Déli Hírlap, 1970. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-15 / 164. szám
329 fiatal vallomása munkájáról, mesteréről A városi tanács művelődésEgymásra utalt emberek Martinászok 80 fokos hőségben • (Agotha Tibor felvétele) agyi és munkaügyi osztálya — a 101-es, 114-es és 116-os szakmunkásképző intézetek pedagógusaival karöltve — 329, kisiparosnál dolgozó tanulótól kért választ huszonegy kérdésre. Nyolc ős fél óra az átlagos munkaidő A megkérdezett szakmunkástanulók közül nyolcvan- hatan elégtelen eredménnyel zárták a félévet, és mindössze öten kaptak jeles bizonyítványt. A legsúlyosabb és legáltalánosabb probléma, hogy a 14—17 éves korú fiatalok túlnyomó része térítés nélkül túlórázik. Hetvennyolcán 1 óra, hatvankettőn pedig több mint 3 óra túlmunkát végeznek naponta. (A jogszabályok szerint, ezek a fiatalok hetente legfeljebb 42 órát dolgozhatnának.) Körülbelül 70 százalékuk túlórázik. Így a 320 tanuló napi munkaideje átlagosan nyolc és fél óra. Tizenöt kisiparos — szabálytalanul — egyáltalán nem fizet munkabért a nála dolgozó fiatalnak. Negyvenhármán a téli szünetben is dolgoztatták a gyerekeket, 91 kisiparos pedig nem biztosítja tanulójának a tisztálkodási lehetőséget. Arra a kérdésre, hogy vasárnap is dolgozik-e, 11 tarjaié válaszolt igennel. Idegbeteg, pofozkodik A kérdőívek elemzésekor a felmérés készítői 38 olyan kirívó esetet találtak, hogy a gyerekek testi fenyítésre panaszkodtak, és kifejezetten rossznak tartották a szakmai képzést. (Mindössze három válaszadó tartotta kifogástalannak képzési és munkakörülményeit.) Érdemes idézni a „kirívó” esetek közük „A mesterem nem biztosítja a szakmai oktatást. gépnél még nem ültem” — írja egy harmadéves szabótanuló. „Kibírhatatlan a helyzetem, a főnököm idős, mestere, mert egyébként le- késné az autóbuszt. A felmérés nem elég A munkaügyi miniszternek az 1969. évi VI. törvényhez készített végrehajtási utasításában ez áll: „A magán- munkáltatótól — ha nem megfelelően gondoskodik a nála tanuló fiatalról — meg lehet vonni az iparitanulótartás jogát.” A városi tanács végrehajtó bizottságának június 17-én hozott határozata ismételten felszólítja a kerületi tanácsok vb-el- nökeit. hogy vizsgálják felül a kisiparosoknál dolgozó fiatalok helyzetét, és ahol visz- szaéléseket tapasztalnak, tegyenek intézkedéseket a tartási jog megvonása érdekéA diósgyőri stadion melletti, régi bérházakban zömmel kohászok és gépgyári dolgozók laknak. A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat az idén és a következő években sorra felújítja ezeket az épületeket. Jelenleg a legnagyobb — több mint 4 millió forint értékű — munkát a Marx Károly utca 96—98. számú háztömbön végzik 1970. július 14. A reggeli lapok időjárásjelentéséből: „ ... A meleg tovább tart. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 27—32 fok között.” Itt, a Lenin Kohászati Müvek martinacélművének öntőcsamokában 40— 45 fok lehet. Tíz méterrel beljebb, a kemencéknél 80 fok, a csarnok tetőzete alatt, az öntődaruknál 90 fok! Száz foknál már felforr a viz. S ott iepn, a 90 fokos melegben emberek dolgoznak. Kérésemre a daru megáll, s vezetője lefelé igyekszik a létrán. — Tudja, az itt a legnagyobb baj, hogy kevés az ember. Van olyan, aki még nem tudott elmenni egy nap szabadságra sem. A meleg? Arról ne beszéljünk. Nyolc órát eltölteni ott fenn ... Az öntődarus, Galamb István megtörli izzadó, verejtékező arcát. külső és belső korszerűsítésre kerül sor. Az épületbe bevezetik a gáz és fürdőszobákat is kialakítanak. Csaknem száz bérleményt tartanak itt nyilván, s a lakók száma egy kisebb falura tehető. Jövőre a szomszédos, hasonló épület felújításán, 5 millió forint értékű munkán dolgoznak majd a MIK házi brigádjai. — Még sosem gondoltam arra, hogy elmenjek innen. A 90 fok ellenére sem. Én már nem tudnék elmenni innen ... De azért kávé meg tea jó lenne. Ha nekünk esetleg nem is jár, akkor is. Még senki sem kérdezte meg tőlem, mit eszek én ott fenn a magasban? Sokszor meg sem tudom fogni a táskám, olyan forró... * Izzadva, fuldokolva botorkálunk a csarnokban; Eszembe jut: itt készül az ország acéltermelésének ... Hirtelen kormos arcú emberrel találom szembe magam. Arcáról patakokban folyik a verejték; bemegy az ing alá, s valahol végigcsurog a mellén és a hátán. Szájához kancsót emel, s issza a friss, hideg vizet. — Jólesik — mondja. — Jó víz. Hideg. Ilyen sós lesz tőle az ingem — s a sötét ingen kirakodó sófoltokat mutatja. A kemencék, az üstök lehelik magukból a fullasztó, bá- gyasztó meleget. * — Ma kapunk tejet. Naponta fél litert. Ünnepnap, amikor nincs tej. sajtot. Főleg a kokillákból felszálló por miatt. A kőművesek is kapnak. Így azért elviselhetőbb. Persze, mindenképpen el kell viselni. Aki nem bírja, annak itt nincs helye. Nemcsak maga miatt. Itt az emberek egymásra vannak utalva, kérem. — Zsebéből piszkos, gyűrött papírt húz elő. — Látja, ez az én napi munkám. Percről percre, óráról órára. Ha ebből valamit nem csinálok meg vagy későn csinálom meg, nemcsak az én bajom. Kitolok a másik műszakkal, de még a harmadikkal is. S akkor azokkal mi lesz? Ök is toljanak ki velem? S akkor az üzemmel, a gyárral mi lesz? Ezért hát dolgozunk úgy. ahogy kell Hides Béla kokillatisztító is 19 éve dolgozik már az öntőcsarnokban. * Itt, a kemencesoron talán még melegebb van, mint lent a csarnokban. Kiss István olvasztár egy gombnyomással nyitja ki a szikrát okádó kemence ajtaját, amelyhez odaáll a daru. — A legtöbb munkát már gép végzi. — mondja. — De azért jut még az embernek is. A kemeneejavitás, az a legmelegebb! Fázik is tőle mindenki. De meg kell csinálni, akár tetszik, akár nem. Itt nincs mese, az acél a kenyerünk. * Jéghideg sört iszom. Akikről írtam, még most is ott vannak a martinban. Hazafelé majd ők is betérnek ide egy pohár sörre, s elolvassák az újságot, amely arról ad hírt, hogy városunk fiatal költőtehetsége Jugoszláviába utazik anyaggyűjtésre. Talán valamelyikük megkérdezi majd: és rólunk ki ír egy eposzt? NYIKES IMRE Új mészégető kemencét épít az OKÚ ben. PUSZTAI ÉVA Fürdőszoba, gáz a kohász-otthonokban Négymillió egy bérházra Miskolc árnyékában SZIRMA idegbeteg, és többször felpofozott” — olvashatjuk egy elsőéves kozmetikus-tanuló megjegyzését. „A főnök szerint természetes, hogy nem hét órát dolgozunk, szerinte ennyi idő alatt nem lehet elsajátítani a szakmát” — válaszolta egy elsőéves fodrásztanuló. aki reggel fél 8-tól este fél 7-ig dolgozik, es akkor is csak azért engedi el a Az Ózdi Kohászati Üzemekben a nyersvas- és acélgyártásnál nagy mennyiségű mészkövet is felhasználnak. A salakképző anyagnak használt mészkövet a tornaszent- andrási bányában termelik, és az üzemben égetik ki. A kohászat meglevő mészégető kemencéje elavult, nem felel meg a korszerű követelményeknek, ezért, mintegy 20 millió forintos költséggel most újat építenek. A nagyteljesítményű, évi 29 ezer tonna kapacitású űj kemence az év végére készül el. Lehet befözni Bár a konzervellátás fejlődésével csökken a házi befőzés. a kereskedelem gondot fordít az ehhez szükséges cikkekre, segédanyagokra. Cukor, a romlást gátló szalicil. s a különféle fűszei'ek, az igények szerint kaphatók. Babos, konzerves, uborkás üvegekből — azonkívül, ami már az üzletekben van — mintegy 6—8 milliót tárol az Amfora-Uvért Vállalat, s így bőséges az utánpótlás is. Hosszú évek óta először elegendőnek ígérkezik a drágább, de „üzembiztosabb” külföldi — ezúttal olasz — patent beföttesüveg. Az üvegek lezárásához egyebek között 300 tonna pergament. 12 millió tasak celofán. 7 millió tasak gumigyűrű áll a háziasszonyok rendelkezésére. Nem kell már kézzel ráírni az üvegekre a befőtt „adatait”, erre a célra 200 000 ív színes címkét hoz forgalomba a kereskedelem. A Dohánybeváltó miskolci üzemének dolgozói ezekben a napokban megyeszerte a do- hány-peronoszpóra elleni, vé- dőpermetazést végzik. (Szabolcs megyében ugyanis már nagy károkat okozott a pero- noszpóra.) Most permeteznek Miskolc térképét nézegetve, a jobb alsó sarokban meghúzódó Szirma úgy tűnik, mintha csak egy hosszú vezeték — egy út — kötné a városhoz. A valóság az, hogy most ezt a „köldökzsinórt” is elvágták, amióta a martin- telepi aluljárót javítják és a gépjárműveknek meg kell kerülni a várost, ha Szirmára mennek. A kihalt faluban A szirmai Üj Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet hűvös irodájában csak az adminisztrátorokat találjuk. — Az elnök a városban van — közlik. — A tsz 1961-ben alakult újjá. 1477 katasztrális holdon gazdálkodunk. 222 tagunk van, ebből csak 120 a munkaképes. A többiek kiöregedtek — panaszolják az irodisták egyszerre. A beszélgetés során lassan összeáll a szövetkezet képe. haimadszor az idén, s amint megtudtuk: a dohánynövények az erős napsütésben olyan szépen fejlődnek, hogy a vártnál előbb, már e hónap végén és augusztus elején megkezdhetik a gallylevelek törését. — Nálunk nem munkaegység-rendszer van, teljesítmény- és órabérben dolgozunk. A legalacsonyabb órabér 5, a legmagasabb 10 forint — magyarázzák. A főutca teljesen kihalt. Nagy néha egy-egy biciklis karikázik rajta végig. A lehúzott redőnyű házak előtt szivárványszínekben pompázó dáliák ágaskodnak. A Miskolc II. kerületéhez tartozó Szirmán háromezer ember lakik. A mintegy 600 családi ház között — a város többi perifériájához viszonyítva — itt találni a legtöbb zsúpfedeleset Közelebb a városhoz Az Erkel Ferenc utca 40. számú ház kéménye füstölög. Ide kopogunk be. Az udvar végében a táskarádió zenéjére egy 10 év körüli kislány a babáját táncoltatja. A kutya éktelen csaholá- sára Harsányi Bálintné előjön a kert végéből. — 1920-ban. amikor férjhez mentem, akkor költöztem Szirmára — meséli. — Hogy mit változott azóta? — ismételgeti magának a kérdést. — Mintha közelebb jött volrta a város, vagy mi mentünk volna közelebb ... Szirma mélyebben húzódó, mederszerű területen fekszik. Szajcz Ilonka kerékpárja pedálozás nélkül gurul le a Pólya utcából. — Tejért megyek a bisztróhoz, mert a vegyesbolt 10 —12 óra között zárva tart — mondja. A házi gebines italboltokból minden utcába jut legalább egy. A település krónikása A falu közepén elhelyezkedő tanácsi kirendeltséget utoljára keressük fel. Zoltai István 1954-től a kirendeltség vezetője. Így Szirma leghűségesebb krónikásának mondhatja magát. — Kaptunk egy tíztantermes iskolát, nemrégiben pedig 1 millió 800 ezer forintért felújították a település elektromos hálózatát... — sorolja a legutóbbi években történt beruházásokat. Elköszönünk. Zoltai a kapuban utánunk szalad. — Kétmillió forintos költséggel a folyóvizet is bevezették a faluba. Hat artézi kutunk is van már — mondja büszkén — ezt ki ne felejtsék a cikkből, ha Szirmáról írnak! — szól utánunk. Visszafelé menet az új iskola kéményén egy gólyacsaládot pillantunk meg. Fenséges tekintettel figyelik a magasból a forró szurokra homokot szóró útépítő munkásokat. Az ostomyeles xenonlámpák kissé még furcsának tűnnek a hosszan húzódó földszintes, kertes házsorok előtt. SZÁNTÓ ISTVÁN Hiperokos iom Olvasom, hogy Edward Tatum Nobel-díjas orvosprofesszor, a molekuláris biológia úttörője, egyik New York-i előadásában érdekes jóslásokba bocsátkozott. Szerinte: nincs már messze az az idő, amikor a genetikus, vagyis öröklési fogyatékosságokat megszüntethetjük a fogyatékos sejtek génjeinek (az öröklődő tulajdonságokat hordozó kromoszóma-részecskéknek) a kicserélésével. Ma már nem tartozik a képtelen elgondolások közé, hogy géneket laboratóriumban állítsanak elő. A neves professzor véleménye az, hogy a szintetikus géneket beültethetik majd a rendellenes sejtekbe, s így szabályozhatják a sejtek növekedését és működését. Sőt! Előadásában utalt arra is Tatum professzor, hogy az emberi magzat laboratóriumi fejlesztésének is megvannak az elméleti lehetőségei. S ha ez a gyakorlatban is sikerül, a genetikai szabályozás technikájának alkalmazásával az embrióból olyan embert alakíthatnak ki majd, akinek nemcsak testi, hanem szellemi tulajdonságait is előre megválaszthatjuk. Irigylésre méltó jövendő szülők! Micsoda lehetőségek! A legjobb, a legtökéletesebb, a legokosabb, a leglegebb gyermekeket mondhatják majd magukénak. A papa bemegy a laboratóriumba — persze azért viszi magával a mamát is a biztonság kedvéért —, s átnyújtja a kívánságlistát. Meghatározza a gyermek nemét, haj- és szemszínét, magasságát, erejének s lábának mértékét, no és persze azt is, milyen hivatást oltsanak bele. Boldog élet! Hiperokos zsenik futkosnak majd a világon milliószám. Van egy szörnyű gyanúm: valamifajta kísérlet folyhat suba alatt. Nemegyszer találkozhatunk már ma is hiperokos zsenikkel. Csak mi még nem tudjuk megérteni zseni... sőt! genialitásukat! (radvónyi) Les* dohány Szakmunkástanulók inassorban
