Déli Hírlap, 1970. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-03 / 206. szám
Mazsaroff Miklós grafikája Jubileumi ünnepség az egyetemen Kétszáz éve, 1770-ben emelte akadémiai rangra Mária Terézia a Selmecbányán már 1735 óta működő bányatiszt- képzöt, s ezzel az aktussal megvetette Európa egyik legelső műszaki felsőoktatási intézményének alapjait. A Selmecbányái Bányászati Akadémia a korabeli műszaki tudományok legtöbbjét oktatta és művelte, mégpedig igen magas színvonalon. Falai között kapott lendületet a bányászati és kohászati tudományok mellett a kémia, a geológia, a geodézia-térképészet, sőt az erdészeti felsőoktatás is. A Selmecbányái akadémia az alapítását követő évszázadban világhírnévnek örvendett. A századfordulón beit övetkező jelentős fejlődést azonban megtörte az első világháború, melynek nyomán az intézmény Sopronba költözött. Ezután meglehetősen viharos esztendők következtek, melyek során a nagy múltú Akadémiának éles harcot kellett vívnia önállóságának és egyetemi rangjának elismeréséért. A felszabadulás után — noha azonnal megindult fejlődése — csak akkor vált konszolidálttá az intézmény helyzete, amikor a magyar nehézipar egyik fellegvárába, Miskolcra költözött és részévé vált az 1949-ben alapított Nehézipari Műszaki Egyetemnek, annak az egyetemnek, mely talán egyik legnagyobb oktatási-kulturális létesítménye a szocialista Magyarországnak. Többek között ezért is kap különös jelentőséget a Nehézipari Műszaki Egyetemen felszabadulásunk 25. évfordulója. Az egyetem fennállásának két évtizede alatt imponáló eredményeket ért el a profiljába tartozó felsőoktatás területén. Több ezer bánya-, kohó- és gépészmérnök hagyta el padjait, s ezek munkája jelen van szocialista iparunk minden eredményében. Egy új felsőoktatási intézmény fejlődésének szinte alapkérdése a nemzeti és nemzetközi elismerés, az általa kibocsátott diploma rangjának megszerzése. Ügy véljük, a Nehézipari Műszaki Egyetemnek sikerült ezt két évtized alatt elérnie. Ebben mindenképpen jelentős szerepet játszott az, egyetem tanári kara. (Az egyetem oktatói közül ketten a Tudományos Akadémia leve’ező tagjai, tízen a tudományok doktorai, negyvenhataa kandidátusok, hatvannyolcán pedig egyetemi doktori fokozattal rendelkeznek.) Az egyetem nemcsak oktatási intézmény, hanem a tudományos kutatás egy'k jelentős bázisa már ma is, és még fokozottabban azzá válik a jövőben, hiszen a párt tudománypolitikai irányelvei fontos feladatnak tekintik az egyetemek tudományos kapacitásának fejlesztését. Tudományos eredményei azonban a jelenlegi keretek között is számottevőek. A kétnapos jubileumi tudományos ülésszak öt szekciójában elhangzó mintegy ötven előadás csak szerény kereszt- metszetét adja annak a tudományos kutatómunkának, mely az egyetemen rendszeresen folyik. Az 1969—70-re jóváhagyott tudományos kutatási tervek szerint a Művelődésügyi Minisztérium irányításával az egyetem 19 tanszéke 44 témacsoportban, a Tudományos Akadémia felügyeletével pedig 3 munkaközösségben 11 tanszék 18 témacsoportban folytat tudományos kutatómunkát. A kutatások támogatására fordított összeg 1969-ben 2,7 millió forint volt, ebben az évben pedig 6 millió forint körül alakul. Még nagyobb azonban ennél az összegnél az a népgazdasági haszon, mely a kutatások eredményeinek felhasználásából keletkezik. (Csak illusztrációképpen: 1969-ben az egyetem tanszékei 5 szabadalmat és 4 jelentős újítást nyújtottak be.) A hazai és külföldi tudományos élet számon tartja az egyetem oktatóinak tudományos publikációit. Ebben az évben jelent meg az NME Idegennyelvű Közleményeinek XXX. kötete és a Magyar Nyelvű Közlemények XVI—XVII. kötete. Az utóbbit azért is érdemes külön megemlíteni, mert a társadalomtudományok köréből közöl tanulmányokat, s ezzel mintegy reprezentálja azt a széles körű — nemcsak a műszaki és természettudományok területére szorítkozó — tudományos tevékenységet, mely az egyetem falai között folyik. „Csak fiataloknak” Útban a muzsika Hogy valódi kontaktus legyen az énektanítás és az élő zene között, hogy segítsék az énektanárok gyakorlati munkáját, és főként neveljék a koncerttermek jövőbeni közönségét, a Filharmónia minden iskolai évben indít ifjúsági hangverseny- sorozatot is a nagyszínházi hangversenyek és egyéb rendezvények mellett. — A Művelődésügyi Minisztérium zenei főosztálya és az Országos Filharmónia együttes elképzelésének eredménye a jó néhány éve tartó ifjúsági hangversenysorozat megszületése, tematikája. Természetesen minden évben jó előre kikérjük a helyi zenepedagógusok véleményét is — mutatja az ebben a tanévben is rövidesen megkezdődő hangversenyek tematikáját Kalapos Ottó, az Országos Filharmónia miskolci kirendeltségének vezetője. Az általános ismeretektől a konkrétig, a zenetörténettől a hangszerek megismertetésén és megszólaltatásán keresztül a hangversenyművek előadásáig, tehát szisztematikusan ismertetik meg az általános és középiskolásokat a zenével. — Az 1968 69-es tanévben ilyen témáink voltak például: hogyan hallgassunk zenét? — miért tetszik?, operakeresztmetszet, miskolci művészek hangversenye, ismerkedés a dzsessz-zenével. Az elmúlt iskolai évben a zeneszerzői arcképek sorozatban Mozartot, Schubertét, Schumannt, Chopint, Lisztet, Bartókot, Kodályt mutattuk be. Az idén jutottunk el a hangversenyművek megszólaltatásáig. Világjáró előadóművészekkel találkoznak a gyerekek, egy hangversenyt pedig Beethoven emlékének, művészetének szentelünk. Attól függően, hogy a város mely pontján vannak az iskolák, hogy a koncert műsorában szerepelnek-e orgonamüvek, és hogy a gyerekek melyik korosztályhoz tartoznak, hogyan járnak iskolába — bonyolult „órarendje” van a művek ismertetésére vállalkozó szakembereknek és az előadóknak egyaránt. — A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és az Ady Művelődési Házban lesznek koncertek, a Kilián, a Herman, a Kossuth Gimnáziumnak és a Központi Leánykollégiumnak pedig — kérésükre — külön-külön rendezünk öt hangversenyből álló sorozatot. A többi iskola gyerekei is ugyanezeket az előadásokat hallják. Természetesen a közép- iskolásoknál magasabb a színvonal, mint a kicsiknél. Sok munkával, kedvvel készülnek az „iskolai hangverseny- évadra” előadók és művészek most is, mint mindig. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt jó néhány negatív tapasztalat emlékével teszik, meg annak a reményében, hogy egyre kevesebb lesz az elkedvetlenítő momentum. — Ügy hisszük, nemcsak a középiskolák második osztályáig lenne szükség arra, hogy megszerettessük a gyerekekkel a muzsikát. A nagyobbaknak sem ártana. Van néhány iskola, amely nem is igényli a hangversenyeket, azután van olyan is, ahol megveszik ugyan a gyerekek a bérletet, de nem jönnek el. Pedig csak arról van szó, hogy a tanárok is érezzék, szükség van a diákok ilyen irányú intelligenciájának fejlesztésére is, esetleg az osztályfőnökök is vegyenek részt egy-egy koncerten, és a hallottakat néhány szóban beszéljék meg. Az iskolák pedig az éves menetrend összeállításánál figyeljenek a mi programunkra is. (makai) Amit én látok... Egy kritikus a következő megjegyzést tette Van Gogh- nak: — Én még sohasem láttam a természetben olyan színeket, mint az önéi: A nagy festő így válaszolt: — Én azt festem, amit én látok, s nem azt, amit ön. A festészet nem vetkőzik le mindenki kedvéért. A 440. tanév Mindenütt nagy esemény a tanévnyitás, de talán az országban sehol sem volt olyan különleges hangulata, mint hazánk legrégibb középiskolájában, Sárospatakon. Itt ugyanis az 1531-ben alapított gimnáziumban Gergely Károly igazgató — ismertetve az új tanévben a tanárokra és a diákokra váró feladatokat — ezekkel a szavakkal fejezte be ünnepi beszédét: „Az 1970—71. tanévet, gimnáziumunk fennállásának 440. évét ezennel megnyitom”. Az öreg iskolában a négy évfolyamon 27 osztályban 900 diák tanul az új tanévben, s nagy részük, körülbelül 600 fiú és leány, kollégiumban lakik. Három tagozatos osztályban az orosz, angol nyelvvel és a fizikával magasabb óraszámban foglalkoznak a diákok, sőt az angolt úgynevezett speciális tagozatú osztályban — amilyen csak kettő van az országban — heti 12 órában tanulják: délelőttönként heti 6 órában a tagozatos anyagot tanulják, délután pedig szintén heti 6 órában angol társalgás folyik egy londoni tanár, Mr. Carter irányításával. „Mindenütt drágaság’’ Csapnivaló színészek Markaly Gábor színművész olaszországi élményeinek folytatása. E sorokat már itthon írom. Az emlékek sokkal élesebbek. A távolság megszépít mindent, a szépet varázslatos légkörbe vonja. Róma után egy-egy villanás Firenze, Velence. Salzburg. Bécs. Most, az út után, nyugodtan mondhatom: igen nagy hatással volt rám Firenze és különösen Velence. Róma szertelenül barokk város, karakter nélkül; szépségeit lassan, hosszú együttlét után ízleli az ember. Firenze puritán, csupa ész és logika szimmetria, méltóság, olasz bájjal, a megtestesült reneszánsz. Velence csipkeálom, utolérhetetlen, megfogalmaz- hatatlan, csak önmagával mérhető. Olvastam egy prospektust: a közvélemény szavazatai alapján Rio de Janeiro az első helyen áll a városok szépségversenyében. Velence a második. Éjjel 12-kor érkeztem Velencébe vonattal, a tengeren keresztül. A várost az elővárossal egy keskeny földcsík köti össze. A pályaudvarról nekivágtam a sikátordzsungelnek, hogy hajnalra a Szent Márk térre érjek, megnézni a világ legcsodálatosabb napfelkeltéjét. Világítás jóformán semmi, a házak eredeti formájukban árasztják a középkori levegőt. Ember sehol, csak macskák. Féltem. Zsákutcába jutottam. Az utca vége egy csatornára nyílik. Hidakon, hihetetlenül szűk utcákon, házak alatt vezető szűk gyalogösvényeken törtettem ösz- tönszerűleg a célom felé. A térkép ilyenkor megbocsáthatatlan játékromboló. Még alig hajnalodott. Két fekete macska verekedett életre- halálra a híres óratorony alatt. Előttem a tenger. A Szent Márk templom. Ember sehol, csak galambok. Bőgtem egy sort, aztán leheve- redtem egy kőlépcsőre. Egy óra múlt megmozdult Velence. Utolsó napom Olaszországban. Pénzem fogytán, és rájöttem, hogyan fosztják ki a turistákat. Órák óta kerestem nyitott élelmiszerüzletet. Mindenütt bár; ez olyan, mint nálunk az eszpresszó. És mindenütt drágaság, körülbelül olyan, mint nálunk egy bárban, de nyitott élelmiszerüzletet lehetetlen találni.- Este, vonatindulás előtt, berogytam egy moziba pihenni. Nem néztem meg a film símét. Hárman ültünk a nézőtéren. Szerencsém volt, mert ilyen filmet még nem láttam. Csapnivaló színészek adják elő a szentimentális történetet. Alaptéma- családi háromszög. Mindez megtűzdelve naturális perverzitással. A pornográf jelenetek egymást követik. Mellettem egy péklegény formájú olasz csámcsogott. A film végére ötre szaporodott a nézők száma. Ügy látszik, ezt is meg lehet unni. Első alkalommal azonban tagadhatatlanul érdekes. :r Ék r éjf éli tői 1 •eggelig A TETTES ELMEBAJOS A pápát egy méter híján eltalálták azok a kövek, amelyeket Donno, munkanélküli rádiószerelő akart rádobni. Az incidens azután történt az olaszországi Cas- telgandolfban, hogy' a pápa áldását adta 7000 odasereg- lett zarándokra. A tettest, akiről kiderült, hogy elmebajos, azonnal iefogták. RENDKÍVÜLI ÁLLAPOT Ferdinad Marcos, , Fülöp- szigeti elnök rendkívül állapotot rendéit el Luzon szigetén és 17 Fülöp-szigeti tartományban, amelyekben a hét első napjaiban felhőszakadások árvizeket okoztak. Az árvíznek 14 halálos áldozata volt. Több ezer ház romba dől*. URANLELÖHELY A Queensland Mines ausztrál bányatársaság Darwin városától 270 kilométerre keletre, saját állítása szerint a világ eddigi leggazdagabb uránlelőhelyét fedezte fel. A talált kőzetekben az urán- oxid súlyrészesedése átlagban 27 százalék. ERDŐTÜZEK Az USA-ban, a nyugati részen az elmúlt három nap során 700 erdőtüzet jeleztek. 14 000 tűzoltó fáradozik a tüzek elfojtásán. Washington államban, a Wenatchee nemzeti parkban a villámcsapások okozta tüzek 380 négyzetkilométernyi területét égettek fel. MEGROHANTÁK A KATONÁKAT A columbiai Santander tartományban a „nemzeti felszabadító hadsereg” elnevezésű gerillaszervezet tagjai az országúton megrohantak egy katonákkal tömött járművet és a benntartózkodók közül ötöt megöltek. A gerillák magukkal vitték a kocsin talált fegyvereket és lőszert. FELLÁZADTAK A RABOK A Nebraska állambeli Lincoln börtönében 11 rab fellázadt és követelt a „lyuknak” nevezett magánzárkákban uralkodó viszonyok megjavítását. Követelésük teljesítéséig túszként két börtönőrt fogvatartanak. MERÉNYLET Ismeretlen tettesek Líbia tuniszi nagykövetségének épületében merényletet hajtottak végre, lelőtték a nagy- követség egyik tisztviselőjét. SÚLYOS FIGYELMEZTETÉS Dánia és az NSZK partjainál „feléledt” azoknak a mérgező anyagokat tartalmazó lövedékeknek és bombáknak hatalmas temetője, amelyeket a hitleristák a háború végén süllyesztettek a tengerbe. A fertőzéstől egyes halászok megbetegedtek. EGY ÉVET KAPOTT A csehszlovák Pavel Ver- nert, aki múlt év májusában egy kis repülőgépet Ausztriába térített és közben megsebesítette a pilótát és egy másik utast, tegnap egy liféi bíróság egyéves börtönre ítélte. A büntetés letöltése után el kell hagynia Ausztriát. SZÁZEZREK HAJLÉKTALANUL Húsz ember meghalt, százezer ember maradt hajléktalanul Délkelet-Nigériában a múlt hét óta tartó áradások következtében.
