Déli Hírlap, 1970. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-08 / 185. szám
Gyermekkönyvtárak Miskolcon I. A modern iskola sarkköve A szakírók, pedagógusok „a modern iskola sarkkövének, az öntevékeny szellemi kultúra műhelyének” nevezik az iskolai könyvtárakat. A gondolat nem új, hiszen Szabó Ervin már hatvan esztendővel ezelőtt pengetett hasonló húrokat. Éppen ezért furcsa, hogy könyvtárhálózatunk dicséretes fejlesztése közben, az utóbbi évtizedekben is keveset tettünk a gyermek- könyvtárak érdekében. „Ifjúsági könyvtár — írja a Könyvtáros c. folyóirat ez év márciusi száma — egyetlen gimnáziumi és egyetlen általános iskolai típustervben sem fordul elő.” De hiszen — mondhatnák sokan — könyvkiadásunk gondoskodott a gyermekek igényeiről is. Minden közművelődési könyvtárban megtalálhatók a gyermek- és ifjúsági olvasmányok. Igen ám, csakhogy ezek a könyvtárak sohasem válhatnak olyan műhellyé, amelyben — speciális gyermekkönyvtáros értő, irányító tevékenysége mellett — búvárkodásra, kutatásra, helyben olvasásra lehetőség nyílik. Iskolareformunk, mely jórészt megszüntette a tankönyvek egyeduralmát, feltételezi ezeket a könyvtárakat. A gyermekkönyvtáros, aki a pedagógushoz hasonlóan ismeri a tantervi követelményeket, a tanítási órák után egy kicsit átveheti a szaktanár tanácsadó, irányító szerepét. Mit jelent ez? Többek között azt, hogy a kötelező és az ajánlott olvasmányokon kívül számos hasznos forrás kerül a gyermek kezébe, melyekből tetszés szerint egészítheti ki tantárgyi ismereteit. (Talán nem is szükséges hangoztatni, hogy nem pusztán az anyanyelvi tárgyakról beszélünk.) A műhelymunka közben már az általános iskolás számtalan — a felnőtt olvasó számára is elengedhetetlen — technikai ismereteket szerez. (Katalógus kezelése, szótárak, lexikonok „megszólaltatása” stb.) De a gyermekeken kívül látogatják ezt a könyvtárat a pedagógusok is. így és itt kerülhet a tanár és a diák „munkatársi” viszonyba, amelynek jelentősége nevelési szempontból is felbecsülhetetlen. És végül: a gyermekkönyvtárban nemcsak olvasmányokkal találkozik a látogató, hanem játékokkal is. Meg persze itt vannak társai, akik a játéknál nélkülözhetetlenek ... A fentiek előrebocsátása után talán még világosabb, hogy a miskolci könyvtárosok, a megyei és a városi tanács segítségével, miért tekintik olyan fontosnak új és új gyermek- könyvtárak létrehozását. A nagy munkásvárosnak e tekintetben nincs miért szégyenkeznie. Míg Pécsett egyetlen gyermekkönyvtár sincs, Győrben a meglevőt is megszüntették és a 121 ezer lakosú Szegeden mindössze egy gyermekkönyvtár működik, addig városunkban hat, illetve a megyei könyvtár gyermekrészlegével együtt hét intézmény szolgálja az olvasásra legjobban aktivizálható generációt. Nem véletlen tehát, hogy tavaly — magunk mögött hagyva a főváros legnagyobb kerületeit, továbbá valamennyi nagyvárost — 9128 volt a 14 éven aluli olvasók száma. (Debrecen: 5264, Pécs: 3094, Szeged: 3941.) De frissebb adatok is rendelkezésünkre állnak, 1970. első félévét 6937 olvasóval zárták gyermekkönyvtáraink, a kölcsönzött kötetek száma pedig 151 és fél ezer volt. Ennek ellenére sincs minden rendben. De erről majd legközelebb. (Folytatjuk) GYARMATI BÉLA Miskolc legnagyobb üzeme — két személypályaudvara, hiszen a Tiszáin és a Gö- mörin naponta mintegy százezer ember fordul meg (majd egy Debrecen nagyságrendű város özönlik át rajta) nap mint nap. Elképesztő számok! Ügy hírlik, a Tiszai pályaudvar személy- forgalma meghaladja a Keletiét — ez is bizonyítja városunk rendkívül életerős, lendületes voltát. Hajnalok hajnalán, amikor befutnak a munkásvonatok, egy gombostűt nem lehetne leejteni a sokadalomban. A pihent emberek, mint duzzadó szőlőfürtökről a szemek, könnyedén pörögnek lefelé a vonatról, a lejárati lépcsőknél összetorlódnak, teljes szélességben özönlenek a folyosókon — ellenükben haladni lehetetlen, a falhoz kell húzódnunk, nehogy elsodorjanak. Mint már említettük, Miskolcon majdnem százezer munkahely van, a város lakosságából nem futná rá, tehát körülbelül 22 ezer bejáró dolgozó utazik be-ki napjában. Délután három óra körül, amikor hazafelé indulnak, lépteik elnehezednek, erőlködve rúgtatnak fel a lépcsőkön, azért iparkodván, nehogy elfoglalják előlük az ülőhelyeket. Hová lett izmaik frissesége? Odaadták a vasnak, villamos energiának, gépek dübörgő zajának, mindnyájunk boldogulásának. Sorsuk nehez, rendki vü. nehéz. Városunk megannyi szórakozási, művelődési lehetőséggel rendelkezik, ők azonban nem élhetnek vele. Gulyás Mihály Parasztok a városban Sorsuk — ingázás a gyár és az ágy között. Végezzünk némi számvetést! Aki 50 kilométer távolságról jár be, a délelőtti műszakra induló vonathoz három órakor kell kelnie. Hatkor kezd munkához, idővesztesége tehát kereken három óra. A műszakban eltölt nyolcat. Ha sikerült elérnie az első, Hidasnémeti felé induló munkásvonatot, ami tizennégy ötvenkor indul, hazaér öt órára, ha nem, akkor már csak a tizenhat órá- sival mehet, s akkor tizennyolcra ér otthonába — napi idővesztesége tehát igen tetemes: 15 óra! A nap 24 órájából maradt számára kilenc, egy-két óra elmegy az étkezésre, s máris be az ágyba, mert a vekker hajnali háromkor megint fellármázza. Általában, különösen nyáron, amikor még a ház körül is tesznek-vesznek, öt "'•áná! alig alusznak többéi Nevetséges volna művelődési igényt támasztani velük szemben, erre fizikailag képtelenek. Némileg könnyült a sorsuk a több szabadnap bey Illusztráció. Teliinger István rajza Opera a hősök emlékére A Ikotmánynapi nonstop műsor a rádióban Egész napos randevúra várja a fiatalokat az Ifjúsági Rádió augusztus 20-án. A reggel 9-től este 8 óráig tartó vidám, zenés, játékos műsortervről pénteken délelőtt tájékoztatták a sajtó képviselőit a Rádió székházában. A 11 órás maratoni nonstop műsorban 18 helyszínről jelentkezik a Rádió 20 riportere. Az ötletes versengésben 14—26 éves fiatalok vehetnek részt, akiknek „tűzön-vízen” át, minden akadályt leküzdve a kora esti órákig kell a budapesti stúdióba vinniük az ország legkülönbözőbb pontjain elhelyezett magnótekercseket — melyek tartalma egyelőre még „titok”. A versengésben a budapesti fiatalok mellett miskolciak, gyöngyösiek, szegediek, balatonfürediek, veszprémiek, pécsiek, paksiak és dunaújvárosiak is részt vehetnek. A játék első állomásán, Miskolcon találkoznak a versenyzők, az új lakótelepen most felépült ifjúsági házban, amelynek tervezett műsorprogramját kell majd végigkritizálniok, ki- cgészíteniök. A legjobbak számára Csak győztes fiataloknak címmel esti zenés ajándékműsort adnak. A sors különös tragédiája, hogy a finom és halk szavú költőt Ady, Babits, Tóth ÁrA Szovjetunióban a legjobb mai operák ugyanolyan népszerűek, mint a klasszikus alkotások. A novoszibirszki Akadémiai Opera- és Balettszínház nemrégiben mutatta be V. Rubin „Szevasztopol” című operáját. A komponista művét azon hősi napok emlékének szentelte, amikor 1941— 42-ben a fekete-tengeri Szevasztopol város védői — matrózok és katonák — számtalan megsemmisítő erejű fasiszta támadást vertek visz- sza. Ez a bátorság ott lüktet az opera dallamaiban is, amely ugyanakkor mentes attól, hogy plakátszerűen állítsa be a hősöket. pad és Kosztolányi barátját, aki a csend, a magány, a szomorúság költője volt, a Rendőri hír 45-ből Egy szürke rendőri hir közölte 1945 nyarán, hogy krimibe illő körülmények között távozott az élők sorából a magyar lira egyik legtehetségesebbje — az első Nyugat-nemzedék tagja — Nagy Zoltán. vezetésével, s a jövőben még többet fog, ha tovább csökkentik a munkaidőt. Az ipar nem mondhat le róluk, s ők nem mondhatnak le az iparról. Megszokták a rendszeres pénz jövedelmet, anyagi igényeik eszerint alakultak, a család is hozzárendeződött, mindez meghatározza sorsukat, ami alatt azt értjük: holnap is bejáró dolgozók akarnak maradni. A Lenin Kohászati Műveknek mintegy hétezer bejárója van, akik több mint kétszáz helységből utaznak nap mint nap mammutüze- münkbe. Baleseti statisztikájuk kedvezőtlen. Bár a munkáslétszámnak alig több, mint egyharmadát jelentik, a baleseteknek majdnem felét ők okozzák. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen az átlagosnál jóval fáradtabbak. Ők a várost csak „látják", nem élik hétköz- és ünnep napjait. Felmérések szerint csalt töredékük szeretn' megtelepedni városban, ami természetes is: odahaza építettek maguknak végleges otthont. Egy biztos: nagyon szeretnének már nyugdíjasok lenni, ami alatt nem azt értik, hogy szeretnének megöregedni. Sajnos, a kettő nagyon is összefügg. Orvosi jelentésekből tudjuk: gyakran betegeskednek, panaszaik: ideggyöngeség, gyomorfájás, altáji izombán- talmak. Arányszámukat meghaladóan „vesznek részt” a falusi garázdaság-statisztika „termelésében”. Mivel kevés az idejük, a legköltségesebb szórakozásnak hódolnak: isznak, kapkodva, tehát a kevés is gyorsan megárt nekik, s mert idegeik nincsenek rendben, hamar eljár a kezük. Igen ritkán mennek üdülni. Létük megannyi szállal kapcsolódik a faluhoz, hozzátartozóik általában a tsz-ben dolgoznak, a szabadságukat maguk is a tsz- ben vagy a háztájiban töltik. Hihető a feltevés: ha letudják elsődleges gondjaikat, házat építettek, bebútorozták, személygépkocsira kezdenek gyűjteni, amit maga az állam is segíteni fog. Négyen- öten megvehetnek egyet, ket- ten-hárman megtanulják vezetni, s akkor az ötven kilométerről utazók naponta legalább négy-öt órát nyernek önmaguknak, családjuknak, egész társadalmunknak. A város már az ő életükben is lényeges szerepet játszik. A városiasodás falusi előhírnökei ők, kapocs két egymásrautalt világ között — i város és a falu között. Nemcsak pénzt visznek magukkal innen, kicsit többe' is — újfajta tudatot a város felszabadító levegőjéből. (Vége) háborús zivatarok átvészelése után egy felbujtott fasiszta suhanc terítette le. A nyilas propaganda hatása alatt álló gyilkos a kora esti órákban becsöngetett Nagy Zoltán lakásába. A csöngetésre ajtót nyitó költő irodájában fogadta a fiatalembert, aki revolvert rántott és kétmillió pengőt követelt. Nagy Zoltán, aki sokszor szembenézett a halállal, most sem adta meg ma|;át. Támadójára vetette magát. Dulakodás, majd revolverdörrenés, s a költő élettelenül zuhant a padlóra. A Csend, Aranymadár, az Elégiák halk szavú írójának akkor kellett eltávoznia, amikor megnyílt az új alkotás, az új öröm, az új elet lehetősége. Anyanyelvi konferencia A debreceni nyári egyetemen és az anyanyelvi konferencián pénteken dr. Lö- rincze Lajos, ,a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- tudományi Intézetének osztályvezetője tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást „Idegen szavak a mai magyar nyelvhasználatban” úmmel. Az anyanyelvi kon-1 íerencián dr. D eme László tudományos főmunkatárs ,.A magyar kiejtés kérdései" címmel tartott előadást. éjféltől reggelig TŰZHARC AZ UTCÁN Este Montevideóban utcai tűzharc zajlott le a Tupama- ros-gerillák és a rendőrség között. Állítólag foglyul ejtették Raul Sendicet, a Tu- pamaros-szervezet vezetőjét és egy társát. Feltételezik róluk, hogy részű vettek az amerikai és brazil diplomata elrablásában. HALÁLOS VILLÁMCSAPÁS A turkevei Búzakalász Tsz területén halálos villámcsapás érte Gönczi Lajos juhászt. VÉGZETES POFON Csík László 29 éves traktoros, nagykátai lakos az italboltban italozás és szóváltás közben ököllel arcul ütötte, majd pofonvágta Marton József 43 éves kovácsot, aki hátra esett. A fejét beverte és olyan súlyosan megsérült, hogy a kórházba szállítás után meghalt. ÁRAMÜTÉS ÉRTE Vidáts Mihály 19 éves algyői lakos a Békés megyei Kevermes községben távhő- vezetéket épített. Eközben egy áramvezetékhez ért és olyan súlyos áramütés érte, hogy a helyszínen meghalt. KOLERA Asztrahán város körzetében kolera-megbetegedéseket észleltek. A szovjet egészségügyi szervek minden intézkedést megtettek a betegek meggyógyítása, a fertőzés terjedésének megakadályozása érdekében., FELROBBANT Kigyulladt és felrobbant egy tartályhajó az egyesült államokbeli Carteret közelében. Hat tengerész súlyosan megsérült. ZEBRA IS — SZAMÁR IS Sikeresen kereszteztek a lengyelországi Opole állatkertben egy zebrát és egy szamarat. A nász eredményeként zebroidnak nevezett csíkos és szamárfülű állat született. MEGGYILKOLTÁK Meggyilkolták Santo Do- mingóban Rodolfo Lorát, a Dominikai Kommunista Párt egyik vezetőjét. A gyilkosságot ismeretlen tettesek a főváros egyik forgalmas utcáján revolverrel követték el. FELLÁZADTAK Fellázadtak Guatemalában a salamai börtön lakói. A tűzharcban négy íegyenc és egy őr meghalt. Két rabnak sikerült megszöknie. HALÁLRA ÍTÉLTÉK Kampóiban (Kambodzsa) egy katonai bíróság árulás és az ellenséggel való kapcsolat miatt halálra ítélte Tom Saravan kambodzsai alezredest és 15 polgári személyt is bíróság elé állítottak. Az ő ügyükben még nem hoztak ítéletet. PERÚJRAFELVÉTEL A nyugatnémet legfelső bíróság perújrafelvételt rendelt el három korábban felmentett háborús bűnös náci orvos bűnügyében. Az orvosok „könyörületes kivégzések” címén 80 000 embert irtottak ki. HAJÓTÖRÉS Hajótörést szenvedett a Genfi-tavon a Saint Odile nevű hajó. A szerencsétlenségnek hat halálos áldozata van, nyolcán eltűntek. Az „ingázók” sorsa nehéz
