Déli Hírlap, 1970. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-31 / 256. szám

Mi lesz 307 millió forint sorsa ? Szakszervezeti tanácsülés a DIGÉP-ben Tegnap ülést tattott a Diósgyőri Gépgyár szakszer­vezeti tanácsa. A tanács tag­jainak vitáján részt vett Gácsi Miklós, a városi párt- vb tagja, vállalati vezérigaz­gató, Csengeti Zoltán, az SZMT munkavédelmi főfel­ügyelője, Juhász Barnabás, a nagyüzemi pártbizottság osz­tályvezetője és Varga Bar­nabás, a vállalati szakszer­vezeti bizottság titkára is. A szakszervezeti tanács Koval Pál szociális igazgató beter­jesztése alapján a Diósgyőri Gépgyárnak a IV. ötéves terv időszakára vonatkozó munkavédelmi, szociális és kulturális intézkedési tervét vitatta meg, májd fogadta el. Színes munkaruha a nőknek A gépipari gyáróriás az el­következő 5 évben fejlesztési alapból, rezsikeretből és ré­szesedési alapból 307 millió 148 ezer forintot költ arra, hogy a gyár dolgozói megfe­lelő munkásvédelemben ré­szesüljenek, az üzemegész­ségügyi és szociális körül­mények a kor követelmé­nyeinek megfelelők legye­nek, s a munkások ezrei a gyár hírnevéhez méltó kul­turális ellátottságban része­süljenek. A ráfordítások minden területen jelentősen megha­ladják az előző ötéves terv időszakában felhasznált ösz- szegeket. 1966—1970-ben pél­dául szociális ellátásra be­ruházási jellegű költségként 29 milliót használtak fel, a most kezdődő ötéves idő­szakban pedig 84 milliót fordítanak erre a célra. Vagy: a rezsiköltségből fe­dezett szociális és munkás- védelmi témákra felhasz­nált összeg 80 millió •forint­ról 191 millióra növekszik. A vállalati utak korszerűsí­tésére 1966—1970 között 3 milliót költöttek, a negyedik ötéves terv éveiben 9 milliót terveznek ilyen célra. Ha a terv részleteibe mélye- dünk, minden egyes fejezet­nél, szakasznál előtűnnek az emberről, a munkásokról való gondoskodni akarás ap­róbb vagy nagyobb jelei. Hogy csak egy ilyen konkrét példát említsünk: a IV. öt­éves terv időszakában a gép­gyári munkásnők színes, szintetikus munkaruhákat kapnak. Vagy: megszűnnek a vállalati pinceöltözők, s he­lyettük korszerű, modern, 12 millióba kerülő, ezerszemé­lyes új öltöző épül. Megvál­tozik az üzemi étkeztetés módja is: bevezetik a jelen­leginél kedveltebb, gyorsabb önkiszolgálást. Nem ilyen egyszerűen persze, ahogy le­írtuk, hiszen előbb meg kell épülnie a 6,5 millió forintba kerülő önkiszolgáló étterem­nek. S még egy nőket érintő változás e témakörben: az új tervidőszakban az egyedül­álló, családfenntartó nődol­gozók családtagjai is kap­hatnak üzemi ebédet a gép­gyárban. Jelentős összeget szán a terv a munkásszállások hely­zetének javítására: 12 millió forintért új munkásszállót építenek. Ennek alagsorába kerül a fehérmosoda, ame­lyet 1,5 millió értékű új be­rendezésekkel szerelnek fel. A nőket érdeklő része volt a vitának az is, amikor arról döntöttek a szakszervezeti tanács tagjai, hogy a hajdú- szoboszlói üdülőben jutalom­képpen ingyen üdülteti a gyár a legjobb női brigád­vezetőket. Milliók lakásokra, kultúrházra Üj döntés született a ta­nácsülésen a dolgozók lakás­építésének segítésére is. A IV. ötéves terv időszakában a DIGÉP 5,5 millió forinttal segíti lakásépítő munkásait. Az összeg felhasználási sza­bályait a szociális igazgató­ság és a szakszervezeti szer­vek a most következő he­tekben dolgozzák ki. S az ni ötéves terv évei­ben felártí j] az Úí (iiősgvőri művelődési ház. vagv leg­alábbis me<zke-7dik az értíté- sét. A 66 milliós benikő-rás költségeiből a DT<"tÉP-re várhatóan min+egv 7 5 millió forint, iut A gvár ezt a nénzt is szívesen adla Annál is inkább, mivel ezzel nem­csak a vállalat, hanem a miinlrőcrtk lakta ööósz TTT. kerület kulturális ellátottsá­gát iavítiák. NY. I. Éj benzinkutak Az Ásványolajforgalmi Vál­lalat távlati terveiben több új miskolci üzemanyagtöltő állomás megépítése szerepel. Többek között a hejőcsabai Pesti úton állítanak fel iker­kutat, hogy a főváros irá­nyából jövő járműveknek ne kelljen átfordulniuk a másik oldalra. Emellett még a Szentpéteri kapui busz- végállomás környékén, a Győri kapu és a Ferenc utca sarkán, valamint Tapolcán, az autóskemping mellett épí­tenek benzinkutat. 520 szerencseautó Idáig 520 autónverWnénv­beté+könwön nvert személy­kocsi van Borsod megvében. Az első autónvereménv-be- tétkönvvhúzást 1961 augusz­tus 17-én tartották. Azóta negyedévenként egvre több szoreneseautó kerül me- frvénkbe. i»1an1eg evv-pgv rorsolésná' ?2—75 autó iut Borsodba t aakna«lahb no­vember 20-án rendo7nek autónveremény-betétkönyv sorsolást. Otthon 71 — a Televízióban Esamiskolci valóság A vasit fejlesztési terve Megkezdik az új miskolci állomás építését (Folytatás az 1. oldalról.) villamosmozdony-szín készül (mintegy ötvenmillió forintba kerül). A tervidőszak utolsó éveiben kezdik meg a Tiszai pályaudvar építé­sét és a 250 milliós beru­házásnak mintegy egy- harmadát valósítják meg a negyedik ötéves terv végéig. Az új állomásépületben még lranzitáruház is lesz, ahol az érkező és induló utasok min­dent megvásárolhatnak. A Tiszai jelenleg is óriási for­galmat bonyolít le. (A buda­pesti pályaudvarokon kívül ekkor utasáramlást megköze­lítőleg sem találni az ország­ban.) Naponta 70—80 ezer ember szá'l fel vagy le a pá- • lyaudvaron. Az aluljárók a szakem­berek szerint az új állo­más megépítése után is korszerű kiegészítői ma­radnak az ország legna­gyobb vidéki fogadóállo­másának. A személyvonatok jelenleg C0 százalékos zsúfoltságát a 15 éves távlati terv megvaló­sításával sikerül megszüntet­ni. A negyedik ötéves terv légére várhatóan 40 száza­lékra csökken a kocsik zsú­foltsága. (Nyugat-Európa fej­lett vasúttal rendelkező or­szágaiban ez a százalék 30 körül van.) Villamosított pályát kap a következő öt év alatt Lenin- város és az állomáson alul­járót építenek. Mivel a vasúti pályák a vonatok nagy sebessége és az erős igénybevétel miatt ha­mar tönkremennek, olyan vonalak építésére is sor ke­rül, mint a szerencsi, amelyik néhány évvel ezelőtt az or­szág egyik legmodernebb pá­lyája volt. A mdskolc—szerencsi sza­kaszt később Sátoraljaújhe­lyig korszerűsítik 200 milliós költséggel. • Kitelepítik a kisvasutat a városból és így elvég­zik a már régóta húzódó közművesítést a környé­ken. Erre 18 millió forin­tot fordít a MÁV. A teherszállítás meggyor­sítása érdekében és az utas- szállítás körülményeinek megjavítására új kocsikat vá­sárol a vasút, öt év alatt 1000 négytengelyes, minden ké­nyelmet biztosító személyko­csi, 13 ezer teherkocsi beál­lítására kerül sor. A biztosító berendezések felszerelésére Felsőzsolca és Hidasnémeti között 47, Mis­kolc és Ózd között 45 millió forintot költ az igazgatóság. NAGY JÓZSEF 3)c A Lakáskultúra című folyóirat szeptemberi számában több, ízlésesen és praktikusan berendezett miskolci házgyári lakás fotóját közölték. A beépített bútorok miatt feleslegessé vált szekrények helyét sokféleképpen variálható, kihasználha­tó polcrendszerek, dolgozó sarkok vették át. Tízezreket érintő témával, a házgyári lakások bútoraival foglalkozott tegnap este a Te- levíziózan az Otthon ’71 című riportműsor. Egy belsőépítészekből, ipar­és textilművészekből, kera­mikusokból álló kollektí­va — az Iparművészeti Vál­lalat megbízására — két-, másfélszobás házgyári lakást rendezett be igen szép és praktikus bútorokkal. A si­ker várakozáson felüli volt, az Otthon ’71 kiállítás látoga­tói csaknem kivétel nélkül elragadtatással nyilatkoztak a látottakról, de — ahogy ez már az ilyen bemutatókon lenni szokott — két dolgot reklamáltak. Hol és mikor lehet ezeket a berendezése­ket megvásárolni és miért ilyen magas — 60—80 ezer forint — az áruk? A kérdés első felére azt a választ kaptuk, hogy 1971 elején már árusítják a búto­rokat, amelyek elsősorban azért ilyen megfizethetetle­nül drágák — mert az Ipar- művészeti Vállalat csak kis szériákat, ez esetben kétszáz darabot készít belőlük. A so­rozat legyártása után hajlan­dók átadni a terveket vala­melyik nagy bútorgyárnak. A kiállítás végéig azonban egyetlen gyár sem jelentke­zett ilyen igénnyel. A diósgyőri vasasklubban csütörtökön este tartott varos­fejlesztési ankéton több tucatnyi kérdés hangzott el arról is, hogy a következő ötéves terv időszakában miként épül- szépül a város. Eddigi városfejlesztési tapasztalataink birto­kában csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk arról az igyekezetről, amit a város vezetése, nem kevésbé az építő­ipar tanúsít. Ha az ember jobban belegondol — lokálpatrióta módjára! — ebbe a nagyarányú fejlődésbe, nem kis elégtétellel álla­píthatja meg: nekünk is vannak már olyan létesítményeink és várost szépítő objektumaink, amelyekre külön is büszkék lehetünk. Hányszor hallottuk 5—10 esztendővel ezelőtti Sze­gednek, Pécsnek, Debrecennek ez is van, az is van — de mije van Miskolcnak az egy Tapolcáján és Lillafüredén kívül? Nos, azt hiszem, bármelyik magyar nagyváros öröm­mel elfogadná a mi barlangfürdőnket, sportcsarnokunkat, stadionunkat, s a többi, ma még csak a tervrajz állapotában látható — ám felépültére nem sokáig váró — újabb és újabb létesítményeket. Nem is beszélve modern lakótelepeinkről, a közeljövőben megépülő gyermekkórházról, szociális és mű­velődési intézményekről, óvodákról, s egyéb, az urbanizáló- dást és a nagyvárosi életet serkentő építkezésekről. Az ankét végén valaki azt kérdezte: egyáltalán marad-e régi épület Miskolcon? Kissé tréfásan hatott a kérdés. Ám a tervek ismeretében nem nehéz megidézni képzeletünkbe a közeljövőt. Hogyan is viselné el a tízemeletes épület a tövé­ben lapuló házikót... Persze, ez csak képletesség. De az évek — hiszen idő kell ahhoz, hogy egy elavult város meg- újhodjon — majd mindent elrendeznek. Hanem, amikor ezen lelkendezik, egyszersmind morfon­dírozik az ember — szintén tapasztalatai birtokában — eléje tolul a kérdés: az újakkal állják-e a szépségversenyt a „régi” épületek? Azokra a „régi” épületekre gondolok, amelyeket mindössze 1—2 éve építettek. Némelyik már ma is olyan állapotban van, mintha legalább tíz esztendeje állna a he­lyén. Kopottas, elhanyagolt, különösen belülről — ez a lát­szat-benyomás. S ez egyáltalán nem az építők hibája! Ha­nem azoké, akik lakják' Az egyik — egy éve épült — bérház lépcsőházait nemrégi­ben újból festették. A festők még csak nem is végeztek az egyik lépcsőházzal, a másikat valakik máris telefirkálták, olajos kézlenyomatokkal pingálták körbe. (Nem nevezem meg konkrétan a házat, mert sajnos, csak egyik a sok kö­zül.) Ugyanennek a bérháznak az egyik — ismét az egyik! lépcsőházi mennyezetét a minap barbár kezek külön­leges módon „kidekorálták”. Tucatnyi cigarettavéget tűzdel­tek rá, kormos foltokkal árnyalva. És ezt nem gyerekek tet­ték! Hiszen a mennyezetet még akkor se érnék el, ha fel­kapaszkodnának az ablakvédő korlátokra. Komisz kamasz, vagy már ezt a kort is túlnőtt huligánok műve .. Ez is, meg sok más. A kitördelt ablakok, a helyükből kirángatott lépcsőházi ajtók, a letördelt kilincsek, a falhoz rugdalt sáros labdák nyoma, az összetört padok, a kicsiknek készült, na­gyok által megrongált hinták és... felsorolni is nehéz volna a bűnök látható nyomait. E „dicső tettek” felelőtlen alakok lelkén száradnak — ha egyáltalán van nekik ilyen. Persze, esetenként az is kérdezhető: hogyan viseli el mindezt a la­kók lelkiismerete? Érthetetlen, de nagyon sokszor elviseli. Építünk, egyre többet és szebbet. Eredményeinkről sokszor és sok helyen szó esik. De beszéljünk végre szigorúbb han­gon arról is: miként kell megvédeni mindazt, amit alkot­tunk! • ________ '_________­A negyedik ötéves terv vé­géig 11 ezer házgyári lakás épül Miskolcon — gondjaink tehát semmivel sem kiseb­bek, mint az új otthonra váró budapestieké. Közismert tény, hogy a bútor iránti kereslet városunkban is messze túl­haladja a kínálatot — min­dent el lehet adni, legyen az méregdrága importáru vagy gyenge minőségű tucatbútor. Nem először tesszük szóvá, hogy a miskolci Avas Bútor­gyár termékei még „körül­belül” sem alkalmazkodnak a házgyári méretekhez, sok anyag felhasználásával — rengetek szekrénnyel — ké­szülnek. Az egyedi igények kielégítésére hivatott ktsz-ek sem azt gyártanak, ami a fel­adatuk lenne. Nap mint nap látni a bú­torboltokban tanácstalanul nézelődő vevőjelölteket akik nem tudnak választani. Tizenegyezer család költö­zik házgyári lakásba az elkö­vetkező ötéves tervben. Többségük albérletekből, túl­zsúfolt társbérletekből. Szá­mukra az új lakás egy kicsit új életet is jelent. A miskol­ci bútorgondok enyhítésére helyi intézkedésekre is szük­ség van, és nem biztos, hogy ehhez feltétlenül sok milliós beruházások kellenének. P. É. — cs — Gáztüzelésű központi fűtés a Földesben Debreceni mérnökök tervei alapján a Borsod megyei Ál­lami Építőipari Vállalat há­rom és félmillió forintos költséggel a miskolci Földes Ferenc Gimnázium szénfű­tésű kazánjait gáztüzelésűre alakítja át. A csaknem két évig tartó munkát jövő ta­vasszal kezdik el. Tizenötezer forint jutalom A Lenin Kohászati Művek 28 tagú Ifjú Gárda csapata 15 ezer forint jutalmat ka­pott az országos Ifjú Gárda alaki szemlén augusztusban elért első helyezésért a KISZ Központi Bizottságától. A napokban vették át a jutal­mat a fiatalok. Bizottság helyett társaság A közelmúltban az MTESZ Ipargazdasági Bizottsága a kor követelményének megfe­lelően Szervezés- és Vezetés­tudományi Társasággá ala­kult. Most megkezdődött a megyei bizottságok átszerve­zése is. Az Ipargazdasági Bi­zottság Borsod megyei Szer­vezetének társasággá alakuló közgyűlésére november köze­pén kerül sor. Ezen választ­ják meg az elnökséget és a szakosztályvezetőségeket is. Az előzetes elképzelések szerint az MTESZ Szervezés- és Vezetéstudományi Társa­sága borsodi csoportjának vezetéstudományi, szervezés- tudományi, munkaerőgazdál­kodási, beruházási és távlati fejlesztési, valamint terv- és statisztikai szakosztálya lesz. A szakosztályok mintegy 150 —200 borsod-miskolci szak­embert tömörítenék majd, vi­tafórumot biztosítanak nekik és a szakmai továbbképzé­sükről is gondoskodnak. A társaság egyik fontos szerepe lesz, hogy szervezési és veze­téstudományi kérdésekben vé­leményt mondjon, tanácsokat adjon a társadalmi szervek­nek. Az érdekelt szakemberek néhány napon belül megkap­ják a társasággá alakuló köz^ gyűlésre szóló meghívókat. CSIKKEK A FALON

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom