Déli Hírlap, 1970. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-07 / 184. szám

Selyemréti délután A vendéglátó- Fehér Tibor Azt mondja, hogy a Selyemrét első toronyházában lakik. Az ilyenféle címadásból én úgy következtetek, mint Higgins professzor a különböző dialektusokból. Pufi — igy szólítja az egész szakma, sőt a város is (talán nekem is megengedi) — tehát nem nagyvárosi ember. Mi vidéken születettek szok­tuk igy „toronyiránt” eligazítani az ismerősöket. f V Hová lett a tavalyi hó? Nos, Fehér Tibor Jászai- dijas, a Miskolci Nemzeti Színház művésze tényleg nem nagyvárosban látta meg a napvilágot. Deszkákra pedig Aradon lépett először. Ott szerette meg ezt a „kegyet­len” pályát, amely immár 25 esztendeje a foglalkozását, a hivatását, a hobbyját jelenti; egyszóval mindazt, amiért egyáltalán érdemes élni. Isten őrizz, hogy ő ilyen nagy szavakat mondjon! Nem is beszélgetünk a szak­máról, a művészetről össze­függően. Csak elém tesz egy nagyon nagy albumot, s mi­közben a fényképeket nézzük (csak képek vannak itt, kri­tikák nincsenek!), elővarázsol ofc évtizedes emlékekből egyet s mást. Igen, varázsol. Olykor egy fintorral jelezve a régi sze­rep figuráját — mondjuk a pityókás Froscht a Denevér­ből —, máskor Rettegi Fri­dolin ripacs direktor hang­ján biztat, hogy lapozzak to­vább. — Emlékszel a régi szere­peidre? — A szövegre nem, de a szituációkat nem lehet elfe­lejteni. Nézd, itt van például Osztrovszkij Farkasok és bá­rányok című darabjának Csuganovja. Ez a fickó min­den hájjal meg van kenve. (Érdekes, hogy prózában nem a legszimpatikusabb figurá­kat osztják rám.) Szóval Csu- ganov... Itt még azt hiszi, hogy nincs nála nagyobb far­kas. De egy perc múlva már behúzza a farkát ez a silány fenevad. Ügy vagyok vele, mint a ré­gi idők morfjának szájtátó nézője. Egyre nagyobb ér­deklődéssel követem a „ki­kiáltót” — aki ezúttal lá- gyan-okosam és egy csöppnyi iróniával beszél — s végül érzelmileg már teljesen azo­nosulok vele. Ez a szuggesz- tivitás Pufiban az a „vala­mi”, amiért „bemennek érte” a színházba. Mert bemen­nek akkor is, ha komikust vagy buffót, esetleg rezonőrt játszik és megnézik az Op­timista tragédia anarchista vezéreként éppúgy, mint ha Sir George Crofts jelmezét ölti magára. (Ebben a szerep­ben — tízegynéhány évvel ezelőtt játszotta — most is nagyon el tudnám képzelni. És Warrenné is akadna a színházban, nem is egy ...) Ezt a mondatot (higgyék el) nem ő súgta nekem. Az igazgatónak vagy a főrende­zőnek sem szokott súgni. A régen áhított szerep — így vallja — sokszor nem hozza meg a kívánt sikert, Nem egy példa volt már erre. De itt van például a Csir! (Tre- nyov: Ljubov Jarovája.) „Fa­nyalogtam, mikor megkap­tam. Később nagy siker lett.” — Tudod, az ember olvas­sa a szerepet — aztán per­sze mást is olvas — s egy- szercsak felvillan előtte a figura szeme. Igen, leginkább a szeme. (Egy ismert rende­ző is látta az albumot, és a sok száz kép után azt mond­ta: mindig más ember néz rám.) A szem után az arc is kezd kialakulni. Az én ar­com ez, csakhogy lám, most bajuszt is viselek. (A jó maszkhoz nem is igen kell több. mint egy bajusz.) Gon­dolatban „rajzolgatok" to- váob: ez a kormányzó (Sy- bill) buta. De nemcsak buta, nagyszájú is, meg alázatos. Vajon kinek a rokona? A buffók egymásután sorakoz­nak fel előttem. Operett — operett. De a kormányzó nem lehet egyiknek sem rokona. Szóval nem is olyan egysze­rű dolog ez. Hogy komédiá- rfk ez a Pufi — mondják a nézők. Én meg a premier előtt hetekig izzadok, és sok­szor a lelkem is odaadnám egyetlen gesztusért. Persze nagyon örülök, ha megtalá­lom. De már nemegyszer előfordult, hogy az utolsó pillanatban — mikor szem­ben álltam a nézőkkel — el * Nem mai keletű az a fel­ismerés, hogy „a város fel­szabadít”. Tudjuk, nemcsak hátránya van annak, ha nem ismernek minket, számos előny is fakad belőle. A fenti szállóige még abban a kor­ban született, amikor a vá­ros megannyi előnyt élvezett, szemben a feudalizmus igá­ját nyögő faluval. A városi polgárok igyekeztek távol­tartani maguktól a földes- urakat, nehogy jobbágyi sor­ba taszítsák őket — a ki­rálytól nyert városjog, ki­váltságlevél egy úr, a király szolgájává tette őket, aki azonban messze volt és meg­elégedett az adóval. A mondásnak ma már át- vittebb értelmet tulajdoní­tunk. A város tényleg fel­szabadít, míg a konzervatí­vabb falu sokkal inkább visszafogja az alkotó erőket, a személyiségnek alig tulaj­donít jelentőséget, a vagyon hierarchiája szerint becsül vagy alacsonyít. A város régtől tudja, hogy a tudás hatalom, termelőerővé vál­hat, tehát fokozottabb gondot fordított a képzésre, a tehet­ségek minősítésére. A felszabadulást követően elsőnek nem az üldözött mó­dos gazdák fiai-lányai özön­löttek a városba, hanem az agrárszegénység ivadékai, hogy a felszabadító város légkörében feledjék otthoni elnyomatásuk emlékét, ugyanakkor persze a nagyobb darab kenyér is vonzotta őket, hiszen a szegényeket nem kö­tötte földvagyon, a valami­kori jómód presztízse. Itt szakmát szereztek, s ha meg­kellett hagyni a sokáig gya­korolt mondatot vagy moz­dulatot. (Más nevettetni és más nevetségessé válni.) — Mitől irtózol a pályán? — A sablonoktól. Jelezni sohasem elég. Bele kell búj­ni a figura bőrébe. És nem­csak a bőrébe. Falstaff és Böffen Tóbiás bőrének „űr­tartalma” körülbelül meg­egyezik, s mégis micsoda kü­lönbség ... — Este lett és feléig sem jutottunk az albumnak. — Majd legközelebb! Ak­kor vetítek is neked. Mert tudod, az elmúlt 25 évben azért igyekeztem valamit megőrizni a játékból, a szín­házból. — Aztán bölcsen hozzáteszi: mintha meg le­hetne őrizni?! állták helyüket a munkában, új közösségük tisztelte, be­csülte őket, „alacsony” szár­mazásukat senki se vetette szemükre. Tudnunk kell azonban, hogy a város nemcsak jóér- telműen szabadít fel — sok­szor rossz értelemben is. Gondoljuk csak meg: falun, ahol mindenki mindenkit is­mer, névtelenül nem lehet durváskodni vagy pofonokat osztogatni — minden elcsat­tant pofonnak előzménye és következménye van, szigorú logika szerint. Városban egy „lekevert” pofon következ­mények nélkül megúszható — aki adta, ugrik néhányat, elvegyül a tömegben, és aki kapta,. feljelentést tehet az „ismeretlen tettes ellen”. Falun számos fékező norma van, a szülők, rokonság megrovó szégyenérzete, az is­merősök lenéző gesztusa. Az izgágaságot sehol sem be­csülik. Nos, mint előző cikkeink­ben már említettük, a város más viszonyai, legfőképpen a nyomasztó magányérzés, to­Becsapottnak éreztem ma- 4am. Arra hívott fel a mű­sor, hogy töltsék egy estét Gina Lollobrigidával. Meg azt ígérte, hogy Lollobrigida énekel és táncol ezen a fil­men, dalokban mutatja be Rómát, pályafutását és vá­gyait — elárulva pl., hogy Cleopátrához, Dúséhoz, Geor­ge Sandhoz és Josephine Ba­kerhez szeretne hasonlítani... íme a példája, hogy előze­tessel hogyan lehet félreve­zetni az embert. Mert, igaz, mindez benne volt a műsor­ban, de a műsor nem ez volt. vábbá a szexuális kielégület- lenség a garázdaság megany- nyi esetét produkálja, külö­nösen italos fejjel. Miskolc, sajnos, nem tartozik a bor­nemissza városok sorába. Fi­zetés napon eléggé kockázatos beülni feleséggel, menyasz- szonnyal, uram bocsá’ szere­tővel egy mulatóhelyre, egy­kettőre belekötnek a férfi partnerébe. Lehangoló lát­vány a Polónia táncos része. Este tíz körül, amikor a kocs­mák bezárnak, megindul a magányos férfiak rohama a Polónia ellen, s mert oda­benn már „telt ház” van, bezárják orruk előtt az ajtót. Civódás, veszekedés, s máris szükség van a rendőrjárőrre. Ha a Polónia vendégeit rend­szeresen igazoltatnák és „le- kádereznék”, kiderülne ró­luk, hogy többségükben fa­lusiak, akik odahaza — eset­leg — példás magaviseletű emberek, itt azonban, az is­meretlenség álarcában, ma­gukról megfeledkező izgá­gák. Városunkban több mint 5(1 munkásszállóban ötezernél Láttunk benne egy kedves hölgyet, aki hol ilyen, hol olyan parókával, hol ilyen, hol olyan öltözetben énekelt a közepesnél is gyengébben, fülbe egyáltalában nem má­szó, unalmas dalokat, és időn­ként háziasszonyként bemu­tatott néhány kiváló táncost. Közben vártam, hogy mikor jön a beígért Gina Lollo­brigida. Nem jött. Végig ez a gyenge tehetségű és köze­pes megjelenésű hölgy ma­radt. Ezek szerint ő lett volna a Gina, a Lollo? Hova lett if­júságunk sztárja, az ötvenes évek nagy színésznője és szépségideálja? Nálunk is vannak rossz show-műsorok, nálunk is tör­ténhet ilyen baleset, hogy egy-egy nagy színésznőnk valamilyen gyatra műsor áru­védjegye lesz. De az a mű­sor remélem, csak itthon ma­rad, és itthon tudjuk, hogy ez csak egy-egy alkalmi fias­kó, megvan a kontaktusunk az újabb és újabb komolyabb és sikeresebb szerepekkel. De Lollót régen láttuk új fil­men, és most hirtelen ebben a rossz, teljesen tehetségtelen produkcióban. Ezt a filmet nem szabad lett volna meg­venni, nem szabadna bemu­tatni. Becsapott minket. Mert hová lett az a kis piszkos, rongyos ruhás lányka, aki egy nemzedék bálványa volt. Eb­ben az agyonöltöztetett bábu­ban nyomát se leltük. Leg­alább más nevet hazudtak volna fölé, ha már be akar­ták mutatni ezt a gyengécs­ke műsort. juk az albérlőknek, akik szintúgy falusiak. Magányos­ságuk ellen a legveszedelme­sebb „gyógyszerhez”, az ital­hoz folyamodnak. Statisztika bizonyítja, hogy az ország városaiban — Budapesten kí­vül — elkövetett garázdaság bűneseteinek 36 százalékát városunk produkálja. A városi léthez szoktatódó falusiakra nem sok gondot fordít a népművelés. A mun­kásszállásokon tartanak TIT- előadásokat a Hold-utazásról, a világűrről, megannyi tudo­mányos csodáról, viszont csalt elvétve esik szó legfőbb gond­jukról: hogyan is kell visel­kedni városban? A munkás- szállós életmód elég tartós­nak ígérkezik, hiszen a lete­lepedéshez szükséges föltéte­lek kedvezőtlenek. Miskolcra, mint minden, iparilag gyor­san fejlődő városra, nagyfo­kú demográfiai nyomás ne­hezedik, ami elsősorban a lakáshiányban mutatkozik meg, megvetve az albérleti uzsora tartós és sziklaszilárd alapjait. A neveléssel min­den nem oldható meg, vi­szont segítene enyhíteni problémáinkat, amennyiben a városi magaviselet ismereteit palántálná az itt dolgozó-élő falusiakba, városunk jövendő állampolgáraiba. A legátmenetibb kategóriá­ba a bejáró dolgozók tartoz­nak, de róluk szóljon követ­kező cikkünk. Következik: Az „ingázók” sorsa nehéz GYARMATI BÉLA Nemeskürthy István forgatókönyve alap­ján Hajdúfy Miklós rendező televíziós fil­met készít az aradi vértanúkról. Az igen hálás és a filmszerű propagálást minden­képpen megérdemlő történelmi téma film- változatának szereplők Páger Antal, Szilá­gyi Tibor, Kállai Ferenc, Bitskey Károly, Deák Sándor és Harsányi Gábor. Operatőr: Nagy József. (Képünkön: a készülő film egyik jelenetében Páger Antal és Bitskey Károly látható.) K. t. Gulyás Mihály több férfi él, számát se tud­GYANÜS VOLT Egy ciprusi török polgár életét vesztette, kettő pedig súlyosan megsebesült. A cip­rusi görög nemzeti gárda ka­tonái Famagusta közelében egy katonai tábornál tüzet nyitottak rájuk, mint „gya­núsan közeledő személyek­re”. MÁR CSAK EGY VAN ÉLETBEN Ismét meghalt egy baba a római szülészeti klinikán a kedden éjszaka született ha­tos ikrek közül. Luzzitelli asszony hat kis koraszülött­jéből már csak egy van élet­ben, a 780 grammos kislány. Azonban az ő egészségi álla­pota is aggodalomra ad okot. FELFÜGGESZTETTÉK A VÁDAT Az ifjabb Robert Kennedy és ifjabb Sargent Shriver kábítószerügyét tárgyaló bí­róság 20 perc után úgy dön­tött, hogy egy évre felfüg­geszti a vádat a két fiatal­ember ellen. A próbaidő el­teltével a vádat elejtik, ha jól viselkednek. AZ UTOLSÓ KÍSÉRLET Franciaország végrehajtot­ta az este az idei utolsó, nyol­cadik nukleáris kísérleti robbantását a Csendes-óceán térségében, Mururoa korall- srfgetnél levő telepén. VIADAL — BIKA NÉLKÜL Két spanyol fiatalember úgy próbálta felhívni a fi­gyelmet torreádori képessé­gére, hogy rögtönzött bika­viadalt tartott egy tízemele­tes madridi postahivatal te­tején, természetesen bika nélkül. Mindkettőjüket a tűz­oltók szedték le a szédítő magasból. NÖVEKSZIK A BŰNÖZÉS A nyugat-berlini statiszti­kai hivatal adatai szerint a városban rohamosan növek­szik a bűnözés. 1965-ben ha­vonta átlagosan 9105 bűnese­tet jegyeztek fel. Ez év má­jusában már túlhaladták ezt a számot. Elsősorban a rab­lások, gyilkosságok száma növekszik. SZÁZÖTVENEN MEGHALTAK Százötvenen vesztették éle­tüket Indiában a monszun­esőzések okozta áradások kö­vetkeztében. 50 000 ház tönkrement. FELSZÓLÍTOTTÁK A kolumbiai hatóságok felszólították Bobby Moore-t, a válogatott angol labdarú­gót, hogy jelenjen meg a tárgyaláson ékszerrablása ügyében. Most már elegendő bizonyítékokat tudnak elle­ne felmutatni. JUHVÉSZ Ausztráliában a hosszú idő óta tartó nagy aszály miatt valóságos juhvész követke­zett be. Eddig hárommillió juh pusztult el. Ha az aszály tovább tart, a katasztrófa fokozódik. A legelőket a tű­ző nap felperzselle. MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ A színházbérietek kiadását megkezdtük Jegyirodánk naponta 10—18 óra között áll bérlőink rendelkezésére Parasztok a városban „A város felszabadít”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom