Déli Hírlap, 1970. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-17 / 166. szám

Munkás-közérzet A filmkamera „jegyzetei” A filmforgatások kulisszái mögött oly szívesen tibláboló riporter legtöbbször a léleg­zetelállító sztorikat adja köz­re, küldetésénél fogva ezek­re vadászik. A filmgyárak vi­lágában a roppant sürgés­forgás már eleve olyan at­moszférát kínál fel, amely­ből szinte kikandikál az ér­dekesség. Amikor játékfilm helyszínein berreg a felvevő, gép, mind a statisztéria, mind a kedvelt sztárok (vagy éppen felfedezés előtt álló színészpalánták) „etetik" az újságíró jegyzetfüzetét. A rö­vidfilm általában látványos­ság nélkül készül, s az a té­ma. amelyet György István Balázs Béla-díjas rendező és Neményi Ferenc operatőr celluloid szalagra rögzít, mellőz minden csinnadrattát. Az emberi arc a légiiImszerűbb György Istvánt aligha kell a miskolciaknak bemutatni. Az évenként zajló filmfesz­tivál igazgatójaként s néhány nagy sikerű film rendezője­ként beírta már nevét a vá­ros krónikájába. Azzal pe­dig, hogy előszeretettel fog­lalkozik munkástémával, kü­lönösképpen megbecsülésre tett szert városunkban. Azt azonban kevesen tudják, hogy György Istvánnál a munkásosztály helyzetének filmszociológiai vizsgálata nem ötletszerű program, mi­vel maga is munkásként dol­gozott bányában, s volt ko- killa-öntő. A munkásság köz­érzetének tudakolása „csalá­di ügy”, mert a kétkeziek közösségéből (édesapja mun­kásember) mindmáig nem szakadt ki. Az Alsó-Szinva utca 57. számú ház előtt tartózkodik a stáb, a fiúk éppen szerel­nek, a hangosztály a mikro­fonokkal bíbelődik. Két óri­ási arriflex kamerát helyez­nek el Vida Gusztáv nem túl nagy szobájában. A kábelek és lámpák sokaságában alig tűnik elő a bútor. A rendező néhány szót vált dr. Gyenes Antal szocioló­gussal (ő írta a forgatóköny­vet), majd hozzám fordul. — Kérdezz! — Mi lesz a film címe? — Stílusos, a témához iga­zodó: Munkások. Négy diós­győri kétkezi vall életéről, munkájáról s az okos gondo­latok folyamából a néző olyan keresztmetszetet kap, amely­ből kiviláglik korunk négy kérdése: mit ér az ember, ha munkás, vagyis becsülik-e eléggé a fizikai munkát, van-e rangja, társadalmi be­csülete. — A beszédre épülő film nem lesz „filmszerűden?'’ — Az emberi arc a leg­filmszerűbb. Miért e négy? Természetes kíváncsiság sarkallt, amikor megkérdez­tem: miért éppen ez a négy munkás a főszereplője a filmnek? — ötszáz kérdőívet adtunk közre a Lenin Kohászati Művekben és a Diósgyőri Gépgyárban. A kapott vála­szok alapján kiválogattunk ötven munkást, ezeknek vé­leményét 10 000 méter hang­szalagon rögzítettük. A leg­jobbakat „választottuk be” a fotgatókönyvbe; úgy érez­zük. a négy diósgyőri jól reprezentálja a munkásosz­tályt. így filmük főszereplői: Vida Gusztáv alapszervi párttitkár, furatköszörűs, Kiss József marós. Galuska Já­nos lakatos (mindhárman DIGÉP-dolgozók) és Juhász Ferenc, az LKM csapolóse­gédje. (Jó néhány percre felfüg­ŰL Ibsen töredéke Ibsen nagy virágkora óla népszerűtlen. Ezt minden be­mutatója után elmondják, és darabjait azért mégis mindig bemutatják. És mindig van közönsége, és mindig van si­kere. Csakhogy ez a siker so­hasem átütő, ez a közönség mindig csak a szokásos telt ház. Egy-egy újabb bemutató inkább egy-egy nagy szerep­lehetőséget jelent, mintsem izgalmasan felújított gondo­latot. Pedig tulajdonképpen tőle tanult a modern dráma. Csehov és O’Neill. Németh László és Miller, de még Wil­liams és Albee is mesterét tisztelheti benne. Az új kor emberét né’iány jelentős kí­sérlet után ő vitte diadalma­san a színpadra, a színpad vi­lágában ő talált helyet a köz­napi ember világának, és megteremtette azokat a drá­mai formákat, amelyekben utódai a szinte évtizedenként változó problémákat be tud­ták helyettesíteni. Ezért az­után a mostani Ibscn-bemu- tatók inkább muzeális jelle­gűek: tisztelgés a példákat teremtő mester előtt, és az őstípus bemutatása az újabb és újabb változatok között. Tehát nem érkezett még el Ibsen reneszánsza. Formájá­tól nem jutottunk oly távol, hogy mesteri nagysága mint egy múlt korszak legjobbja magasodjék ki (mint mond­juk Szofoklész, Shakespeare vagy Racine), tartalma pedig az újabb és újabb korszerű változatok mellett egyelőre avultnak tűnik. Ma még nem látjuk meg benne egy dráma­történeti korszak reprezen­táns nagy összefoglalóját, mert részben még benne va­gyunk most is ebben a kor­szakban. Mindazt, amit Ibsen ko- runkbeli előadásairól el­mondtam, tulajdonképpen el­mondhatom a Vígszínház elő­adásáról is, a Solness építő­mesterről, amelyet kedd este közvetített felvételről a tele­vízió. Formás, szabályos, pon­tos előadás volt. A diálógu- sok feszültsége a nagy szín­házat idézte, az előadás íve alatta maradt a drámának. A szimbolista Ibsent a mai színház nem szívesen vállal­ja, pedig a Solness a sok elemében elavult szimboliz­musnak meglehetősen frissen maradt hajtása. A nagy mű, a nagy lehetőség megkísér­lése, melyet köznapi vívódá­sok, az életbetörés prakticista megoldásai lassan lehetetle- nítenek, majd pedig a csak azért is felülkerekedő lendü­let tulajdonképpen az önma­gunk kiteljesedésének nagy . drámáját hordozza magában. A mostani előadás inkább a vívódásokat, a dialógusok egymásba maró analízisét hansúlyozta. Így azután a két főszereplő, Básti Lajos és Bé­res Ilona inkább a vergődést, illetőleg a vergődés leleple­zését tálalta elénk, mintsem elhitette volna az újat válla­lást, az újat kezdés lehető­ségét. K. L. gesztjük a beszélgetést, mert a stáb jelenti: indulhat a felvétel.) Két kamera néz farkas- szemet Vida Gusztávval, de ő nem tart tőlük. Csak a lám­pák energiája csal időnként gyöngy verejtékeket a hom­lokára. Dr. Gyenes Antal, a ri­porter. Kérdéseiben ott érez­zük az egykori munkás sze- retetét és a mostani tudós célratörését. De Vida Antal is „flott”. Ha jól néztem az órám: majd negyven percig beszélt. (Később az udvaron még kedvenc hobbyját, a rózsatermesztést is megmu­tatta a kameráknak.) A felvétel után György Ist­ván gondterhelten mondja: — Olyan gázdag anyag „jött” össze, hogy a vágó­asztalon a kellemes bőség za­varával kell majd megküz- denünk. Az eddigi riportala­nyok nagyon céltudatosan és keményen beszéltek a mun­kások gondjairól. Reméljük, a nézők is osztoznak bennük. — Mikor láthatjuk a fil­met? — Októberben szeretnénk bemutatni. Természetesen elő­ször Miskolcon. PÁRKÁNY LÁSZLÓ Tanulás, szórakozás, új ismerősök A nyárhoz tartozik Szünet van az iskolákban; ilyenkor mindig népes a csanyiki tábor. Különböző tanfolyamok, továbbképzé­sek és különböző korosztá­lyok váltogatják egymást. Ezen a héten a miskolci kö­zépiskolák nyári vezetőképző táborát is itt tartották. — Hetven gyerek, szak­középiskolások, gimnazisták, az iskolák titkárai és alap- szervezeti titkárok gyűltek össze úgy, mint minden év­ben — tájékoztat Szegedi Győző, a városi KISZ-bizott­ság középiskolai felelőse, a tábor vezetője. Folyamatos a vezetőképzés, a továbbkép­zés, visszatérnek az előző években részt vevők, és jön­nek újak is. A pillanatnyi vagy évi ak­tualitásnak megfelelően kap­nak alapos tájékoztatást a gyerekek, amit az iskolai KISZ-munkában hasznosí­tanak, társaiknak továbbad­nak. — Nógrádveröcen volt a központi KISZ-vezetőképző tábor. Miskolcról 12 iskola- titkár vett ezen részt. Egyi- kőjüket meghívtuk, aki el­mondotta az ott hallottakat, hogy mások is profitálhassa­nak belőle. Ezenkívül termé­szetesen pontos, kidolgozott tematika szerint haladtunk. + Portré, Kiss Attila rajza Négy fő téma köré csopor­tosítottuk a programot. Meg­ismertettük a gyerekekkel a párt központi bizottságának 1970. februári, rájuk vonat­kozó határozatait, szó volt a honvédelmi nevelés szüksé­gességéről az ifjúsági moz­galomban, megfelelő küi- és belpolitikai tájékoztatásban is részesültek a KlSZ-veze- tők. Értékeltük az 1969—70- es tanév eredményeit, és a következő feladatait. Az „újakat” pedig minden év­ben pontosan megismertet­jük a szervezeti élet, a szer­vezeti szabályzat felépítésé­vel, a KISZ politikai tevé­kenységével, egyáltalán a rájuk váró, a többiek veze­tésével együttjáró feladatok­kal és munkastílussal. A felszabadulás 25. évfor­dulója és a Lenin-centená- rium jegyében szervezett előző tanévi mozgalmi mun­kát jól sikerültnek tartják a KISZ-vezetők. — Számtalan irodalmi mű­sor, kiállítás, sportrendez­vény volt az elmúlt hóna­pokban, sikeres volt a for­radalmi ifjúsági napok al­kalmából rendezett ifjúsági hónap. Most elmondják egy­másnak tapasztalataikat, a következő iskolai évben már gyakorlottabbak lesznek. Sze­retnénk elérni velük és az ő segítségükkel, hogy az is­kolák valamennyi alapszer­vezete — vagyis minden osz­tályközösség — és annak minden tagja mindig pon­tosan tudja ,hogy mi a so­ron következő feladat, és ezel^ megértését munkájuk­kal „jelezzék is vissza”. A tanfolyam tanúsága sze­rint nincs baj sem a gyere­kek tájékozottságával, sem érdeklődésével. — Munkával eltöltött tíz hónap áll mögöttük, mégis frissek, a fáradtság legki­sebb jele nélkül igényesen kíváncsiak. Az előadások és a csoportfoglalkozások egy­aránt lekötik őket, és mi­lyen őszintén kérdeznek, bármilyen politikai esemény­ről vagy szervezeti kérdés­ről legyen is szó. Cserébe természetesen alapos felké­szülést, tájékozottságot vár­nak az előadótól. A gyerekek szeretik eze­ket a nyári táborokat, még akkor is, ha közben tanulni kell, mert együtt vannak, új ismeretségeket kötnek, szóra­koznak. — Jártak a diósgyőri vár­ban a történelmi kiállításon, többfajta szórakozási lehető­ség várja őket. de legjobban az éjszakai riadót élvezték, és — eddigi tapasztalataink alapján mondom — ritka ta­lálékonysággal fognak min­dent összeszedni jelmez cí­mén a műsoros záró karne­válra, azután ezekre az es­tékre még évekig emlékez­nek. m. m. M ERLEG Élete delén túl az ember gyakran kér­dezi magától: mivel is töltöttem el a fel­nőttkor húsz-harminc esztendejét? Gondol­kozunk, töprengünk, és visszatekintve meg­kíséreljük összegezni a tételeket. Hamarosan rájö­vünk, hogy a nagy évtizedek csupa apró­ságból álltak össze. Rostokoltunk a hiva­talok előszobájában mondjuk 200 órát, ez körülbelül másfél hét, gyalogoltunk az egy­mástól mind távo­labbra helyezett meg­állók között — e2 cirka három év, vár­tunk a tüzelőszállító­ra, a pincérre, az el­árusítók felfedező pil­lantására. — ez is ki­tesz legalább hat hó­napot. És igy tovább. Kétségbeesetten lá­tom, hogy ezek az apróságok összegezve sem rúgnak többre félévtizednél. Hol ke­ressem hát a hiányt? Elárulom, hogy hosszas számolás után nekem már sikerült megtalálnom. Én az életem 'jelentős részét azzal töltöttem, hogy benéztem a jövő hé­ten. Ez a játék — gon­dolom — önök előtt sem ismeretlen. Az ember betér a boltba, kér valamit, ám az a valami éppen nincs. Mire az eladó sajnál­kozva ránéz és azt mondja: — Tessék benézni a jövő héten! Én ezt a meghívást komolyan vettem, és az első időkben való­ban be is néztem. Minden boltba. Aztán csalódottan felfedez­tem, hogy itt nem holmi szívélyességről, csupán gépies szöveg­ről van szó. Ügy mondják el, mint a betanult leckét, köz­ben oda sem figyel­nek. Egy darabig bosz- szankodtam, felhábo­rodtam — de igazán nem sokáig. Rájöttem ugyanis, hogy ebben a kis mondatban óriási lélektani hatás rejlik. Ha elkeseredem, úgy érzem, összecsap­tak felettem a hullá­mok, nincs tovább, leszámolok minden­nel — hirtelen eszem­be villan: — Ho­lló, várjunk csak! Nekem még dolgom van itt a földön! Hi­szen a jövő héten be kell néznem! Ha unalmas értekezletre hívnak, kellemetlen látogatástól kell tar­tanom, könnyen ki­mentem magam: — Sajnálom, nem érek rá, éppen be kell néz­nem. Amióta minderre rájöttem, régóta nyu- godtabban éltem, csak most, az utóbbi idő­ben kezdett egy gon­dolat izgatni. Retteg­ve várom a napot — na, nem az utolsót, ellenkezőleg: az el­sőt —, amikor beme­gyek, kérek, megka­pom, s nem kell a jövő héten benéznem. Egek! De hát akkor Emivel is töltöm majd a napjaimat? SIMON EMIL éjféltől reggelig FIGYELMEZTETÉS Az indonéz kormány fi­gyelmeztetést intézett a jú­niusban elhunyt Sukarno hí­veihez. Bizonyos jelek arra vallanak, hogy Sukarno esz­méinek sok új híve van, kü­lönösen a fiatalok között. Jogdjakartában a csendőrség letartóztatta egy diákszerve­zet több tagját, akik a nem­zeti párt hirdette elveket vallják. ROBBANÁS Észak-írországban. Belfast­ban egy bankban robbanás történt. 24 ember megsebe­sült. A rendőrség nyomozást indított a merénylők kézre- k öntésére. A TÁBORNOK MEGHALT George Casey tábornok, az amerikai légiszállítási hadse­reg parancsnoka és hét tiszt lezuhant helikopterével és életét vesztette. Casey a he­tedik amerikai tábornok, aki a háború kezdete óta meg­halt Dél-Vietnamban. MEGFERTŐZTÉK A Francia—Vietnami Or­vosi Szövetség felhívása nyo­mán nagyszabású gyűjtés kezdődött abból a célból, hogy ellenanyagot vásárolja­nak azoknak a mérgezőanya­goknak a semlegesítésére, amelyeket a Kambodzsából visszavonuló amerikai egysé­gek hagytak maguk után. E területeken egyelőre minden emberi tevékenység és állati élet lehetetlen. CSAK MEGIJEDTEK Dombóváron özvegy Békéi Lajosné gépkocsijával bele­hajtott egy gazdasági kis­vasút Diesel-mozdonyába. A gépkocsit a mozdony azúrok­ba sodorta. A mozdony ki­siklott. Békeiné könnyebb sé­rüléssel megúszta, a mellette ülő hároméves kisleánynak az ijedtségen kívül semmi baja nem történt. TŰZ A FATELEPEN Pécsett tűz ütött ki egy fa­telepen. Az ott tárolt fa­anyag, a bitumennel átitatott száraz oszlopok óriási láng­gal égtek. 21 000 forint értékű faanyag vált a tűz martalé­kává, ebből -17 000 forint ér­tékű oszlop importfa volt. FELJELENTÉS RÁGALMAZÁS MIATT A Werder Bremen felje­lenti Franz Beckenbauert, a válogatott nyugatnémet lab­darúgót az NSZK sportbíró­ságánál, rágalmazás miatt. Egy bajnoki mérkőzésen a brémai csapatot és több játé­kosát csonttörőknek, brutáli­soknak nevezte. INGEKET VARR RENDŐRÖKNEK Bernadette Devlin, a brit alsóház 23 éves képviselő­nője, aki jelenleg hathónapos börtönbüntetését tölti, fogsá­gában sajátos foglalatosságot talált magának: ingeket varr rendőröknek. SZÍVROHAM Szívroham végzett Haim Mose Szpíróval, Golda Meir koalíciós kormányának bel­ügyminiszterével. A belügy­miniszter halála az izraeli kormány bukásához vezethet, mert pártjában máris vita folyik, ki legyen az utódja. EGYMÁSNAK ROHANTAK 39 személy megsebesült, amikor Hirosima közelében pgvmásníik rohant ppv antn-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom