Déli Hírlap, 1970. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-26 / 251. szám

/ Az Építők hejöcsabai sporttelepén tartották meg teg­nap — a megyei polgári védelmi parancsnokság és a Vörös- kereszt rendezésében — a polgári védelmi alapegységek me­gyei, egészségügyi versenyét. A járásokat és városokat egy- egy alegység képviselte, amelyet a helyi szakszolgálati pa­rancsnokok jelöltek ki a versenyre. A részt vevő 11 alegység­nek meghatározott feladatokat kellett végrehajtani; a gyakor­lati bemutató mellett csaknem száz elméleti kérdésre kellett pontos feleletet adni. A gyakorlati rész a készültség elren­delésével kezdődött, s ekkor indították be a stopperórákat is. Bizottságok értékelték a csapattagok mozgását, szakszerűségét a gépkocsikra való felszállástól az elsősegélynyújtásig. A versenyt a mezőkövesdi járáshoz tartozó bogácsiak nyerték. Kiváló eredménnyel vitték el a Vöröskereszt Országos Köz­pontjának tiszteletdiját. Igen szépen szerepelt Kazincbarcika csapata: a második helyre került. Képünkön (jobbra) az el­sőként induló edelényiek „sebesülteket” szállítanak a „kár- helyről”, (balra) szakszerű elsősegélyben részesítik a „sebe­sülteket”. ' (Hajdú—Ágotha) MISKOLC EGY HETE A becsületes munka rangja Nehéz egyetlen gondolatot kiemelni a városi pártértekez­let anyagából, hiszen a pártbizottság beszámolója, de a fel­szólalások is külön-külön a tennivalók sokaságát állították a közfigyelem fókuszába. Hadd gondolkozzunk el mégis egy olyan véleményen, ami más-más megfogalmazásban, töbo- ször is felbukkant a tanácskozáson, sót refrénként tért vissza az alapszervezetek korábban lezajlott értekezletein is. Háry Béla elvtárs így summázta ezt a gondolatot: „A kispolgá­ri szemlélet a IX. kongresszus óta helyenként növekedett. A nyerészkedés egy sor vállalatnál tapasztalható, indokolatla­nul is emelkedtek az árak. Sok az ügyeskedő ember, ta­pasztalható az úrhatnámkodás, a túlzott reprezentálás.” E jelenséggel valóban sűrűbben találkozunk mostanában, mint szeretnénk. Eredőjét kutatva azonban néha rossz útra téved okoskodásunk, könnyelműen általánosítunk, s ebből következik aztán, hogy teendőinket sem jól határozzuk meg. Érthető, hogy a közvélemény élénkén reagál minden ár­emelésre. De nem minden áremelés indokolatlan, nem mind mögött kell kapzsiságot gyanítanunk. A gazdasági mechaniz­mus egyik fő jellemzője, hogy a korábbinál rugalmasabb, a kereslethez és a kínálathoz jobban igazodó ármozgást tesz lehetővé. Nos, addig nincs is baj, amíg ez az ármozgás in­dokolt. Például nagyon sokan keresik manapság a boltok­ban a műszálas pulóvereket. Ezek pedig külföldi nyersanya­gokból, drágán vásárolt új gépeken készülnek. Ezért, ha e cikkek magasabb áron kerülnek forgalomba, mint koráb­ban a gyengébb minőségű kártolt alapanyagúak, akkor sem az ipar, sem a kereskedelem nem vádolható. De vitathatat­lan, hogy egyes termékeken anélkül is kicserélik — maga­sabbra — az árcédulát, hogy a minőségben, vagy akár a piaci viszonyokban bármiféle változás állt volna be. Akadt olyan nagykereskedelmi vállalat — tavaly Miskolcon is —, mely a korábbinál lényegesen kisebb áruforgalmat bonyolí­tott le, nyeresége mégis megsokszorozódott. Vállalatokat emlegetünk, pedig az ilyen, írott törvénybe talán nem ütköző, de mégis erkölcstelen üzleti fogások mö­gött emberek vannak. Gazdasági vezetők, akik elfelejtik, hogy a jó gazdaságpolitika nemcsak néhány ember, vagy egy gyár kollektívájának, hanem az egész társadalomnak az érdekét szolgálja. í De vajon nem tudná megakadályozni az ilyen manipulá­ciókat a vállalat párt- és szakszervezeti vezetősége, egész kollektívája? Bizony, meg tudná akadályozni, ha olyan bát­ran szállna síkra, mint amilyen bátran manapság a gyáron belüli érdekekért harcolni szokás. Nehéz lemondani a pillanatnyi anyagi előnyökről, hiszen azt is tapasztaljuk, hogy vannak, akik jobban boldogulnak nálunk. Mielőtt azonban nyerészkedő kispolgárnak könyvel­nénk el ismerősünket csak azért, mert telket, vagy autót vá­sárolt, gondoljuk meg: az ilyen luxus ma már igen sok em­ber számára becsületes úton járva is elérhető. Mert lehet vállalni például másodállást is. Igaz nem úgy, mint az a miskolci mérnök, akinek — a NEB-vizsgálat szerint — a nap 24 órájából harmincat kellett volna dolgoznia, hogy eleget tudjon tenni a három különböző vállalatnál Jcötött másod- és mellékállás szerződéseinek. Jó volna azt hinni, hogy nem a kispolgári- szemlélet kép­viselőinek a száma növekszik, hanem a mi optikánk változik előnyösen. Jó volna, de sajnos nemcsak erről van szó. Ta­lán túl sokat beszéltünk az utóbbi időben az anyagi javak elosztásáról, s a kelleténél kevesebbet azokról, akik e java­kat előállítják: a dolgozó emberekről. Nem igénylik ugyan, hogy szájtátva bámulják őket, mint a külföldi márkájú autókat az utcán, de azt joggal követelik, hogy a tehetség­nél, szorgalomnál, becsületnél nagyobb rangja semminek se lehessen nálunk. BÉKÉS DEZSŐ A kerek cipó sem as „igasi” már iNEB ankétja a kenyér minőségéről (Folytatás az 1. oldalról) A boltosok az első számú szenvedő alanyai a reklamá­cióknak, pedig ők maguk vi­szonylag keveset tehetnek k minőség érdekében. Keveset, de mégis többet annál, amennyit eddig tettek. Az iglaz, hogy nem végezhetnek műszeres ellenőrzést az üz­letben, de megtagadhatják az átvételét a szemmel lát­hatólag gyenge minőségű: repedezett, laposra nyomott, túlsült vagy sületlen kenyér­nek. Ezenkívül módjukban áll — mint ahogy ezt sokan meg is teszik — rendszeresen vizsgálatot kérni a minőség­vizsgáló intézetektől. Keverik a búzát Megszívlelhetik a népi el­lenőrök következő észrevéte­lét is az élelmiszer kiskeres­kedelmi vállalatok: „A belső ellenőrök igen kevés olyan vizsgálatot folytattak, amely kimondottan a fogyasztók érdekvédelmét szolgálta.” A kereskedők felelősséget is hangsúlyozták tehát az an­két résztvevői, de egyetértet­tek abban, hogy a .minden­napi” minősége elsősorban a malom, illetve a pékipar dolgozóin múlik. Az István-malom képvise­lője felszólalásában hosszan ecsetelte: igen nehéz körül­mények között dolgozna« a molnárok, mivel az elavult üzem rekonstrukciója tíz éve húzódik. Ráadásul az idén — a kedvezőtlen időjárás, kései aratás miatt — a korábbinál gyengébb minőségű búzát ad­tak a borsodi földek. Ügy se­gítenek ezen, hogy más me­gyékből érkező gabonával keverik az ittenit. Különösen örvendetes, hogy — mint a Gabonaipari Tröszt képvise­lőjéből hallottuk — a mai- ‘ moknak a gazdaságosságnál is előbbre kell helyezniük a minőséget. Kevés a pék Sukovieh László, a sütőipa­ri vállalat igazgatója először is arra a kérdésre adott vá­laszt, miért gyengébb a köz­kedvelt kerek kenyér — a vásárlók „házi kenyérnek’ nevezik — minősége azóta, amióta a szövetkezetek mel­lett a vállalat is gyártja. A vállalat 460 dolgozójá­nak naponta 600—700 mázsa kenyeret, 200 ezer péksüte­ményt és 30—35 ezer vajas süteményt kell sütnie Mis­kolc számára. A kerek ke­nyér akikor az „igazi”, ha ké­sütőüaemben több kiló több­letet találtak cukorból és margarinból a népi ellen­őrök. Vajon nem hiányoztak ezek a nyersanyagok a süte­ményekből? Tovább kell tehát javítani a vállalati munkafegyelmet, s a belső ellenőrzés haté­konyságát a sütőipari üze­mekben. Csak ezzel együtt eredményezhetnék minőség­javulást a már felszereLt és ezután vásárolandó gépek, sőt az új automata kenyérgyár is. A molnároknak, pékek­nek, szállítómunkásoknak és kereskedőknek egyaránt mindent el kell követniük, hogy az idei gyengébb minő­ségű lisztből is ízletes, szab­ványnak mégfelelő kenyér, péksütemény készüljön. B. D. Novemberben is szüretelnek Tokaj-Hegyalján előrelát­hatólag még novemberben is szüretelnek. A tizenkétezer katasztrális hold termésének begyűjtése nem kis gondot okoz, de az időjárás kedvező, nem kell tehát sietni. A hol- damkénti húszmázsás termés, sajnos, jóval kevesebb, mint a tavalyi. A must cukorfoka is alacsonyabb, mint a ko­rábbi években. A hét elején a bükkaljai borvidéken is megkezdődött a szüret. A helyzet ott is hasonló, mint Hegyalján, hisz a szőlő minősége és mennyi­sége egyaránt rosszabb az egy évvel ezelőttinél. zi erővel készül. Ehhez azon­ban nincs elég munkás. Előreláthatólag 1972 har­madik negyedévére épül fel a napi 64 tonna kapacitású automatizált kenyérgyár. Ad­dig — félmegoldásként — a meglevő, zömmel elavult üzemeket gépesítik, s bizony néha nem a legszerencséseb­ben keveredik a gépi és kézi technológia. Ennyit a gondokról, me­lyek kétség kívül méltányo- landók. A vevő azonban jó kenyeret, ropogós — és nem „mini”! — zsemlét, kiflit vár a pénzéért. S hogy nem min­dig kapja meg, annak az idé­zett gondok mellett egyéb okai is vannak — a NEB vizsgálatai szerint. Olajkályha Nem lesz alkatrészhiány Borsod megyében jelenleg körülbelül két és fél ezer olajkályha található. A kály­hák garanciális javítását vá­rosunkban csak a Vimelux Kandó utcai üzemében vál­lalják. Az idén a szekszárdi Földrajzi hét Újabb tájékoztató automata a Tiszáin Naponta több ezren „vizs­gáztatják le” a Tiszai pálya­udvaron elhelyezett két szov­jet ASZÚ—50-es típusú me­netrendtájékoztató automa­tát. A gép kiváló minőségét bizonyítja, hogy csaknem féléves üzemelése alatt mind­össze négyszer szorult javí­tásra. Az állomás vezetői tervezik, hogy a jövőben a fényújsághoz hasonló utas­tájékoztató automatát szerel­„Viszem — hozom” A következő ötéves terv időszakában új gyorstisztító szalont és mosodát létesíte­nek Sátoraljaújhelyen. Át­adása , után megvalósítják a járás területén a ruhatiszti- tásban a „viszem—hozom” rendszerű szolgáltatást. A mosnivalót összegyűjtik és tisztán szállítják vissza a falvakba. Vasárnapi műszak A borsodi szénbányákban vasárnap is dolgoztak. A bá­nyászok egyharmada önkén­tes műszakot vállalt; mint­egy négyezer tonna szén ke­rült felszínre. Egy csoport a gépek javításával foglalko­zott, hogy a hét folyamán ne legyen fennakadás a ter­melésben. Ismét a belső ellenőrzés A népi ellenőrök azt ta­pasztalták például a miskol­ci 1. sz. üzemben, hogy a pékek a vállalati utasításo­kat nem hajtják végre töké­letesen, s erre a belső ellen­őrök — ismét a belső ellen­őrzés! — sem hívják fel a vezetőség figyelmét. Igen ne­héz lenne elfogadható ma­gyarázatot találni arra is, hogy időnként idegen anya­gok kerülnek a cipókba. S egy másik — igaz, hogy nem miskolci — példa: az encsi Ma este 7 órakor a TIT Kazinczy klubjában ünnepé­lyesen megnyitják a XIII. földrajzi hetet. A megnyitó Leleplezés — A feleségem hazu­dik. — Honnan tudod? — Éjszaka nem volt otthon és azt mondta, hogy Elviránál volt. — Na és? — Elviránál én vol­tam ... beszédet dr. Peja Győző nyugalmazott Kossuth-díjas középiskolai igazgató mondja, majd dr. Frisnyák Sándor, a Nyíregyházi Tanárképző Fő­iskola földrajz tanszékének vezetője előadást tart a Kö- zép-Ázsiában tett útjáról. Előadását színes vetített ké­pekkel illusztrálja. A földrajzi hét programjá­ban Miskolcon még három előadás szerepel, s ezenkívül Léndnvárosban, Kazincbarci­kán és Sárospatakon tartanak előadásokat hazánk tájairól, a felszabadulásunk óta elért eredményeinkről, valamint több szomszédos és távolabbi ország tájairól, népeinek éle­téről. nek fel a miskolci pályaud­varon. Szerszámgépek Hannoverbe A Hannoveri Szerszámgép Világkiállításon a Diósgyőri Gépgyár is képviseltette ma­gát. A kiállításon a négy ma­gyar csőgyár csaknem egy­millió dollár értékű szer­számgép-exportra kapott megrendelést az NSZK-beli', finn, belga, olasz és indiai cégektől. ■s a fővárosi MEKALOR :ályhagyártó üzemmel' kö- Öttek szerződést alkatrész- zállításra, s naponta átlago­san 25—30 kályhát tudnak negjavítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom