Déli Hírlap, 1970. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-02 / 153. szám

a miskolciaké a szó Eltűnt a fecske! No, nem a fecskemadár! Az hűséges, itt van, s csak „késó ősszel száll messzire, de ta­vasszal újra meg jő f észkire”. Ámde a fecskének nevezett úszónadrág már a szezon kellős közepén elszállt a messzi ismeretlenbe, és ki tudja, visszajö-e valaha. Persze, lehet hogy kihaltak azok a szakemberek, akik a háromszögletű úszónadrág készítésének felettébb bo­nyolult technikáját még is­merték. Talán a gépek is tönkrementek, esetleg az a spedlális nyersanyag sem áll a vállalatok rendelkezésé­re... Szóval, bizonyára ren­geteg objektív nehézség van. Az eszünkbe sem jut, hogy esetleg az olcsó ára miatt nem gyártják. Igaz. hogy az 50—100 forintos úszónadrá­gokkal Dunát lehetne rekesz- terű. Nem. baj, ha most nem is veszik; majd leárazzák és eiadjáác a szezonvégi kiárusí­táskor•. Addig a fecskehivök futtatómnak a nagymamá­nak Sw*. * Mióta várom! Ugyan hol a. tatai? (Ágotha Tibor fetvétete) Megírtak — válaszoltak A. Béptóbnía—Miskolc közötti autóbuszjárat Bökkszentkereszt betöréssel közlekedik« A Hollós­tető—Bökkszentkereszt közötti 3,6 kilométeres útszakasz — amelyen naponta bat járatot kell közle­kedtetni — huzamosabb idő óta rendkívül rossz állapotban van. Az 1970. március 31-i műszak - rendőri útbejáráson részt vevő szakközegek megállapították, hogy ez az útszakasz autóbusz- közlekedésre nem alkalmas. A járatok leállítását vállalatunk csak azért nem rendelte el, mert tudatában volt annak, hogy Ré­páshutáról és Bükkszentkereszt- ről más közlekedési lehetőség nincs és teljesen kizárta volna az érintett községek lakóit az utazásból. Inkább vállalta, hogy a fenti útvonalon közlekedő autóbuszokat a gyakori üzemza­varok miatt megtöbbszörözött költséggel üzemelteti. Több esetben kértük a KPM Közúti Igazgatóságánál a fenti útszakasz mielőbbi megjavítását* de ezt csak 1970 áprilisában kezdték el. S ha ilyen lassú ütemben halad a munka, az út­szakasz még az év végéig sem készül el, és továbbra is előidé­zője lesz az autóbuszok meghi­básodásának, s gátolni fogja a járatok menetrend szerinti köz­lekedtetését. Vállalatunk egyetért az utazó- közönség jogos igényével, hogy az általuk megváltott menetje­gyek és bérletjegyek ellenértéke­ként biztosítsuk az autóbuszjára­tok menetrend szerinti közleked­tetését. Ezt tekintjük legfőbb fel­adatunknak, de hogy ezt meg is tudjuk valósítani, feltétlenül szükséges, hogy a Répáshuta— Miskolc járat autóbuszának meg­felelő útszakasz álljon rendelke­zésére. A jövőben fokozottabban kí­vánjuk biztosítani a Répáshuta— Miskolc között közlekedő autó- buszjáratok menetrendszerűségét, de ennek feltétlen velejárója, hogy a Bükkszentkereszt—Hol­lóstető közötti útszakasz megja­vítása minél előbb befejeződjék. Nagy István szem. forg. és kér. oszti; vez. *-=■ ..... Nagy Pál szem. forg. üzemve­zető. 3. sz. AKÖV Automatákat! A«BiSkoíci utazöfcöronség. tői mást sem lehet hallani, mint hogy soká jön a villa­mos, vagy az autóbusz. Az il­letékesek arra hivatkoznak, hogy kevés a személyzet. A 12-es és a 14-es vonalán né­mileg enyhült a helyzet, a „KN-es” járat beállításával. Itt meg az az utas bosszan­kodik, akinek nincs bérlete, s Sötétben botorkáló... ...írja: „Hónapok óta hol ég, hol nem ég a villany a Vargahegyen. Az út sötét, ba­rátságtalan. — Tudjuk, majd megjavítjuk, többet ezért ne tessék telefonálni — közölték az ötödik telefon után az ÉMÁSZ kirendeltségén. Kí­váncsi vagyok, mit mon­danak, ha a sötétség miatt valakit itt baleset ér” — írja egy vargahegyi olvasónk. Kisbaltával? Nagyon kevés könyvben Miálunk manapság jelzősza- \agot. Pedig nagyon hiány­zik. Nem mondom, a szélek begyűrésével, vagy az oldal kettőbe hajtásával is meg le­het jegyezni, hol hagytuk félbe az olvasást, esetleg a lékony selyemszalagocska helyett újságpapírt, szalon­nabőrt, bicskát, netalán kis- baltát is lehet használni könyvjelzőnek. De tudj’ isten valahogy egyik sem az igazi! Dégen László könyvtárlátogató ROVATVEZETŐ: KOLTAI JOZSEFNÉ így meg keil vámja- a- ksada­úzos autóbuszt. Volna egy javaslatom: a miskolci autóbuszokat és vil­lamosokat szereljék fel lyu­kasztó automatákkal, és a do­hányboltokban, hírlapárusok­nál, s egyéb helyeken árusít­sák a jegyeket. Az így felsza­badult munkaerőt másutt le­hetne alkalmazni. Gondolom, ha ezt a rendszert egy két­milliós városban be tudták vezetni és be is vált, miért ne lehetne egy 184 ezer lakosú város közlekedésében sikere­sen alkalmazni? Varga Ferenc Miskolc, I., Katowice u. 29. III/3. * Az Ön által javasolt témá­val már foglalkoznak az ille­tékesek. (A szerk.) Óh drága légy! Chemotox-ügyben már ir­tunk néhányszor. Drágállják olvasóink ezt a kiváló légy­irtószert. „Sem az egyén, sem a népgazdaság számára nem közömbös, hányán betegsze­nek meg fertőző betegségben. Nyáron sok a légy. s vesze­delmes terjesztője a beteg­ségeknek. Legjobb védekező­szer ellene a Chemotox — írták számosán. — No. de egy kis dobozka á*a 24 forint! Ez bizony — nem is kicsit — sok. Így nagyon drága a légy irtása.” Apró-cseprő A Szabadság Gőzfürdőben mi­ért nem adnak papucsot a ven­dégeknek, mint ahogy az ország más, hasonló fürdőiben szokás? (S. L., Széchenyi u.) * A Déli Hírlapban megjelent panaszunk eredménnyel járt: az Árpád utcai önkiszolgáló füszer- csemegebolt előtti útszakaszt megjavították. Már nem sáros a kenyerünk. Köszönjük a segítsé­get! — (Árpád u. és környéke lakói.) * A mi otthonunkból, sajnos, hiányzik a „családi tűzhely me­lege”! Hiába keresünk ugyanis hónapok óta egy teatűzhelyet vagy egy kisméretű asztali tűz­helyet, sehol sem lehet kapni! (Jánossy László, Győri kapu.) Miért nem lehet már kora dél­után joghurtot kapni a szaküzle­tekben sem? Sokan kedvelik ezt az egészséges tejterméket és bosszantó, hogy ennyire korláto­zott mennyiségben készíti a tej­ipar — írja Kun Pál a Dorottya utcából. Fénytelenül! Sok közúti balesetről ol­vashatunk mostanában. És még nem is mindegyikről adnak hírt az újságok. A múlt héten magam is meg­győződtem arról, hogy az em­berek könnyelműsége milyen nagy mértékben idézi elő a bajt, a szerencsétlenséget. Debrecenből jöttünk haza, már erősen szürkült. Mis- kolcig figyeltem a kerékpá­rosokat. Összesen 27 kerék­párt számoltam meg. Ezek közül lámpával és macska­szemmel 3, csak lámpával 2, csak macskaszemmel 4 volt ellátva. 18 kerékpáron nem volt se lámpa, se macska- szem. Kilenc lovas szekeret is láttam. Közülük szabálysze­rűen volt kivilágítva 3, két kerék közt elrejtett vihar­lámpával volt felszerelve 2, világítás nélküli szekér pedig 4 volt. Igazoltató rendőr- őrszem sehol. Az illetékesek figyelmébe egy Goethe-idézetet ajánla­nék- ,Több fényt!”. És foko­zott ellenőrzést az országuta­kon — javasolja Molnár Éva olvasónk. Nyaktörés lehetséges Két, két és fél hónappal ezelőtt vásároltam kerékpá­romhoz meghajtó láncot. Használat közben az egyik láncszem szétszakadt. Ennyi idő után ennek nem lett vol­na szabad bekövetkeznie; ilyen súlyos anyaghibás árut forgalomba hozni felelőtlen­ség a vásárlókkal szemben. Hegyes vidéken lakunk, az utak lejtősek, hegyi ösvénye­ken is kell járni, ahol egy láncszakadás életveszélyes balesetet is okozhat. Az eladó járműalkatrész­bolt szerint a láncot a Síro­kon működő Mátravidéki Fémművek gyártotta. Horpácsi Sándor Nemzetőr u. 16. Az átképzés csak félmegoldás Hiába fizetné meg, nem kap szakembert a BÁEV Az építőipar gépesítése az elmúlt néhány év alatt rend­kívüli módon meggyorsult. A gépi berendezések kezelése, irányítása ugyanakkor kép­zettebb szakembereket kíván. Mindamellett az is igaz, hogy bizonyos munkáknál nem pó­tolható az emberi kéz; a se­gédmunka-igényt a gépek még fokozták. Tizenhármán — száz felé A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál — ugyanúgy, mint az építőipar­ban mindenütt — igen nagy a fluktuáció (80—90 száza­lék). — A múltkor elénk állt egy tizenhárom tagú csoport, kérték a munkakönyvüket. Jól kerestek nálunk, marasz­taltuk őket; sikertelenül. Egyikük végre megoldotta a rejtélyt: — Még száznál is több he­lyünk volna, ahol szívesen fogadnának bennünket. Ter­mészetesen magasabb fizetés­sel. Amennyit lehet, végig is próbálunk járni. Mindenütt „rátesznek” egy kicsit a pénz­re, mert kell a munkaerő. — Az ilyen cinizmus ellen — folytatja az előbbieket Székely János, a BÁÉV mun- kaerőgazdálkodási cosportve- zetője — nem hat a józan, meggyőző szó ! Kiveszőben a kubikosok Borsod valamikor — Békés és Szatmár mellett — a ku­bikosok hazája volt. Most az építkezéseknél a gép emeli a földet, de alig akad, aki az alapok helyét utána igazí­taná. A beton bedolgozásá­hoz is kubikos kellene, de számuk egyre csökken, trtán- pótlós-meg- egyszerű«! Times. Hasonló a helyzet az asztalo­soknál is. A töprengés a tegnapi gondokon — már nem segít! A következő évek szakmun­kás-utánpótlásáról viszont most kell gondoskodni. Be­bizonyosodott, hogy egyes munkákat hiába fizetnek meg jobban, akkor sem kap­nak elég szakembert. Ez kü­lönösen azoknál a foglalko­zásoknál igaz, amelyeknél az időjárás is beleszól a telje­sítménybe, a fizetésbe. Szakma helyett átképzés Március elsején háromhó­napos tanfolyamot indítottak fiatal segédmunkások számá­ra. Mázoló, tapétázó, parket­tás és asztalos szakmákban szerveztek csoportokat. Az eredmény sajnos, nem túlsá­gosan kedvező. A betanított munkások közül csak igen kevesen tudják kifogástala­nul ellátni a rájuk bízott fel­adatokat. Az átképzés idő­tartama rövid volt, nem le­hetett minden szükséges szakmai ismeretet átadni. Beigazolódott: a szakem­ber-utánpótlást továbbra is csak a szakmunkásképző in­tézetektől várhatják. Ugyan­akkor az idei beiratkozások nem túl biztatóak, bár ked­vezőbbek az elmúlt évinél. A fejlődő, gyarapodó építőipar még több szakembert vár. A jelenlegi tanulólétszám nem elegendő, két vagy három év is eltelik, amíg minden szak­mában utolérheti magát a vállalat. Csak a gépesítés to­vábbi növelése segíthet! NAGY JÓZSEF Savanyú a tej Kőhajításnyira Miskolctól, Kazincbarcikán a gyermekek, de a felnőttek is éppúgy szeretik és keresik a tejet, mint az országban vagy a világon bárhol. Kapnak is, de milyet?! Ott­hon éri a bosszúság a vásárlókat, mert a tej — ha felforral­ják — összemegy. A tcjbolt vezetője panaszolja, hogy a másnap reggel ki­mérendő tejet már előző este 11 órakor szállítják és rakják le a bolt elé. A bolt dolgozói reggel 5 órakor veszik át. Aki ilyen korán megy a boltba — talán szerencséje van: ehető, fogyasztható tejet visz haza a családnak. A 8—fél 9 körül betérő vevő már csak savanyú tejet kap. S nemcsak a szabad­tejnél, de a jegyre kiszolgált csecsemőtejnél is hasonló a helyzet. Napközben tejet kapni (sajnos!) — teljesen lehetetlen. A tejboltban kicsi a hűtőtér, tárolásra nincs lehetőség. A tejipar természetesen nyugodt, hiszen a megrendelésnek megfelelően leszállította az árut. De mikor és hogyan?! Emiatt már nem lenne szabad nyugodtnak lennie a vállalatnak még akkor sem, ha a savanyú tejet literenként 60 fillérért (!) visz- szavásárolja. Ettől még nem laknak jól a barcikai gyerekék sem, akik szeretnék, ha jobban törődne velük is a Tejipari Vállalat és — a körülményekhez igazodva — úgy szervezné a szállítást, hogy nem savanyodna meg a tej már a kannák­ban. (tóth) Feltámadunk? Fű veri fel a busz padlóját Az Autóker temetője fölé még ki is lehetne írni: „Feltá­madunk”. Itt még van feltámadás, gencrálozás, bütykölés, átalakítás. Ez az új temető Kispesten van, a Hullai Jenő utcá­ban. Ahol végérvényesen szétszedik a kocsikat, hogy alkat­részként értékesítsék majd, a MÉH-telepen, az Ecserin van. De azért temető mind a kettő. Elmúltunk, egyenlőkké let­tünk. Ki járt ezen a Chevro- let-en és ki a mellette rosto­koló kis Fiat-on? A rend­számtáblák leszerelve, névte­lenség, üres keretek, mint az elcsendesedett csatatér után í A Mágnás Miska szerzője Kilencven évvel ezelőtt, 1880. július 2-án született Szirmai Albert, a neves zene ­szerző, aki 1967-ben New Yorkban hunyt el. A buda­pesti Zeneakadémia zongora- és zeneszerzésszakán folyta­tott tanulmányokat; egy ide­ig a Pester Lloyd, majd a Polgár című lap zenekriti­kusa, később a Vígopera kor­repetitora volt. Első nagy sikerét 1909-ben, a Rajna Ferenc szövegköny­vére komponált Táncos hu­szárokkal aratta, s e sikere végérvényesen az operett­színpad felé irányította zene­szerzői munkásságát. Baráti kapcsolatba került Gábor Andorral, aki néhány nagy­operettjéhez (Mágnás Miska. Gróf Rinaldó) versbetétek» t írt, és akinek számos versét Szirmai zenésitette meg. Az 1920-as években az Egyesült Államokban telepedett le; a Chappel kiadóvállalat zenei tanácsadója, irányítója volt haláláig. A nagynevű magyar ope- rettszerző-generáció utolsó képviselője a felszabadulás óta több alkalommal is haza­látogatott Magyarországra. Legnagyobb nemzetközi si­kereit az Alexandriával (Anglia, USA) és a Mágnás Miskával (Ausztria. Német­ország, Olaszország stb.) érte el. Az utóbbiból 1948-ban magyar film készült. a katonáktól összeszedett sze­mélyazonossági cédulák üres szelencéi. Hol akadt el ez az öreg Hillman? Papírcsíkokkal ra­gasztott dekoráció hirdeti hajdani útirányát: „Express London—Szarajevó”. Egyen­lőség van itt. nincs hivalkodó rendszám tábla-előkelősdiség: minden kocsira egyforma be­tűvel, fehér temperával ráír­ják a leltári számot. Itt van ez az utánfutó, valamikor luxus campingkocsi. Tröszt­igazgatóé, divatos nőgyógyá­szé, tenoristáé vagy Váci ut­cai cipőkisiparosé volt? A ko­csik némák, a vállalat diszk­rét, csak egy fehér leltári száma van: 48—72. És sok ol­csó példázat — mint a teme­tőkert kövein is — az életről. Hová került például az a sárga angyal is, az ország­utak e hajdani autómentője? S nemcsak arra ad választ: mivé lettünk, hanem: miből lettünk? ö például azelőtt, ifjú korában, mentőkocsi volt, embermentő. De az igazi temető az Ecse- rin és a MÉH autóbontójá­ban van. Itt nincs feltáma­dás. Tizenkét ember végzi ko­mor munkáját. Négy láng­vágó. hét segédmunkás és egy kotrómester azon a tele­pen, amelyet meglátogattam. (A mester óriás darujával felcsippenti a magasba a buszt, avagy rácsap a pléh- vázra — mert miből is let­tünk? — s szállít.) A ferencvárosi homokon alusszák örök álmukat az or­szágutak Ikaruszai, a pesti zajos kék buszok. A nap fel- ragyogtatja kék zománcukat, rajtuk a fehér sorokat: „Csak felszállók részére”. 82—22. Hát ez lett a 82— 22-esből. Fel lehet írni, pa­naszra lehet menni. Reklám- cédulák még az ablaklécek felett. „Vegyen ön is részt vállalatunk téli akcióján!” „A szépség titka az erő titka. A Sportolj velünk sorozat új könyve!” A szépség titka: a megroskadt kéktestü busz padlója kinyitva, alail szép, friss júniusi fű növekszik K. GY. Fagyibár a főnt pán A Miskolci Vendeglátoipari Vállalat — a KÖJÁL előírá­sainak megfelelően — hat­vanezer forintos költséggel t'agylaltozóvá alakítja át a Napsugár cukrászda melletti, most üresen álló bolthelyisé­get. A körülbelül tíz nap múlva megnyíló fagyibárban két új fagvlaltgéoet állítanak fel

Next

/
Oldalképek
Tartalom