Déli Hírlap, 1970. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-05 / 233. szám

Elnéptelenedik n pálya? Orvosságot kevernek orvoslásra December végéig Meghúzták a vészharangot a gyógyszerészpálya fölött — ez derül ki néhány napilap és folyóirat cikkéből. Leg­utóbb a Hétfői Hírek „dön­gette'’ a január óta létszám- hiány miatt bezárt hat bu­dapesti gyógyszertár lehúzott redőnyét. A nyugtalanító hí­rek hallatára a Megyei Gyógyszertári Központban és több miskolci patikában néz­tünk utána, hogy nálunk mi a helyzet. Az. aa»/j$£(ciliück fizetése A diplomás gyógyszerészek száma megyénkben 1968 óta stagnál. És ez nagy ered­mény! Az általános helyzet­kép ugyanis országszerte nyugtalanító. Hová mennek a gyógyszerészek? A vegyipar­ba, gyógyszeriparba. A csábí­tó anyagiak érzékeltetésére elégségesnek látszik a me­gyénkben kiképzett asszisz­tensek példája. Míg egy vizs­gázott gyópyszerészasszísztens maximum 1100 forint kezdő fizetést kap, s a jelenlegi elő­írások szerint 25 év után is csak 1700 forintig juthat el, addig átmenve a BVK-hoz vagy a TVK-hoz, 1500 forint kezdőfizetéssel startol. így áll elő az a helyzet, hogy amennyi asszisztenst képez­nek ki megyénkben évente, ugyanannyi — vagy még több — hagyja el a patikákat. Az évről évre tíz százalékkal nö­vekvő forgalmat ezzel a stag­náló létszámmal kénytelenek lebonyolítani. Emellett hat új gyógyszertár személyzetét is biztosítani kell... Elnőiesedett a szüli ma A megyei gyógyszerészek — bár igen sok dolgot kifo­gásolnak — a többi megyé­ben dolgozó kollégáiknál elé­gedettebbek. Egyszerűen azért, mert tapasztalják, hogy munkájukat elismerik, meg­becsülik. Élve az új gazdasá­gi mechanizmus adta lehe tőségekkel, vezetőik igye keznek méltóan dotálni mun­kájukat, amelynek jelentős részét adja az eddig figye­lembe sem vett többletmun­ka. A terheket egyrészt az nö­veli, hogy számos gyógyszer- tár létszámhiánnyal küzd. Másrészt... Nos, igen: a gyógyszerészszakma, mi­ként a pedagógus, elnőiese­dett. Megfordultam olyan patikában, ahol a létszám 30 —40 százaléka volt gyermek- gondozási segéllyel távol. így állt elő az a helyzet, hogy megyénkben még mindig na­gyobb az egy patikusra eső forgalom, mint Budapesten. Minőség és biztonság Nyilvánvaló, hogy a folya­matos és zavartalan gyógy­szertári munka társadalmi érdek. Ha pedig így igaz, ak­kor ennek az anyagi megbe­csülés lehet a legközvetle­nebb elismerője. Egy gondo­latot elismertetéséhez. Nem­régen rendelet jelent meg az élelmiszer-kereskedelem új. szombati, illetve vasárnapi nyitya tartásáról. Az ekkor teljesített túlórákért kifize­tett összegek — a rendelke­zés szerint — nem számíta­nak be az átlagkeresetbe. Magyarán: ezentúl könnyeb­ben tudnak pénzt biztosítani többletmunkára, hiszen nem történik átlagkereset-túllépés. Miért nem lehetne ugyanezt kiterjeszteni a szombaton, vasárnap nyitva levő gyógy­szertárakra? ! Hiszen a Gyógy­szertári Központ is — tet­szik, nem tetszik — kereske­delmi vállalat. Speciális hely­zete abból adódik, hogy az egészségügy vétójogú fel­ügyelete alatt áll. Egy társa­dalom szempontjából' embe­rileg gazdaságosabbat elkép­zelni sem lehet, ha a gyógy­szertári ellátás minősége és biztonsága nem szenved csor­bát: NYAKAS SZILARD A II. kerület utcái közül tizenöt felújítását vették tervbe, közülük eddig Öt utca korszerűsítésével ké­szültek el az építők, a töb­bit az. év végéig adják ál A többi között a Templom, a Fogarasi, a Szirma utca csapadékcsatornájának fel­újítása húzódik el december végéig. Az útfelújításra szánt hatmillió forintnak eddig körülbelül 75 százalékát használták fel a második kerületben. Késik az alapanyag A Texlilkonfekció Ktsz az év első háromnegyedében több mint tízmillió forint értékű árut szállított kül­földre. Mar mind a 15 ezer darab zekét feladták a Szov­jetunióba. hátra van még a holland és , a nyugatnémet szállítmány egy vésze. A terv teljesítését akadályozza, hogy a hazai textilgyárak — alap- anyaghiányra hivatkozva — késnek a szövetek szállításá­val. Felmérés a sokgyermekes anyák helyzetéről A nőbizottság negyedéves munkaterve Az SZMT irányítása mel­lett működő nöbizottság el­készítette negyedéves munka­tervét. Október közepétől a hónap végéig kétszer egyhetes tan­folyamot. szerveznek Tapol­cán az üzemi nőfelelősök szá­mára. Két turnusban össze­sen százhatvanan vesznek részt előadásokon, amelyek témaköre az üzemi nőfelelő­sök munkájának javítása. A munkatervben a politi­kai, szakmai és kulturális ne­velés a korábbinál is na­gyobb súlyt kapott. Szakmai, munkaszervezési feladat az üzemekben három műszakban dolgozó nők hely­zetének megkönnyítése, örömmel újságolta Nagy Sándorné, az SZMT irányí­tása mellett működő nőbi­zottság titkára, hogy a De­cember 4. Drótműben már nem osztják be éjszakai mű­szakra az asszonyokat lányo­kat. A gyárban dolgozó nők — a számuk 470 — kéthar­mada műszakonként más­más időpontban járt dolgoz­ni. Sor kerül még ebben a negyedévben a női szocialis­ta brigádvezetők tanácskozá­sára is, amelyen a legkülön­bözőbb szakmák képviselte­tik magukat. Éppen ezért el­sősorban nem szakmai, ha­nem szervezési módszerek kerülnek a tanácskozás fóku­szába. Még ebben a negyedévben tplfiérést készítenek a szol­gálati gyermekintézmények helyzetéről, az egyedülálló, sokgyermekes anyák életkö­rülményeiről. A felmérés összegezésére hónapok' múlva kerül sor, és eredményéről beszámol a nőbizottság az SZMT elnökségének. ijc Kohász (Agotha felv.) Nem azért a 4 forintért! Nyeltem vagy nem nyertem? — tűnődik talán sok-sok ezer, vidéki sorsjegytulajdonos. A 67. Országos Mezőgazda- sági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár idején több száz­ezer „Tárgysorsjáték” jegyet adtak el s kiállítás területén, á 4 forintért. Mivel rengeteg miskolci lakos is felkereste a vásárt, természetesen sok jutott a sorsjegyből városunkba is. — Ki tudott volna ellentállni a kísértésnek? Az egyik fő­nyeremény — az 500 kilós hízó — volt a legjobb reklám. Volt aki 50 darab sorsjegyet is megvett, csak azért, hogy megkísértse Fortunát! És most aztán nem tudunk mit kez­deni vele — méltatlankodott egyik olvasónk, aki maga is vásárolt egyet. Valóban csábítóak a sorsjegyen felsorolt nyeremény-lehe­tőségek: egy 850-es Fiat gépkocsi a főhelyen, egy ÉRDÉRT faház, egy televízió, egy óriásharcsa az óriás hízó mellett, egy róka-kapa (ezt sajnos kitalálni sem tudjuk, hogy ini lehet'), magnetofon mikrofonnal, kétszemélyes IBUSZ társas- utazás, no és még kétezer (!) melléknyeremény. A sorsjegy — amelynek felelős kiadója nics feltüntetve a bilétán — tájékoztatja tulajdonosát: „Sorsolás IX. hó 19-én 17 órakor. A beváltás határideje X. hó 1-től X. hó 30-ig. Beváltás, felvilágosítás és reklamáció Budapest, X. kerület, Albertirsa u. 10. szóm. Vidéken az állami áruházakban és FMSZ-boltokban. A sorsolás eredménye megtekinthető IX. hó 25—30. között a sajtóban, postahivatalokban és a meg­jelölt beváltóhelyeken!” Csakhogy! A sajtó csupán annyit közölt, hogy a sorsolást szerencsésen lebonyolították, s hogy az ötmázsás sertés boldog tulajdonosa kicsoda. Slussz-pasz! És ezzel, mintha elvágták volna. — Nem azért a 4 forintért, de érthető, hogy kíváncsi vol­nék rá: vajon nem vagyok-e már boldog tulajdonosa például a 850-es Fiatnak, vagy esetleg az óriásharcsának, amely az­óta biztosan nagyot nőtt. Nyereményjegyzéket azonban egész Miskolcon nem sikerült találni — panaszolta az I. sorozat 052929 számú sorsjegy jelenleg még boldogtalan tulajdonosa. Mert úgy látszik, Budapesten az Albertirsa út 10. szám alatt megfeledkeztek arról, hogy a vidékieket illenék tájé­koztatni az ígért módon. Tudniillik a városban valóban sehol sem tudnak a nyereményjegyzékről. Felcsigázott érdeklődéssel várjuk, vajon mi lesz azoknak a nyereményeknek a sorsa, amelyekért a „szerencsés” nyer­tesek a fentiek miatt nem jelentkeznek? Vagy ez örök talány?! RADVÁNYI ÉVA Szovjet—magyar kereskedelmi kapcsolatok II nagy sorozatú termelés biztosítéka A legutóbbi tíz évben ha­zánk cs a Szovjetunió keres­kedelme több mint a három­szorosára nőtt. 1968-ban a külkereskedelmi forgalom már meghaladta az 1,2 mil­liárd rubelt, s 1969-ben to­vábbi 20 százalékkal emel­kedett. A Magyarországra irányu­ló szovjet export kétharma­da nyersanyag, mezőgazda- sági cikk és elektromos ener­gia, 22—23 százaléka gép és Ellenségünk - a zaj Emlékszünk a tv ama műsorára, melynek a zajártalom volt a tárgya. Megjegyeztük a döbbenetes statisztikát: egyet­len év alatt 600 ezer ember szenvedett halláscsökkenést zaj­ártalom miatt. Érzékszerveinket ugyancsak próbára teszi a modernkori fejlődés. Az emberélet hajnalkoréban rendkívüli szerep há­rult a hallásra, az ősember pontosan tudta minősíteni a hangokat, zajokat. A hallás biológiai „apparátusában” és a hozzá kapcsolódó agyi mechanizmusban azonban korántsem mentek végbe akkora változások, mint az ember társadalmi létföltételeiben. Az ősembertől napjainkig körülbelül egy­millió év telt el, ennek mindössze pillanatnyi része a civi­lizációs korszak, mintegy ötezer esztendő. A maihoz azonban egyik sem hasonlítható. Az csak természetes, hogy az alkal­mazkodásban oly fejlődőképes ember sem képes meghaladt.< a maga biológiai korlátáit. A zajok érzékelésében az „ősember” mozdul bennünk, aki a természettel vívott élethalálharcában, a természetes kivá­lasztódás kegyetlen küzdelmeiben pontos ismeretekre tett szert a hangok osztályozásában. Tévednie nem volt ajánla­tos. Aligha kell bizonygatnom, mit jelentett volna számára, ha — mondjuk — a barlangi medve bődülését összetéveszti a szarvaséval. Van tehát egy tudatalatti hangskálaismere­tünk, afféle „skatulyák” a kellemes és kellemetlen zajol osztályzására. Aki megfigyelte, tapasztalhatta, hogy a cse csemő, a legösztönösebb „emberke” mennyire érzékeny zajok iránt. Látásában még teljesen „képzetlen”. tapasztala tok híján nem tud különbséget tenni — mondjuk — a Hoh és a labda között, egyaránt nyúl mindkettőért, s ha nem éri el, túlzottan nem bosszankodik. A zajok között azonban mintha válogatna. Az ajtócsapódásra menten felneszei és sírni kezd, s csak akkor nyugszik meg, ha meghallja anyja kedves, gyermekded gügyögését. A zaj tehát legfőképpen a csecsemőkre, kisgyermekekre jelent veszélyt. Normális fejlődésük rengeteg alvást kíván, nos, ezt a korszakukat zavarják meg a nagyvárosi zajok. Az úgynevezett „ösztönös zajismeret” révén minduntalan fel­riadnak, közérzet-zavaruk támad, s mert másképp még nem tudják közölni környezetükkel, hogy „hiba van a kréta kö­rül”, keservesen sírnak. A bölcsőde nem éppen megfelelő környezet, mert sok gyermek a sokféleség nyugtalanító lég­körét teremti, egyetlen sirós poronty húsznak rontja el álmát, hiszen a sírás, a kellemetlen zajok „skatulyájában” lévén, félelmet ébreszt. A rádió, a tv, magnó, az utcai lárma a csecsemő idegrendszerét veszi célba, s az itt szerzett káro sodást felnőttként szenvedi meg Nem véletlen tehát, hogy a civilizációs ártalmak listáján oly „előkelő” helyen szerepel a zaj. A küzdelem ellene im­már világméretűvé szélesedett. Kutatók tízezreit foglalkoz­tatja a probléma: hogyan lehetne elviselhető szintre csök­kenteni a nagyvárosi utcák, a munkahelyek zaját. Utcáink, gyáraink zajosságát egyelőre nem áll módunkban megfelelően csökkenteni — az otthonokét, a bérházakét azonban lehetne. Hogyan? Egyrészt tiltó rendeletekkel (az éjszakai műsorok jóvoltából tv-töl zajosak a bérházak 10 óra után is’), másrészt neveléssel, önfegyelmünk fokozásával. A szomszédtól csak akkor várhatnak tapintatot, csendessé­get, ha magunk mutatunk példát. Gondoljunk a gyerme­kekre. a holnap felnőttéire, no és magunkra, akik a zajok elviselhetetlen hullámverésében allatószerekkel, nyugtatok kai küzdünk az álmosság ellen. G. M. berendezés. Gépi berendezé­seket elsősorban a Szovjet­unió szállít Magyarország­nak. így például szénbányá­szati kombájnokat, elektro­mos rakodógépet, csőszerelő automatákat, s többféle nyersanyagot is. A Szovjetunió részaránya a magyar import néhány árucikkénél 1968-ban a kö­vetkező volt: kőolaj 100 szá­zalék, vasérc 94, nyersvas 98, foszforalapú műtrágya 99, fűrészáru 89, gabonakombájn 100, köles- és takarmánybú­za 100 százalék. A Szovjetunió élelmiszer- ipari berendezéseket, kémiai laboratóriumokat, dömpere­ket, különböző technológiai berendezéseket, timföldet, baromfifeldolgozó gépsoro­kat, sajtgyártó gépeket, gyü­mölcstárolókat és laborató­riumi malmokat importál Magyarországról. A magyar gépexportnak több mint fele a Szovjetunióba irányul. A szovjet megrendelések lehetővé teszik a magyar vállalatok számára a na­gyobb sorozatú termelést és termékeik széles körű érté­kesítését. A szovjet export- szállítások pedig a magyar ipar számára megteremtik az egyenletes termelés-fej­lesztés távlati alapjait. A műszaki-tudományos kapcsolatok is erősödnek a Szovjetunió és Magyarország között. A Szovjetunió 75 ma­gyar vállalat, illetve létesít­mény építéséhez nvújt segít­séget, amelyek közül 44 már üzemel. Szerepel köztük töb­bek között Százhalombattán a kőolajfeldolgozó üzem, a győri és a miskolci házgyár, a Du namenti Hőerőmű, egy szuperfoszfátgyár és a Ti­sza menti nitrogénalapú mű­trágyagyár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom