Déli Hírlap, 1970. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-19 / 194. szám
Jó szándékkal, megfontoltan Nemesbikk 1942, Miskolc 1970 Az asztala külön elemzést érdemelne. Ez már nem is íróasztal (pedig formája nem különb, mint sok száz vagy ezer társáé): ez műhely. Vagy legyünk korszerűbbek: vezérlési köz. pont. Népművelő és íróasztal? Furcsa ellentét. Régebben legalábbis annak tartottuk. Az idők azonban változnak. Ma már nem elég egy-két ötlet, s a jókedv ... A diósgyőri Ady Endre Művelődési Házban hetvenezer ember fordult meg az elmúlt esztendőben. Tóth József, a ház igazgatója fog egy hosszú kötőtűt, néhányszor beleszúrja a katonás rendben álló kartoncsomóba. s pár pillanat múlva már ismerjük a hetvenezer ember nem, kor, foglalkozás, iskolai végzettség, illetve műveltség szerinti megoszlását. Bűvészmutatvány? Tóth József semmit nem szeret kevésbé, mint a bűvészkedést. (Régebben szemfényvesztésnek mondták.) Népművelő körökben 15— 20 esztendővel ezelőtt különösen divatos volt. A csasz- tuska — az idősebbek biztosan emlékeznek még erre a „műfajra” — tényleg pillanatok alatt megszületett, de például ahhoz, hogy paraszt emberek kottát olvassanak, sőt, vonósnégyest játszanak, már több idő kellett. A nemesbikki iskola és kultúrház igazgatója azonban nem sajnálta az időt. Nemesbikk ... Ha jól emlékszem, 1942-ben helyezték oda Tóth Józsefet. Keveset beszélő, szemlélődő ember. Sokat meglátott az akkori faluból, de csak ennyit jegyzett fel: „Jaj nekem tanítónak, hogy a magyar paraszt nem tud gyönyörködni népdalaiban, szégyelli népviseletét.” Tegnap pedig ezt mondta nekem: megfigyeltem a nyugdíjasokat; csak azok zsörtölődnek folyton, akik tetterős korukban nem találták meg a munkájuk értelmét. Én is „estefelé” tartok már, de nincs miért lázongásom és nincs miért szégyenkeznem sem. Tóth József két vallomása között hosszú és nagyon nehéz évtizedek teltek el. Pályája valahol ott kezdődött, mikor elhatározta, hogy legalább Nemesbikken visszaadja az embereknek a régi dalokat, táncokat. 1944-ben Darvas József Szakadék című színmüvét mutatták be. Miért nem a Betyár kendőjét? — kérdezte a falu papja. Tóth József nem is válaszolt. Milyen is lesz hát ez a portré-féle? öreg néptanító, aki áldozatos munkája jutalmául megkapja a Szocialista kultúráért elnevezésű kitüntetést? A régi népies nosztalgia helyett pillantsunk csak a mostani íróasztalra. Az idős népművelő egyik legfiatalabb intézményünket vezeti, a legkorszerűbb köz- művelődési módszerekről ír tanulmányokat. Az együttesek mellett működik az Ady Endre Művelődési Házban textilművészeti kör, honvédelmi szabad akadémia, itt hozzák létre a Lakáskultúra c. lap baráti körét és éppen most foglalkozik a Népművelési Intézet Tóth Józsefnek A szabadidő hasznosítósáról szóló tanulmányával (Ezzel kapcsolatban még kellemes meglepetésben lesz részünk.) Az igazgató (szinte egyedül vezeti az intézményt) soha nem siet, de mindig és mindenütt ott van. Nézi a biliárdozókat. betekint egy- egy próbaterembe, s elbeszélget (így mondja) „minden jó akaratú emberrel.” Időnként aztán leül az íróasztalhoz ... 1954-ben már kitüntették a Szocialista kultúráért jelvénnyel. Azóta igazgatósko- dott Hejőbábán, dolgozott a Népművelési Tanácsadóban, s most? Most ismét kitüntették. Az indoklást nem ismerjük . .. GYARMATI BÉLA Ünnep. Szönyi Gyula rajza Öl diák — három ország Hasznosan telnek az évek Különleges ismerietojelük, hogy mind az öten két éve érettségiztek a miskolci Kilián Gimnázium IV,/F. aszályában, és valamennyien a magyar állam ösztöndíjasaként tanulnak külföldi egyetemeken. A Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és Lengyelország felsőoktatási intézményeiben kapnak majd diplomát. Mind az öten csak azért nem tudtak elmesélni „történetüket”, mert Marosi Lajos és Garai István a Balatonnál nyaral. Bodnár Kati, Hutter Zoltán és Rittenbacher Ödön azonban élvezettel nyilatkozik a „sajtónak”. jól érzik kint magukat. Meg azután az egyetemistát a szülök tartják el jórészt, s ha ók nyugdíjasok, mint Zoli esetében, anyagilag sem mindegy. Jól tanulnak, négyes, illetve jeles rendűek. A tananyagra, az emberekrek, a szokásokra, és természetesen saját életükre figyelve, hasznosan telnek kinn az évek. Népművelők kitüntetése (Folytatás az 1. oldalról) Dicséretes népművelői tevékenysége elismeréseként a Szocialista kultúráért kitüntetést kapott Amriskó Gusztáv, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának osztály- vezetője, Csótai János, a Miskolci városi Tanács V. B. művelődésügyi osztályának helyettes vezetője. Kunt Ernő Munkácsy-dijas festőművész, Mura Péter, a Miskolci Szimfonikus Zenekar igazgatója, Polányi Imre tanár, könyvtáros, Tóth Bertalan tanár, irodalmi színpadvezető és Tóth József, az Ady Endre Művelődési Ház igazgatója. Miniszteri dicséretben részesült Borosnyai Károlyné, a 7. sz. Általános Iskola könyvtárosa, a V1MELUX Finommechanikai Javító Vállalat „Lendület” szocialista brigádja, és Nagy Emília, a Zrínyi Ilona Gimnázium könyvtárosa. Kiváló dolgozó kitüntetést kapott Dávidházi Péterné, a városi könyvtár gazdasági vezetője. Dr. Fekete László átadLa a város irodalmi és zenei életének fejlesztése során kifejtett áldozatkész, hozzáértő és lelkiismeretes munkáért, az elmúlt években nyújtott művészi teljesítményért az egyik legmagasabb elismerést jelképező két díjat, Miskolc város irodalmi, és — Reményi Edéről elnevezett — zenei díját is. Az irodalmi díjat Serfőző Simon költő, a Napjaink versrovatának vezetője, a zenei díjat pedig Rőczey Ferenc zongoraművész, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola Zene- és Énektanárképző miskolci tagozatának adjunktusa kapta. Kati németül mondja az iskola nevét, majd gondosan leírja, mert nem értem jól: Ingenieurschule für Gummi und Plasttechnológie. — A gumi- és műanyagipar rejtelmeibe beavató mérnökképző iskola magyarul. Hároméves, a magyar felsőfokú technikumnak felel meg. Hárman vagyunk itt magyarok. A két fiatalember is mérnökjelölt. Zoli 19 magyar társával együtt, a Kujbisevről elnevezett moszkvai építész- mérnöki egyetemen, Ödön Magyarországról nyolcadma- gával, a Wroclawi Műszaki Egyetemen lesz egészségügyi mérnök. — Negyedikben körbejárt az osztályban egy tájékoztató prospektus — mondja Kati. Eredetileg csak én akartam külföldön tanulni, azután kedvet kaptak a fiúk is. Nagy hírű egyetemeken Lendületes előadásukból, ömlő élményeikből — ahogyan intelligens felnőttként, udvariasan kivárják, amíg a másik beszél, vagy diákosan vitatkoznak egymással és ösz- szehasonlítják megfigyeléseiket — gyorsan kiderül, hogy: „jó vásárt csináltak”, és igen — Harmincnégy éves, fiatal rektorunk van — mondja Ödön — és „iszonyú” a szigorúság. Régi, nagy hírű egyetem a miénk, vigyáznak is a hírére. Három igazolatlan hiányzás után kidobják az embert. — Nálunk sem könnyű — állítja Zoli. — A Szovjetunió harmadik legjobb egyetemén tanulok. Életforma A kinti életformát volt a legnehezebb megszokni — emlékeznek vissza. Minden országban mások a szokások, az emberek. — Tőlem megkérdezték a laikusok, hogy nálunk vajon nincs egyetem, hogy odamentem? — meséli Ödön. A szakmai gazdagodás és az egyén élményein túl. nem is árt, ha mind többen és mind több embernek mondják el, hogy milyen is hazánkban áz élet. Megéri az országnak — Az itthonihoz képest, magas az ösztöndíjunk, de ha az ember eszik, akkor nem öltözik, és fordítva — mulatnak Zolival együtt. De a leleményes diák a jég hátán is megél. — Minden pénzem utazásra költőm — végzi az elszámolást Ödön — már bejártam Lengyelországot. „Drágák” ők az országnak, a szó legszorosabb értelmében, de taníttatásuk megéri az anyagi áldozatot. Most még gondtalan diákéveiket élvezik, de már érdeklődve várják, hol is fognak dolgozni, ha hazajönnek. Alapos szakképzettséget, széles látókört és alkotni kész értelmet hoznak utolsó hazatérő útjukon magukkal. MAKAJ MARTA TESTAMENTUM Ezt az írást azoknak az idősebb kortársaimnak szántam, akik részt vettek a régi mozgalmi harcokban. Ügy gondolom, szükség van rá. Nem sokan vagyunk már, és nekünk sem sok van hátra ... Es ajánlom soraimat a nyomunkban járó fiataloknak is. Temetési fájdalom szűrődött át a falakon, s abban a harmincas évi dalban eleven kísértetek karoltak belém. Valamikor együtt dúdoltuk, s ha újra csendül emlékezetemben, mindig a temető jut eszembe. A temető, amelyben a reményt kötélen engedték le a sírba; körötte a díszmagyar-ruhás urak sorakoztak, — s aszott emberek kiapadt szemmel meredtek a semmibe. Kakastollasok jártak párban; nagyobbak voltak, mint a templomok és kisebbek a csúszó-mászó féregnél is. Már csak a méregpohár hiányzott a zsa- lugáteres ablakaink mögötti félhomályban. A falióra kiabált, számolta az utolsó perceket. Aztán többen lettünk. Könyvek is kerültek, tanultunk, s ami most is a fülemben cseng, hallgattuk a moszkvai szignált. Megtanultunk járni, mosolyogni, bár a mosolygás kicsit nehezen ment, mert inkább ökölbe szorult a kezünk. Dologidőben lopva jártunk, hogy elkerüljük a csillogó szuronyt, a dohos börtön falakat. De nem sokáig bújtunk, mert szólított bennünket a harc, és nekimentünk a halálnak fegyverrel, puszta ököllel. Küzdelmünk sokak életét követelte, akiket mi soha nem temetünk el. Most is itt járnak velünk, és szinte harsogják, ami utoljára hagyta el ajkukat: „Éljen a párt, a nép, a béke és a szabadsági” De elérkezett a nap, amikor eljöttek a nagyszívű, nagylelkű szovjet nép fiai, s elhozták legnagyobb ünnepünket. Mennyire vártuk azt a napot! Most is látom az örömkönnyeket, s a béke építésében feszülő izmok kötegeit... Öregszünk. Szomorú törvény, de lám: mekkorával nagyobbak, erősebbek lettünk! A házak az égig emelkednek, eltörpültek a felhők, a nap átfogja az eget. S újabb, fiatalabb harcosok születnek, nem marad üresen a helyünk. Távol áll tőlem a büszkeség, de nekünk is van ehhez közünk. Ahhoz is, hogy lett végre alkotmányunk. Társaink, emlékeztek még az azért vívott küzdelmeinkre, a sok álmatlan éjszakára?! Megérte! Mi, idősebbek, testamentumként azt mondjuk most ifjainknak: éljenek az alkotmány biztosította lehetőségekkel, de óvjátok is, mint a szemetek fényét. Van és lesz tennivalótok Nektek is bőven, de jó munkával minden akadályt le tudtok győzni. S Nektek már nyugodtabbak lesznek a nappaljai- iok és az éjszakáitok. MARGÓCZ1 IMRE VASÁRNAP KIVÉGZIK Az uruguayi Tupamaros szervezet ismét üzent. A 15- ös jelzést viselő levelet a brazíliai Porto Alegrében találták meg. Közlik, hogy Aloysio Dias Gomidét, brazil konzult vasárnap kivég- zik. ha szombaton nem engedik ki a börtönből a politikai foglyokat. MERÉNYLET Egy férfi hatolt be a New York-i nyugatnémet konzulátusra és revolveréből négy lövést adott le a konzulátus két tiszviselőjére. A golyók célt tévesztettek. A 76 éves Leon Zelewski merénylőt letartóztatták. 100 SZEMÉLYT LETARTÓZTATTAK Clorinda argentínai városból származó értesülések szerint, Asuncionban, Paraguay fővárosában 100 személyt letartóztattak, akik állítólag merényletet készítettek elő a 16 éve hatalmon levő Alfredo Stroessner elnök ellen. SZIRÉNÁK Ismét megszólalhatnak majd a második világháború végeztével „nyugalomba vonult” londoni szirénák. Az angol hatóságok, tekintettel a közelgő árvízveszélyes időszakra, az e célra felújított szirénák vijjogásával figyelmeztetik majd London lakosságát, ha a Temze áradni fog. HIDEGVÉRREL KIVÉGEZTE Hidegvérrel kivégezte egy asszony a férje meggyilkolásával gyanúsított három férfit egy dél-ugandai faluban. Hosszú késsel felfegyverkezve jelent meg a törzsfőnök háza előtt, és nagy nyugalommal levágta az összekötözött három férfi fejét, aztán hagyta, hogy letartóztassák. INCIDENS Egy, magát suriname-i diákok és munkások akcióbizottságának nevező, ötven- főnyi csoport szállta meg Suriname hágai képviseletének irodáit. Az incidensre Jules Sedney suriname-i miniszterelnöknek hollandiai látogatása előtt került sor, aki szerdán érkezik Hágába. KITESSÉKELTÉK A szovjet hatóságok kitessékelték az országból Luc Quintin 20 éves belga egyetemistát, aki szovjetellenes irodalmat próbált terjeszteni. TÁRGYALÁS AZ ALVILÁGGAL Július végén ellopták a híres 13. századi Madonna képet. Az olasz rendőrség tárgyalásokat folytatott az alvilággal, és a festmény így került vissza Hollandiából Rómába. Nem szóltak arról, mennyibe került a kép visz- szaszolgáltatása. LETARTÓZTATÁS A bolíviai politikai rendőrség letartóztatta a Bolíviai Újságíró Szövetség hetilapjának, a „Prensa”-nak egyik vezetőjét. Fernando Salazart. MEGHALTAK Meghalt a négy kolerás beteg, akit a múlt héten szállítottak kórházba az egyik libanoni faluból. A bejrúti lapok újabb három személy megbetegedéséről számolnak be. HÚSZMILLIÓS KÁR Árvíz pusztít Bajorországban. Az anyagi károk elérik a 20 millió márkát
