többségénél érezhetően javult. Valamennyien jól tudjuk azonban, hogy a magasabb életszínvonal nem csupán óhaj kérdése, hanem egy meghatározott gazdasági alapon felül szükséges feltétele a folyton növekvő, és ha lehet, gyorsan növekvő munkahatékonyság is. Ez utóbbi nem minden esetben volt egyértelműen tó pasztaiható. Bár a város ipari üzemei a harmadik ötéves terv ideje alatt a növekvő termelésnek mintegy 65—70 százalékát a termelékenység javulásával érték el — és ez az országos 55 százalékos átlaghoz képest kedvező — mégsem lehetünk elégedettek. Ha számba vesszük az üzemeken belül még meglevő szervezetlenséget, a kapun belüli munkanélküliséget, az utóbbi két évben megnövekedett indokolatlan munkahelycserék összes hatását, úgy következtetni tudunk arra az óriási veszteségre, amely csak a. munkaerő-gazdálkodás területén ért bennünket. A tapasztalatok, a taggyűléseken elhangzott hozzászólások arról győztek meg bennünket, hogy még mindig nem elég elterjedt a magas munkaszervezettség, több helyen nem gondoskodnak kellően a dolgozókról, s a dolgozók munkafeltételeiről. Üzemeink jelentős része még mindig nem fordít kellő gondot a szakmunkásképzés és utánpótlás, általában a (Folytatás a 3. oldalon.) Lehetőségeink módot adnak nagyobb eredményekre is Indokolatlanul hosszú a fejlesztések végrehajtásának ideje
