Déli Hírlap, 1970. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-07 / 235. szám
Szenei vetünk „Felszántatom a miskolci utcát, vetek bele szegfűt és violát ...” — jutott eszembe a minap a közismert népdal honosított változata. Tévedés ne essék, nem holmi névnap utáni rózsás hangulatban elevenedtek fel bennem a népies rigmusok. Mindössze egy telefonhívást kaptam: — Nézze meg a Pázsit utcát! — suttogott a vonal túlsó végén egy sejtelmes hang. — ... Azt írja meg! — fűzte hozzá sokat sejtetően és mielőtt szóhoz jutottam volna, letette a kagylót. Bevallom, kíváncsiságom nem hagyott nyugodni. Megnéztem, s azóta töprengek. Mert kérem, mit is lehet arról írni, hogy a városnak ezen a félreeső, bár meglehetősen forgalmas pontján — a vágóhíd közvetlen szomszédságában — utat építenek. Talán azt írjam meg, hogy a Miskolci Mélyépítő Vállalat dolgozói minden bejelentés nélkül, egyik napról a másikra korlátokkal és gödrökkel zárták el a TÜZÉP Sajó- parti telepének bejáratát? Vagy vessem papírra, hogy a több tonnás teherrel megrakott szénszállító autók a vágóhíd előtt egy valódi hullámvasutat is megszégyenítő billegéssel vergődnek át? Esetleg arra is felhívhatnám a figyelmet, hogy az AKÖV javítórészlege milyen intenzív gyorsasággal hozta rendbe a hét végén eltört rugókat és az egyik kocsi megrepedt alvázát?... Megírhatnám, hogy az építők némi körültekintéssel egy ideiglenes terelőútról gondoskodhattak volna, hiszen az még mindig sokkal olcsóbb, mint néhány, több ezer forintos nagyjavítás. Vagy talán tegyem közhírré, hogy a tüzelőbeszerzések kellős közepén, könnyelmű felelőtlenség hátráltatni a TÜZÉP és az AKÖV munkáját? Nem. Én ilyesmit nem írok meg, mert a kritika kényes fegyver, s ha az ember netalán rosszul céloz vele, ugyancsak mellétalál. És különben is, a mélyépítők szakemberek. Az is lehet, hogy a szakszerű útépítéshez ezek a dolgok szervesen hozzátartoznak. Ezt ők bizonyosan jobban tudják. Talán csak így lehet utat építeni. Ebben az esetben viszont nem történhet más, minthogy a nótáiban szereplő szegfűk és violák helyett még egy jó darabig-szenet „vetünk” a Pázsit és a Vágóhíd utcán. (lahucsky) Több fonál, több szövet A könnyűipar általános rekonstrukciója keretében új beruházásokat terveznek a miskolci pamutfonóban. A beruházás eredményeként az 1909-es év 54000 tonnájához képest T229 tonnával nő majd az»énes teljesítmény. Mindezt változatlan létszámmal kívánják elérni. Üj, nagyteljesítményű csehszlovák fonógépek kerülnek majd a már álló üzemépületbe, melynek a belső szerelési munkálatai még hátravannak. i Ilyenkor rohanják meg igényeikkel, panaszaikkal a bérlők a MIK cserépkályhásait. A hat szak- és négy segédmunkással dolgozó csoport képtelen eleget tenni a jogos igényeknek. Nem nagy kapacitásukat már a jövő év áprilisáig lekötötték, sokan bajlódhatnak tehát e télen is hibás kályháinkkal. De miért okoz évről évre ekkora gondot a cserép- kályha-ngy? Moszkva képe 2QQ0-in Nincs szükség valamiféle gigászi „város-monstrum” kialakítására — döntöttek az új ált. terv létrehozói. Ennek megfelelően a terv nyolcmilliós szinten stabilizálja a szovjet főváros lakosságának létszámát és egyúttal korlátozza a területi terjeszkedést is. Az utóbbi négy esztendőben 500 ezer lakás épült Moszkvában, vaevis naponta 30 új lakásba költöznek be. Számos házgyár már rátért vagy most áll át a „szabad tipizálásra”. A szovjet főváros „sziluettjét a 9—12—16— 25 emeletes épületek fogják meghatározni. Növekszik a BEM termelése Több mint 120 ezer tonnával növekedett a Borsodi Ércelőkészítő Mű termelése az előző év azonos időszakához — a második negyedév végéhez — viszonyítva. Egy év múlva termel már a beruházás második ütemében épített üzemrész is, amely a kísérleti üzemelés alatt előreláthatólag évi ötszázezer tonnával növeli meg az LKM-nek szállított dúsított vasérc mennyiségét. Ha minden a terveknek megfelelően működik majd, akkor aBÉM termelése 1973—74-re éri el a tervezett hárommillió tonnát. Aíc illetékesek válaszaiból kiderül, hogy a torlódásnak csak egyik oka a munkaerő- hiány. A szakemberek eddigi munkáját anyagellátási nehézségek akadályozták. Hol anyag nem volt elegendő, hol a téglagyár szállította megkésve a cserepet. Jelenleg a kis méretű tégla a hiánycikk. De ezek — ahogy elmondották — csak átmeneti zavarokat okoznak. A kályharakás és javítás lényegében folyamatos. Azaz mostanában, a hideg időszak beállta előtt az. Nyáron alig érkezik hozzájuk megrendelés. Így éppen a lakosság torlaszolja el maga-maga elől' egyes időszakokban az orvoslás útját azzal, hogy tavasz- szal a hideggel együtt elfelejti kályhagondjait is. Természetesen az sem ártana. ha a MIK saját őszi gondjain könnyítendő a fenti tényre valamilyen módon akkor hívná föl a lakosság figyelmét, amikor még mesz- sze a hó és a jég. Propaganda is van a világon! NY. SZ. Hogyan érzékeli az ember a szagot? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszoljon B. Rosenberg michigani egyetemi tanár. rendkívül érzékeny készüléken igen sok kísérletet hajtott végre. Megállapította, hogy az ott nyálkahártyájában olyan pigmentek találhatók, amelyek lényegében mikroszkopikus félvezetők. Amikor ezeket gázmolekulák érik, kisebb-nagyobb mértékben megváltozik e félvezetők áramvezető képessége, ami elsősorban a szagok jellegétől függ. Rosenberg tanár felfedezését biofizikusok eleinte szkeptikusan fogadták, de később maguk is meggyőződhettek a felfedezés nagy jelentőségéről. 3^ Louacska, borona, járom .,. Bizony, mással játtzottak a régi gyerekek, mint a mostaniak. A Fazekas utcai általános iskolában jogszabály a tömegközlekedésről Hazánkban a városi lakosság 1949 óta körülbelül 30 százalékkal nőtt. Jelenleg az ország lakosságának 46 százaléka lakik városokban, de ez az arány két-három évtized alatt előreláthatólag 65— 70 százalékra emelkedik. Ez a fejlődés magával hozza a közlekedés iránti igények növekedését is. Ezekkel a gondolatokkal nyitották meg kedden reggel a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Szabadság téri székházában azt a háromnapos tudományos tanácskozást, amelyet a Közlekedéstudományi Egyesület szervezett a városi tömegközlekedés járműveivel kapcsolatos kérdésekben. Városi tömegközlekedésünk pillanatnyi helyzete nem kielégítő — állapították meg a tanácskozáson. — A járműpark nagy része elöregedett és korszerűtlenné vált, élettartama alacsony, túlságosan nagy karbantartásra van szükség stb. Már készül azon. ban az a jogszabály, amely meghatározza majd többek között a járművek, a közlekedési szolgáltatások és a közlekedés lebonyolításának körülményei iránti követelményeket. Igézés, megszállottság, alvás? Hipnózis Az emberek 95 százalékára hat Az orvosi rendelőben gyenge lény. — Szemét lehunyja — mondja az orvos. — Semmi különös nem történik majd, csupán előkészítem a kezelését. Fejét kissé lehajtja, elernyeszti tagjait. Mélyet lélegzik ... Mélyebben ... Még mélyebben... Az orvos közben a beteg tarkóját, majd a hátát simogatja és halkan beszél. Alig szól néhány szót, a páciens feje félrebillen, hipnotikus állapotba kerül. A hipnóais 75 esztendeje tilos szórakoztató mutatvány. Csak orvosok által és csupán gyógyítás céljából alkalmazható. Miért? Neukon Ferenc kútfúró- mester, dilettáns hipnotizőr a műit század kilencvenes éveiben orvosok népes társaságában olyan mélyen hipnotizálta súlyosan tüdőbeteg médiumát: Salamon Ellát, hogy többé nem sikerült életre kelteni. Az esetet követően törvényes rendelkezések Külföldiek a fold alatt Angol és német szerelők érkeztek Ormosbányára, ahol az L-aknában megkezdték az önjáró biztosító, Fletcher- berendezés és az ugyancsak önjáró szénkaparó és szállítód berendezés üzembe állítását az előkészített frontokon. A szerelési munkálatokkal a jövő hétre végeznek. Ettől kezdve az L-akna napi 100 vagen s7?n*t ad majd a népgazdaságnak. Húszezer lépés Megy a gyerek az országúton. Egészen a szélén, az útpadkán, hogy el ne üssék a mellette elrobogó gépkocsik. Háta mögött a tanya, ahonnan elindult, előtte a városszéli iskola, ahová igyekszik. Több mint négy kilométer a két pont közötti távolság. A gyerek pedig kilencéves. Negyven centiméter egy-egy lépése. Nem több. Negyven centiméter. Így hát oda-vissza húszezer lépés jut mindennapra a tudományért. Húszezer lépés, rendszerint egyedül. Mindennapi kötelessége. Már megszokta. Már emlékei is vannak az útról. Megy a gyerek az országúton. Nem néz se jobbra, se balra. Még nem érzékeli pontosan, emberi módra, csontjában, testében, eszében a távolságot és az idő kérlelhetetlen múlását. Csak azt tudja, ma harmadszor kezdődik újra ez a majd egy éven át tartó vándorlás a tanyától az iskoláig és vissza. Vajon mire gondol? Ügy kellene lenni, hogy az iskola járjon az eszében, az, hogy most kezdi a harmadik osztályt, mert a tanya van a háta mögött. Megy a gyerek az országúton és első vándorlása jut eszébe. Először a tanyától a városszéli iskoláig. Édesanyja kísérte el. Hátán volt az iskolatáska, valami értelmetlen és szokatlan teher. Szíve elszorult, ahogy közeledtek az iskolához, mint mikor először szippantotta magába a hideg-rideg orvosi rendelő szokatlan, ismeretlen szagát. Első napja az iskolában annyira új volt és olyan sok minden történt azon a nagyon hosszú délelöttön, hogy teljesen kiesett emlékezethez nem szokott leikéből. Hanem az út hazafelé, egyedül, az nem. Két kis piros zászlót kapott a tanító nénitől, aki azt mondta, hogy az'egyiket adja oda otthon a kistestvérének. A két zászlócska teljesen egyforma volt, s így nem tudta eldönteni, melyik legyen az övé, s melyik az öccséé. Meleg nyár volt akkor. Furcsa csend és mozdulatlanság ült az út két szélén, a mezőn. Levetette szandálját, belerakta a háti- táskájába, és mezítláb poroszkált hazafelé. Háta mögött volt az iskola, előtte a tanya, az otthon, a szülei és kistestvére. Ahol le kellett térni a műútról a tanya felé vezető dűlő- útra, volt egy híd. Itt megállt és nézte a patakot, amitől szülei mindig eltiltották. Merészet gondolt. A hid közepén leült, lábát a víz fölé lógatta. Hirtelen kocsi zórgött keresztül a fahídon. Ű akkor nagyon megijedt és az egyik zászlócskát a vízbe ejtette. „Keresztapám" — kiáltott a kocsin ülő felé. De az nem hallotta meg, s a szekér legördülve a hidrái a homokba, zajtalanul fordult a tanya felé, nagy porfelhőt hagyva maga után. Közben a kis zászló keresztülúszott a híd alatt. Elterült a vízen, színe megélénkült, még vörösebb lett. Egy darabig még utána ment, kisérte a parton, de a nádasnál nem mert tovább menni. Akkor leült és elsírta magát. Mire a tanyájukhoz ért, már nem sírt. Kisöccsét a körtefa alatt találta, ott ült a pokrócon. „Lajcsi! He! Hallod? — kiáltott neki már messziről. — Nézd, mit kaptam, mi van nekem — lobogtatta meg feje fölött a zászlócskát. — Az iskolában kaptam a tanító nénitől. Te is kaptál. Ugyanilyet. Csak a tied beleesett a patakba!” Megy a gyerek az országúton. Meg-megigazítja a spárgával vállára kötött táskát. Vállát húzza a sok tudomány, a könyvek, irkák, tolltartó. meg a zsíros kenyér, amit édesanyja csomagolt uzsonnára. Nem veszi észre, nem tudja, hogy ahogy nő az emberfia, ahogy egyre idősebb lesz, úgy lesz egyre nehezebb a táska; egyre több könyvre, füzetre, zsíros kenyérre van szükség, és egyre több gond is helyet kér abban a táskában, amelyet soha sem vehet le az ember a válláról... Megy a gyerek az országúton. Háta mögött a tanya, ahonnan elindult, előtte a városszéli iskola, ahová igyekszik. A két pont között több mint négy kilométer a távolság. Most. kilencéves korában ez neki húszezer lépést jelent mindennap. Ezt azonban a gyerek még sohasem számolta meg. így hát azt sem tudja, hogy volt ez már több is három évvel ezetőtt, s lesz még kevesebb is öt év múlva. Mert ahogy nő, úgy növekszik lépteinek hossza is. A távolság azonban a tanya és az iskola között — ugyanaz marad. ORAVEC JANOS tiltották meg hazánkban is a színpadi hipnózismutatványo- kat. De mi is valójában a hipnózis? Csoda, iglézés, ákanlá- tás, megszállottság, ébrenlét vagy alvás? Egyik sem. ez derül ki az Orvosi hipnózis címmel nemrég megjelent szajkkönyvből. Majd háromezer esztendeje foglalkoztatja az emberek képzeletét ez a rejtélyes jelenség. Különböző hipnóziselméletek születtek. Idegi álamállapotnak, bódulatnak, álmosságnak, szendergéses állapotnak nevezték. És mi a mai felfogás? A hipnózis átmeneti állapot az alvás és az ébrenlét között. Az agykéreg egyes részein, amelyekre a hipnotizőr hat, izgalom keletkezik, a kéreg többi területein pedig gátlások érvényesülnek. Az emberek korántsem hipnotizálhatok egyforma mértékben, mégis igen kevésre tehető azok száma, akikre egyáltalán nem hat a hipnózis. A szakemberek ezt mindössze öt százalékra becsülik. Hogy mégis kik a legkönnyebben hipnotizálhatok, arról sokat elárul az illető pirulásra, el- sápadásra való hajlama, nyirkos keze. Az orvostudományt és a betegeket azonban leginkább az foglalkoztatja, miként alkalmazzák a hipnózist a gyógyászatban? Lehet-e hipnózissal gyógyítani és milyen betegségeket? Előfordul, hogy egyáltalán nem hatásos, máskor csaK más gyógyászati eljárásokkal együtt eredményes. gyakran azonban önmagában is ' gyógyító lehet. Többször érzéstelenítettek hipnózissal amputálásnál és más súlyos műtétek elvégzésekor. Előfordult már a hazai gyakorlatban távhipnózis is: Nagyvárad és Budapest, valamint Bécs és Budapest között. Külföldön a hipnózist újabban eredményesen alkalmazzák érzéstelenítésre, súlyos égési és egyéb sérülések kezelésére, az ideggyógyászatban, a félelemmentes szülések levezetésében is. Lossner professzor hipnózisos módszert alkalmazott De Gaulle exelnök műtét előtti érzéstelenítésekor A modern orvostudományban mind nagyobb a szerepe az ilyen gyógyászatnak: a betegségeket ma már nem lehet csupán gyógyszerekkel, műtétekkel gyógyítani, csak a „testi oldal” felől megkte zelíteni. megrendezett kiállítás darabjai egy eltűnt paraszti életmód emlékeit idézik. (Farkas Ida felvétele) Miüeggel együtt a fűtési gondot is elfelejtik Idénymunka-e a kályharakás?!
