Déli Hírlap, 1970. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-20 / 246. szám

BEFEJEZTE TANÁCSKOZÁSÁT A VÁROSI PÁRTÉRTEKEZLET if. A munkásmozgalom két veteránja, Frank Miklós és Rozmann Lajos a szünetben. v (Ágotha jelv.) (Folytatás a 4. oldalról) reg élenjáró» katonája” cí­met. Életükben jelentős he­lyet foglal el a terü­leti szervekkel tartott kap­csolat számos formája. Külö­nösen jó a kapcsolatuk a csa­patzászlót adományozó Di­ósgyőri Gépgyár munkásai­val. Az alakulat katonái te­vékenyen vesznek részt a vá­ros életében, társadalmi mozgalmaiban. Többi közt a vietnami nép megsegítésére indított akcióban, a „Minden iskolának televíziót!” mozga­lomban, a véradásban vettek részt, s tevékenyen segítik az MHSZ honvédelmi munkáját. Befejezésül arra kérte a pártértekezletet, hogy to­vábbra is nyújtsanak segítsé­get feladataik végrehajtásá­hoz, neveljék a bevonulás előtt álló fiatalokat a haza szeretetére, népünk alkotó munkájának tiszteletére. Tiser Gyula j a DIGÉP pártértekezletének küldötte — többek között — a régi párttagok helyzetéről beszélt. — Vannak helytelen állás­pontot képviselő párttagok, s ha meg akarják győzni őket e magatartásuk veszé­lyességéről, többen azt mond­ják: a régi párttagok elleni akcióról van szó. Ezt így nem lehet elfogadni, pártel­lenes nézetet senki sem kép­viselhet. Sok-sok régi harcostárssal szoktam beszélgetni, akik el­mondják: akkor érzik ma­gukat rosszul, ha nem tevé­kenykedhetnek valamilyen ok miatt a pártban vagy a közéletben. Kérem az alap­szervezetek vezetőségeit, a felsőbb vezető szerveket, hogy a régi, öregedő, nyugdíjba menő, vagy már nyugdíjas elvtársak segíteni akarását, tapasztalatait és tanácsaikat a pártmunka területén job­ban igényeljék. Az ember az idő múlásával fizikailag ugyan öregszik, a munkabí­rása csökken, de igaz, hogy a kommunista eszmék har­cosai soha nem öregszenek meg úgy, hogy annak ne le­hessenek a szószólói. A régi párttagok nagy többsége ma is képes rá, hogy a jelenlegi valóságot megismerje és meg­értse, s ha a párt úgy kíván­ja, képes is érte tenni, dol­gozni. Élni kell tehát ezzel a lehetőséggel. Salamon Ferenc a szimfonikus zenekar párt- szervezetének küldötte kul­túrpolitikai kérdésekről szólt. — Teljesen egyet lehet és kell érteni a kongresszusi irányelvek megállapításával, hogy a kulturális élet fejlő­dését mind a közoktatásban és a közművelésben, mind a tudományos és művészeti al­kotó munkában alapvetően a szocialista törekvések erősö­dése jellemzi. A feladatokról szólva hangsúlyozta: — Az irányelvekben meg­fogalmazott gondolatok meg­valósítása a kultúra területén nemcsak azokon múlik, akik a művészet aktív művelői. A szocialista művészet tö­megbázisának további erősí­tése városunk kommunistái- többségének aktív közremű­ködésével lehetséges. Ez leg­alább annyira érdeke a tö­megeknek, mint a művészek­nek. Simon Józseíné a Lenin Kohászati Művek pártértekezletének küldötte elsősorban az üzem nődolgo­zóinak eredményeiről és problémáiról beszélt. A Le­nin Kohászati Művekben 3500 nő dolgozik, akiknek legna­gyobb része a száz női szo­cialista brigádba tartozik. A kohászatban dolgozó nők — mint mondotta — a terme­lési eredmények mellett je­lesre vizsgáztak emberségből is. A csiszolóüzem női szoci­alista brigádja például négy árva gyermeket nevelt fel. Több olyan brigádja is van az üzemnek, amelyeket ha­sonló jó példaként lehet em­líteni. Különös tekintélyt szerez­tek az üzemben a női dolgo­zók azzal, hogy ragaszkodnak munkahelyükhöz, s nem vet­tek részt az elmúlt időszak­ban tapasztalható nagymérvű munkaerő-vándorlásban. A vállalat vezetősége egyre több alkalmat teremt szá­mukra, s a megfelelő mun­kakörülményekkel rendelke­ző helyeken bátran bevonták a nőket a termelésbe. De még mindig vannak olyan mun­kahelyek, ahol a feltételek biztosítása után nők is dol­gozhatnának. A női egyenjogúság prob­lémájáról szólva elmondotta, hogy még mindig kevés nő van a gazdasági, a párt- és a tömegszervezetek vezetősé­geiben. Ennek azonban az is oka, hogy családi kötelezett­ségeik miatt a nők csak ki­sebb mértékben vállalnak fe­lelős munkakört. Az elmúlt napokban le­zajlott választások után az LKM különféle pártvezető­ségeiben javult a nők ará­nya, három alapszerveaetnek például nő a titkára. A nők kettős hivatásából fakadó gondjairól szólva a sok helyütt még tapasztal­ható közömbösségről, s arról beszélt, hogy szükséges még egy sor olyan intézkedés, ami lehetővé teszi, hogy tanulás­ra, pihenésre és politikai munkára több időt fordít­hassanak. Nem kis részben feltétele ennek az is, hogy nagyobb figyelmet kell for­dítani a város üzlethálózatá­nak áruellátására, arra, hogy ne kelljen sok időt a vásár­lásra fordítani. Javítani kel­lene az ételek minőségét az üzemi étkezdékben, gyorski­szolgáló éttermeket kellene létesíteni az új lakótelepe­ken, s meg kellene végre ol­dani a sokszor emlegetett miskolci piacon az ellátás­sal és az árak alakulásával kapcsolatos problémákat. Be­szélt még a bölcsődei, isko­lai napközi otthonok férő­helyeinek növelése szüksé­gességéről, az egyedülálló nők lakásproblémájáról, a betegellátással, s az SZTK- val kapcsolatos gondjaikról. Kérte többek között, hogy az illetékes szervek tegyék le­hetővé a dolgozók táppénzes állományba vételét a kivizs­gálás idejére is. Szükséges­nek tartja, hogy a nők fog­lalkoztatottsága, a bér-egyen­jogúság további javítása ér­dekében is hathatós intéz­kedések szülessenek. Hozzá­szólását a következő sza­vakkal fejezte be: — Talán úgy tűnik, kissé sokat panaszkodtam. De ké­rem az elvtársakat, vegyék figyelembe, hogy mindezeket azért mondottam el. mert feltétlenül bízom a pártha­tározatok végrehajtásának eredményességében, s abban, hogy az általam felvetett problémákat a kommunisták meg tudják oldani. Bízom abban, hogy a dolgozó nép életszínvonalának emelését célzó törekvésekben megfele­lő helyet kap a nők problé­máinak a megoldása is. Rónaszéki László a MÁV Járműjavító pártbi­zottságának küldötte hozzá­szólásának bevezetőjében megállapította, hogy a párt­értekezlet elé terjesztett be­számoló reális, a való életet tükrözi, egyformán kritikus és önkritikus. Irányt mutat a hibák felszámolásához, vala­mint a jövőbeni munkához is. Az üzem dolgozói az elmúlt négy év alatt a párt IX. kongresszusán hozott határo­zatok szellemében tevékeny­kedtek. Javult a munkafegye­lem, a társadalmi tulajdon védelme, szélesedett a párt­ós üzemi demokrácia, köze­lebb kerültek egymáshoz a fizikai és műszaki dolgozók. Mondandójának alátámasztá­sára néhány adattal illuszt­rálta a járműjavító üzem eredményeit: — 1970 első kilenc hónap­jában is túlteljesítettük idő­arányos terveinket. A fizikai dolgozók létszáma az elmúlt négy évben mintegy 25 szá­zalékkal emelkedett. Ezt a szükséges eredményt csak úgy tudtuk elérni, hogy igye­keztünk a munkahelyet von­zóvá tenni, s dolgozóinkkal úgy foglalkozni, hogy a nagy konkurrencia, a munkásván­dorlás ellenére megmaradja­nak nálunk, érezzék jól ma­gukat. Ezekhez az eredmé­nyekhez természetesen hoz­zájárultak az elmúlt négy év­ben végrehajtott beruházá­sok is. amelyek keretében 120 millió forintot fordítot­tunk a romos üzemrészek helyreállítására, a korszerű­sítésre. 1966 óta a megyei pártbi­zottság három alkalommal is foglalkozott az üzem építé­sével. de hathatós segítséget kaptak a tanácsi szervektől is. Így tudták megvalósítani azt, hogy az új üzemcsarno­kot kilenc hónappal a határ­idő előtt adták át rendelte­tésének. Jelentősen fejlődött a szo­cialista brigádmozgalom is. 1966-ban 54 brigádban 403-an versenyeztek, 1970-re ez a szám 76-ra, illetve 714-re emelkedett. Ebből 12 brigád ezüstjelvényes, 22 brigád pe­dig már az aranyjelvényes fokozatot is elérte. Nagy politikai jelentőségű munkát vállaltak dolgozóink — folytatta — a Tanácsköz­társaság kikiáltásának 50. év­fordulójára. Elkészítettük a legendás hírű 1,2-es számú páncélvonat pontos mását. A pártpolitikai munkáról szólva megállapította, hogy elsősorban az agitációs és propagandatevékenység te­rén kell fejlődést elérniük. A politikai oktatás viszont mennyiségileg jelentősen fej­lődött, s már minősége is megfelelő. Jelentősnek mond­ható a pártépítő tevékeny­ség is. Befejezésül sok sikert kí­vánt a megválasztandó párt- bizottságnak, s ígérte, hogy a jövőben is megadnak min­den segítséget ahhoz, hogy a szocializmus építéséből adódó feladatokat maradéktalanul teljesíthessük. Dr. Dilrói Sándor az egészségügyi pártszerveze­tek küldötte a vezetőségvá­lasztó, illetve beszámoló tag­gyűlések tapasztalatairól szólt. Érintette a , tudomá­nyos munkában az orvosok­ra háruló feladatokat. Rész­letesen beszélt a kutatómun­kával kapcsolatos igényekről, amelyekhez a műszaki egye­tem hathatós segítsége is szükséges. Ezt követően a párt- és KISZ-életről be­szélt. Az egészségügyi beru­házásokról szólva megemlí­tette a korszerű diósgyőri rendelőintézetet, valamint a vasgyári kórház új sebészeti, traumatológiai pavilonját. Ennek az épületnek a terve­zése már előrehaladott stá­diumban van, megvalósulásá­ban nagy segítséget jelentett az LKM és a DIGÉP anyagi hozzájárulása. Kifogásolta a felszólaló, hogy a fogtechnikai vállalat szolgáltatása nem tart lépést az igényekkel a fogorvosi el­látásban. Etikai kérdésekről beszélve elmondta: — Ki kell rekeszteni az or­vosoknak maguk közül azo­kat, akik üzletet csinálnak az élet féltéséből. A továbbiakban hangsú­lyozta, hogy az elmúlt négy év alatt az egészségügyi tu­dományos életben városunk jelentős központtá vált. Kü­lönböző vándorgyűlések, tu­dományos ülések és rendez­vények is tanúsítják mind­ezt. Végül a kórházak, egész­ségügyi állomások, rendelő- intézetek felszereltségéről, működéséről beszélt. Sándor Józsefné a III/8-as kerület pártszerve­zetének küldötte közoktatási problémákkal kezdte felszó­lalását. Hangsúlyozta: — A pedagógusok fontos munkát végeznek, de bérezé­sük nem áll ezzel arányban. Sok olyan tennivalójuk van, ami nem tartozik munkakö­rükhöz. Mentesíteni kellene őket ez alól. Az életkörülmények alaku­lásáról szólva elítélte a bur­kolt áremeléseket, végül a családi és társadalmi rendez­vények fontosságáról szólt. Búza Gyula a 3. sz. AKÖV pártértekez­letének küldötte a vállalat munkáját és tevékenységét elemezve a további felada­tokat ismertette. A pártérte­kezletről szólva elmondotta: — A pártbizottság terüle­tén 53,7 százalékos a fizikai dolgozók aránya, majd ja­vaslatot tett különböző okta­tási formák létrehozására. Jó hatást váltott ki az üzem dol­gozóinak körében, hogy az elmúlt években több párt­ós állami vezető tartott a vállalatnál szabad pártna­pot. Végül a párt vezető sze­repével kapcsolatos vitához szólt hozzá, s a fizikai dol­gozók nagyobb megbecsülé­sére hívta fel a figyelmet. Czimma János a MÁV pártértekezletének küldötte az alapszervezeti és vezetoségválasztó taggyűlé­sek, valamint a csúcsvezető­ségeket választó küldöttérte­kezletek tapasztalatait ele­mezte. Elmondotta, hogy a MÁV dolgozói, különösen az év második felében, megfe­szített munkát folytattak a növekvő szállítási igények kielégítésére. Különösen az árvízkárok helyreállításával összefüggő szállítási felada­tok végrehajtása követelt tő­lük fokozott helytállást. Ezt követően az ország jö­vedelempolitikájának egyes kérdéseihez szólt hozzá, majd a párt vezető szerepének ér­vényesülésével foglalkozott. * A pártértekezleten elhang­zott többi hozzászólás ismer­tetésére a következő napok­ban visszatérünk. A megválasztott pártbizottság alakuló ülése A városi pártértekezlet titkos szavazással megválasztotta az új, 55 tagú városi pártbizottságot. A megválasztott párt- bizottság első alakuló ülésének egyetlen napirendi pontja volt: megválasztani a végrehajtó bizottságot, annak tisztség- viselőit, s a fegyelmi bizottság elnökét. A választások eredménye: A Miskolc városi Pártbizottság első titkára: dr. Havasi Béla, titkárai: Moldován Gyula és Drótos László. A 11 tagú végrehajtó bizottság további tagjaivá választot­ták Balázs Sándorné, Bán Imre, dr. Fekete László, Gácsi Miklós, Herczeg János, Koszti Lajos, Novák József és Tóth Tibor elvtársakat. A fegyelmi bizottság elnökévé Gombos István elvtársat választották. Az előbbiekben felsorolt elvtársakon kívül a városi párt- bizottság tagjai lettek: dr. Antal Boza József, Amriskó Gusztáv, dr. Balogh András, Bartha Ernőné, Berkes Jánosné, Berki Mihályné, Boncsér Bertalanné, dr. Bojtos Ottó, Bistei Imre, Csala László, Csermely László, dr. Ditrói Sándor, dr. Farkas József, Felföldi Károlyné. Gyallai Jánosné, Hidas Arpádné, dr. Imre Ferenc, Juhász Lajosné, Kammel Lajosné, Káli Lajos, Kostyó Sándorné, Kormos György, Koval Pál, Kováts György, Kuli István, Lassú József, Lövei István, Má­tyás Borbála, Molnár József, Mónus Antal, Nemeskéri János, Németh Tibor, Rózsa Kálmán, Salamon Ferenc, Sági György, Szarka János, Szabó Sándor, Tamaska Ferenc, Takács ! ászló, Tóth Béla, Varga Zoltán, Vincze Pál és Zombori Bertalan,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom