Déli Hírlap, 1970. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-08 / 210. szám

Ha a mama is dolgozik A mezőgazdasági kiállításon bemutatták azt a negyed- literes polipack „tejcsomagot”, amellyel meg lehetne oldani az iskolások reggeli és tízórai ellátását. A VÜSZK Vállalat napokban megnyílt árubemutatóján dicsérték azt a nyugati automatát is. amely ugyancsak „forradalmasíthatná” az is­kolai étkeztetést. A miskolci kis- és nagy­diákok megelégednének na­ponta és fejenként pár deci hagyományos üvegbe „cso­magolt” tejjel vagy kakaó­val, és 2—3 péksütemény­nyel. A tapasztalatok szerint azonban a mindentudó au­tomata sem elérhetetlenebb, mint az iskolai büfé. illi lldös.ozc egy helyen... Pár évvel ezelőtt a két érdekelt miniszter — a bel­kereskedelmi és a művelő­désügyi — felmérést készítte­tett az iskolákkal, illetve, a kiskereskedelemmel. Meg­állapították, hogy a diákok túlnyomó többsége igényli az iskolai büfét. A megva­lósításnak nem is lenne kü­lönösebb akadálya, hiszen az élelmiszer kiskereske­delmi vállalatok úgy nyilat­koztak, hogy a nagy létszá­mú iskolákban veszteség nélkül tudnának üzemeltet­ni ilyen büféket. A felmé­résből iktatott akta lett, és minden maradt a régiben. Miskolc félszáznál több általános iskolája közül je­lenleg mindössze egyetlen helyen, a Selyemréten van az élelmiszer kiskereskedel­mi vállalatnak büféje. Az üzlet nem is megy rosszul; a tanítási hónapokban 18— 30 ezer forint a bevétele. A Fazekas utcai általános is­kolában 2 éve végleg meg­szüntették a kis üzletet. Az indok: késve érkezett meg az áru, a gyerekek az órák első 5—10 percét rendszere­sen „elvásárolták”. A dön­tő érv azonban az volt, hogy a boltban árusított édességek papírjait a tanu­lók szétdobálták a folyosón. És — mivel rendnek lenni kell — megszűnt a „rend­bontó” bolt. Édesség és írószer is Kétségtelen, hogy az ilyen rendszerrel működő büfé nem a legjobb megoldás. Az áru érkezését valóban ne­héz időzíteni, arról nem be­szélve, hogy a mozgóárusi rendszerben dolgozó eladó csak a négy-öt szünetben árusíthat. Ha csak tejtermé­ket és péksüteményt rendel, akkor nem hogy nyeresége nem lesz. de még rá is fizet az üzletre. Így a vállalat csak abban az esetben mű­ködtet ilyen büfét, hogy ha az iskola igazgatója hozzá­járul az édesség- és az író­szer árusításához. A Miskol­ci Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat ettől függet­lenül azon a véleményen van, hogy ha a város álta­A Tatai Állami Gazdaság­ban, ahol a vadászati világ- kiállítás legnagyobb bemuta­tóját tartják majd, külön tú­zoktelepet rendeztek be. Európa kihalóban levő leg­nagyobb vadmadarából Ma­gyarországon van a legtöbb, bár az állomány a századfor­duló óta 12 000-ről 2500-ra csökkent. Legszívesebben a pillangósokkal bevetett terü­leteken fészkel. így aratáskor lános vagy középiskolái be­jelentik igényüket, rövid időn belül több iskolai bü­fét is beindítanak. A diákoké a döntő érv A pedagógusok ellenkezése bizonyos fokig érthető, hiszen kétségtelen, hogy gondjaikat szaporítják az eltört tejes­üvegek, a szétdobált papír­darabok és a pult előtt a szünetekben kialakuló tu­multus. A szülők indoka el­fogadhatóbb : ahol a papa mellett a mama is dolgozik, a reggeli „csúcsforgalomban” időveszteséget jelent a tízórai elkészítése. Az iskolai étkez­tetés megszervezésére azon­ban a diákok szolgáltatják a döntő érvet. Míg bármely munkahelyen dolgozó szüleik vagy a vállalati büfében vagy a szemközti KÖZÉRT-ben munkaidő alatt is megvásá­rolhatják a tízórait, addig az iskolában 6—8 órát töltő diák a rendtartás szerint ki sem léphet a kapun. lakhelyük, s velük együtt a tojások is elpusztulnak. Dr. Fodor Tamásnak, a MÉM kiállítási iroda vadá­szati osztályvezetőjének a budapesti Állatkertben 10 éven át folytatott kísérlete alapján a Tatai Állami Gaz­daságban megkezdték a tú­zok mesterséges tenyésztését. A géppel kikeltetett túzokcsi­béket 10 napig csipesszel, szemcseppentővei etetik, majd a vadaskertben termé­szetes környezetben nevelik tovább. (Az első mestersége­sen nevelt túzokcsibéket be­mutatják a Budapesti Mező- gazdasági Kiállításon.) Bíznak az idei PUSZTAI ÉVA Mesterségesen nevelt túzok hörcsögszezonban ★ Mint az aranymosók az Amazonas part­ján ... Csak persze itt nem folyik öldöklő küzdelem a lelőhelyért, sem az iszapoló terü­letéért. Bár a kincs, amelyet a Bódva vizé­vel mosnak ki évmilliós agyagbörtönéböl, minden aranynál többet ér tudósainknak. A Természettudományi Múzeum őslénykuta­tói egyre gazdagabb lelettel lepik meg a tu­domány világát Borsodból. A tornaszentand- rási mészkőbánya agyagrétegéből idén is több mint 30 fajta apró, emlős őslény csontozatát mosták ki, közöttük eddig ismeretlen álla­tokét is. A világviszonylatban is élenjáró magyar őslénykutatók sokat remélnek «s idei „zsákmánytól”, amelynek tanulmányo­zását, rendszerezését már a múzeumban foly­tatják. Képünkön (fent): különböző méretű szitákon iszapolják az agyagrögökbe ágya­zott csontleleteket a Bódva partján. Lent: dr. Jánossij Dénes, a természettudományok dok­tora, a múzeum őslénytani osztályának he­lyettes vezetője, dr. Topái György, az állat­tani osztály munkatársa és a kutatótábor tagjai különválogatják az alig néhány milli- méternyi csontokat. (Bécsy László felvétele) A csákánynyél eszi a ruhát Mai pálvám uni asm A MÉH vállalat Búza téri bőrfelvásárló üzletében a napokban 275 marha-, borjú- és lóbőrt vettek át 100 ezer forint értékben. Ezenkívül 231 nemes állatnyúzatot — őz-, szarvas- és vaddisznóbórt — adtak át a vadászok a MÉH felvásárlóinak. A felvá­sárlók már a közeledő hör­csögbőrszezonra készülnek, amely december végéig tart. DVTK lót!) Józsefet bízták meg az edzések irányításával A DVTK elnöksége tegnap úgy határozott, hogy a vég­leges megoldásig Tóth Józse­Miskolci diákok Tivadaron A miskolci Zalka Máté Gépipari Technikum hat osz­tályából csaknem kétszáz diák utazott Tivadarra. A harmad- és negyedéves ta­nulók — két hétig — szep­tember 16-ig — segítenek az árvízkárosult családok há- xainak helyreállításában. fet bízza meg az NB I-es lab­darúgócsapat edzéseinek irá­nyításával. Ma délelőtt tar­tották meg a heti első tré­ninget, amelyen már Tóth József, a tartalékcsapat szak­vezetője kezdte meg a felké­szítést a Budapesti Honvéd elleni vasárnapi találkozóra. A végleges megoldásra vo­natkozóan bővebb informá­ciót eddig még nem kaptunk. Valószínű, hogy az edzőkér­dést véglegesen kettős meg­bízatással oldják meg. Nem hivatalos elképzelések sze­rint egy jó képesítésű szak­oktató kapna edzői megbíza­tást, s mellé egy szakembert kérnének fel szaktanácsadó­nak. Novemberben jön a hé! Bohr Novemberben már dolgo­zik a Miskolci Köztisztasági Vállalat két új tömörítős el­járással működő szemétszedő gépe, amelyet 1 800 000 fo­rintért vásároltak Csehszlo­vákiától. A Bobr szemétgyűj­tőhöz negyven, egyenként 1100 liter űrtartalmú konté­nert vásároltak és ezek se­gítségével egy kocsi egy for­duló alatt — a Kuka gyűj­tő öt köbméterével szemben — 35 köbméter hulladékot tud „beszippantani”. A Bobr újdonsága, hogy a kórházak­ból, intézményekből begyűj­tött szemetet azonnal megőr- li, és sok atmoszféra nyomás­sal tömöríti. A KISZ Borsod megyei Bi­zottságának csanyiki, „Ság- vári Endre” vezetőképző is­kolájában tegnap délután tartották meg az ünnepélyes tanévnyitót. Az új tanév el­ső tanfolyamára 80 fiatal ér­A pályamunkások élete a vágányok között telik el. Az év nagyobb felében mostoha körülmények között kell dol­gozniuk. Télen akkor akad a legtöbb tennivalójuk, amikor esik, vagy amikor behordja a váltókat hóval a szél. Az ebéd még mindig csak táská­ból. De az is gyakran előfor­dul, hogy az ebédet már va­csorának fogyasztják el. A Tiszai es a tromori kozotl Négy vágánypáron hat le­ágazás, rengeteg váltó, és a forgalom szinte egy percre sem szünetel. A Tiszai és a Gömöri pályaudvar között dolgozik Szabó János mun­kavezető csapata. A kilences őrhely mögötti szakaszon „zúzalékolnak”. Kimérik, hogy hol, mennyit süllyedt a pálya és ha húsz milliméter­kezett Szabolcs, Hajdú és Borsod megye üzemeiből. A titkárképző tanfolyamon a Magyar Néphadsereg alaku­latainál sorkatonai szolgála­tot teljesítő fiatalok is részt vesznek. nél jobban nem ereszkedett meg az altalaj a sínek alatt, akkor megemelik a talpfá­kat és a kis zúzalékolóval „alávibrálják” a finom kő­törmeléket. Közben villany­mozdonyok füttyögetnek, ren­dezik a vagonsorokat és né­ha-néha egy behemót gőzös is átrobog a munkahelyen. Aztán mintha abba sem hagy­ták volna, megy minden to­vább zökkenők nélkíi1 Por és izzadság Veres Péter megrendítően irta meg a pályamunkások életét. Ami megmaradt belő­le ma is: a kiszolgáltatottság az időjárásnak, a korai kelés, a hideg koszt és a csákány. Mert ha 20 milliméternél jobban megsüllyed a pálya, már nem elég a zúzalékolás. A tömőcsákány nyelét pedig meg kell markolni, hogy úgy bedöngöljék a követ, hogy a mozdonyok se szoríthassák ki egykönnyen. Még a szep­tember eleji nyárias időben is sivatagi lörróság éget a sí­nek között. Minden olajos és poros, aki „szívesen” fogja a csákány nyelét, arról pata­kokban csorog az izzadság. Korábban egy évben egyszer kaptak munkaruhát, most tíz hónaponként, de így sem elég. A villanyéi és a csá­kány nyele leeszi róluk a ru­hát. Néha már csak olyannal lehet pótolni, amelyiken ne­héz megállapítani melyik ré­sze a folt, melyik az eredeti anyag. Cserzdt arcú emberek Az év minden munkanap­ján nyolc órát töltenek a sza­bad ég alatt. Amerre elmen­nek, megrostálják a talpfák között a követ a gombos vil­lákkal kiszűrik belőle a laza földet, homokot. Tonnákat emel meg egy műszakban egyetlen pályamunkás. Innen van az, hogy ez a foglalko­zás, ma sem tartozik a leg­népszerűbbek közé. A csa­patban is csak egyetlen fia­talember van, a 17 éves Csi­szár József. — Kezdi megszokni a munkát — mondja Budák Gergely, aki immár 25 éve dolgozik a pályafenntartók­nál. — Mire megtanulja, ad­digra úgy is eltelik vagy tíz —húsz év. Mert bármilyen egyszerűnek látszik ez a munka, ennek is megvan a maga fortélya. Nem elég, ha a pálya, amit megjavítunk, nyugodtnak látszik, hiszen milliókat érő árut szállíta­nak rajta, ezrek és ezrek ül­nek a vonatokon. Arra is szüksége van a jó pályaépí­tőnek, hogy a lelkiismerete is mindig nyugodt legyen. NAGY JÓZSBf Tanévnyitó * iö W m «■ m V m az iskolákba!

Next

/
Oldalképek
Tartalom