Déli Hírlap, 1970. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-10 / 212. szám
a miskolciaké a szó Sajnos, nem mese! rfcriii Hol volt, hol nem volt, a Szentpéleri capui domboldalon, a legnagyobb pocsolyá- con túl, ott, ahol a sok gép összevissza túr — van egy szép, műszakilag még májusban itadott óvoda. Küszöbét azonban gyermek nég nem léphette át, mert a szívtelen és tanyag Üt- és Vasútépítő Vállalat az odavezető utat, járdát és lépcsőket nem készíttette el. Talán abban bíznak a vállalatnál, hogy a sártengeren át valami csodamadár viszi a gyerekeket? Reméljük, hogy mint minden mesében, ők is elnyerik méltó büntetésüket — írja A. Gy. (Jármay György rajza) Intézkedtek Bokáig vízben Az augusztus 24-én megje- ent „Zaj” című cikkel kap- solatban Miskolc, Berente, Szerencs Vontatási Főnökégek vezetőit utasítottuk, togy a mozdonyszemélyzetei ismertessék a cikk tartal- nát és rendeljék el, hogy sak a legszükségesebb eset- >en alkalmazzák a sípjelzé- eket a mozdonyvezetők. Megjegyezzük azonban, íogy a nevezett vágányré- zsn rendszeres a gyalogos rözlekedés, és a balesetelháMegírtuk — válaszoltak rítás miatt, kénytelenek a vasút területén járókat figyelmeztetni. Ennek ellenére, már több esetben történt itt gázolás. Természetesen. ezt a mozdonyszemélyzet tudja, s a mozdonyvezetők ezért is gyakrabban kénytelenek a gőzsíppal, vagy éppen a jelzőkürttel jelzést adni. Csajka István osztályvezető (Éjszaka is? A szerk.) A DH augusztus 27-i szánéban megjelent „Nem kell i papír” című cikkre vála- zoljuk: Miskolci telepünk augusz- us 21-től 31-ig leltározott. A eltározás időpontját sajtó- íirdetés útján ismertettük az ínyagátadókkal és közöltük, íogy ez idő alatt az átvéte- ek szünetelnek. A szabályzat szerint, a leltározó telelünk helyesen járt el, ami- cor az árut nem vette át. Természetesen, ez nem jelen- i azt, hogy „nem keli a lapir!” Sőt, nagyon is kell, ilyannyira kell, hogy csak tajnálni lehet a Miskolci építőipari Szövetkezet eljárását azért, amiért más meg- ildást nem talált, mint a pa- íir szemétre vitelét. A szövetkezet és vállalatunk köA Martintclepen kiosztott telkeket a tanács családi házak építésére szánta és mi is ezzel a •éllal vásároltunk telket. A csa- ádi házakat meghatározott időre kellene átadni, s mi, tulajdonosok is szeretnénk a kezünk munkáját minél előbb élvezni. A kérdés most az: Hogyan lehet családi házat építeni — építőanyag nélkül? Rágalmazás lenne részünkről, ha ezért a rüZEP-et, vagy bármely más vállalatot, talán még a közlekedést is hibáztatnánk. A Volán például, amely állandóan reklámozza, hogy „Szállíttasson a a Volánnal!", e/.t a választ adja: „A Martintclcpre nem adunk kocsit, mert ott használhatatlanná válik”. Az itt lakók ezt teljesen megértik, hiszen egész nyáron úgy közlekedtek például a Tapoly és a Temes utcában, hogy egyik kezükben volt a cipőjük, a másikban a törülköző, s bármely utca végén található pocsolyában megmosakodtak, hogy haza tudjanak menni. Ma már ezt sem lehet megtenni, mert a hűvös időben a hideg sarat senki sem dagasztja szívesen mezítláb. A további veszélyről pedig nem is beszélünk, amelynek egy férfi majdnem szerencsétlen áldozatává vált, mert lábmosás közben egy olyan aknába csúszott, amelyikben a ROVATVEZETŐ: KOLTAI J6ZSEFNÉ zött 1969. október 28-án létrejött szállítási szerződésben benne van, hogy az anyagátadás helye: Miskolc, MÉH I. sz. telep, Sajópart. Az írt szövegen túl, a szerződés 4. oldalán a szocialista szektori ártérítésre jogosított valamennyi telepünket felsoroltuk. Ezek között természetesen nem szerepelnek a miskolci kis átvevőhelyek. A szerződés egy példánya a szövetkezet birtokában van. Vállalatunk a történtekben nem vétkes. Csak sajnálni lehet, hogy az építőipari szövetkezet mintegy 500 forint értékű papírját a szemétre vitte, és nem várt az átadással a leltár végéig. MÉH VÁLLALAT Molnár Sándor igazgató víz vállig ért, csak szomszédja segítségével tudott kikecmeregni. (Több szemtanú is van rá!) Szóvá kell tennem azt is, hogy ko'-a tavasztól dolgoznak a híd építésén és még mindig nem látjuk annak az eredményét. Nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a Martintelepet gyakorlatilag leválasztották Miskolctól. Sokszor a vidéki dolgozók előbb, vagy éppen annyi idő alatt érnek haza a munkából, mint mi, akik háromszor négyszer szál- lunk buszra, nem is beszélve a sorompóról, ahol 15—20 percet, de néha még egy fél órát is kell várnunk. Szeretném megkérdezni: Mi az oka, hogy valószínűleg a csúszós, hideg télen is gyalog kell a hídon átkelnünk és ismét buszra várnunk? Nincs anyag, vagy nincs elég dolgozó, hogy kellő ütemben haladjon a híd építése? Ügy vagyunk tájékozódva, hogy a Lenin Kohászati Müvek kiváló anyagokat gyárt, amelyeket fel lehetne használni a híd építésénél, s így nem kellene a több évtizedes alkatrészeket csiszolni, amelyek ismét csak rövid életűek maradnak. Ez és még sok más kérdés vár válaszra. Ä többi között az is, hogy ha a Marlintelepet közigazgatásilag Miskolc I. kerületéhez csatolták, miért nem lehet a 23-as buszt a Vörösmarty utcán keresztül közvetlenül a városba irányítani, hogy megszűnne már végre a sok-sok probléma? SIMON ROZSA Miskolc, Patak u. 12. sz. Több mint három éve annak, hogy a Petneházy utca 6. szám alatti bérház pincéjében feltört a talajvíz. A MIK-hez fordultam a szivárgás megszüntetése végett. Nem reagáltak rá. 1969 decemberében az igazgatóságnak írtam. Levelemre 1970. január 13-án közölték, hogy a 3/11730/1970. számú munkalapon a munka elvégzését megrendelték. 1970. július 25-ig megint nem történt semmi. Üjból irtunk. Az augusztus 14-i válasz szerint a munkát ez év negyedik negyedében fogják elvégezni. Ez történt eddig. Ettől függetlenül a víz a pincében szépen pillésedik és bűzt áraszt. A téli tüzelőt meg kellett rendelni, októberre ígérték, hogy küldik. Kétségeink és kérdéseink vannak: Hogyan és ki viszi a bokáig érő vízben berakni a fát és a szenet; hogyan fogják a negyedik negyedévben a munkát elvégezni, amikorra a tüzelőt mindenki kénytelen beszerezni és berakni a pincébe, még ha víz is van benne, mert máshová nem rakhatja? Szaniszló István Miskolc, II. Petneházy u. 6. 1/4. Zsúfolt a 10-es A Miskolci Közlekedési Vállalat 10-es autóbuszjárata jóformán mindig zsúfolt. Ócskapiaci napokon azonban valóságos „tömegnyomor” van ezen a buszon. Százak és százak tülekednek reggelente bőröndökkel, batyukkal felszerelten, hogy feljussanak a járműre. S eközben lemaradnak azok, akik munkahelyükre, a gépjavítóba, a drótgyárba, vagy más üzemekbe sietnek. Nem jobb a helyzet hazafelé sem. Sokan hiába rendelkeznek buszbérlettel, — inkább a gyaloglást választják. Esős időben persze ez nem a legkellemesebb. Ideje volna javítani ezen az áldatlan állapoton. Ny. I.-né Nem lehetne jobban szervezni? Déli csúcsforgalom a főpostán, hosszú sor kígyózik a „Levél- és táviratfelvétel, értékcikkárusítás” feliratot viselő három ablaknál. Kígyózik, kígyózik, de nem fogy. Nem is fogyhat, hiszen a három ablakból kettőn ott lóg a tábla: „Zárva”. A forgalmat egy alkalmazott bonyolítja le. Nem tudni, miért zárták be csúcsforgalmi időben a másik két ablakot, de ha technikai ok, az alkalmazott távolléte, esetleg szabadságolása miatt, akkor nem lehetne jobban megszervezni a munkát, hogy legfeljebb egy ablak maradjon zárva a déli órákban? M. I„ egy jogosan türelmetlen sorbanálló Martintelepi kérdések Felkészülteu, vitakészen Tettekre ösztönző taggyűlések Hogyan tovább? Milyen feltételek és keretek között folytatódjék a munka — erről beszélgetnek, vitatkoznak és kollektiv bölcsességgel döntenek a pártszervezetekben. E döntéshez nyújtanak segítséget a Központi Bizottság által kidolgozott és nyilvánosságra hozott irányelvek és az a tervezel, amely a párt szervezeti szabályzatára vonatkozó javaslatokat összegezi és elemzi. A taggyűlésekre felkészülten. vitakészen, sok-sok javaslattal a tarsolyban érkeznek a párttagok, hiszen tudják: a szeptemberi taggyűlésekkel a kongresszus előkészítésének időszakában új fejezet kezdődött a pártszervezetek életében. A párttagság, de különösen a felszólalók, tudatában vannak annak. hogy ha elmondják észrevételeiket, javaslataikat, ezzel aktív részeseivé lesznek a párt politikájának. Az augusztusi beszámoló taggyűléseket követően most az irányelvek sokrétű elemzése és a vezetőségek választása van napirenden. Lényegében most is számvetésről van szó, nevezetesen arról: mit lehetne jobban, gördülékenyebben csinálni és milyen összetételű vezetőséggel az élen. A jelölő bizottságok által végzett jó munkát dicséri, hogy a taggyűlések általában mentesek a sablontól, a vita, amellett hogy sokrétű, előremutató is. Annak is köszönhető ez, hogy a vitaindító előadások és a jelölő bizottság által előterjesztett javaslatok helyesen tükrözik a tagság véleményét. A követendő utat a városban 424 alapszervezetben keresik. S ezek között 20 olyan, most alakuló pártszervezet van. ahol az első lépéseket teszik. Eddig több mint hatvan alapszervezetben vannak túl az irányelveket megvitató és vezetőséget választó taggyűlésen. A tagság aktivitását, a napirendre kerülő problémák iránti fokozott érdeklődést tanúsítja, hogy alig van hiányzás. A megjelenés 90 százalékos: amiből kiderül: csak valóban indokolt esetben maradnak távol. A tapasztalatok szerint a széles mederben gyűrűző vitában a tagság 20—25 százaléka vesz részt. A szeptemberi taggyűlések tartalmilag is többet jelentenek. tettekre ösztönöznek. S hogy mindenütt nagy felelősséggel és körültekintéssel járnak el. azt az eddig lezajlott taggyűlések is igazolják. TÓTH FERENC A taggyűléseket előkészítő munkában a jelölő bizottságok személy szerint is beszélgettek a tagsággal, kikérték a véleményüket, a párt- szervezet munkájára vonatkozóan, arra is kíváncsiak lévén, kiket látnának szívesen, kiket javasolnak a párt- alapszervezet vezetőségébe. Áthelyeznek két emlékművet Két emlékmű áll Özdon a Lenin téren. Egyik az első világháború hősi halottainak, másik az 1956-os ellenforradalom mártírjainak állít emléket. A terület most átrendezésre kerül, ezért a város vezetői úgy határoztak, hogy mindkét emlékművet áthelyezik a gyári temető egyik legszebb részébe. Régi szép szokás, talán még ma is dívik az ország egyes vidékein, hogy ha gyermek születik a családban, a szülők elültetnek egy facsemetét. A kis fa aztán együtt erősödik ember-testvérével és sudár derekat, dús lombot ereszt, mire amaz eladó lánnyá vagy sorköteles legénnyé érik. Ezt a népi hagyományt látjuk életre kelni — más formában — a városi tanács építési és művelődésügyi osztálya által kezdeményezett fásítási mozgalomban A város zöldterületeit fiatalok, pontosabban elsőéves közép- iskolások segítségével kívánják növelni. A diákgyerek önként vállalhatja egy facsemete elültetését, amit aztán miskolci tanulóévei alatt mindvégig gondoz is. A suhángot a városi tanácstól, illetve a kertészeti vállalattól kapja, s természetesen megjelölik számára az is, hol ültetheti el; lakóhelye vagy iskolája közelében, hogy szinte naponta gyönyörködhessen fejlődésében, s gyorsan megakadályozhassa a kártevők pusztítását. A szó legszorosabb értelmében az övé lesz a fácska( hiszen még a neve is szerepel majd az ágára függesztett műanyag- táblácskán. Az övé és mégis mindenkié, aki a növényeket szereti. Az iskolák KISZ-szervezetei segítik a mozgalom szervezését. Ha a várakozásnak megfelelő fogadtatásra talál a tanácsiak kezdeményezése, akkor ezer-ezerkétszáz lelkes kisdiákra, s ugyanannyi fára lehet számítani. Ezer fa. . Valóságos erdő lenne, ha nem a város területén elszórva, hanem egymás mellé ültetnék a csemetéket. De így is betöltik majd .hivatásukat: szép környezetet, tiszta levegőt, felüdülést nyújtanak a zsúfolt nagyváros lakóinak — ültetőiknek periig minden bizonnyal több örömet, mint munkát. (békés) Ha már a morfium sem segít Kimetszett fájdalom Egyes betegségek esetén annyira kínzó a fájdalom, hogy őrületbe, gyakran öngyilkosságba kergeti a beteget. A fájdalomcsillapítás egyetlen eszköze — a nagy adag morfium — gyakran hatástalan. Ilyen esetekben a sebészet siet a beteg segítségére. Szét kell roncsolni a fájdalomérzés központját, amely az ember agy velejében, az úgynevezett talamusban olyan bonyolult, mint amilyen egyszerű az elképzelés. Mindenekelőtt a sebésznek miUiméternyi pontossággal meg kell határoznia a hüvelykujj körménél nem nagyobb fájdalomközpont helyét. Ha ugyanis a szomszédos agyzónába hatolna, ennek rendkívül veszélyes következményei lehetnének a betegre. Ha például a fájdalomközpont helyett, a szomszéd légzési központot kapcsolja ki, a beteg megfulladhat. A fájdalomközpont helyét úgy határozzák meg, hogy ge- rincvelőpunkciót végeznek, s a nyíláson keresztül levegőt szivattyúznak a koponyacsontba. Utána röntgensugarak segítségével pontosan meghatározhatják az agy különböző zónáinak fekvését. Végül megállapítják, hogyan juttathatnák a sebészszondát pontosan a fájdalomközpontba úgy, hogy más agyzónát meg ne sértsenek. A műtét elején lyukat fúrnak a páciens koponyájába. Utána különleges sisakot húznak a beteg fejére: a sisak mérőműszereket tartalmaz a behelyezendő szonda helyének rögzítésére. Utána a sebész bevezeti a szondát. A műtétet helyi érzéstelenítéssel végzik, mivel maga az agyvelő nem érzékeli a fájdalmat. Amikor a sebész úgy véli, hogy a szonda elérte a fájdalomközpontot, újra bekapcsolja a röntgenkészüléket. Ez lehetővé teszi, hogy szükség esetén igazíthasson a szonda helyzetén. Utána a szonda tűjét villamos árammal 60—70 fokra hevíti, aminek következtében a szonda közelében levő agysejtek megsemmisülne^. — Az ég szerelmére, csak nem süketültem meg! (A Dikobraz karikatúrája) Nagyjavítás a durvahengerdében Az évenként ismétlődő nagyjavításra állt le hétfőn reggel az Ózdi Kohászati Üzemek durvahengerdéje. 14 nap alatt kellene befejezni a mammutüzem nagyjavítását, de a hengermű dolgozói vállalták, hogy az MSZMP X. kongresszusa tiszteletére, öt műszakkal csökkentik a javítás idejét. i Kisdiákok és facsemeték
