Déli Hírlap, 1970. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-03 / 180. szám

tanfolyamok A tanácsok művelődésügyi osztályainak közreműködésé­vel. a szakszervezetek által nyújtott anyagi segítséggel a középfokú iskolákban a múlt évhez hasonlóan, az idén is szerveztek előkészítő tanfo­lyamokat az egyetemi és főis­kola felvételikhez. Tavaly 16? jelentkező volt, akiknek 65— 70 százaléka sikeres egyete­mi felvételi vizsgát tett az idén. Ebben az évben 7 kö­zépfokú iskolában 232 hallga­tó részére indítottak tanfolya­mot. Előkészítő Zuhanyozókat, szőnyegeket, falvédőket! Milyen az I. kerület 23 munkásszállója? /-4sHUKÉPCSARNOK helyén például több mint öt­ven ember- zsúfolódik a — kulturáltnak nem nagyon ne­vezhető — munkásszálláson. Köztük négy család. Tíz éve. Az ilyen állapotok megvál­toztatása azonban már nem az egészségügyi és népműve­lési felügyelők intézkedésén múlik... RUTTKAY ANNA A Talajerőgazdálkodasi Vállalat még az idén meg­szünteti a Sajó-parti tömeg- szállást és helyette korszerű szállói létesít a Sík utcában. A Postaigazgatóság a repülő­téri bekötőúton. a Miskolci Kéményseprő Vállalat a Ma­jor utcában, a Vízművek az Acél utcában építkezik. Ha­sonló szándékát jelentette be a Miskolci Kertészeti Válla­lat és a Gázművek is. A Közlekedési Építő Vállalat { renoválással, emelet-ráépítés­sel szépíti, fejleszti a megle­vő munkásszállót. Néhány helyen csupán apró változtatásokra volna szükség ahhoz, hogy a munkából fá­radtan érkező emberek való­ban második otthonuknak érezzék a szállókat. Az egész­ségügyi ellenőrök az ilyen apró változtatások megtételé­re is intézkedtek. Az Észak­magyarországi Állami Építő­ipari Vállalat illetékeseit pél­dául felszólították, hogy a zuhanyozókat válaszfallal szereljék fel, a hideg falakra tegyenek falvédőket, a köves helyiségekben pedig' legyenek az ágyak előtt szőnyegek. Nem kíván különösebb ma­gyarázatot, hogy az otthonos környezetben nemcsak jól pi­hennek a dolgozók, hanem kedvük támad művelődni, szórakozni is. Kulturális helyzetüket a kerület népmű­velési felügyelői — Materé- nyi Jenőné és Saebeni Győző — vizsgálják rendszeresen. Megállapításuk szerint min­den szállóba kellene legalább egy tiszteletdíjas népművelő, vagy könyvtáros. Ennyi áldo­zatot igazán megérdemelné­nek a szállólakók. A nagy vállalatok többségénél már nincs is baj az ilyen áldozat- vállalással (a BÁÉV például tavaly csupán kulturális cé­lokra 346 ezer forintot adott a selyemréti munkásszálló­nak) bár közöttük is akad ..szűkmarkú”. A Beton- és Vasbetonipari Mfiwk teiep­Ae I. kerületi tanács egész­ségügyi csoporlja rendszere­sen ellenőrzi a munkásszálló­kat is, s erről beszámol a vég­rehajtó bizottságnak. Egy év­vel ezelőtt 26 munkásszálló volt a kerületben, s amint megállapították: ezek közül hét felelt meg az egészség- ügyi követelményeknek. „A lobbi zsúfolt, elavult. Kevés bennük a zuhanyozó, a mos­dó. Az ágyak szorosan egy­más mellett állnak, legtöbb helyen emeletesek (pedig ezt tiltja a KÖJÁL). A szobák nagy' része köves. Az étkezé­sek lebonyolítására nincs kü­lön helyiség.'’ Történt-e változás tavaly óta? — A legrosszabb három munkásszálló megszűnt. Je­lenleg öt kifogástalan és nyolc elfogadható munkás- -zállónk van — mondja dr. 'Tornyák Éva. a terület közegészségügyi és járvány­ügyi felügyelője, s a többiről a következő kifogásokat: so­rolja: — Legnagyobb gond to­vábbra is a zsúfoltság. Meg­értjük, hogy ezen nehéz vál­toztatni, de azt már nem, hogy az ágyneműket nem zseréhk elég gyakran és a na- oi takarítást, vagy a havi lagytafearitást felületesen végzik. Mit tett, vagy tehet a ta­nács a gondok enyhítésére? Tavasszal összehívták a ogrosszabb munkásszállások vállalati vezetőit. Felvetődött az a javaslat, hogy a sok, szűk szállót szüntessék meg és építsenek fel közösen egy :>iyan korszerű, egészséges munkásszállót, mint például a BÁÉV-é a Selyemréten, vagy a MÁV-é a Zója téren. A javaslatot elvetették, mert amint az összejövetelen ki­derült, a vállalatok már kü- lön-küüön gondoskodnak a jelenlegi állapotok megvál- twstatásáeól. Kiváló vasutas (Agatha 'Pibor feivéfieJe# MISKOLC EGY HETE Számadás idején Az elmúlt hét miskolci történései közül kétségtelenül ki­magasodik az a már megkezdődött eseménysorozat, amely bár helyenként, területenként különágazik, a város jövőjére nézve azonban egységesen hat és felbecsülhetetlen értékű. Nagy munka előtt állunk. Itt a számadás, ideje — egy­más és önmagunk előtti E napokban a város pártszervezeteinek ezer es ezer tagja töpreng: milyen legyen a számadás? Ha érré bárki is azt mondja: legyen méltó az esemény fontosságához — tulaj­donképpen tömören és általában fejezi ki azt a kívánságot, hogy szükségszerűen méltónak kell lennie, formájában és tartalmában egyaránt. A léhyeghez azonban sokkal köze­lebb jutunk, ha a megítéléseket polémia és némi önma- gunkba-nézés által igyekszünk elérni. És majd ott, ahol a számonkérés és a számadás történik, nem csupán az érdekel bennünket, hogy egyénileg ki, milyen szolgálatot tett a párt­nak — egyszersmind az országnak —. hanem azt is fürkész- szük: pártszervezetünk együttesen betöitötte-e azt a felada­tot, amelyre hivatott volt? Ha igen, — miért? Ha nem, — mi volt az oka és milyen következtetések vortandók le abból a jövőre nézve? A pártszervezetek számadó munkájához természetesen nincs formula. És pontosan ez a jó! Mindenütt a lényeg: a tanulság és a feladat bontakozzék ki, a maga természetes módján. Ahhoz viszont, hogy miképp bukkan elő a lényeg, sok-sok feltétel kívánkozik. Többedmagukkal például eme feltételek is — egy-egy szóban kifejezve —: segítőszándék, őszinteség, felelősségtudat. A segítőkészség önmagában nem sok. Ha eseheievéssel párosul, akkor igen. Azokon a taggyűléseken, amelyeken egymást érik az okos érvelések, a bátor, de jó szándékú véle­mények, s ahol mindenki kötelességének tartja a szókérési — meyt tudja, hogy egységes állásfoglalás csak sokoldalú meglvilágítás révén formálódhat — azokon a taggyűléseken világosabb kép rajzolódik a tagság elé mind a megtett úrira, mind pedig a következő években bejárandó útra vonat­kozóan. Bizony, nagyon kell a világos beszéd, a kertelés nelki# szókimondás! A segítőkészség nyilvánvalóan együtt jár az őszinteséggel. Most annak is itt az ideje, hogy azok is tiszta vizet öntsenek a pohárba, akik eddig — bátortalanul vagy kényelemből? — elejtett szavakkal csupán sejtették, hogy ezzel vagy azzal nem értenek egyet; személyek munkáját, magatartását, esetenként helytelennek vélt intézkedéseket panaszoltak — sokszor ott, ahol az nem volt helyénvaló. Őszinte szó, célravezető — és nem elvtelen! — vitatkozás nélkül nincs igazi fejlődés. A megoszlott nézetek. — s külö­nösen, ha a hamis hang csak érzékelhető — nincs előre­lépés. Márpedig lépnünk kell, újból és még nagyobbat! Ezért mindenki, aki öntudatos embernek tartja magú. felelősséggel tartozik. Azt a pártszervezetet, amelyben él és dolgozik, tisztelje meg segítő őszinteségével. S túl efeen. minden kommunista önnön becsülésének, lelkiismeretének tegyen eleget ama felelősségérzet által, amelyet a nagy tör­ténelmi tett; a szocialista társadalomépítés ügyében önmaga vállalt. Nagyon nehéz felelősség az, ami — együttesen, és egyen ként — nekünk adatott. Közvetlen életterünk, a város, amelynek növekedését immár nem kis büszkeséggel termé­szetesnek tartjuk — az újabb esztendők során követel, egyre követel. Még nagyobb gondosságot, még becsületesebb mun­kát, még összefonódottabb életet az egymásrautaltságban A lendületes fejlődésnek nem csupán gazdasági, hanem po­litikai követelményei vannak. A politikai tisztánlátás köze­lebb visz a dolgok helyes megítéléséhez és alapja a helyén­való cselekvéseknek. S amikor ezt mondjuk, nem kizárólag az országos politikára, hanem a helyi politikára is gondo­lunk. Többek között arra. ami most a számadások idején zajlíK. s amely minden bizonnyal iránymutató lesz. CS*fc* USZ*6 Több százan kapták meg az országban az idei vastrtaanapon a ..Kiváló vasutas” címet és az azzal járó _ pénzjutalmat. Köztük volt Gecs Dezső, a felsőzsolcai vasútállomás dol­gozója is. Az ünnepség után így vallott magáról: — A polgári iskola elvégzése után rögtön a vasúthoz ke­rültem. Ebben nagy szerepet játszottak a családi hagyomá­nyok, hiszen már az apám és a nagyapám is vasutas volt. Krampácsoló, vagy más néven pályamunkás, majd később fékező lettem. A háború után letettem a szakvizsgákat és mint vonatvezető jártam az ország északi részét. Ide, Felső- zsolcára 13 éve kerültem, s azóta tolatásvezető vagyok. — Mit gondol, miért kapta ezt a szép kitüntetést? — Gondolom, az egész 31 évemért, amit itt töltöttem el a „nagy családban”. Mi, idősebbek már csak így nevezzük a VÉisutssokHt/ A munkatársaitól tudtam meg, mennyire a szivén viseli mások ügyes-bajos dolgait, mivel ő az egyik szakszervezeti bizalmi. A saját problémáját azonban, sajnos, még 6 sem tudta megoldani. __ Még 1939-ben kezdődött. Amikor a vasúthoz kerültem, nem adtak rögtön meleg ruhát, csizmát, csak egy köpenyt, ami az idősebbektől maradt ránk. A fékbódéban alaposan atfáztam. Ezt tetőzte még a háború és a sok talpalás, ami tovább gyengítette a lábamat. Sajnos, izületes lettem. A ta­vasszal már betegállományba is kerültem. Régóta kérek gyógyfürdői beutalót, de sajnos, eddig még nem kaptam. Szívesen dolgozom, de csak ép lábbal. Bizony, elvártam volna a szakszervezettől, hogy segítsen rajtam. Gecs Dezső dolgozik a beteg lábával is, mert szükség van rá. De szükség lenne arra is, hogy gyógyfürdőbe juttassák. Hét vége a Mályi-t© partján «• Üröm orz örömben Űj óvoda a papírgyárban A Diósgyőri Papírgyár ve­zetősége mintegy 1,5—2 millió forintos költséggel 100 férőhelyes óvodát építtet a gyár területén. Az 1958-ban 25 gyermek részére készült régi óvoda kicsinek bizo­nyult már. A gyárban jelen­leg 250 nő dolgozik, nagyon sokuk gondját oldja majd ltoeg az-új óvoda. Telt ház volt júliusban a saciban A miskolci zálogházban jú­liusban minden eddiginél na­gyobb forgalmat bonyolítot­tak le. Elsősorban téli ruha­neműket kínáltak eladásra a megszorult kuncsaftok. Fize- * tés után azonban, a felvásá- í rolt holmik kezdenek vissza- I kerülni gazdáikhoz. A tegnapi kánikula tízezre­ket űzött ki a városból. Ko­ra reggel megindult az autó­karaván Tapolca, Lillafüred és a Bükk felé, zsúfoltak vol­tak az autóbuszok, jó néhány busz meg sem állt a Búza tértől Tapolcáig. Több ezren keresték fel a Mályi-tavat, Miskolc — most már idéző­jel nélkül is leírhatjuk — Ba­latonját. A tiszta, kellemes víz és az idei nyáron talán az egyetlen igazi kánikulai vasárnap fölötti örömükben még a bosszantó apróságokat is megbocsátották a Mályi-tó szerelmesei. Bár ezek az ap­róságok talán nem is olyan elhanyagolható dolgok ... Káosz a menetrend körül Először is ki kell jutni a tóhoz. Ez látszólag egyszerű, az autósok beülnek a kocsi­jukba, a többiek pedig autó­buszra, vagy vonatra száll­nak. Csakhogy ez utóbbi két járműfajta menetrendje kö­rül teljes a káosz, még a tu­dakozóban sem tudják pon­tosan megmondani, mikor in­dul a mályi vonat, hogy az autóbuszokról ne is beszél­jünk. Ha a jobbik esetei vesszük és fél-, másfél órai várakozás után sikerül ki­fogni egy buszt vagy vonatni, akkor következnek a tő kör­nyéki bosszúságok. A községi tanács által épí­tett nagyon szép és tiszta strandnak a rekkenő hőség ellenére is csak háromszáz vendége volt tegnap. Ennek többek között az is oka lehet, hogy a tó keleti oldalán levő strandot meglehetősen körül­ményes megközelíteni. Az autósok a most épülő, vagy­is egy föWútnál is rosszabb, terméskővel leszórt úton, a gyalogosok pedig egy kes­keny, poros, hepehupás ösvé­nyen juthatnak el a strand­hoz, amelyet egyébként sem­miféle tábla, vagy útmutató nem jelez. Lassan jön a babfőzelék Délfelé megindul a stran­dolok áradata a nyékládházi áfész büféje felé. A tó mel­lett ugyanis egyedül itt lehet meleg ételt kapni — de mi­lyen áron!... Nem az árak­kal van a baj. hanem az el­képzelhetetlen zsúfoltsággal és a várakozással, ami feltét nélküli babfőzelék esetében 30—40 perc, a rántott szelet­nél pedig több mint egy óra. A bárom — civilben egyete­mista — pincér megállás nél­kül szaladgál a konyha és az asztalok között, mégsem tud­ják gyorsabban kiszolgálni a vendégeket. A fülledt, étel­szagé étteremben délfelé már lépni sem lehet a sze­méttől, cigarettacsutkák, ke­nyérdarabok, számolócédulák borítják a kövezetei. Nem jobb a helyzet a strandon sem, ahol a büfében csak szeszes italt és Jaffát árul­nak, mivel a ..hatóságok” le­állították a főzést. ftz őslakók nosztalgiája A Mályi-tó őslakói — akik 6—8 éve minden nyarukat itt töltik — nosztalgikusan em­lékeznek vissza a régi no­mád életre. Nem volt itt ak­kor még sem strand, se bü­fé, se vízisí és persze víken- dező is tizedannyi, mint most. Csakhogy a forgalommal együtt nőtt azoknak a száma is, akik érthetően a hét vé­gén is igényt tartanak a ci­vilizáció „áldásaira”, a jó közlekedésre, a higiénikus ét­kezésre. a szemétgyűjtőkre stb. A tó egyébként változatla­nul csodálatos, s a víz vetek­szik a Balatonéval. .. PUSZTAI ÉVA Határmenti találkozó Hanqonybaa Vasárnap az. ózdi járás KISZ-fiataljai a Borsod me­gyei Hangony községben ha­tármenti találkozót tartottak, amelyen a bükki partizánok­ra emlékeztek. (26 esztendő­vel ezelőtt a falu melletti tó partján ért földet Szőnyi Márton ejtőernyős partizán­osztaga és vette fel a harcol a túlerőben levő fasiszta csa­patokkal.) Az emlékünnépségén részt vettek Szlovákia szomszédos rimaszombati járásának kül­döttei. Ott voltak a partizán osztag hősi halált halt politi­kai biztosának, Ősz Szabó Jánosnak szülei és Báli Fe­renc alezredes, az ejtőernyő« csapat egykori tagja. Sibér mosás A Miskolci Sütőipari Vál­lalat egyetlen laboratóriumá­ban legnagyobb munka a si- kérmosás. Mivel a liszt sikér­tartalmától függ a tenyér és a pékáruk minősége, a labo­ránsok is kíváncsian várják az új őrleményt, amelyet most készítenek a majmok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom